Hétvégén, életembe először, én voltam az aki az egyik új embert betanította a idősek otthona részen...Mióta itt vagyok a Vincentian Home-ban, legtöbbször lent az idősek otthona részen dolgozom.... És hogy-hogy a tanár szerepét kellett felvennem?
A másik kolleganőm, akivel lent dolgozunk, hosszú betegszabi után jött vissza, és neki kellett volna betanítania az új leányzót....De mondta és kérte, hogy ne kelljen, hiszen csak most jött vissza, neki is vissza kell szoknia.....( Engem is ő tanított be, hihetetlen jó gondozó, hihetetlen nagy tudással, és hatalmas szívvel....)
Így a főnővér engem kért meg....Nagyon meglepődtem, vissza is kérdeztem, hogy biztos így gondolja....De mondta, hogy megbízik bennem, tudja, hogyan dolgozom, és tudja hogy átadok minden információt....
Egy biztos nagyon nehéz nemcsak a munkádat végezni, de mellette a betanulót is bevonni, információkat átadni, bemutatni, időt beosztani....Egy szó mint száz, nem könnyű feladat.....
Ráadásul rájöttem, hogy milyen nehéz utasításokat adni.....Nem vagyok egy erős személyiség....Mondhatni azt hiszem én vagyok az, akit kenyérre lehet kenni....De valljuk be ahhoz hogy taníts egyrészt nagy önbizalomnak kell lennie, másrészt, jó vezetőnek kell lenned.....
Nagyon elfáradtam.....Mondjuk úgy nem kellett altató.....
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
"Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra....."
Csodás időnk volt tegnap.... Na jó volt egy kis izgalom is tegnap...Reggel a fiúk elmentek dolgozni, én az ágyban interneteztem, mikor is éreztem, hogy jaj mozog a föld kicsit, a csillár kileng, és az ajtónk is elkezdett mozogni.....Földrengésünk volt.....Ami erre nem szokatlan, bár be kell vallanom, nem tudok hozzászokni....Félelmetes, és van az emberben egy olyan érzés, mintha időzített bombán ülne, ami fel akar robbanni.....Szerencsére senkinek semmi baja nem lett.....És aránylag hamar vége is szakadt....De azért ijesztő.....
A terv tegnapra az volt, hogy egy délelőtti alvás után elkezdek rendet rakni, takarítani, mosni....De aztán olyan szép napsütés áradt be a lakásba, hogy úgy döntöttem, kihasználom ezt a szép időt, és elmegyek egy kicsit sétálni és fényképezni....
Olyan jó idő volt, hogy csak a vékony kabátkámat húztam fel....És ezer szerencsém is volt, mert nem fújt a szél annyira...
Hataitaitól egészen a partig Lyall Bayig gyalogoltam.....Nem is tudom hány kilométer....De gyors meg is nézzem:) 3.2 km-ert gyalogoltam...Közben meg-megálltam és fotóztam.....
Arra még mindig rá tudok csodálkozni, hogy habár tél van, és vannak nagyon hideg idők is....Vannak növények, amik most virágoznak, ebben az időszakban nyílnak ki:) Érdekes.... Ha az otthoni télre gondolok, valahogy a szürkeség jut eszembe, a lomtalan fák....Ehhez képest itt most kelnek életre egyes növények és nyáron "alszanak".....
A partra érve egy fára ültem és néztem a végtelen óceánt és a le és felszálló repülőgépeket....
Imádok a parton ülni, nagyon meg tud nyugtatni a víz látványa, a hullámok morajlása....
Elég sokan voltak a parton....A játszótéren sok szülő volt kint a gyerekekkel...., a másik irányban, a kutyásoknak fenntartott részen, pedig a kutyusok játszottak a gazdáikkal....:)
A terv tegnapra az volt, hogy egy délelőtti alvás után elkezdek rendet rakni, takarítani, mosni....De aztán olyan szép napsütés áradt be a lakásba, hogy úgy döntöttem, kihasználom ezt a szép időt, és elmegyek egy kicsit sétálni és fényképezni....
Olyan jó idő volt, hogy csak a vékony kabátkámat húztam fel....És ezer szerencsém is volt, mert nem fújt a szél annyira...
Hataitaitól egészen a partig Lyall Bayig gyalogoltam.....Nem is tudom hány kilométer....De gyors meg is nézzem:) 3.2 km-ert gyalogoltam...Közben meg-megálltam és fotóztam.....
Arra még mindig rá tudok csodálkozni, hogy habár tél van, és vannak nagyon hideg idők is....Vannak növények, amik most virágoznak, ebben az időszakban nyílnak ki:) Érdekes.... Ha az otthoni télre gondolok, valahogy a szürkeség jut eszembe, a lomtalan fák....Ehhez képest itt most kelnek életre egyes növények és nyáron "alszanak".....
A partra érve egy fára ültem és néztem a végtelen óceánt és a le és felszálló repülőgépeket....
Imádok a parton ülni, nagyon meg tud nyugtatni a víz látványa, a hullámok morajlása....
Elég sokan voltak a parton....A játszótéren sok szülő volt kint a gyerekekkel...., a másik irányban, a kutyásoknak fenntartott részen, pedig a kutyusok játszottak a gazdáikkal....:)
 |
| Utcafrontról a látkép... |
 |
| Közeledem a Hataitai Villege-be |
 |
| Anglikán Templom |
 |
| Itt szoktunk vásárolni élelmiszert |
 |
| Pihenő buszok....Több csarnok van, ott várják az indulást a wellingtoni buszok..... |
 |
| Házszám...Nagyon megtetszet..... |
 |
| Part menti játszótér |
 |
| Leszálló gép |
 |
| "Csiga-biga gyere ki....." |
Sűrű napok, amik egyre jobban mennek.....
Újabb kora reggel munka előtt, újabb esős nap következik.....A gyönyörű napsütéses idők után, most megint megmutatja a Tél az arcát...Esik, fújj a szél, és hideg van....
A napok egyre gyorsabban mennek, ha azt nézzem, hogy lassan megyünk haza....Megyünk a nyárba...Lassan 2 éve nem éreztem azt az igazi meleget, amit mi nyárnak hívunk. Itt nincs olyan meleg, bár az idei nyarunkra nem lehet panaszom, alig fújt a szél, és 25 fokig is felszaladt a higany szála.....
A napok most sok munkával telnek, nemcsak nekem de Péteremnek is....Nagyon sokat dolgozik, feszült....Éppen ez miatt örülök, hogy sikerült neki találnunk egy olyan biciklit, ami nagyon tetszik neki....Már egyszervolt is lehetősége munkába menni vele....Wellington igen dimbes dombos...Ahogy Péter fogalmazott: "nagyon jó biciklizni, a városba öt perc alatt bent vagyok, de dombnak fel 40 perc alatt érek haza":)
Tegnap nálunk az Egészségügyi Minisztérium volt kint, megvizsgálták az intézményt, a működését, és velünk is elbeszélgettek, mit is gondolunk a szakmánkról.....
Mindenki mint a jó gyerekek, szépen hordtuk a névtáblánkat, és szerencsésen meg is voltunk elegen a munkához, még plusz embereket is beosztottak, hogy minden rendben menjen.....
Én igyekeztem elbújni, hiszen nem olyan jó az angolom, és nem érzem magam kényelmesen az ilyen hivatalos beszélgetéseken, de persze ez nem sikerült.....
Sue a főnököm jött hozzám, hogy Klári kéne jönni a találkozóra.....Ránéztem nagy boci szemekkel, hogy, "de Sue "....De azt mondta "minden rendben lesz, menjek csak nyugodtan"....Szerencsére így hogy többed magammal voltam, így nem volt olyan vészes:)
A hazamenetel is már kezd összeállni....Sokat beszélek családdal...Meg is beszéltük, hogy kéne menni pár napra Balatonra....Együtt, meg apukámmal elmegyünk meglátogatni keresztapukámat, Szfvárra, Pécsre,Gyöngyösre megyünk, meg persze az időnk nagy részét a családdal szeretnénk tölteni....
Minden pillanatot ki szeretnék élvezni, mert nem tudom előre mikor tudunk újra hazamenni.....
A napok egyre gyorsabban mennek, ha azt nézzem, hogy lassan megyünk haza....Megyünk a nyárba...Lassan 2 éve nem éreztem azt az igazi meleget, amit mi nyárnak hívunk. Itt nincs olyan meleg, bár az idei nyarunkra nem lehet panaszom, alig fújt a szél, és 25 fokig is felszaladt a higany szála.....
A napok most sok munkával telnek, nemcsak nekem de Péteremnek is....Nagyon sokat dolgozik, feszült....Éppen ez miatt örülök, hogy sikerült neki találnunk egy olyan biciklit, ami nagyon tetszik neki....Már egyszervolt is lehetősége munkába menni vele....Wellington igen dimbes dombos...Ahogy Péter fogalmazott: "nagyon jó biciklizni, a városba öt perc alatt bent vagyok, de dombnak fel 40 perc alatt érek haza":)
Tegnap nálunk az Egészségügyi Minisztérium volt kint, megvizsgálták az intézményt, a működését, és velünk is elbeszélgettek, mit is gondolunk a szakmánkról.....
Mindenki mint a jó gyerekek, szépen hordtuk a névtáblánkat, és szerencsésen meg is voltunk elegen a munkához, még plusz embereket is beosztottak, hogy minden rendben menjen.....
Én igyekeztem elbújni, hiszen nem olyan jó az angolom, és nem érzem magam kényelmesen az ilyen hivatalos beszélgetéseken, de persze ez nem sikerült.....
Sue a főnököm jött hozzám, hogy Klári kéne jönni a találkozóra.....Ránéztem nagy boci szemekkel, hogy, "de Sue "....De azt mondta "minden rendben lesz, menjek csak nyugodtan"....Szerencsére így hogy többed magammal voltam, így nem volt olyan vészes:)
A hazamenetel is már kezd összeállni....Sokat beszélek családdal...Meg is beszéltük, hogy kéne menni pár napra Balatonra....Együtt, meg apukámmal elmegyünk meglátogatni keresztapukámat, Szfvárra, Pécsre,Gyöngyösre megyünk, meg persze az időnk nagy részét a családdal szeretnénk tölteni....
Minden pillanatot ki szeretnék élvezni, mert nem tudom előre mikor tudunk újra hazamenni.....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)