Boldog Új Évet :)



Az év utolsó estéje jön....Gyönyörű napunk volt ma....Kutyasétáltatás közben kicsit megemlékeztem az évünkről, az éveinkről.... mire nem jó egy kis kutyaséta....az ötödik évünket kezdjük meg itt Új-Zélandon...Nagy terveink nincsenek, talán annyi hogy lassan el kéne döntenünk, hogyan is tovább, maradunk-e itt, vagy idővel hazamegyünk....még sok mindenen múlik...
Péter idén rengeteget dolgozott, azt hiszem elmondhatom helyette is, hogy nagyon tetszik neki az új pozíciója, kihívásokkal teli, sok új dolgot tanult meg magáról....
Én megkaptam életeim legszebb ajándékát...anyuka lehettem.... Lili csodálatos kis hölgy kezd lenni....8 hónapos, csodás, boldog, mosolygós kislány....Terveim vannak, mit szeretnék jövőre....Tanulni mindenképpen szeretnék, folytatom majd az angolozást, és szeretném ha majd lehetne Lilinek majd egy tesója is....
Nektek barátaim, családjaink és olvasóim Kívánok Boldog Új Évet....Kívánom, hogy legyenek álmaitok, amiket ne féljetek teljesíteni....Kívánom nektek, hogy legyetek nagyon boldogok, mosolygósak, hogy lássátok meg a jót....mert ha ti jót tesztek és mosolyogtok, mindenki más is körülötettek mosolyogni fog.....
Szeretném megköszöni, hogy velem vagytok, és habár az elmúlt hónapokban kevesebbet írtam, igyekszem a következő évben többet írni...merthogy az "új álom Kiwilanden" folytatódik.... Ölelés


Utolsó hetünk Magyarországon....

Több mint két hete itthon vagyunk, kezdünk visszarázódni a hétköznapokba, a jet legünk kezd elmúlni....már nem hajnali 4-kor reggelizünk együtt a konyhában:)

Péter már dolgozik ezerrel, szegénykém szinte csak aludni jár haza. Sok a munka....Abban reménykedem hogy már nincs sok hátra ebből az évből, és hogy mikor jön az évvégi leállás, megint itthon tud majd lenni kicsit velünk.. tudunk egy kicsit utazgatni,hiszen Eti néni Péter anyukája itt van velünk. Ráadásul így mi is több mindent láthatnánk Új-Zélandból....

Hihetetlen hogy már 4 éve itt lakunk, megy az idő...Eddig sajna nem sokat utazgattunk itt, merthogy a szabadságunkat mindig a hazaútra tartogattuk....

Jó volt otthon...Az utolsó héten elkezdtünk búcsúzkodni....Apukám és anyukám feljöttek Budapestre, így egy közös ebédet tudtunk eltölteni a családdal, sőt még családi kép is készült....Elvált szülők gyermeke vagyok, és hát nem tudom, mikor volt utoljára közös családi képünk....most elkészült....hosszú évek után először....A tesóimmal meg is jegyeztük milyen jók lettek....csináltuk hármas képet is, amin csak mi tesók voltunk....







Utolsó hétre maradtak baráti találkozások is....Orsi és Tibi fiammal itt ismerkedtünk meg Wellingtonban, amolyan fogadott gyerekekké váltak....Szeretjük őket nagyon. Egy éve lassan hogy hazaköltöztek....Most egy év után újra együtt reggeliztünk, és ott folytattuk a beszélgetést, a viccelődést, a nevetést, ahol abbahagytuk....Jó volt őket látni, jó volt hallgatni, hogy és miként kezdték újra a budapesti életüket....






A másik nagy találkozás Zsuzskámékkal volt...Péter, Zsuzskám és Rudi az egyetemi évek alatt ismerkedtek meg, és lettek barátok...Épp azt beszéltük, hogy 14 éve ismerik már egymást....Megy az idő...Van egy csodás kisfiúk, Péterke, az én Péterem után kapta a nevét....Csodás kispasi lett belőle....Tele energiával és nagy mosollyal....

Péterkének nagyon tetszett Lili....Mesélte Zsuzskám, hogy Péterke mondta neki, hogy nem szereti a kisbabákat....de mikor kérdezte anyukája mit szól Lilihez, azt mondta nagyon aranyos Lili...A következő kérdésünk az volt, hogy elvenné-e feleségül Lilit:) Azt mondta igen:) Mi anyukák olvadoztunk is....Készült is egy olyan kép amin Péterke fogja Lilit :)



Az indulás napja érzelmesen alakult...Péter anyukája, aki jött velünk, aznap jött fel Budapestre. Péter tesója és párja kísérte el. Minket Péter unokanővére és párja vitt ki a repülőtérre....A repülőtérre kijött hugim és öcsikém is.... Nehezen ment a búcsúzás....Én egy kicsit sírósabb  voltam....Sokkal jobban megviselt most a  búcsúzás, mint máskor....Lehet még a hormonok dolgoznak bennem....Vagy csak nagyon jó volt otthon, és most nem tudtuk megmondani mikor tudunk újra menni....

Most ki kell találnunk mi legyen, hogyan legyen...Hiszen eredetileg 5 évre terveztük a mi nagy utazásunkat ide Új-Zélandra, és ebből letelt már négy év.... Az igazi visszaszámlálás most jött el,  a következő nagy dolog amit el kell döntenünk, hogy hova írassuk majd be Lilit....Melyik iskola rendszert kezdje meg?.... Maradjunk, vagy menjünk haza?....


De ez még a jövő zenéje....Egy biztos, Eti néni az első aki itt van velünk....És reményeim szerint majd az én szüleim is jönnek....Szeretnénk megmutatni, hol lakunk, kik a barátaink, milyen életet építettünk fel magunknak, itt a világ másik felén, ahol mosolygósak az emberek, mindig zöld a növényzet, és ahol óceán vesz minket körül....

És hogy hogyan telt az utunk, milyen volt egy 5-6 hónapossal utazni, majd legközelebb elmesélem.... :)





Itthon....Otthon....

Másfél hetünk van még itthon....A napok nagyon telnek. Sok fele jártunk, de sok minden ki is maradt....Talán ez a legnehezebb mikor az ember itthon van, hogy mindenkivel találkozzon, mindenhova eljusson ahová tervezte...Merthogy tervek, vágyak mindig vannak egy-egy hazaút előtt....Elképzeled a családi-baráti találkozások pillanatait, látod szemeid előtt az ismerős tájakat, vágysz ízekre amiket mindenképp meg szeretnél kóstolni...És amikor megérkezel, igyekszel minden álmodat megvalósítani.... a baj hogy valami mindig kimarad, ami iszonyat elszomorító, hiszen olyan messziről jövünk, hogy tényleg ez a pár hét lehetőségünk van mindenre....

Közben meg próbálod képek segítségével elkapni és megőrizni a fontos pillanatokat....Sajnos Péter otthon hagyta a fényképezőgépemet, így egy fényképezőgépünk van, az övé, ami egy profi gép, és én annyira nem tudom használni...Hiányzik az okos telefonom is, ilyenkor jön rá az ember milyen jó is, hogy gyorsan elő tudod kapni a zsebedből és kattintasz is....

A családjaink nagyon örülnek nekünk, de legfőképp Lilinek....Mindenki kényezteti ezt a csöpp lányt, aki hihetetlen mennyire jól viseli, hogy hány helyen aludt már eddig...Csoda lányka, aki  mindig mosollyal a száján ébred, aki mindenkire mosolyog, mindegy hány ember veszi körül....

És hát szuper látni, mennyien szeretik....Csodás nézni, ahogy a nagyik és a nagypapa fogja, nézik ezt kicsi lányt, élvezik, hogy nagyszülők lettek.... A tesók kivették a szabijaikat hogy velünk lehessenek, öcsikém követett minket Pécsre, és velünk volt...

Most épp Péteréknél vagyunk Cigándon, ahol holnap hatalmas bográcsozás lesz, és ahol összejön a család apraja-nagyja, hogy együtt legyünk...Igyekszem majd sokat fotózni is holnap....

Amikor megérkeztünk Magyarországra pár napot Budapesten töltöttünk. Péter egyik volt  kollégája kölcsön adta lakását, ahol ki tudtuk pihenni az utazás fáradalmait (Köszönjük Misi :)...Hugim jött is mint Piroska a kosarával, hogy megetessen minket, mindenféle "földi" jóval, volt benne kolbász, túró rudi, maci sajt, boci sajt, erős paprikát, zöldségek, kakaós csiga....

Anyum is meglepett, és feljött Budapestre, merthogy ő időközben visszaköltözött Komlóra.... Péter családja is csatlakozott, és elmentünk a Városligetbe sétálni....Szuper volt, a napsütésben együtt lenni, beszélgetni....

Aztán lementünk vonattal Péter tesójáékhoz Miskolcra. ....Ez volt Lili első vonat útja.... Egyik nap Lillafüredre mentünk kirándulni együtt....Szerencsénkre a napsütés követett minket....

Aztán lejöttünk Péter anyukájához Cigándra....Nagyon szuper családi fotókat sikerült csinálni...A reggeleket együtt kezdtük....Nagyi is és Lili is élvezte, hiszen végre nagyi nem a "dobozból" laptopból szólalt meg, hanem személyesen.....


Pécs  és Komló volt a következő állomásunk....A Pécs táblánál elkezdtem ugrálni a kocsiban, hogy végre, most én értem haza...Közben nagyban magyaráztam Lilinek, hogy most majd anya megmutatja, hova járt iskolába, hol játszott gyerekként, melyik fára mászott fel, megnézzük a belvárost....egy mosolyt kaptam válaszul tőle....

Most ezen a héten Cigándon vagyunk...Az utolsó hetünket Budapesten töltjük, már most tudom, hogy érzelmes lesz, hiszen megkezdődik a búcsúzkodás....Anyukám és apukám is feljönnek Budapestre, csinálunk is majd egy családi ebédet....

Közben meg Csöpikém iszonyat hiányzik....Szomszédasszonyomék vigyáznak rá....Kaptam is szomszéd úrtól pár képet, amit készített róla, még mindig nagyon fotogén a kiskutyám :)

Már csak másfél hét és újra megsimizhetem....És izgalmas utazás lesz, hiszen Péter anyukája jön velünk...Ő lesz az első , aki kijön hozzánk, akinek megmutathatjuk hol is élünk, kik a barátaink....





Hazaút.....

Péterrel nagyon féltünk a hazaúttól, na nem attól, hogy velünk mi lesz, hanem hogy a  kiscsaj, hogy fogja viselni....Hiszen még olyan pici....Féltünk hogy fog aludni, rendesen fog-e enni, nem fog-e fájni a füle a nyomás különbség miatt....


Szerencsére minden rendben volt, mondhatnám Lili jobban viselte az utat mint mi....És hát istenes ötlet volt megállnunk féluton...Mi is és ő is tudott egyet aludni, rápihentünk a második nagy ugrásunkra....

Wellingtonból délelőtt indultunk, estére értünk Bangkokba...Lili sokáig nem tudott elaludni a repülőn, vittük magunkkal a kengurut, abban sikerült elringatnunk annyira a kiscsajt, hogy utána könnyen tudott aludni a mózes ágyban amit kaptunk a repülőn...

Köszönjük Kingának (http://moatravel.co.nz/go/) aki megint szuperül megszervezte a jegyeket nekünk és aki megrendelte a szállást és a mózest is a repülőre.

Bangkokba érve, már nagyon fáradtak voltunk Péterrel. A repülőtéren már vártak minket, a szálloda egy kocsit küldött értünk, és vitt minket a szállodáig.... A szállásunk szuper volt,  egy teljes napot töltöttünk ott....Napközben egy kiadós alvás és egy fini reggeli után, elmentünk sétálni és felfedezni a szálloda kertjét....


















Másnap éjjel indultunk tovább Bécsbe....Hajnalban érkeztünk meg...Hihetetlen nagy segítség volt, hogy a repülőút után megkaptuk a babakocsit, így amíg várakoztunk a Budapesti járatunkra, addig tudott aludni egyet Lili a babakocsiban....

Öcsikém tudott kijönni elénk a repülőtérre....Nagy volt az öröm....szegény öcsémnek a nyakába ugrottam....mondtam is neki, így sokkal jobb beszélgetni....

Másfél hete vagyunk itthon, az egész család nagyon boldog, hogy itthon vagyunk....Lili nagyon édes, jól viseli, hogy ennyi helyen alszik....

Most épp Péteréknél vagyunk, holnap indulunk Pécsre apukámhoz....Már nagyon vár minket, nemrég hívott, hogy mikor megyünk....