Itthon vagyunk Magyarországon. Pár napja már. Vasárnap délelőtt érkeztünk meg a hosszú-hosszú repülőút után. Idén most másfele jöttünk haza, más légi társaságokkal.
Útvonalunk: Wellington-Auckland-Bangkok-Zürick-Budapest.
Wellingtonból-Aucklandbe Air New Zealand járatán mentünk. Aucklanből-Bangkokig Thai repülőtársasággal. Bangkokból-Zürickig Svájci nagy géppel mentünk. Züricktől-Budapestig úgyancsak Sváci járattal mentünk.
A legtöbbet Bangkokban álltunk. 3 óránk volt a csatlakozásig.
Mikor elindultunk Wellingtonból csodás időnk volt, gyönyörű napsütéses idő, enyhe széllel. Az első utazásunk gyors volt, 45 perc alatt Aucklanben voltunk.
Aucklandben át kellett sétálnunk a nemzetközi repülőjáratok épületébe. Szerencsés és gyors vám vizsgálat után, várakoztunk egy kicsit. A várakozás alatt jót beszélgettünk. Egy hölgy megszólított minket, hogy jééé ti is magyarok vagytok:) Meghallotta, hogy magyarul beszélgettünk. Erre szoktam mondani, kicsi a világ, és persze magyarokkal mindenhol lehet találkozni.
Bemutatkoztunk, beszélgettünk. Zsuzsa is épp Magyarországra tartott. Meg is beszéltük, ki hol született, melyik városból jött.
Aztán találkoztam egyik angolul tanuló iskola társammal is a várakozás közben. Naing Naing szintén ugyanazzal a járattal ment mint mi. Épp a leendő feleségéhez ment.Meg is hívott az esküvőjükre, amit Új-Zélandon fognak tartani. Sajnos nem tudok elmenni, hiszen még abban az időpontban itt leszünk Magyarországon.
A Thai légi társasággal nagyon megvoltunk elégedve, finomak voltak az ételek, nagyon kedves kiszolgálást kaptunk. Éjjel 11 után értünk Bangkokba. Hihetetlen meleg volt, és hihetetlen nagy pára tartalom. 31 fok volt annak ellenére, hogy éjszaka volt. El se merem képzelni, milyen meleg van a nappali órákban.
Épp mondtam Péternek ezt a meleget el tudnám viselni, a pára tartalommal lenne kis bajom, nehezebben lehetett lélegezni. Péter nem szereti az ennyire meleget, nem is érezte jól magát.
Busszal vittek minket a terminál épületéhez. Zsuzsival itt váltak el útjaink. Ő Bécs fele ment,mi Zürick fele mentünk.
Bangkokban várakoztuk a legtöbbet. Több mint 3 óránk volt a következő csatlakozásig.
Egész télen nem voltam beteg, de hazafelé éreztem, hogy jön ki valami nátha féle. Így első dolgom volt, hogy vettünk egy nagy adag zöld teát és egy csoki torta szeletet. Persze csak azért, hogy könnyebben tudjam folytatni az utunkat:)
A repülőkön nem nagyon tudtunk aludni. Egyrészt mert nappal indultunk, másrészt valahogy ez az alvás repülőn nem megy nekünk.
Meg is döntöttem a tavalyi film nézési rekordom:) Idén 7 és fél filmet néztem meg. Persze, ha most azt kérnétek, hogy soroljam fel, hát Isten bizony nem mind jutna eszembe.
A második nagyobb ugrásunkat mindig nehezebben viseljük, néha olyan érzés mintha egyet előre lépnénk, kettőt meg hátra.
Zürickben esett az eső...Itt találkoztunk először az ősszel. Sötét nyirkos reggel volt, szürkeség. Szerencsénkre Budapesten csak felhős idő fogadott.
A csomagokra várva kiderült, hogy akárhogy is szuggeráljuk a kijövő bőröndöket, sajnos a miénket nem találtuk. Ráadásul nemcsak a mi bőröndünk volt nálunk, de az egyiket Robinak hoztunk haza.
Szóltunk a repülőtéren. Elmondták hogy, sajna nem volt elég idő átpakolni a Budapestre tartó járatra a bőröndöket, így későbbi járattal küldik utánunk, és majd kiszállítják...
Robi és sógorra vártak ránk és a szállítandó dolgaira. Mondtam is neki, nem hiszi el, hogy mi történt, de sajna nincsenek meg a csomagok. Nagyon sajnáltam őket, így potyára jöttek fel.
Kedvesek voltak, mert ők voltak a taxisaink, elvittek anyukámékhoz, ahol a testvéreim vártak. Anyum és férje még dolgozott.
Együtt reggeliztünk. Hugim terülj-terülj asztalkával várt. Volt finom túró rudi, volt kolbász, maci sajt, erős paprika, tv paprika, friss kifli. Annyira, de annyira jól esett, hogy azt el se tudom mondani.
Jó volt végre találkozni a családdal, személyesen megölelgetni őket, beszélgetni úgy, hogy látom az arcukat. És persze csodás dolog volt kutyusommal is találkozni. Tavaly mikor meglátott, szerintem azt hitte szellemeket lát. Idén jobban örült nekünk. Nagyon megszeretgettem:) Még mindig jól néz ki, ő a világ legszebb kutyusa, és még mindig kuncsorgós ha valaki eszik, és még mindig nagyon puha a bundája:)
És hogy meddig maradunk? 3 hetünk van. Ebbe kell minden élményt, mindenkit belesűrítenünk. Én még Budapesten vagyok éppen, Péterem már hazament Cigándra.
Szétváltunk, hiszen, így több időt tudunk tölteni családunkkal....
Remélem ma szép időnk lesz...Tegnap esett az eső. Anyukám mondta is, "Jó kis időt hoztatok"...Jelentem ezért nem mi vagyunk a felelősek, nem rendeltem esőt:)
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Ketten maradtunk...
Ketten maradtunk újra...Fura is kimondani...Hiány érzetem van. Robi éppen hazafelé tart, lassan haza is ér. És hogy mi történt és miért ment haza. Nem az én tisztem elmesélni.
Inkább megmutatom. Robi keze nyomán:
http://idenekemujzelandot.blogspot.co.nz/search?updated-max=2013-10-20T11:24:00%2B13:00&max-results=30
Ez az év elég érdekes évnek mondható, mondhatom ezt nemcsak a magam nevében, de Péterében is, hogy alig várjuk hogy vége legyen és új évet kezdjünk.
Az elmúlt hetekben elég sok féle érzelmet éltünk meg. Sok mindenen el kell gondolkoznunk mi és hogyan lesz.
Talán elég ha elmesélem mennyi minden történt velünk egy hosszú hétvége alatt, milyen érzelmi és hangulati skálán mozogtunk....
A múlt hét arról szólt, hogyan megy Robi, miket kell még elintéznie, a biciklijét szétszereltetni-csomagoltatni, bepakolni, motort eladni.És a hétvégén elbúcsúzkodni, még egy utolsót kirándulni.....
Pénteken találkoztam Vale barátnőmmel. 6 hónapos várandós kismama. A találkozásunk oka pedig, hogy ezen a hétvégén mennek haza Argentinába. A tervük, hogy otthon családi körben szüljön, és majd jönnek vissza, hogy Pablo a férje befejezze a tanulmányait.
2 éve ismerem mióta szinte itt vagyunk. Támogattuk egymást, figyeltük, hogyan alakul egymás élete. Emlékszem mikor vele és a lányokkal egyre közelebb kerültünk. Az új élet kezdete hogyan kovácsol minket össze. Ma már csak Vale van itt Új-Zélandon, és most ő is menni készül, és nem is tudom igazán ez egy végleges búcsú volt, vagy tényleg visszajönnek-e.
Épp azt beszélgettük milyen érdekes a két évünk alatt hány barátnak, ismerősnek volt csak egy állomás Wellington, vagy maga Új-Zéland, és hogy mennyien eltűntek az életünkből, hányan hazamentek, vagy egy új országban, új városban folytatták az életüket.
Beszélgettünk a jövőnkről is. Meg is beszéltük, hogy öregszünk, mert mind a ketten úgy gondoljuk, többször nem szeretnénk újra kezdeni az életünket. Szeretnénk egy nyugodt életet, egy családi fészket. És hát jókat kacagtunk az angol nyelvünkön, hogyan alakul, milyen nehézségek, vagy éppen sikereket értünk el:)
Egész délután beszélgettünk, jókat nevetgéltünk, jó társasággal könnyen szárnyal az idő. Még a fiúk is időközben befutottak. Így volt lehetőségem Robinak bemutatni Valet:)
Szombaton volt egy party nálunk, ahol Péter és Robi kollégái jöttek. Modar a szíriai srác hozott fini marha húsit. Péterem marha pörköltet csinált belőle. Isteni finom lett. Azt hiszem most is bebizonyítottunk, hogy finom a magyar konyha. A gulyást már ismerték, kérdezgették többször is a fiúktól, mikor lesz újra gulyás party. Most pörkölttel ismerkedhettek meg. Volt hozzá krumpli és risz köretként, és persze savanyúságok.
Szombat reggel Robi és én a városba indultunk még a vendég sereg előtt, hogy pár dolgot elintézzünk. Robinak bankba kellett mennie, csokit vettünk, meg elmentünk az összecsomagolt biciklijéért.
Én amíg hivatalos ügyeket intézet, elmentem kinyomtatni neki pár képet. Az eddigi kirándulásainkból, az ittlétéből csináltam egy kis összeállítást. Ezzel szerettük volna meglepni, ami jelentem sikerült, és szerettem volna, ha egy kis emléket vissza magával haza.
A party nagyon jól sikerült, jókat ettünk, jókat beszéltünk, nagy csocsó versenyt tartottunk. Zengett a ház egymás ugratásától, a nevetéstől:)
Péternek estére be kellett mennie dolgozni, így a vendégeket be tudta vinni a városba. Még jó hogy 7 személyes nagy kocsink van. Imádom Brünhildát. Benne minden és mindenki kényelmesen befér, elfér. Ezt most is, mint a múltban többször is kihasználtuk.
Vasárnap Péter elment egy társas nagy partyra. Mi Robival elintéztünk egy látogatást a bicikli boltban, sajnos kimaradt egy-két alkatrész a csomagolásból.
Utána kimentünk Scorching Bay partjára szó szerint sütetni a hasunkat. Csodás idő volt, lenge széllel. Sok család kiment a szabadba.
Mivel hosszú hétvégénk volt. Hétfőn szünnap volt. Labour ( munka ünnepe) hétvége volt most nálunk. Így el tudtunk menni együtt délután hármasban a partra sétálni. Szintén csodás időnk volt. Jókat beszélgettünk. Sokat fényképeztem. Imádok fényképezni, csodás színek voltak. Nagyon jól éreztük magunkat....
Sokat beszélgettünk, mi is történt, mit gondolunk, mit érzünk, mit hozhat a jövő. Meg is beszéltük, hogy ne beszéljünk búcsúról, hiszen ki tudja mit hoz a jövő:)
Kedden Robi elindult haza. Péter kivitt minket a repülőtérre, hiszen Robinak jó sok csomagja volt, én megvártam míg el nem indul,. Péter ment dolgozni.
Mondtam is Robinak, hogy szeretem volna egy kis ultravalót mondani neki, de nem mondok, hiszen annyi minden jó és rossz történt. Majd leülepszik otthon, és meglesznek a maguk tanulságai.
Egy biztos még soha nem élt velünk senki ennyire közel, és hát Robi se élt másokkal ennyi időt. Úgyhogy elmondhatom sokat tanultunk egymástól, és egy erős barátsággá-szövetséggé alakultunk át. Mini családdá.
Inkább megmutatom. Robi keze nyomán:
http://idenekemujzelandot.blogspot.co.nz/search?updated-max=2013-10-20T11:24:00%2B13:00&max-results=30
Ez az év elég érdekes évnek mondható, mondhatom ezt nemcsak a magam nevében, de Péterében is, hogy alig várjuk hogy vége legyen és új évet kezdjünk.
Az elmúlt hetekben elég sok féle érzelmet éltünk meg. Sok mindenen el kell gondolkoznunk mi és hogyan lesz.
Talán elég ha elmesélem mennyi minden történt velünk egy hosszú hétvége alatt, milyen érzelmi és hangulati skálán mozogtunk....
A múlt hét arról szólt, hogyan megy Robi, miket kell még elintéznie, a biciklijét szétszereltetni-csomagoltatni, bepakolni, motort eladni.És a hétvégén elbúcsúzkodni, még egy utolsót kirándulni.....
Pénteken találkoztam Vale barátnőmmel. 6 hónapos várandós kismama. A találkozásunk oka pedig, hogy ezen a hétvégén mennek haza Argentinába. A tervük, hogy otthon családi körben szüljön, és majd jönnek vissza, hogy Pablo a férje befejezze a tanulmányait.
2 éve ismerem mióta szinte itt vagyunk. Támogattuk egymást, figyeltük, hogyan alakul egymás élete. Emlékszem mikor vele és a lányokkal egyre közelebb kerültünk. Az új élet kezdete hogyan kovácsol minket össze. Ma már csak Vale van itt Új-Zélandon, és most ő is menni készül, és nem is tudom igazán ez egy végleges búcsú volt, vagy tényleg visszajönnek-e.
Épp azt beszélgettük milyen érdekes a két évünk alatt hány barátnak, ismerősnek volt csak egy állomás Wellington, vagy maga Új-Zéland, és hogy mennyien eltűntek az életünkből, hányan hazamentek, vagy egy új országban, új városban folytatták az életüket.
Beszélgettünk a jövőnkről is. Meg is beszéltük, hogy öregszünk, mert mind a ketten úgy gondoljuk, többször nem szeretnénk újra kezdeni az életünket. Szeretnénk egy nyugodt életet, egy családi fészket. És hát jókat kacagtunk az angol nyelvünkön, hogyan alakul, milyen nehézségek, vagy éppen sikereket értünk el:)
Egész délután beszélgettünk, jókat nevetgéltünk, jó társasággal könnyen szárnyal az idő. Még a fiúk is időközben befutottak. Így volt lehetőségem Robinak bemutatni Valet:)
Szombaton volt egy party nálunk, ahol Péter és Robi kollégái jöttek. Modar a szíriai srác hozott fini marha húsit. Péterem marha pörköltet csinált belőle. Isteni finom lett. Azt hiszem most is bebizonyítottunk, hogy finom a magyar konyha. A gulyást már ismerték, kérdezgették többször is a fiúktól, mikor lesz újra gulyás party. Most pörkölttel ismerkedhettek meg. Volt hozzá krumpli és risz köretként, és persze savanyúságok.
Szombat reggel Robi és én a városba indultunk még a vendég sereg előtt, hogy pár dolgot elintézzünk. Robinak bankba kellett mennie, csokit vettünk, meg elmentünk az összecsomagolt biciklijéért.
Én amíg hivatalos ügyeket intézet, elmentem kinyomtatni neki pár képet. Az eddigi kirándulásainkból, az ittlétéből csináltam egy kis összeállítást. Ezzel szerettük volna meglepni, ami jelentem sikerült, és szerettem volna, ha egy kis emléket vissza magával haza.
A party nagyon jól sikerült, jókat ettünk, jókat beszéltünk, nagy csocsó versenyt tartottunk. Zengett a ház egymás ugratásától, a nevetéstől:)
Péternek estére be kellett mennie dolgozni, így a vendégeket be tudta vinni a városba. Még jó hogy 7 személyes nagy kocsink van. Imádom Brünhildát. Benne minden és mindenki kényelmesen befér, elfér. Ezt most is, mint a múltban többször is kihasználtuk.
Vasárnap Péter elment egy társas nagy partyra. Mi Robival elintéztünk egy látogatást a bicikli boltban, sajnos kimaradt egy-két alkatrész a csomagolásból.
Utána kimentünk Scorching Bay partjára szó szerint sütetni a hasunkat. Csodás idő volt, lenge széllel. Sok család kiment a szabadba.
Mivel hosszú hétvégénk volt. Hétfőn szünnap volt. Labour ( munka ünnepe) hétvége volt most nálunk. Így el tudtunk menni együtt délután hármasban a partra sétálni. Szintén csodás időnk volt. Jókat beszélgettünk. Sokat fényképeztem. Imádok fényképezni, csodás színek voltak. Nagyon jól éreztük magunkat....
Sokat beszélgettünk, mi is történt, mit gondolunk, mit érzünk, mit hozhat a jövő. Meg is beszéltük, hogy ne beszéljünk búcsúról, hiszen ki tudja mit hoz a jövő:)
Kedden Robi elindult haza. Péter kivitt minket a repülőtérre, hiszen Robinak jó sok csomagja volt, én megvártam míg el nem indul,. Péter ment dolgozni.
Mondtam is Robinak, hogy szeretem volna egy kis ultravalót mondani neki, de nem mondok, hiszen annyi minden jó és rossz történt. Majd leülepszik otthon, és meglesznek a maguk tanulságai.
Egy biztos még soha nem élt velünk senki ennyire közel, és hát Robi se élt másokkal ennyi időt. Úgyhogy elmondhatom sokat tanultunk egymástól, és egy erős barátsággá-szövetséggé alakultunk át. Mini családdá.
"Take a break. Take a train" ....
Új-Zéland hihetetlen természeti csodákat rejt magában, csodás tájai, hegyei, maga az óceán...
Egy utazásra szeretnélek vinni titeket. Hogy pontosabb legyek, egy kis vonatozásra. Találtam egy csodás videót, ami bemutatja ha vonattal közlekedünk, milyen szépségeket láttunk út közben.
Csodás videó, csodás táj, és csodás zene:)
Egy utazásra szeretnélek vinni titeket. Hogy pontosabb legyek, egy kis vonatozásra. Találtam egy csodás videót, ami bemutatja ha vonattal közlekedünk, milyen szépségeket láttunk út közben.
Csodás videó, csodás táj, és csodás zene:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)