Jet lag

Mióta hazajöttünk teljesen felborult a biológiai óránk. A testünk a legváratlanabb pillanatokban jelzi, hogy "tessék menni, irány az ágy":) Most is hajnalok hajnalán itt kukorékolok. Bár mondhattom lassan úgyis kelnem kéne, ma kezdem meg az első munkanapom. Péternek tegnap volt az első.


Amikor hazamentünk Magyarországra akkoris kellett olyan 1 hét amig átálltunk. Remélem idehaza Wellingtonban is sikerül ennyi idő alatt átállni.

Én azt vallom ilyenkor, hogy az elején , ha jelez a testünk, akkor inkább aludjunk, ne próbáljuk tovább fárasztani magunkat, mert felesleges.


Elmondom hogy néz ki nálam ezek az alvások:) Hétfő délután jötünk, zuhany és ebéd után kidöltem, kidöltünk, és éjjel 11 fele felébredtünk. Akkor úgy kipattant a szemünk, hogy megvacsiztunk, megnéztünk egy -két filmet, és hajnali 3 óra fele visszafeküdtünk.


Kedd reggel 7-kor újra kipattant a szemünk, elmentünk bevásárolni, tettünk vettünk....Én délben felmondtam a szolgálatot, és elvonultam aludni, de akkor egyedül. Délután fél3-ig húztam a lóbőrt. Majd találkánk volt a városban és elmentem az angol órámra, amire még Magyarországon fizettük be a pénzt.

Angol óra után este értem haza. Este 9 óra fele együtt mentünk aludni. Olyan hajnali 3- fele ébredtem. Péter  reggel elment dolgozni, én megnyitottam Mosó Masa Mosódáját, szegény gépek egész nap mentek. Délután 3-fele kidőltem este 7-kor felkeltem. Most Péter váltott engem, mintha kötelező lenne melegen tartani az ágyunkat:)


Majd én is követtem. És most megint hajnali 3 fele feladtam, majd 4-kor feladtuk:)


Most 4 múlott, és úgy döntöttünk éhesek vagyunk, igy eszünk egy kis müzlit, megcsinálom a  reggeli kávékat.

Igen mindenki jól olvassa, Klári reggelizni fog hajnalban:) Aztán majd meglátjuk a folytatást:) Lehet hogy ma angolra nem jutok el....van egy ilyen gondolatom már most:)

Első napunk Wellingtonban....

Tegnap délután érkeztünk. Egy nagy zuhanyra vágytunk és egy ágyra. Vagyis Péter azt mondta, ő jól van, birja nem fekszik le. Elementünk Fish and Chipset rendelni magunknak, mert nem volt itthon semmi, és a repülős kajcsik után valami meleg gyors ebédre vágytunk.

Én a kajcsi után feldöltem, és éjjel nem egyedül ébredtem Péter is mellettem volt. Mondta hogy egy fél óráig birta és ő is jött utánam:) nem sokáig birta....


Amikor felébredtünk tippelgettünk mennyi lehet az idő, én hajnalt mondtam, Péter kora estét. Hát egyikünk se nyert. Éjjel 11 fele ébredtünk,kinyilt a szemünk. Átváltoztunk éjszakai baglyokká és elkezdtünk filmeket nézni, és folytattuk a Fish and Chips evését:)


Hajnal 3 fele elmentünk vissza aludni. Reggel 7-kor újra kinyilt a csipánk. Éjszaka esett az eső, de reggelre csodás napunk lett. Olyan jó volt a hátamat sütetni az asztalnál.

Elkészitettem az első reggeli kávénkat. Isteni volt.


A mai programunk között szerepelt a bevásárlás és a mosás. A reggeli kávé után, elmentünk boltba. Sétáltunk egyet a boltig, közben a pékségünkben vettünk reggelit. Péter csirkés szendvicset evett, én édességgel kezdtem a napot. Olyan tésztája van a sütinek mint a fánknak, és a közepébe finom krémet töltenek. Olyan habos csoda, amire ha ránézel már hizol, nemám ha meg is eszed:)


A nagybevásárlás sikeres volt, alig birtunk újra feljönni a dombunkon. Elszoktunk tőle:)


Aztán újra sikerült kidölnöm....:) Egész nap ment a mosógép és a száritógép....De úgy láttom a szobában uralkodó káosz, még mindig nagy. Holnap igyekszem majd mindent a helyére tenni.


Délután találkoztunk Péter kollegájával és barátunkkal. Egy kávé mellett megbeszéltünk mi a helyzet, kivel-mi történt. Jó volt a városban sétálgatni.

Bementünk a szokásos boltunkba, és hát persze hogy nem üres kézzel jöttünk ki:) Vettünk vállfákat a ruhákhoz. És hát arra gondoltunk, hogy kéne egy melegszendvics készitő gép. Persze nem találjátok ki, de igen leárazás volt, úgy sikerült vásárolnunk.


Aztán Péter elkisért angol órára. Még otthon befizettük a tanfolyamra. Marjorie tanárnőm, örült nekem. Jó kis csapat jött újra össze.


Holnap még pihenőnapom van, bár a hazaérkezésünk után egy órával már az egyik főnővér keresett, hogy ma kéne mennem dolgozni, ha tudok. De szóltam neki, hogy egy ilyen hosszú repülőút után muszáj egy napot  pihennem. Meg a főnökasszonyommal megbeszéltem még otthon, hogy csütörtökön kezdek. Szóval igy nem kell addig mennem.


Péter holnap már megy dolgozni. Lassan ágyba is teszem. Megvacsiztunk és megnéztünk egy nagyon jó filmet. A cime: Életfogytig. Eddie Murphyvel és Martin Lawrencevel....

Útolsó km-ek itthon....Búcsú....

Elérkeztünk az indulás előtti naphoz. Péter épp Budapest fele tart....

Megkezdtük ezen a héten a búcsúzkodást. Szétváltunk, hogy mindenki tudjon  a családjával találkozni, meghitt perceket együtt tölteni. Én szerdán apukámhoz mentem le Pécsre, együtt vacsiztunk. Tegnap Pécs után Székesfehérvár következett. Akik kimaradtak az elő körös találkozásból, azt most pótoltam. Sörözés, beszélgetések, ölelélek tekintettében.

Aztán este még visszajöttem Budapestre, hogy találkozzam egy édes kedves csajszival, aki a barátnőm:) Csodaszép, okos lány, akivel mindig olyan jókat tudunk beszélgetni.Együtt vacsoráztunk párjával, lányával aztán kettesben továbbmentünk borozni. Izgalmas, csodás nap volt a tegnapi.

Utolsó hét....

Utolsó hetünket kezdtük meg. Újra Budapesten vagyunk ebben a pillanatban. Elkezdődtek a búcsúzások. És ez most sokkal nehezebbnek tűnik, mint amikor kimentünk. Akkor abban a pillanatban annyira rohantunk, nem volt időnk gondolkozni, végiggondolni cselekdetünket.  De most több időnk van, kevésbé vagyunk fáradtak. Most valahogy súlyosabbak a kimondott szavak, komolyabbak az ölelések, a beszélgetések, az útolsó szemkontaktus....


És ezt hogyan is lehet túlélni...Hogyan is tart ki a következő hazajövetelig. Talán pont ezek a pillanatok fognak minket, a családot, a barátokat arra emlékeztetni, hogy itt voltunk, jó volt együtt, és hogy igenis jövünk haza, és folytatjuk ott ahol abbahagytuk...

Séta a Tisza partjára képekben...

Egy kicsit el vagyok maradva magamhoz képest, most néztem át igazán melyik képek lettek a legjobbak és választottam ki egyet-kettőt.... Szeretek fotózni, el is döntöttem, hogy gyűjtök majd pénzt és veszek egy hasonló gépet mint Péterré:)

Tisza partján

Tegnap Péterrel elmentünk a Tisza partjára. Péter városa Tisza mellett húzódik. A hidon amin átjövünk, mindig megcsodálom ezt a gyünyörű folyót, de most lementünk a partjára is. A városból, Péter szerint a faluból kimenve, egy kis erdei ösvényen sétáltunk egészen a partig. Csodálatos volt. Friss levegő volt, csodás napos délután. Imádom ezeket a sétákat, mindig olyan jót tudunk beszélgetni.

És hát az új hobbinkat is tudtuk gyakorolni, a fényképezést. Azt kell megállapitanom Péter csodás képeket tud csinálni az új fotómasinéjével. Olyan csodásak a képeken a szinek.


Homokos parton sétáltuk, néztük, ahogy egyre lejebb megy a napocska.....


Nagyon szép volt....:)

Hogyan kell nem le késni a vonatot:)

Nem is meséltem nektek, de volt nekem is egy Téka sztorim. Péterem szokta olvasni Tékasztorikat, el is szokta mesélni, és amikor kiértük időben a vonathoz, akkor az jutott eszembe ez olyan mint amit mesélni szokott Péter....



Történt miszerint Pécsre indultunk a családdal, de nem ám igy egyszerűen, két különböző helyről közelitettük meg a Déli Pályaudvart. A hugim otthonról jött, mi öcséméktől.


De ne rohanjak ennyire előre. Megbeszéltük, hogy reggel 8:30-kor indulnunk Kőbányáról, hogy a kutyát leadjuk a 8. kerületben és elérjük a vonatot a Déli pályaudvaron ami 9:56-kor indult.

Öcsikém reggel kezdet el mosogatni, igy a tervezett idő után indultunk valahogy, kutya felkap, útközben megszarat, buszra fel. Aztán buszról le, kutya feldobva öcs anyósához, gyors viz és kajcsi osztás.

Majd uccu neki folytattuk az útunkat....Öcsikém egyre jobban aggodott, és folyamatosan mondogatta, hogy ezt a vonatot el fogjuk késni.... Közben hugim is érdeklődőtt, aki csak akkor kelt, hogy egyáltalán elinduljon-e.Szóval mindenki aggodott, csak mi mondtuk Péterrel nyugodtan minden rendben lesz, erre felszállunk, leszállunk, gyorsan jegyet vesszünk, és már ülhettünk is fel a vonatra....


Öcsikémre nézve Kiss Ádám nagypapája jutott eszembe amikor Ádám tesójának esküvője napján 11 óra fele érkezett Budapestre és azt mondta:  "Édes fiam ez a nap már el van baszva, mennyi mindent csinálhattunk volna...."


Szóval mikor öcsém aggodását fejezte ki akkor mindig ránéztünk és elhagyta ez a gyönyörű mondat a szánkat...."ez a nap már  el van baszva"


A kutya lerakása után busz helyett a gyaloglást választottuk a Blaháig, aztán villamos, metró következett. Pár perccel a vonat indulásal előtt érkeztünk meg, gyors jegyvásárlás után már a vonatra száltunk fel, és mi mosolyogva mondtuk, hogy látjátok, mi megmondtuk minden rendben lesz, el is értük, van is helyünk, megnyugodhattunk.....


Egyetlen egy baj volt csak, egy jeggyel többet vettünk, nem volt kajánk, de Péter mondta viz van rakott be:)

Mosolyogva nyugtáztuk:)

Itthon, otthon...:)

Esküszöm megvagyunk, vagyis  itt is, és ott is vagyunk egy kicsit... Sejtettük valahol legbelül, hogy menni fognak a napok, nemcsak, hogy mennek, hanem repülnek. Sok-sok városon, sok-sok kilométeren vagyunk túl. És a kérdésre, miszerint hogy érezzük magunkat, azt kell válaszolnom, jó itthon, jó látni az őszt, jó látni a városokat, jó látni a családot.... Csak egy kicsit meg is vagyunk már fáradva, egy kicsit szomorúak vagyunk, hogy nincs mindenkire időnk, be kell osztanunk az időnket, néha osztodni is kellett....


És hát az élményeinkről, és hogy merre jártunk legkönnyebben képekben tudjuk elmesélni.....


Budapest:

Pécs:

Székesfehérvár:

Pálháza-Kőkapu Kirándulás: