Első levél a hazaiaknak:
Jelentem megérkeztünk,annyi,de annyi élményem van,de kezdjük a legelején. Egy kicsit féltem a repüléstől,hogy milyen, hát izgalmas annyit elmondhatok, Angliáig kis géppel mentünk, hiányoltam is azt a filinget, amit a tévékben látni, de aztán azt is megtapasztaltam,milyen a nagy gépen. A repülés nem is olyan félelmetes, csak fel és a leszállás volt rosszabb,olyan mintha hullámvasúton ülnél, egy kicsit liftezik a gyomrod, meg olyan lebegős érzésed van, de túl lehet élni. A kiszolgálás tökéletes volt, bár volt olyan gondolatom, hogy megtanítom őket tojás rántottát és csirkét fűszerezni, merthogy izétlen volt a kaja.
Az út rettentő hosszú, de a végére belejöttem a ki és beszállás procedúrájába, a csomagok felvételébe, a folyamatos thank you és a i would like tea mondatokba:)
A leszállás után, és a csomagok és a vám után jöttünk a szállásunkra, a levegő itt hihetetlen tiszta, és sós az óceán miatt, egy kicsit marta is a nyálka hártyánkat, a taxisunk iraki fiatalember volt, és ami számomra hihetetlen volt, hogy az autó amivel jöttünk hibrid autó volt, majdnem elájultam....más világ....hihetetlen....
A szállásunk itt van a belvárosban,mindenhez közel, egy nagy alvás után ma volt az első városnézés, az emberek hihetetlen kedvesek, mindenhol megkérdezik alap kérdésként hogy vagy? mi újság?, és rendkívül segítőkészek, egy néni látta, hogy nézzük a térképet, odajött és útbaigazitott.
Cosmopolitan város ez a Wellington, sok féle néppel találkozol, mindenfele kávézok, kis éttermek, kis üzletek, itt a belvárosban nincsenek nagy multi cégek, szóval egészen más hangulata van a vásárlásnak, a környezetünknek:)
Igazán majd holnap lesz az intézkedős és rohangálós napunk.....
Röviden ennyi, de majd folytatom....Olyan érzetem van mintha Carry Bradshow lennék a Sex és New Yorkból:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése