Egy tökéletes nap....

Négy napos ünnep kezdődőtt. Hosszű hétvégénk van Húsvét miatt. Ebből ma pénteken és hétfőn leszek itthon. Hétvégén dolgozom...A fiúknak igy nyugtuk lesz, nem leszek itthon:) Bár mondtam nekik, ha holnap nagyon unatkoznak, elsétálhatnának elém, és együtt jöhetnénk haza...

Sűrű napok vannak mögöttem, mostanában mindig elég elfoglalt vagyok. Nem volt időm pihenni. Mivel kedden bementem a szabadnapomon, kértem egy szabadnapot 5 nap után, mert már éreztem ha nem aludhattom ki magam rendesen, sirva fogok fakadni. Persze élvezem a sűrű napokat, de időközönként kell a pihenés is...

Este kikapcsoltam a telefonomat, hogy semmi és senki ne tudjon felébreszteni. És láss csodát reggel 10-ig aludtunk. Hihetetlen volt, hogy sikerült ilyen sokáig pihenni, nem is emlékszem mikor aludtunk ilyen sokáig:) Reggeli kávét Péterem csinált... Amig lefőtt a kávé elmentem zuhanyozni. Kicsit felhős reggelre ébredtünk, de később kisütőtt a nap:) 

Reggel együtt reggeliztünk hármasban, nagyót jót beszélgettünk, amit mi később Robival folytattunk tovább. 

Délelőtt meghozták az öltözködő asztalkámat a kis székecskével. Péterem licitált rá, és nagyon jó áron sikerült megvennünk. Nagyon régi álmom vált valóra....Csodás mahagóni asztalka, amolyan antik darab.... Itt  fogom majd sminkelni magam, és bekrémezni, rá fogok majd pipere dolgokat pakolni, szeretnék venni egy kis parfümöt is rá-hozzá:)

Sokszor gondolkoztam rajta hogy mitől nő a nő, szerintem attól, ha nőisességét át tudja ültetni az öltözködésén, érzékeny, szereti a szép dolgokat, ha ilyen gyönyörű asztalka mellett kisminkelheti magát, ha vannak olyan pillanatok amit önmagára tud forditani, amikor olyan dolgokat csinál amitől boldog lesz, ha olyan  partnerre van, aki olyan önbizalmat add neki, hogy nőiessége felerősődik... és hát amikor a megfontosabb és a legnagyobb változás áll be egy nő életébe az szerintem a házasság, a feleség szerep, és a gyermek-ek érkezése....Szerintem ettől nő a nő:)

Egy délutáni alvás után, sikerült kitakaritani, kipakoltam maradék dobozokat, Péterem segitett az üres dobozókat felvágni és összeszedni, a konyhát rendbe raktam, kimostam, fürdőszobát kitakaritottam, Robi segitett tükrőt tisztitani, Péterem kiporszivozott, és csodás vacsit csinált...

A mai vacsink: Vajban sült fűszeres Lazac volt, rizzsel, finom borokkal: Chardonnay és Pinot Noir Roseval.

Szóval szuper nap volt, kipihentem magam, mosolygok egész nap, meg is mutattom:)

Március 15-e megünneplése....

Voltunk Március 15-ét ünnepelni. Klári Konzulasszony küldött meghivott, hogy szeretettel vár minden magyart a mi kis magyar kertünkbe:) Én mindig úgy hivom egy "kis magyar föld, itt ebben a távoli országban:)

Egy utca sarkán van egy kis kert kialakitva, kopjafával és székelykapuval, meg ki van rakva a kert alja téglákkal, amiken magyar nevek találhattok. Családok akik itt élnek, vagy csak itt voltak látógatóba, tulajdonképpen itt hagyták "kezük nyomát" a nevüket:)

Az ember az otthoni ünnepségek után, valahogy fél elmenni. De nagyon jól éreztük magunkat. Magyarországot Németh Zsolt Államtitkár  és kisérete képviselte. És itt volt az Ausztráliai Magyar Nagykövetasszony is Siko Anna.

Sikerült pár szót váltanom mind az Államtitkár Úrral, mind a Nagykövetasszonnyal. Sőt abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a Nagykövetasszonnyal megbeszéltük, miután kaptam tőle egy névjegykártyát, hogy elküldőm neki a blogom cimét, egy kisérő levélben, hogy miért is jöttünk mi ki Új-Zélandra. Elkezdtünk beszélgetni, de sajnos nem jutottunk a beszélgetés végére....


Ezen a héten el is küldtem a levelet, kiváncsian várom a válaszát. Mondtam is neki, mióta kint vagyunk, ami ebben a hónapban lesz  másfél éve, azóta iróm a blogot, vagyis talán a kezdeti és mostani érzéseimbe bele tud látni, át tudja élni velünk mi is történt, mi történik velünk....


Régóta hallottuk hogy van egy magyar család itt, akik finom kürtőskalácsot készitenek, meg isteni lángóst. Most lehetőségünk nyilt velük találkozni. A megemlékezés után csináltak nekünk finomságokat. Tátott szájjal, mint egy kisgyerek, úgy néztem, hogyan készül a tészta, hogyan készitik elő sütésre a kalácsokat, és a végeredményt is persze megkóstóltuk. Valami mennyei volt. Csókoltattom innen is a kezeiket:)

Érdekes tény volt számomra, hogy sok idős magyar volt, de aránylag kevés fiatal képviseltette magát. Talán bennük is benne van a félsz....mi is fog történni egy ilyen megemlékezésen....

Sikerült új emberekkel megismerkednünk, jó nagyokat beszélgetni.....:)


Azt azért el kell mondanom, hogy amikor közösen elénekeltük a magyar himnuszt....Az valami olyan különleges élmény volt, amikor egyszerre érzel büszkeséget, és valami szomorúságot, hogy ilyen messze vagy. Alapjáraton nem szeretek énekelni, de most nagyon jól esett.

Persze nagyon örülök, hogy itt vagyunk, sokat változtat az emberen a külföldőn való élés...De azért messze vagyunk na, nem lehet csak úgy hazaugrani....Remélem majd sikerül a családnak majd megmutatni ezt a csodás világot, szeretném ha egyszer kijönnének....

Pénteki nyugis este kezdete....

Estefele.....Az egyik részen már sötét, a másik részen már az útoló napsugarak.....Egy délutáni alvás után erre ébredtem.... Este hét óra,csöndes lakás, álmoskás szemek, és csodás kilátás:)

Napsütötte péntek reggel....

Mindig sötétben kelek....Ma szabadnapom van...2 szabadnap vette kezdetét. nem is tudom mikor volt ilyen utoljára. Szóval ki szeretném élvezni minden pillanatát. Tegnap befejeztem munka szempontjából a sokadik napom, az angol órák is letudva, igy este nyugodtan mehettem aludni. Hát nem tudtak az álom manókat megvárni, hogy beköszönjenek, mert addigra aludtam, mint egy mormota.


Reggel Péter sokadik ébresztőjére ébredtünk, mondtam is, ha eddig akartam is volna még aludni, most már felkelek, csak nyomja ki az ébresztőt. Ki is jöttem kávét csinálni, Péter is csatlakozott. És ha "már lud, legyen kövér", egy teát is felraktam magamnak:)

Beültünk a nappaliba ami csodás fényekben pompázik.Jön fel a napocska, és beragyogja a lakást. Mondtam is Péternek mióta itt vagyunk, ilyen szép reggelt nem is éltem meg. Jó igy ébredezni. Kanapén ülve, együtt kávézva, gyönyörű napsugarakkal, kis facebook bejegyzéseket nézve, amit együtt nézegettünk. Nyugodt reggel, nyugodt kezdés....


A mai nap programja: megyek önkénteskedni ma:) múlt héten sajnos nem tudtam menni a kölltözés miatt. De ezen a héten Cathyvel egyeztettem mikor vagyok szabad. Megyünk ma kirándulni. De azt ne kérdezzétek most hova megyünk....Soha nem tudom...Mindig az adott nap meglepije:)

Aztán ma lezárjuk a régi albérlet dolgát. Záróakkordként ma jönnek kárpitot tisztitani. A bácsit én várom majd lent szeretettel:)

Péterem ezen a  héten ügyeletes, de szeretnék kimozdulni kicsit, vagy a partra lemenni vagy arra gondoltam, meg kéne mutatni Róbinak a Botanic Gardent. Nagyon szép, imádok ott sétálni, utoljára az időseimmel voltam, kacsanézőben:)

Szóval valami szépet szeretnék látni, pihenni, feltöltödni....


