Még mindig nehéz megszokni, ha valaha meglehet egyáltalán, hogy ha december van, akkor itt nyár van, megkezdődik a nyári szünet.  Amikor karácsony van, akkor meleg van és nem hideg....bár idén 23.-án elég hűvös volt, már már elgondolkodtam egy forralt bor készítésén, de 24.-ére szentestére szép időnk lett....

Itt a világ eme felén nem ünneplik a december 6.-át, és a Szentestét sem....Most hogy Lili egyre nagyobb és ezt a karácsonyt már megérti, mi is történik, úgy gondoltuk, hogy úgy ünneplünk, ahogy otthon is tennénk.....December 5.-én este kiraktuk az ablakba a cipőinket, és 6.-án megérkezett a Mikulás:) Lili mivel egy fantasztikus gyermek, csokikat kapott, nem virgácsot és ez vonatkozott ránk is :) mi is jó gyerekek voltunk Péterrel :)

Minden évben elhatározom december elején, hogy küldünk haza a családnak valami apróságot Karácsonyra, de ha nem is sikerül kis csomagot küldeni, akkor képeslapot küldjünk....Idén nagyon ügyesek voltunk, sikeresen bevásároltunk és elküldtük időben a csomagokat :) A titkos csomagok meg is érkeztek Karácsony előtt :)


Lilivel még ünnepeltünk a játszóházban is. Mostanában nem voltunk, de egyik reggel lent játszottunk a játszóház játszóterén és meghívtak minket a karácsonyi ünneplésre....Nagyon szép időnk volt, a gyerekek szuperül érezték magukat...Együtt játszottunk a játszótéren, majd megtízóraiztunk, és a végén jött a Télapó is, merthogy itt a Télapó hozza az ajándékot karácsonyra:) Szuper kis nap volt, Lili egy nagyot aludt délután a sok móka után :)

Péter 24-én dolgozott utoljára és csak következő év január 8.-án megy legközelebb dolgozni....Leállás van az egész városban, a közintézmények bezárnak, és mivel a nyári szünet kezdődik, így sok család ilyenkor megy el nyaralni....Ki is ürült a város, nyugi van.....Végre mi is tudunk együtt menni kirándulni....


Péterrel azt beszéltük, hogy idei Karácsonyunk nagyon jó volt.Tavaly azért volt jó mert itt volt velünk Eti néni, Péter anyuja, idén azért volt jó, mert Lili is segített a készülődésben és sok barátunk is velünk vacsorázott Szenteste.

A karácsonyi menü húsi leves volt, töltött húsival és krumpli pürével, és csináltam bejgliket. Sok sütit nem sütöttem, mert nálunk mostanában nem fogynak a sütik.

Nagyon izgultam a vacsi miatt. Biztos ami biztos vettünk egy Bacardit hozzá colát, limeot és mentát. A vendégeket kis koktéllal vártam, a vacsi után meg társasoztunk egyet....Van választék, az évek alatt jó kis társasokat gyűjtöttünk össze... A fa alá is került egy újabb darab....Épp tesztelés alatt van, ma lesz a második este, hogy játszani fogunk vele :)

A Karácsony többi napja gyorsan eltelt. Sütöttem  friss bejgliket  és levittük közösen a szomszédainknak. Szemben egy idős házaspár él, akik imádják Csöpit és Lilit:) Még nem voltunk náluk, meg is mutatták a kertjüket. Egy varázskert van a házuk mögött, csodás kis ösvényekkel, mesebeli kis terekkel, kis padokkal és sok-sok szép virággal....Tátott szájjal nézelődtünk, beszélgettünk :)

Mondták bármikor mehettünk Lilivel, hogy megnézhessük a virágokat :)

26.-án kirándulni mentünk egy csodás helyre....Ezeket később képek formájában mutatom meg nektek.

Remélem mindenkinek csodásan telt a Karácsony, jókat etettek és csodás pillanatokat töltöttetek el a családdal, barátokkal:)

Pár nap és itt az évvége....megkezdődött a visszaszámlálás....

Reggel van...korán...még csak én és a kiskutyám vagyunk fenn....az első kifli adag begyúrva, épp kel a tészta....szülinapi zsúrba megyünk, két tüneményes gyermek szülinapját fogjuk megünnepelni....

Én még az este-éjszaka hatása alatt vagyok, a szám mosolyra húzódik, azt hiszem ma egész nap ez lesz, még ha iszonyat álmos is vagyok....táncolni voltam....varázslatos este volt. Na nemcsak azért mert kimozdultam, hanem hogy tangót, annak is egy csodálatos táncát a Milongát táncolhattam....

Mikor kiérkeztünk ide és megismerkedtem a latin barátnőimmel, akkor úgy éreztem, ha idáig Kiwilandre eljutottam, akkor bármi lehetséges....Így elkezdtem argentin tangót tanulni, aztán abbamaradt....elkezdtem dolgozni és mellette angolt tanultam....a tánc már nem fért bele az életembe...


A héten Ági meghívott ha van kedvem akkor menjek el vele táncolni. Ági régóta táncol, nagyon ügyes....Egy gyönyörű magas lányt képzeljetek el, aki iszonyat jól mutat a táncparketten.

Este mikor Lilit lefektette Péter aludni, indultam Ágihoz, csinosan várt, gyönyörű magassarkú cipőben.....Én lapos, pipő cipőben voltam, mert szerencsére nem lakunk messze egymástól, így gyalog mentem el hozzá, kezemben ott volt a magassarkúm.....A kedvenc magassarkúm, amit még Pécsen vettem, az volt az esküvőnkön is rajtam....ritkán húzom fel, de még mindig imádom....


Én is kisminkeltem magam, szoknyát húztam, ahogy kell egy tangóhoz :)


A terem ahová érkeztünk, nagyon hangulatosan volt dekorálva, kis lámpák, mécsesek voltak mindenhol....Már a lépcsőházban hallottuk merre kell mennünk, a  gyönyörű zene mutatta az utat.

Az ajtóban egy kedves úr üdvözölt minket, kaptunk egy-egy pohár pezsgőt és leültünk....Mire megérkeztünk, már sokan táncoltak....A varázslat elkezdődött és persze azóta is tart nálam :)

Gyönyörű lányok-hölgyek voltak a színpadon, velük szemben pedig fess férfiak-urak :) Mindenféle korosztály képviseltette magát, ezt értsd úgy hogy láttam olyan 70 éves párt is....

Gyönyörűen táncoltak, voltak kezdők, újrakezdők, profik.....de a parketten nem számított....


Már annak örültem,  hogy ott lehettem, és nézhettem, de azt hogy táncolni fogok nem is álmodtam....Ági ars poeticája, "ha hárman felkérnek, akkor már minden rendben, jó az este....."


Jelentem a három táncom megvolt:) Mikor először felkértek, iszonyat izgultam, mondtam is, hogy ezer éve nem tangózom, és igazán egyszer táncoltam Milongát....Jól éreztem magam a parketten....


Hálás vagyok, hogy Ági meghívott és hogy Péter noszogatott, hogy menjek el, érezzem jól magam...

Hazafele gyalog mentem a belvárosban, taxit kerestem, azt hittem már nincs buszom, de az első éjszakai járat pont jött így azzal jöttem...Péter édes volt, ébren megvárt....Együtt feküdtünk le aludni....Még mielőtt elaludtam volna,, megkérdezte "Jól érezted magad? Mondtam hogy nagyon....a válasza csak ennyi volt " Helyes...."

Édes férj....aztán elaludtunk....



Jó éjt nektek is.....

A világsajtót körbejárta a kép, ahol is a egy tehén család, majd kiderült még több tehén a földrengés következtében csapdába estek....Jelentem tegnap sikeresen megmentették őket....

Hihetetlen nagy összatartást tapasztalok a kiwik között, nemcsak egymást segitették, hanem az állatoknak is.... Azt kell mondjam le a a kalappal az információ átadással kapcsolatban is, mindig minden rendészet, önkormányat, közlekedés és időjárásjelentés pontos információval látott el az elmúlt kép napban minket....

A napokban az anyatermészet rendesen próbára tesz minket...hol a földrengés miatt, hol az eső következményeként az árviz miatt, a folyók kiöntöttek, nehezen tudott a sok viz hirtelen távozni a csatornákban....Mára reggelre nyugalomra és napsütésre ébredtünk....holnapra megint esőt mond...

http://www.stuff.co.nz/business/farming/86512978/farmer-promises-rescued-quake-island-cows-wont-be-slaughtered?cid=facebook.post.86512978

Azt hiszem ma is izgalmas éjszakánk lesz.... A ma estét is egy 5.9-5.7 rengésekkel kezdjük....Ma éjfél után volt az első rengésünk, amolyan halk remegéssel kezdődőt, majd egyre erősödött. Péter épp már elaludt, én még a laptopot néztem,,,,aztán szóltam Péternek hogy valami történik, ő is érzi-e, egyszer csak Péter az ajtóhoz rántott és meg csak annyit tudtam mondtam, menj a gyerekért.....Ijesztő volt, amolyan filmbeli jelenet zajlott le, amikor is telnek a másodpercek és te azt várod, hogy csak legyen vége és tudd a szereteidet biztonságban... Miután vége volt, csak azt éreztem, hogy a szívem ezerrel dobog, Lili kómásan nézz ránk, mi történik.....visszaraktuk aludni, mi meg próbáltunk megnyugodni....az éjjel nem sokat aludtunk, folyamatosan néztük a híreket hogy mi a helyzet, a pótgyerekeket felhívtuk hogy jól vannak-e, és ha kell valami segítség, vagy társaság jöjjenek át nyugodtan....


Péter hogy team leader lett, így folyamatosan kapta az információkat a managerektől, hogy mi is történik ilyenkor,  mi a teendő, mire kell figyelni....és  persze megkérdezte a csapatát, hogy mindenki jól van-e, biztonságban van-e....folyamatosan csöngöt a telefonja...


Aztán hajnalban mindketten elaludtunk....Lilit ha nem vesszük ki, semmit se érzett volna, átaludta volna az éjszakát....

Gyorsan még az éjjel kiírtam, mi is történik, meg beszéltünk is a családdal skypeon....Próbáltuk megnyugtatni őket, hiszen tudtuk a világsajtó fel fogja nagyítani a történéseket, és nem akartuk ha elalszunk és nem tudnak elérni, hogy aggódjanak....Persze nem akarom elbagatelizálni a dolgot, mert több épület megsérült, utak sérültek, volt ahol éjjel nem volt áram.....


Új-Zéland a törésvonalak mentén húzódik folyamatosan vannak, kisebb rengések....a nagyok ritkábbnak....Éppen ezért mindenhol, iskolákban és a munkahelyeken az az első, hogy átbeszélik, hol vannak a vészkijáratok, merre lehet menekülni, ha valami baj van.... mi a teendő földrengés és cunami riadó esetén....


Most éjszaka is volt cunami riadó, egyes területeken magasabbra vitték az embereket...

És hogy most mi a helyzet: még mindig vannak rengések, esik megint, fúj a szél....A városközpontot ma lezárták, vizsgálják az épületeket.Péternek se kellett mennie ma, itthon dolgozott, beszélt a csapattal....A holnapi napot egyenlőre nem tudni, hogy mi lesz...tudnak-e majd az emberek dolgozni menni....A repülők mennek, a kompok, amik a déli és az északi-sziget között mozognak, egyelőre a nyílt vízen vannak, a ma esti rengés miatt....


Talán azt mondhatom, szerencse hogy a hegyen vagyunk, itt a cunami miatt és a rengés miatt is biztonságosabb...Azért ma összecsomagoltunk, egy kis vészhelyzeti csomagot, ruhákat, lámpát, konzerveket, pelenkát, meleg ruhákat.....


Remélem minden rendben lesz most éjszaka....

Aki itt van Új-Zélandon, kívánom maradjon biztonságban, vigyázzatok magatokra....


Ölelés: Klárikiwi


A magyar nagykövetség kiirta, ha valakinek kell segitség, akkor szóljon nekik :

"Kérjük, hogy aki a földrengés során esetlegesen bajba jutott magyar állampolgárokkal kapcsolatban bármilyen információval rendelkezik, jelezze a Wellingtoni Magyar Nagykövetség Konzuli Irodájának a következő telefonszámon: 0064-27-4349652"...

Elképesztő mennyiségben néztetek-nézték meg a blogot az elmúlt napokban a Határátkelős blogajánlója után....csak ámulok és bámulok:)

Már sokszor írtam a blogunk amolyan személyes, érzelmes bemutatása az életünknek....igyekszem őszintén leírni az érzéseimet....Köszönöm hogy velünk vagytok, köszönöm, hogy olvastok :)

Klárikiwi

Hosszú hétvégénk volt az elmúlt hétvégén...Gyönyörű napsütéses napjaink voltak...Kaptunk is egy kis ízelítőt a nyárból, milyen is amikor hétágra süt a nap, mész piacolni, aztán a parton vagy a játszótéren meg tudsz pihenni,   amíg a csemeték játszanak, addig te egy kávét vagy egy reggelit el tudsz fogyasztani....

Ez a hétvége nemcsak a hosszú hétvége miatt volt speciális, hanem azért is mert Zoli az egyik blogolvasom megérkezett ide Wellingtonba, nyelvet tanulni, körbenézni....Már vagy egy éve beszélgetünk, hogy ki szeretne jönni....

Péter kimenőt kapott erre a hétvégére, mini Wellycon volt a városban, társas partizott két napon keresztül....

Hétfőn elmentünk az egyik kedvenc partrészünket megmutatni Zolinak...Péternek mindig mondom, ha esetleg házat szeretnénk  venni, ide szívesen költözöm, még ha egy kicsit el lennék  szakadva Welly belvárosától is, mert hát majd mutatom a képeket is, látni fogjátok, hogy milyen gyönyörű is, és hogy milyen jó lehet ilyen helyen felkelni, majd a parton egy nagyot sétálni, játszani....sóhaj :)

El kellett mennünk Lilivel pelust venni....Visszafele ahogy ülünk a buszmegállóban és beszélek Lilihez, a mellettünk levő bácsi felém fordult, köszönt és kérdezte "Jól hallottam magyarul tetszett beszélni ?" Mondtam neki hogy jól hallotta....Megbeszéltük milyen kicsi a világ, hogy itt véletlenül találkoztunk....Épp várta a feleségét, aki még beugrott vásárolni valamit az egyik boltban....

Mi addig beszélgettünk, elmesélte Józsi bácsi hogy 1956-ban jöttek el otthonról és kezdtek új életet egy teljesen új világban, hogy két munkahelye volt, hogy most hogy megöregedtek mindenük fájt....De azt is elmondta nem bánták meg hogy ide jöttek....Közben megérkezett a felesége is és lassan a busz is....Együtt jöttünk egy darabig....

A jó Isten Áldja meg őket, még sok-sok évvel...

Igaz már javában benne vagyunk az októberben, de több szempontból meg kell említenem a szeptembert....Öt éve hogy Péter igent mondott egy ebéd szünetben egy házasságkötő teremben és ez azt is jelenti, hogy öt éve már hogy  itt vagyunk Új-Zélandon :) Az idő iszonyat megy, ha nem tudnám, akkor most Lili emlékeztet rá, aki már elmúlt másfél éves....Másfél éves.....Ugye, most mindenki a szívéhez kap, hogy jézus már ilyen nagylányod van...Igen, ilyen nagylány már ő is, most próbálunk egy-két szót kimondani, már megyünk, futunk, intézkedünk....Ma ő volt az én kis kuktám, segített kekszet készíteni...Lettek szívecske, ház, alma, pillangó formájúak :)


De hogy visszatérjek, hogy mikor is érkeztünk....azt kell még tudni hogy az eredeti terv öt év volt....és azt gondoltuk, utána mi hazamegyünk...ehhez képest, még mindig itt vagyunk és arra jutottunk, hogy három évet várunk még, és utána beadjuk a papírjainkat, hogy megkérjük az állampolgárságit....

Pár hónapja szerencsésen meghosszabítotuk a residencynket, így most már a státuszunk határozatlan idejű letelepedési vízum:) Szépen nyugodtan megjártuk az ide vezető utat...kivártuk a 2 év work visát, majd jelentkeztünk residencyre, ahol is 2 évre megkaptuk, majd most meghosszabbítottuk így már határozatlan időre kaptuk meg, a következő állomás az állampolgársági....azért is döntöttünk így, mert Lili kiwi lányként született itt, és gondoltuk még ha haza is megyünk, akkor is lehessen lehetőségünk arra hogy visszajöjjünk, ha például Lili szeretne majd itt tanulni valamit...

És most mik a tervek? A terv hogy igazán nincs terv...Úgy néz ki, hogy most a közeljövőben nem megyünk haza, gyűjtögettünk, osztunk-szorzunk, hogy majd jó legyen....Péter anyuja kijött velünk, mikor tavaly hazamentünk, itt volt velünk hat hónapot....Remélem apum és anyum is kijönnek, és nekik is meg tudjuk mutatni, hogy hol élünk, kik a barátaink, milyen életet építettünk itt ki....

Péter lassan két éve, hogy team leader, csinálja a dolgát, sűrű hetek vannak mögötte....Iszonyat büszke vagyok rá, ahogy vezeti a csapatot....A terve, hogy architect lehessen, ezért dolgozik iszonyat keményen....

Én itthon vagyok, élvezzem, hogy Lilivel lehettek....Főzők, sütők, és legújabban sajt készítő tanfolyamra járok....A következő október végén lesz....Gondoltam ha már friss kenyeret, kiflit csinálok, nagy baj nem lehet, ha egy kis sajt készítést is tanulok :)

Szóval telnek a hetek, hónapok....Mi már húztunk órát, tovább van világos, ami azt jelenti, hogy közeleg a nyár, már alig várom, remélem jó időnk lesz....

Hideg van....

Hát azt gondolná az ember, hogy elkezdtük az augusztust, a tél utolsó hónapját, és ha eddig jó idő volt, akkor már megusztuk így a telet....Na kérem szépen nem így van, egy hét után végre láttunk is egy kis napfényt, merthogy eddig esett és esett és nem csakhogy esett az eső, de ezt mind keresztbe tette, megspékelve egy kis Déli-széllel, ami a világ eme részén, a hideg szelet jelenti....Mindennap néztem az időjárás jelentést, mint a messiást, úgy vártam a napsütést...Mert nyári lányka révén, imádom a napsütést, feltölt, mosolyt csal az arcomra....


Ma végre megkaptuk...A hegyek is elő-előbújnak a háttérben, kis havas hegycsúcsait elnézve, nyugtázzom, hidegek voltak az elmúlt napok....Ez az is jelzi, hogy például tegnap Péter felhúzta a vastag bőr kabátját és előkereste a sapiját is, én is elővettem a kesztyűmet  a kutya sétákhoz...


Közben meg vágyakozva gondolok az otthoni nyárra....Nézzem a barátok,család bejegyzéseit, meg persze anyum mindig megmutatja milyen is a kilátás a lakásból, milyen szép zöldek a fák, hogy süt a nap, és persze rálátásom lesz a készülő kovászos uborkára is....Amire 5 éve vágyakozom...de már csak egy hónap és remélem mi is közelebb leszünk a nyarunkhoz....


Most hogy esett a hó az országban, készültek csodás képek ...Mutattok is egyet... :)

Az örökös dilemmák....

Még mindig ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak minket/engem, egyrészt hogy jól döntöttünk-e hogy kijöttünk, milyen jövőnk lett volna otthon, lenne-e már lakásunk, megszületett volna-e Lili otthon, vagy hogy mi magunk mit értünk-érünk el itt kint....

A kérdés számomra azért is fontos, mert lassan 5 éve itt vagyunk, ebből háromszor mentünk haza, 3 éve nem dolgozom, Lili 14 hónapos...és ezek a számok miért is fontosak...egyrészt amit előbb is írtam, hogy vajon mit tudok felmutatni....Péter nevében most nem írnék, mert ő éli az életét, alakulnak a  dolgai, de leginkább ő maga tudna mesélni az érzéseiről, bár ahogy fogalmazni szokott, olyan szépen el tudom mesélni mivel foglalkozik a munkahelyén... :)


Most hogy Lili egyre idősebb, elkezdett foglalkoztatni, mit és hogyan kell tennem, hogy visszatérjek a munkaerő piacra....Egyet biztosan tudok, az időseimhez nem mennék vissza most hogy van gyermekünk...Mióta elkezdtem dolgozni, mindig olyan munkahelyem volt, ahol hétvégén, délelőtt-délután, de volt ahol éjszakába nyúlóan dolgoztam, volt hogy ünnepnapokon is....Ami amig ketten vagytok, nem olyan fontos, de amint megjelenik a családban egy gyermek, megfogalmazodik benned, hogy nem szeretnél hétvégeken-ünnepnapokon dolgozni, hanem a családdal szeretnél lenni, élményeket szeretnél a gyermekeddel-gyermekeiddel....


Szeretnénk tesót Lilinek, úgyhogy ha összejön, akkor persze még maradok itthon, de ha nem jön össze, akkor szeretnék egy olyan munkát, ahol részmunkaidőben dolgozhatok, és nem szakadok szét a családanya-dolgozó nő és feleség háromszögében....

Három éve itthon vagyok, mert az gondoltam, ha anyuka szeretnék lenni, akkor mindent meg kell tennem két baba elvesztése után, hogy a testem és a lelkem rendbe  jöjjön, örömmel tudjam várni a babát, boldogan éljem meg a várandóságomat... Ami mellesleg fantasztikus időszak volt az életemben...Boldogan és felszabadultan vártuk Lilit, tervezgettünk, számolgattuk vissza a napokat....

A 9 hónap alatt se hagytam abba az angol tanulást, Christinámmal csináltuk a közös munkát és szerencsére meg is lett az eredménye, elmentem IELTS vizsgát tenni, amit egy honositási procedúra után elfogadtak otthon, így meglett a diplomám végre....Sokat vártam rá, de megvan....

Amikor visszaértünk tavaly Magyarországról, pár hétre rá postán kiküldték apukámhoz, úgyhogy személyesen még nem fogtam kézbe, de a tudat, hogy megvan, szuper érzés....


Azt hiszem szerencsés vagyok, hogy Péter sok mindent megoszt velem ami munkahelyén történik, rengeteget tanulok így tőle, hogy pl. milyen folyamatok vannak náluk, milyen a cégpolitika, hogyan lehet jól tárgyalni a cégekkel és az ügyfelekkel....Ami számomra a legérdekesebb a különbőző módszerek, folyamatok egy-egy probléma megoldására...Ki-kivel áll kapcsolatba, kinek mi a jogköre és feladata....

Péter évek óta mondja, hogy van egy "módszertan", ami tulajdonképpen az amiket megbeszélünk, és ami szerinte menne nekem, mert egész jól átlátom már mit is kell csinálni egy folyamat, egy probléma megoldás során....Ezt  ITIL-nek hívják (Information Technology Infrasructure Library)....Eddig mindig hallogattam, kétkedve fogadtam, hogy ez nekem menne-e, de most hogy előkerült újra, hogy mit is kéne csinálnom, ha újra munkába szeretnék állni, azt gondolom belevágok....Na nem mondom lefostam a bokámat, mikor ismertető jelleggel átküldtem a sulit Péternek, hogy nézze meg a honlapjukat, erre Péter csak annyit mondott mikor itthon volt, hogy befizette az első részt vizsgával együtt...

Azt hiszem itt van az újabb kihívásom,ami egyre valóságosabb, hiszen tegnap megkaptam a belépési kódomat az online kurzusra,  ami 90 napig érvényes...Szóval tanulhatok, ami a nehézség a mellett, hogy ez egy új terület számomra, hogy mindezt angolul kell tanulnom....Izgalmas és félelmetes egyszerre...Izgulok is....

Irás képességének visszakapása.....

Azt mondják ha valami szokást fel szeretnél venni, akkor azt legalább 21 napon keresztül kell csinálnod és szép lassan az életed része lesz...


Olyan régen írtam, olyan rég nyomkodtam a klaviatúrát, hogy már attól félek elfelejtettem  írni, vagy annyira fáradt vagyok néha, hogy semmi értelmeset nem tudnék írni...

Persze a fejemben vannak kész posztok, témák, amiket mindenképp szeretnék megörökiteni, megmutatni, elmesélni...


A lényeg, hogy telik az idő...Tegnap volt itt a tél első napja, én utoljára 2015-ös év utolsó napján írtam amikor is még épp hogy elkezdődött itt a nyár....Azóta sok minden történt velük...Itt volt Péter anyukája hat hónapot töltött velünk, Lili egy éves lett... Péter ezerrel nyomja a munkát, Csöpikémnek szerintem több ősz szőr szála lett, ahogy a kiscsaj egyre mozgékonyabb....

Szóval tudnék mesélni, remélem most hogy már éjszaka kezdünk egyre többet aludni, alkalmam is lesz rá :)


Addig is remélem jól vagytok....


Pussz: Klárikiwi