Elveszve....

Régen írtam... Az utolsó bejegyzésemben azt írtam, hogy sejtelmes mosoly van a számon....Sajnos most már szomorúan áll a szám.....


Amikor fiatalabb az ember, azt gondolja, hogy persze szeretne gyerekeket, és persze lesz is majd idővel....

És amikor az ember ott tart hogy jöhet a baba, akkor vagy nehezen jön össze, vagy sehogy nem jön össze, vagy elmegy a baba....


Elveszítettük a második babánkat....


Olyan fajta üresség vesz körül ami azelőtt soha nem vett....Kiégett, semmi nem érdekel állapotban vagyok....


Miután elvesztettük az első babát, sokat beszélgettünk a folytatásról, gyógyítgattuk egymás sebét. Először én borultam ki, és Péter vigyázott rám....Aztán ő borult ki és én tartottam benne a lelket....


Tele voltunk miért kérdésekkel, és csak annyi választ kaptunk, hogy a természet győzött, valamiért nem sikerült megtartanunk a babát....Aztán azt is közölték, hogy kétszarvú méhem van, de ne aggódjunk, sok nőnek van ilyen, mégis lehet egészséges babánk....



8 hete csoda történt és úgy mint az első terhességem alatt, most is megéreztem, hogy pozitív eredmény lesz.... Így is lett... Másfél hét volt a hazautazásunk előtt, és hívtam Pétert jöjjön haza, van egy pozitív tesztünk....

Másnap abbahagytam a munkám, és elmentünk a háziorvoshoz, ahol újabb teszt következett, majd a vérvétel....


Volt egy időpontunk egy specialistához, ahová, már úgy mentünk, hogy baba van....Mondta így nem tud megvizsgálni, és még korai időszakban vagyunk....Várjunk, és hetekkel később csináljunk ultrahangot....


Az első ultrahangon megláttuk a mi kis ebihalunkat....Kicsi volt, de volt szivhangunk....Boldogok voltunk....Annak ellenére hogy ez az orvos, nem látta hogy kétszarvú méhem van, de volt valami a méhemben, egy árnyék, amit nem tudott beazonosítani....Azt mondta hogy akár ez a  folt bajt is okozhat, akár elveszíthetjük a babát....


De mi reménykedtünk, mert olyan csodaként robbant az életünkbe ez a baba, olyan gyorsan jött, hogy nem számítottunk rá....


És amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is veszítettük.....


Pár napra rá, a második ultrahangon, közölték velünk baj van, sajnálják, ennyi volt....


Lebénultunk.....


Az ember azt hiszi, hogy amíg nem vérzik, érzékeny a hasa, fájnak a mellei, addig minden rendben van......De nem.....


A  baba még velem van, de már nincs szivhangja.....És most arra várunk mi is fog történni....A természet segít neki elmenni, vagy nem......


Szóltunk a szüleinknek, a testvéreinknek és egy-két közeli barátnak..........


Anyukám kérdezte tőlem...."Kislányom kisírtad már magad?"- Sajnos nem tudtam, megkönnyeztem, belehaltam, de nem tudtam kisírni magam...

Még nem....Még nem tudom elengedni, hiszen még velem van....Még nem tudok sírni, hiszen megint itt maradtunk a Miért? kérdéseinkkel.....De válaszunk még mindig nincsenek egyenlőre.....

4 megjegyzés:

  1. Őszintén sajnálom, ami veled történt. Igazán csak az tudja átérezni, aki szintén átment ezen. Ne add fel a reményt, mert van megoldás a problémádra. Egy személyes ismerősömnek szintén kétszarvú méhe volt, ő teherbe se esett. Budapesten talált egy professzort, aki méhplasztikával egy normális méhüreget csinált. A lábadozást követően várni kellett jó néhány hónapot, de a kivárás után szinte azonnal terhes lett, komplikációmentes volt a babavárás. Esetleg te is keress erre szakembert Új-Zélandon, aki alaposan kivizsgál. Én szorítok neked a távolból!!! Egy blogolvasód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a támogatást, nagyon jól esik.Most hogy második babánkat elvesztettük, az orvosunk javaslatára, ki leszünk vizsgálva mindketten, hátha kapunk válaszokat a kérdéseinkre....Köszönöm hogy olvasol, és velünk vagy...

      Törlés
  2. Szia!
    Most találtam a blogodra és rögtön ebbe az írásodba "futottam bele"!
    nem szoktam hozzászólni egy bloghoz sem,de most úgy érzem muszáj!
    Két dolog miatt is.Az első,hogy nekem is kétszarvú méhem van és szültem 3 gyerkőcöt! :)
    Úgyhogy ez nem akadály!!
    A másik pedig..pontosan tudom mit érzel és min mész most keresztül!
    Annak ellenére ,hogy az első két gyerkőccel "simán" terhes lettem,a harmadikért nagyon sokat küzdöttünk.
    3 -szor vetéltem el mire Ő megmaradt!
    Bár könnyen terhes lettem,nem maradtak meg a babák.Az orvosok nem nagyon foglalkoztak vele,mondván van 2 gyerekem nem lehet baj!
    Hosszas utánajárás után derült ki,amikor rátaláltam egy professzorra,hogy nem termelődik elég sárgatesthormonom.E miatt nem maradtak meg a babák!
    Hormonkezelést kaptam és utána szerencsére minden rendben volt!
    Tudom,hogy ez most nem nagyon vigasztal,de biztosan sikerülni fog Nektek is!!!
    Kívánok sok kitartást és erőt Neked!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen neked ismeretlen-ismerős:)

      Törlés