Nem tudom hogy ismeritek-e azt az érzést, amikor egy ember új helyre kerül és egyedül érzi magát, egy teljesen új világban, nem simerősek a nyelvek, a helyek, a szinek, az utcák....Szóval minden új, persze szokták mondani hogy az új dolgok, azok izgalmasak, hiszen fel kell fedezni őket...De van ennek egy másik oldala mint minden pénzérmének, az új maga ijesztő is, hirtelen kicsinek érzed magad egy nagy világban....Na ezt az érzést probálom megtörni, napról napra, ne legyen minde idegen és új, Hogy szép apránként felfedezzem ezt a sok újat, hogy merjek kimenni, merjek ismerkedni, merjek elintézni olyan egyszerű dolgokat mint a bevásárlás, vagy posta, vagy szimpla beszélgetés. Arra tudnám hasononlitani a dolgot mint a gyerekek, mikor egyre többet szivnak magukba, mint a szivacs, egyre több információhoz, tudáshoz jutnak, annál jobban elboldogulnak ebbena világban, amit nem is ők választottak, hanem csak a szüleik által vesznek részt ezen a nagy "utazáson", amit ÉLETnek nevezzünk....
Egyre többet sétálok le a városba, egyre jobban mozgok a világ eme részén, egyre kevésbé félek elindulni...
Ma is egyedül mentem le vásárolni, mert Péterem ügyeletes ezen a hétvégén.Ezek nekem nagy kihivások....Azt kell, hogy mondjam....De túléltem, bevásároltam, hazajöttem busszal, megköszöntem a sófőrnek, hogy elhozott....Itt ez szokás, és szépnek találom, otthon is mondjuk, de nem mindenki....Szóval The mission completed:)Just straight forward direction toward to light...
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése