Szombat:)

Szombat este van, egy csodás napon vagyunk túl. Tele a pocó,spagetti volt a vacsi....Én a kötelező esti programomat csinálom, beszélgetés az otthoniakkal, ami nagyon sokat jelent nekem....Péterem meg az "esti meséjét" olvassa.Szóval ilyenkor szoktam magam kiélni:)

De hát először is a fontos hír. Megvolt az első éjszakánk a mi kis ágyacskánkban, és jelentem istenien aludtunk.

Mai programként meg elmentünk ma a városba, voltunk egy kis piacon, új-zélandi termelők minden szombaton a Szent Paul Katedrális mellett kitelepülnek, és árulják a portékáikat. Kis piac ez, de annál hangulatosabb.
Aztán elmentünk egy másik piacra.Fiatal művészek minden szombaton ugyancsak összegyűlnek, és árulják a saját készítésű termékeiket, volt minden mint a búcsúban, saját készítésű ékszertől, a ruhákig, az édességeken keresztül, a faragott árúig....szuper jó volt, és jó dolognak tartom. Egyrészt kapnak egy visszajelzést az alkotók, hogy tetszik a közösségnek, vagyis a vásárlóknak a termékei, másrészt önbizalmat kapnak, hogy igenis jó amit csinálnak, plusz a nagy közösség is megismeri őket, beszélgethetnek velük, szóval olyan családias hangvételű az egész. Egy kicsit hiányolom ezt, hogy mi otthon Magyarországon miért nem csinálunk ilyet? Miért nem adunk teret a fiatal feltörekvő tehetségeknek? Pedig igény szerintem lenne rá...


És hát a mai nap fény pontját el kell mesélnem,remélem mindenki ül.Megyünk a  belvárosban és láttunk egy idős kínai férfit, amint autentikus kínai hangszerén játszik. Nézzünk, közeledünk felé, majd egyszerre megálltunk, mert ismerős dallamot ismertünk fel, méghozzá a Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves télapó....című kis magyar dalocskát.Azt hittük rosszul hallunk, csak egymásra néztünk és nevettünk. Ha ezt valaki elmeséli, kinevettem. De láttam, hallottam, érzékeltem, ott voltam....Beszarás:)