Kirándulás egy újabb partrészre, Eastbournebe

Ma Anzac Day van, ünnepnap, tisztelegve az elhunyt katonák előtt...A fiúk igy ma nem mentek dolgozni, és nekem is úgy alakult, hogy nagyon laza hetem van. Csak szerdán és vasárnap kell dolgoznom. Luxus....:) Meg is kell becsülnöm:)

Reggel szép napsütésre ébredtünk, bár éjjel olyan vihar volt, hogy többször felébredtem az esőre, ahogy koppog a tetőn.

A reggel napsütésesnek indult, de egy-két óra múlva egyre több felhő lett az égen...És csak azt vettük észre, hogy megjelent egy-két csepp az ablakon, majd leszakadt az ég...Mondtuk is, ennyit arról, hogy elmenjünk kirándulni.

Már jó régen voltunk kirándulni együtt. A fiúk is jó sokat dolgoztak, meg én se voltam itthon hétvégente.

Délutánra mikor befejeztük a bevásárlást, újra ránk sütött a nap. Igy arra gondoltunk irány, menjünk el valahova. Péterrel arra gondoltunk, menjünk el Eastbourneba, ahová először Anikóékkal mentünk. Ők mutatták meg ezt a partrészt, nem sokkal az ideérkezésünk után....


Szép nyugodt partrész....Hosszan lehet sétálni a part mentén....Nagyon nyugtató hatású, ahogy hallgatod a hullámok morajlását, nézed a szép tájat, csönd vesz körül, vagy egy-egy sziklán megpihenve nézelődsz csak...

Mindannyian vittünk fényképezőgépet. Sajnos szegény Robi otthon hagyta az akksiját, szóval csak megutaztatta igy a gépét. Nagyon sajnáltam, mondtam is neki ha szeretne, csináljon képeket a gépemmel....

Jó volt sétálni, jó időnk volt. Olyan messze mentünk, hogy visszafele már sötétben sétáltunk:)

A  környező dombokon észrevettünk pár hegyi kecskét, de útközben találkozunk bárányokkal is. Nagyon édesen legelésztek a sétáló út mentén. Köszöntünk is nekik szépen, ők csak felnéztek ránk, majd rágcsáltak tovább.

Péter a gyaloglás közben egyre mondogatta, hogy éhes, egyre éhesebb, nagyon éhes, úgyhogy hazafele beugrottunk egy kis Thai kajáért....Isteni étterem van itt, ahol lakunk, már ismerősként köszöntött minket a tulaj:) Robinak egy kis chipset rendeltünk a Fish n chips-esnél....Aztán gyorsan hazajöttünk:)