első hetek-Óvi :)

Lassan hét hete hogy kétgyerekes szülők lettünk Péterrel....Hát izgalmasan telt el eddig ez a pár hét, csat kapkodjuk a fejünket, mennyire káoszos, érzelmileg sokszínű....Sok az új változás, és nem csak nekünk , de Lilinek is, mindenkinek meg találni a helyét az új helyzetben. Ki kell alakítani egy új családi ritmust, amibe most már be kell helyezni, Lili óvis napjait is :) 

Hihetetlen, de elkezdtük az óvit is, nem sokkal kismanó születése után. Volt egy kis izgalom, hogyan fogja venni Lili az akadályokat, hiszen nem beszél angolul. Mikor Péterrel megbeszéltük, hogy is legyen az angol tanulása, akkor arra jutottunk, hogy először a magyar nyelv alapjait tanulja meg, aztán majd felveszi az angolt az óviban a többi gyerektől. 

Szóval mikor kezdtük a beszokást, aggódtam, hogy is fog ez kinézni, de az óvónéni és az óvóbácsi megnyugtatott minket, ne aggódjunk, annyiféle náció jár az óvibe, nem lesz gond, hozzá vannak szokva, hogy ki kell alakítani a gyerekekkel egy közös kommunikációs csatornát. Annyit azért kértek tőlünk, hogy egy-két magyar kifejezést, amit használunk, írjuk meg nekik, fonetikusan magyarul és angolul.

Itt egy kicsit más a rendszer mint otthon. Az állam három éves kor után 20 órát ingyen biztosít a gyerekeknek, azon felül fizetni kell, ha többet szeretnének járni a gyerekek óviba. Mi két nappal kezdtük. Kedden és pénteken jár óviba, délelőtt, délutánra hazajön és itthon alszik. Maga az óvi délután 2:30-ig van nyitva. 

Tui csoportnak hívják a csoportját, Lili jele az egyik itteni bagoly lett. Úgy hívják Morepork. 

Morepork

Tui

Olyan 20-25-en lehetnek a csoportban, amire 4-5 felnőtt jut. És van egy óvó bácsink, aki fantasztikus, a gyerekek imádják. Egy hatalmas családi házat képzeljetek el, ahol különböző helyek vannak kialakítva. Festőállványok, kreatív asztalkák:ahol ragasztani-vágni, rajzolni, gyurmázni lehet.

Van egy hatalmas szőnyeges rész, ahol a földön lehet játszani, van babaház, kis konyha kialakítva. Itt az ajtók állandóan nyitva vannak, a gyerekek ki-be járnak a szoba és a kinti udvar között. 


Kint az udvaron vannak kis fa asztalok, padokkal, egy fából készült vár, ahová fel tudnak mászni a gyerekek, trambulin, fedett homokozó, és mászóka rész, egy asztalon elhelyezett vizes medence, ahol a gyerekek vízzel játszhatnak. 

Egy kis paradicsom, tényleg arra van az óvi, hogy a gyermek egész nap játszón. 

Ami szokatlan nekünk, hogy csomagolnunk kell Lilinek kajcsit, elkezdtük a lunch boxos csomagolást. Otthon van egy meleg étel , ebéd, itt azt eszik a gyerekek amit a szülő csomagol, és ez így lesz az iskolai időszakban is.

A beszoktatás közösen történik a szülő és az óvodai dolgozok, együtt dolgozva segítik a gyerekeket, ez is egy kicsit szabadabb mint otthon, addig marad a szülő, amíg azt érzi a gyermek biztonságban érzi magát, egyedül is bent marad szívesen. De az se baj, ha a szülő mindig marad egy kicsit. Reggel nem egy szülőt látni, aki még munka előtt egy kicsit együtt játszik a gyermekével, majd elbúcsúzik és úgy megy dolgozni.  Így a gyermek is meg tudja mutatni mit szeret csinálni, játszani.

Kedd van, így Lili már óviban, mi kismanóval épp nyugiban....


Ú.I: van egy facebook oldalunk és egy instagram oldalunk. Kövessetek ott is :)

https://www.facebook.com/Kl%C3%A1rikiwi-331767470235585/

https://www.instagram.com/klarikiwi/

Reggeli kávézás közben épp Péterrel arról beszélgettünk, hogy nem hogy lassulnánk , így hogy hogy évvége közeledeik....nem, mi gyorsítunk, és ezzerel történnek az események.


Tegnap leutazott tőlünk a déli-szigetre a legújabb pótgyerekünk:) van, már sok belőle:) szerencsére:)

Ma meg szuperszónikus nap van, le is fotóztam milyen szép reggelre ébredtünk :) Jön a családom ide Új-Zélandra, és itt töltik velünk a karácsonyt és az új év eleső napjait is.

Kicsit még olyan nekem is mintha álmodnék, de ha ma megláttom őket a repülőtéren, akkor bizony valósággá válik.

Év elején öcsikém elkezdte mondogatni, hogy lehet hogy meglátogatnak...Mondtam jó....de nem hittem benne, hogy teljesül. Aztán mikor május fele felgyorsultak az események, és már az itteni kontaktunkat kérte, akivel mi is szervezni szoktuk a jegyet, akkor már kezdtem elhinni, hogy"na ebből, tényleg lejet valami...."

A jegyeket megvették, és most ott tartönk, hogy reggel van, kávét megittuk, Péter elment a repülőtérre, fél óra és repül fel Aucklandbe, hogy átvegye a nekem nagyon is kedves csomagot, a családomat :)


Én meg Lilivel izgatottan várjuk, hogy mikor indulunk ki Welly Repülőterére, hogy megölelgessem öcsikémet, a barátnőjét, a barátnő tesóját, és apukámat :)


A legszebb ajándékot idén kapom a nyúszitól, a szülinapomra, a mikulástól és a jézuskától egyszerre...


Jön a család fele, és megmutathatjuk, milyen szép helyen lakunk, kik a szomszédaink, a barátaink...

És persze dokumentálok mindent, és nektek is jut a képekből, az örömből, és azt hiszem az én öröm könnyeimből is :)




Köszönöm szépen Kingának a segítséget a jegyek vásárlása miatt :)

http://moatravel.co.nz/go/about-us/

És ha van kedvetek kövessetek minket a Facebook oldalon és az Instagram oldalamon is :)

Amikor elhatároztuk, hogy ide jövünk Új-Zélandra, már tudtuk, hogy szeretnénk családot. Szeretnénk gyerekeket...Azt nem sejtettük, hogy ez nem lesz egy könnyű menet, de ma már elmondhatjuk, hogy van egy csodás kislányunk, aki már elmúlt két éves, és hát maga a csoda....

Amikor várandós voltam Lilivel, akkor elhatároztuk Péterrel, hogy megpróbáljuk az első hónapokat egyedül csinálni, hiszen ha jött is volna otthonról segítség, utána egyedül maradtunk volna, így arra gondoltuk, mi vállaltunk gyermeket, mi is nézzünk elébe a kezdeti nehézségeknek....Azt gondolom, nagyon jó döntés volt, hogy csak mi hárman kezdtük el a közös kis családi életünket....Megismertük egymást, új ritmust vett az életünk...

Talán a legnehezebb, hogy két éve nem voltam randizni Péterrel, néha hiányzik, hogy csak mi ketten elszökjünk egy vacsira, vagy egy moziba....Egy dolog sokat segít ezen, hogy közös a hobbink...szeretünk társasozni, és ha Lilit letettük, akkor hosszas játszmákat szoktunk együtt játszani, kis nasi társaságában....


Kapcsolatunk eleje óta tart egy fajta hihetetlen bizalom, hogy a másikat elengedjük egy kis szabad időre. Péter imádott már otthon is játszani. Magic kártyáival el-elment hétvégén, hogy a barátaival játszon. Ez itt is megmaradt, egy-egy társas fesztiválra, vagy estére el tud menni.


Én így vagyok a tánccal, vagy a különböző tanfolyamokkal amiket elkezdek, elmehetek, kikapcsolódhatok.... Adunk egymásnak teret, és időt, hogy menjen és csinálja azt amit szeret a másik...

Bár nem könnyű most időt találni, hogy elmenjek akár sétálni is, mert Péter megint belelendült a munkába.

Azért be kell vallani az anyaság, egyfajta magányt is hoz az ember életébe. És megtanul együtt élni a fáradtsággal. Mostanában ha  este mehetnék is valahova, valamikor az ágyat és a sorozataimat választom, vagy a meleg fürdőt, ahol csöndben lehetek magammal, egy sörrel a kezemben...

Persze, nem akarok panaszkodni, de már most azon gondolkozom, vajon, hogyan lesz a családi életünk, hogyan változik a ritmusunk, ha Lili elkezdi az ovit.  Már online jelentkeztünk az itteni oviba, ahonnan azt a  választ kaptuk, hogy Lili várólistára került, és ahogy van hely, mehetünk is.

Először csak pár napra és pár órára gondoltam ,hogy kezdünk, amolyan szokatóként. Lili hihetetlen barátságos a felnőttekkel, mosolygós, kíváncsi, de a gyerekeket messziről figyeli. A nyugodt gyerekeket kedveli, akikkel lehet együtt játszani. Péter volt ilyen elmondása szerint, hogy először megfigyelt, bizalmat szavazót, majd ment játszani...

Én amolyan minden lében kanál voltam, imádtam  társaságban lenni, mindig a középpontban szerettem volna lenni, ma már sokat változtam....

És ott van a munka kérdése is. Hogy mi legyen velem. Úgy döntöttem nem megyek vissza az idősek otthonába dolgozni.Nem szeretnék hétvégente, ünnep napokon dolgozni. Másrészt nehezen hagytam abba a műszakomat, néha tovább maradtam, hogy adminisztráljak, vagy legyen időm beszélgetni, filmet nézni, vagy zenét hallgatni az időseimmel.

Szóval van egy nagy kérdőjel az életemben, mit is kéne csinálni... Az már biztos, ha Lili elmegy oviba, akkor újra elkezdek angolra járni, hogy emberek között legyek, és tanuljak....