Ebéd Péterékkel egy csodás napsütéses napon.....

Reggel mikor felkeltünk még felhős volt az ég, szélcsend volt.....Még mondtam is Péternek, hogy minek megy biciklivel, hiszen ma esni fog.....Hát nagyot tévedtem....Délelőtt tíz óra után kezdett kitisztulni az ég, és a kisütött a nap.....A felhők eltűntek, mintha soha nem lettek volna ott.....

Bent volt dolgom a városban, és az angol órám előtt elmentünk Péterrel ebédelni.....A part mellett ebédeltünk, egy maori étteremben.....Szuper hely, gyönyörű helyen.... Az étterem mellett a parton van egy kis füves rész, sokan ott ültek le, fogyasztották el az ebédjüket és élvezték a napsugarakat.....Mondtam is Péternek, így aztán ki lehet bírni egy munkás napot.....

Az ebéd nagyon finom volt, Péter egyik kollégája is csatlakozott hozzánk....

Az étterem mellett, maori hajók vannak kiállítva,megkérdeztem, hogy bemehetnék-e, és lefotózhatom-e.....Mondták menjek nyugodtan.... Gyönyörű fafaragásos csónakok, amiket ünnepek alkalmával, még most is használnak....

Játékos délelőttök.... :)

Amikóék lassan egy éve, hogy ide költöztek az utcánkba.....Még akkor ismerkedtünk meg egymással, mikor Dani még csak pocaklakó volt.....Azóta eltelt 2 és fél év.....

A napokban segítek vigyázni Danira....Nem igazán babiszitterkedésnek hívom, merthogy olyan csoda ez a kisember, hogy mindig öröm vele lenni....


Jó érzés hogy amikor meglát, akkor már messziről kiabálja a nevem , hogy Káááájjjiiii....És arról nem is beszélve, mennyire szereti Csöpit is.....Ő Csöpinek a kisgazdija..... Éppen most tanulja, hogyan kell leültetni a kutyusom....

Mindig öröm, ha együtt vagyunk...Szoktam is mondani Anikónak, Dani nagy húzóerő, lélek- gyógyító nekem....Hogy habár elvesztettem két babát, ő nekem a remény sugár, hogy miért is szeretnék gyermeket....Nagyon jó nevelés, kedves, életvidám fiú....Már kértem is Anikóékat, árulják el mi a receptjük, hogyan is kell ilyen jó kis pasit összehozni.....


Ma csodás időnk volt....A napokban olyan szépen sütött a nap, hogy akár már pulcsiban is jól érzi magát az ember....A reggeli mesehallgatás, és gyurmázás után, elmentünk a közeli játszótérre.....Egy kis park, ahol nyugodtan rohangálhatnak a gyerekek, van egy-két játék is rajta.....


Dani imád hintázni...Közben mindig éneklem neki a hinta-palinta dalocskát.....Sokat szoktam neki énekelni, vagy mondókát mondani.....A borzalmas hangom ellenére, szerencsére eddig a gyermek, nem szólt, hogy hagyjam inkább abba :)


A hintázás közben számolgattuk a repülőgépeket....Igazi pasi, imádja a repülőket, a helikoptereket, a vonatokat és az autókat.....Most épp a verdák című mesét nézzük ezerrel....


A délelőtti nagy "kalandok" után  hazaérve, úgy döntöttem, hogy kint a szabad levegőn eszem meg az ebédemet....Felvittem a kertbe a pokrócot, kiültem, és a tájat nézve megebédeltem....Csöpke is csatlakozott hozzám....Imád kint lenni, napozni.....Úgy látszik még nem elég fekete a bundája :)


Holnap is találkozunk Danival, alig várom, hogy  majd miket fogunk játszani..... Remélem majd mesél nekem....Imádom, mikor egy-egy könyvet kiválaszt, és elmondja nekem félig angolul- félig magyarul,félig baba nyelven:)

Vidámkodunk.... :)

Csend oka

Anyukámmal beszélgettem egyik nap, és kérdezte tőlem, miért nem írok többet a blogomba....Hogy régen írtam, pedig úgy szereti olvasni. És ha nem is tudunk beszélni, akkor is tudja, mi van velük, hogy vagyunk....


Pár hónapja kaptam egy nagyobb kritikát, és be kell valljam, annyira megijedtem tőle, hogy ez egy kicsit visszatartott attól, hogy írjak....Pedig nagyon fontos nekem ez a blog, olyan mintha a gyerekem lenne....Egyedül kezdtem el szerkezgetni, egyedül én írok bele....

És hogy elolvastam hogy mások mit is gondolnak..., bevallom kicsit elijesztett....Merthogy ez egy személyes blog....Az érzéseimet, a gondolataimat adom ki....Amit itt olvashattok, az mind én vagyok...Hegedűsné Németh Klára, avagy Klárikiwi.....A helyesírási hibáimmal, a lüke szó összetételeimmel.....

3 éve írom már....ilyen kitartó még szinte nem voltam semmiben....és úgy éreztem ha a blogomat bántják, akkor azzal engem bántanak.....annyira egyek vagyunk....

Persze  mondhatjátok, hát mégis én vállaltam, hogy írók...vállaltam a  nevemet és kiraktam a fényképemet.....és persze azt is tudom hogy,  nem ez lesz az utolsó kritikám....de ez van, vállalom, megijedtem, és visszabújtam a  csiga házamba.....


Azt mondják az írás segít a probléma megoldásában....Remélem most hogy kiírtam magamból, ezután újra tiszta szívvel tudok majd nektek írni innen a világ másik végéről....