Az új álom

Amikor elhatároztuk, hogy ide jövünk Új-Zélandra, már tudtuk, hogy szeretnénk családot. Szeretnénk gyerekeket...Azt nem sejtettük, hogy ez nem lesz egy könnyű menet, de ma már elmondhatjuk, hogy van egy csodás kislányunk, aki már elmúlt két éves, és hát maga a csoda....

Amikor várandós voltam Lilivel, akkor elhatároztuk Péterrel, hogy megpróbáljuk az első hónapokat egyedül csinálni, hiszen ha jött is volna otthonról segítség, utána egyedül maradtunk volna, így arra gondoltuk, mi vállaltunk gyermeket, mi is nézzünk elébe a kezdeti nehézségeknek....Azt gondolom, nagyon jó döntés volt, hogy csak mi hárman kezdtük el a közös kis családi életünket....Megismertük egymást, új ritmust vett az életünk...

Talán a legnehezebb, hogy két éve nem voltam randizni Péterrel, néha hiányzik, hogy csak mi ketten elszökjünk egy vacsira, vagy egy moziba....Egy dolog sokat segít ezen, hogy közös a hobbink...szeretünk társasozni, és ha Lilit letettük, akkor hosszas játszmákat szoktunk együtt játszani, kis nasi társaságában....


Kapcsolatunk eleje óta tart egy fajta hihetetlen bizalom, hogy a másikat elengedjük egy kis szabad időre. Péter imádott már otthon is játszani. Magic kártyáival el-elment hétvégén, hogy a barátaival játszon. Ez itt is megmaradt, egy-egy társas fesztiválra, vagy estére el tud menni.


Én így vagyok a tánccal, vagy a különböző tanfolyamokkal amiket elkezdek, elmehetek, kikapcsolódhatok.... Adunk egymásnak teret, és időt, hogy menjen és csinálja azt amit szeret a másik...

Bár nem könnyű most időt találni, hogy elmenjek akár sétálni is, mert Péter megint belelendült a munkába.

Azért be kell vallani az anyaság, egyfajta magányt is hoz az ember életébe. És megtanul együtt élni a fáradtsággal. Mostanában ha  este mehetnék is valahova, valamikor az ágyat és a sorozataimat választom, vagy a meleg fürdőt, ahol csöndben lehetek magammal, egy sörrel a kezemben...

Persze, nem akarok panaszkodni, de már most azon gondolkozom, vajon, hogyan lesz a családi életünk, hogyan változik a ritmusunk, ha Lili elkezdi az ovit.  Már online jelentkeztünk az itteni oviba, ahonnan azt a  választ kaptuk, hogy Lili várólistára került, és ahogy van hely, mehetünk is.

Először csak pár napra és pár órára gondoltam ,hogy kezdünk, amolyan szokatóként. Lili hihetetlen barátságos a felnőttekkel, mosolygós, kíváncsi, de a gyerekeket messziről figyeli. A nyugodt gyerekeket kedveli, akikkel lehet együtt játszani. Péter volt ilyen elmondása szerint, hogy először megfigyelt, bizalmat szavazót, majd ment játszani...

Én amolyan minden lében kanál voltam, imádtam  társaságban lenni, mindig a középpontban szerettem volna lenni, ma már sokat változtam....

És ott van a munka kérdése is. Hogy mi legyen velem. Úgy döntöttem nem megyek vissza az idősek otthonába dolgozni.Nem szeretnék hétvégente, ünnep napokon dolgozni. Másrészt nehezen hagytam abba a műszakomat, néha tovább maradtam, hogy adminisztráljak, vagy legyen időm beszélgetni, filmet nézni, vagy zenét hallgatni az időseimmel.

Szóval van egy nagy kérdőjel az életemben, mit is kéne csinálni... Az már biztos, ha Lili elmegy oviba, akkor újra elkezdek angolra járni, hogy emberek között legyek, és tanuljak....