És hát egy fontos hir az életünkben:) Most már hivatalosan is tudok róla beszélni. Úgy néz ki Pétert egy új pozicióba helyezték, amit annyit jelent visszakerült a cégközpontba. És mindenki kapaszkodjon, Róbival majdnem egymás mellett ülnek. Egy csapatba kerültek:) Megint újra. Úgy láttom ez a két fiú nem tud egymástól elszakadni:) Vicces:)

Végre esik....

20 napja nem esett errefele, ami elég szokatlan,. Rekordot is megdöntött....Kezdett kiszáradni a föld, és a viztartalékból is fogyott...Szóval mindenki várta az esőt, mint a messiást, ami tegnap este meg is érkezett, és azóta is esik, hol jobban, hol csak szemerkélve....

Az idei nyár nagyon jó volt itt, meleg volt, kevésbé fújjt a szél, és kevés eső volt. A tavalyi nyáron sokkal többet fáztam. Idén megfordult a fejemben, hogy kéne egy szandált venni, és hogy milyen jó érzés nyári kisruhában rohangálni.

Egy szó, mint száz, nagyon élveztem....De lassan váltunk, és megyünk mi az ősz fele. Volt már olyan reggel amikor fáztam, és elgondolkodtam, elő kell keresnem  a  pulcsikat lassan.

Az otthoni hireket olvasva meg azzal szembesültünk, hogy március van, és nem hogy nem jön a tavasz, a tél még megmutatta az arcát, és hatalmas hó volt otthon. Aggodtunk is rendesen, hiszen Péter anyukájával, Eti nénivel, napokig nem tudtunk beszélni. Nem volt árama, ezáltal internete....

Persze tudtuk, hogy szerencsére vannak családtagok körülötte akik vigyáznak rá, de azért elég ijesztő volt olvasni, hogy nem lehet közlekedni, vannak városok, faluk, amik elvannak zárva a világtól, és hogy több helyen nincs áram....


Szerencsére talán mostanra normalizálódik a helyzet. Ma már tudtuk Eti nénivel is beszélni. Megnyugodtunk...

De hogy erre  milyen is  idő, megmutattom, lefotóztam....


Volt olyan, hogy olyan köd volt, hogy nem látszott az óceán. Reggel is mikor korán indultam munkába, olyan  érzésem volt a köd, a szemerkélő eső, sötét láttán, mintha valami horror filmben lettem volna, amikor hátra-hátra kell tekinteni, hogy van e mögötted valaki:)

És akkor jöjjön a kép:) Összehasonlitásként milyen amikor szép időnk van, és milyen amikor esik:)

A gyönyörű kilátás, rálátás, panorámánk:)

Ma csodás napos időre  ébredtünk. Két pakolás között nem birtam ki és csináltam egy- két fotót, milyen mikor kinézzünk a nappali ablakán:)

Egészen az ócánig ellátni:) 

Beköltöztünk..... állapotunk: kell még pakolni bőven:)

A helyzet ahogy állunk, egy atomrobbanás utáni helyzetnek néz ki. Elég komikus.:) Mindenhol dobozok, épp a földön vacsorázzunk, nincs melegvizünk, holnap jönnek megcsinálni a konyhapultot.

De ahogy láthatjátok internetünk már van.:) Egy napon belül sikerült kikötni a régi helyről, és bekötni az új helyre....

Amit ma már elszidtam, az a csodás hegynek felmászás kérem szépen, vagy combizom nővelés más néven. Mert hát az rendben is van, hogy olyan kilátás van, mint az álom, de felfelé elég meredeken kell feljönni, ami ha tele van a kezed, akkor többszörösen rossz helyzet....:)

Róbi  hazaért, leült az ablak elé és ott ragadt egy ideig, hogy jééééé de szép:), meg jéééééééé mi az ott:) meg hogy jjééééé milyen jó fényviszonyok vannak. És amikro szegény elővette a a fényképezőgépét, Murphy bácsi jeleze hogy lemerült az akksi :) Igy ma fénykép nem készült, de fel lesz töltve holnapra tuti a gép.....

A vacsink ma: Indiai kajcsi, Robinak fisn 'n' chips, plusz gyümölcslé:) Mivel minden pohár és evőeszköz még a másik lakásban van, igy jobb hiján maradt a műanyag pohár és evőeszközök:)


De majd holnap igyekszem csodát művelni....Holnap itthon leszek, szabadnapos, igy amig a fiúk dolgoznak, és ha a munkásaink is végeznek, eltüntettem a konyhafeliratú dobozókat.....Kipakolok és kitakaritom a konyhát:)



Aztán jöhet majd szép sorjában a többi dolog is:)

Szabad péntek délután....előkészületek....

Voltam most este bent a városban bevásárolni. Gondoltam ha már ma délután sehova se kellett mennem elintézzek egy-két dolgot amit szeretem volna még vásárolni.

Vettem vödröt, vettem seprűt, vettem egy-két műanyagdobozt:) Csupa fontos dolgot:) Igenis fontosak, hiszen holnap nekikezdek takaritani az új lakásban:) Most hogy végre lesz egy szabad napom, igy elkezdem, hiszen héfőn lesz a végleges nagy költözésünk. Jönnek majd nagyon erős Maori fiatalemberek és segitenek nekünk fél kézzel átvinni a bútorainkat a másik házba:)

Hétfőn lesz átkötve a net is, szóval alakulunk:)

Még szeretnék egy-két dolgot kiszelektálni, és holnap már elkezdjük a  dobozolást is. Van mit még csinálni, szervezkedni...De már jó hogy vannak tények, mikor és hogy, márcsak végbe kell mennie a folyamatnak:) Izgalmas:)

A tulajdonos nagyon rendes, kicseréli nekünk a konyha pultot, mert elég rossz állapotban volt. Mondtuk ha esetleg nem tudná kicserélni, mi szivesen kicseréltetjük. De igent mondott, és csak ámulok és bámulok, hogy jaj de jó:) szinte teljesen felújitott házba megyünk.... Tavaly cseréltette ki az ablakokat és kapott a ház új légkondit, ami nemcsak hűt, de fűt is:)

Mindenkinek szép hétvégét kivánok, jövő héten majd lefotózzom és megmutattom az új albérletünket:) Puszi

A kulcs már megvan, márcsak....

Tegnap este szólt a manager, aki koordinálja a lakás dolgait, hogy a lábtörlő alatt hagyta a kulcsot, ha gondoljuk menjünk fel érte:) Este 9 előtt kaptunk az sms-t:) Arra gondoltunk, felsétálunk érte. Csodás idő volt, pazar esti kilátás, és végre én is megnézhettem újra a lakást.

Előnye a lakásnak, hogy sokkal nagyobb, igy bőven el tudunk hárman is majd férni, és tényleg azt a látványt amiben részünk van, megfizethetetlen:) Úgy képzeljétek el, hogy képes lenne az ember az ablak előtt ülni egész nap és csak nézegelődni. De majd képen megmutatjuk:)

Hátránya a lakásnak, hogy egy kicsit többet kell gyalogolnunk hegynek fel, de meglesz igy a napi mozgás legalább:)

Szóval kulcs megvan, és ezen a héten kezdhetünk is pakolni és beköltözni.

Egyik szemem sir ez miatt a másik szemem mosolyog.

Azért is sir, mert ezt a régi lakáskát nagyon megszerettem, mióta kint vagyunk itt ezen a csodás- új világban, azóta itt lakunk:) Úgyhogy ez a hét búcsúzás is lesz egyben. Búcsúzzunk a kezdettől.


Emlékszem mikor beköltöztünk ide, 2 hálózsákunk volt egy nagy lakásban, és ennyi.... A hütőn, és a tűzhelyen kivül semmi nem volt benne:)

Mostanra szépen berendezkedtünk, otthonunkká vált, és most menni kell....

Kezdjük hárman, egy új házban, de nem előlről, hanem inkább folytatjuk.... Előre....

Következő hét eseményei....

Szeretem megszervezni a mindig következő hét eseményeit. A fontosabb időpontokat beiróm a határidőnaplómba. Az az életem:) Mindig emlékeztet mire is kell figyelnem.

Ma megint elővettem a "legjobb barátomat", és beleirtam a következő hét legfőbb eseményeit:)

Hétfő: Munka, Pakolás

Kedd: Munka, Angol tanfolyam, Pakolás

Szerda: Munka, Angol tanfolyam

Csütörtök: Munka, Angol tanfolyam, Pakolás

Péntek: Munka, Takaritás

Hétvége: Költözés, Bepakolás, Takaritás, Kipakolás...

Azt hiszem ez a hét után a másik legjobb barátommat is imádni fogom. És ez pedig az ágyacskánk:)


Mindenkinek szép hetet kivánok:) Puszi