Utazunk haza... :)

Megyünk haza...Visszük megmutatni az unokát....Mindkét családban az első unoka....Azt mondanom se kell hogy a családjaink mennyire izgatottak....Ma egész nap pakolásztam, rendet raktam, rendszereztem, mit kell vinnünk....Délutánra már egész jól álltunk, Péter hazajött a munkából, a ruháikat, az ajándékokat összepakoltam, papírokat kikészítettem, az útleveleket és a jegyeket összeraktam, műszaki dolgok, kábelek, otthoni telefonok-töltők összerakva.... Holnap délelőtt indulunk...


Csöpkét most fürdettem meg, megy szomszédolni....Anikóék fognak rá vigyázni, kis szerelmem  Dani fogja sétáltatni :) Már most lelki beteg vagyok, hogy itthon hagyjuk, de a tény hogy Anikóék fognak rá vigyázni, nyugtat kicsit, szeretik Csöpit és Csöpi is őket, itt laknak az utcánkban, úgyhogy a kutyusom a szokásos helyen marad, sétál majd.....

Mi meg már kezdünk izgulni...Egy hónapja kezdtem meg a visszaszámlálást, és most egyet alszunk és indulunk is....Izgalmas lesz....Remélem minden rendben lesz....Attól nem félek, hogy Lili nem fogja élvezni, egytől tartok, hogy lesz a repülőn az alvás...Lili a kezdetektől külön szobában alszik, megvan a rutinunk, hogy telik a fektetés idő....Na majd meglátjuk....Egy biztos barátok akik utaztak, mondták, hogy Lili ideális korban van az utazáshoz, még nem viseli meg annyira, mivel nem jár még, és szopizik, könnyebben átvészeli az utat, mint a nagyobb gyerekek....

Most  hogy utazunk aktuálissá válik a mondókám amit szoktam neki mondani:

"Egy, kettő, három, négy,
  te kis Lili hová mégy,
  Nem megyek én messzire,
  Csak a világ végére...."

Mi most a világ  végéről, haza megyünk....Várjuk ....Két éve nem voltunk otthon....Már készítjük a gyomrunkat, hogy mennyi finomságot fogunk enni, készítjük a lelkünket, milyen jó lesz szeretteinket megölelni, együtt lenni....Viszem majd a kamerát, csinálom a kis videóimat, hogy megmaradjanak emlékbe ezek a boldog pillanatok:)

Útvonalunk: Wellington-Auckland-Bangkok-Bécs-Budapest lesz....Bangkokban megállunk egy napra, nem mertük egyben leutazni ezt a hosszú utat kisgyermekkel....


Visszafele: Budapest-Frankfurt-Tokió-Auckland-Wellington

Tokióban is megállunk egy napra, és visszafele Péter anyukája is velünk jön. Ő lesz az első aki kilátogat hozzánk:)

Egy szó mint száz, gondoljatok ránk...Akinek van valami jó tanácsa, ne tartsa magában:) Szívesen meghallgatom....Kezdő anyukaként minden segítség, tipp jól jön :)



Apák napja....

Szeptember 6-án volt apák napja....Az első apák napjánk...Most mindenből az elsőt éljük meg Lilivel...

Hihetetlen ahogy nézzük ezt pindurt, hogy tényleg mi hoztuk össze, csodálatos kis csaj...nő nagyon...Apukája reggel még aludt, így szoptatás után odaraktam Péterhez, hogy jó reggelt, hétvége van, apák napja van...Péter félig nyitott szemmel, már mosolygott is...

Nagyon aranyos apuka...igazi lányos apuka, aki ha meglátja a kislányát máris elolvad tőle:)

Péter nagyon sokat segít...Emlékszem mikor még csak terveztük, hogy babát szeretnénk, mondtam nem lehet bent szülésnél....Évekkel később amikor annyi mindenen átmentünk, már azt mondtam, csak ő lehet bent velem....Ő tud a legjobban támogatni, bátorítani....És így is lett.....30 órát vártunk együtt erre a pici babára...Együtt izgultunk....És miután megszületett Lili,onnantól kezdve nagyon sokat segített nekem....Nemcsak ellátni Lilit, hanem engem is szeretgetet, vigyázott rám....Éjszakánk felváltva mentünk, és vigasztaltuk Lilit mikor éjjel sírt és nem tudott elaludni.... Így teljesen természetes volt, hogy én is megköszöntsem Pétert, és megköszönjem ezt a kis csodát amit összehoztunk....Szeretem Pétert, még jobban mint valaha, és szeretem nagyon ezt a pici lányt, aki fényt vitt az életünkbe...