Már többször irtam, többször beszéltem, maga az angol nyelv tanulásáról. Hol is állok, mi is történik velem. Hogyan alakulnak a dolgok. És azt is irtam hogy a 3. lpcsőfok az az lesz, ha sikerül önkéntes munkát elkezdenem.
Az egy hónapos intenziv angol tanfolyam nagyon sokat segitett nekem. Egyrészt elkezdtem ténylegesen használni az angol nyelvet, másrészt olyan emberekkel találkoztam, akik úgyancsak nem tudtak tökéletesen angolul, vagy csak most kezdték el tanulni, hogy ide érkeztek. Ez egyfajta önbizalmat ad, mármint nem félsz hibázni, sokkal jobban meg tudjátok magatokat értettni a másikkal, hiszen lassabban beszélgettünk, van időd gondolkozni, nem félsz megszólalni....
Szóval nagyon hiányzik az angolos társaim, lassan egy hónapja, hogy vége a tanfolyamnak....Persze találkozunk, de nem molyan sűrűn, mint eddig.
3.lépcsőfokon állva, már megint egy újabb kihivás várt, vagyis még vár, de már azért előrébb vagyok a célhoz. Szóval elhatároztam, hogy jelentkezek egy itteni céghez, akik önkéntes munkával foglalkoznak. Cégek akik beregisztrálnak hozzájuk, és emberek, akik beregisztrálnak hozzájuk, összehozzák őket.
Itt nagy hagyománya van az önkéntes munkának, úgy is fogalmazhattók kelő múlttal rendelkezik.
Az önéletrajzomat már megirtam, nem sokkal miután megérkeztünk, most egy kisérő levél következett. Amiben betekintést engedek, ki is az a Klári, mivel foglalkoztam, mit tanultam, hol voltam gyakorlaton. Péter nagyon sokat segitett, kijavitottuk a hibákat együtt, és kinyomtatott nekem egy-két példányt...
Mert arra gondoltam, hogy otthon soha nem dolgoztam Szociális Szférában, pedig nagyon is érdekelt, nem hiába tanultam. Itt meg sok ember keresnek erre a területre. Úgyhogy céltudatosan jelentkeztem, hogy majd be tudjam irni referenciaként az önkéntes helyemet.
Aki ismer tudja mennyire izgulos vagyok, talán túlságosan is. Úgyhogy eldöntöttem, hogy úgy megyek be személyesen az önkéntes közvetitő céghez, hogy egyszercsak felkelek, és bemegyek. Egy életem, egy halálom.Nem készülgettek, hanem cselekszem.
Nagyon édes volt a recepciós néni, leadtam a papirjaimat, és keresett nekem egy időpontot, egy interjúhoz. Ahol elbeszélgethetnek velem, megismerhetnek, elmondhattom ki vagyok, mit szeretnék csinálni, és hogy miért is jelentkeztem.
Péterem szülinapján kellett mennem az interjúra. Örültem az időpontnak, mert hát egy szülinapos nap, biztos szerencsét hoz majd nekem.
Jól sikerült az interjú. Találtunk is nekem 2 helyet. Sajna azzal nem foglalkozik a cég, hogy ők keressék meg a helyet, kell-e önkéntes nekik. Úgyhogy másnap irtam nekik. Van már telefonom, de még nem tudok igazán telefonálni, az e-mail formátum egyszerűbb nekem. És persze szegény telefonom el is romlott:(.
Sajnos még nem irtak vissza. Pedig az első opció nagyon tetszet nekem. Egy Közösségi házban kéne gyerekekre vigyázni iskola idő után. Szóval most várok, de közelebb vagyok a célhoz....
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Szülinap
Mostanában,úgy vagyok a szülinapokkal. Hogy igenis rendesen meg kell ünnepelni, és hiszek abban, hogy azon az egy napon bármi megtörténhet.
Egy kicsit el lehet merülni a barátok, a család szeretetében, és el lehet gondolkozni, mi is történt egy év alatt. Mik a következő tervek.
A másik amit erről az egészről gondolok, hogy szülinapi tortának és gyertyának muszáj lennie.Mindenki megérdemli, és mindenkinek lehet egy kivánsága az ő "saját" napján.
Pétertől megkérdeztem, hogy mit szeretne enni az ő "nagy"napján. Mint mindig amikor ezt kérdezem, akkor ezt a választ kapom:"currys csirkét".....Otthon valahogy sose használtam a curry fűszert, de mióta itt vagyunk, sok curry dolgot csinálok....
A terv egyszerű volt, délelőtt bevásárls, délután főzés....
Péternek torta helyett, muffinokat gyártottam. Csokis-babánosat, és abba szúrtam a gyertyákat:) És még sikerült róla képet is elcsipnem, hogy elfújja a gyertyáit. Szóval nyugis, szülinapi este volt, egy interjúval közbeékelve, de erről majd később...
Egy kicsit el lehet merülni a barátok, a család szeretetében, és el lehet gondolkozni, mi is történt egy év alatt. Mik a következő tervek.
A másik amit erről az egészről gondolok, hogy szülinapi tortának és gyertyának muszáj lennie.Mindenki megérdemli, és mindenkinek lehet egy kivánsága az ő "saját" napján.
Pétertől megkérdeztem, hogy mit szeretne enni az ő "nagy"napján. Mint mindig amikor ezt kérdezem, akkor ezt a választ kapom:"currys csirkét".....Otthon valahogy sose használtam a curry fűszert, de mióta itt vagyunk, sok curry dolgot csinálok....
A terv egyszerű volt, délelőtt bevásárls, délután főzés....
Péternek torta helyett, muffinokat gyártottam. Csokis-babánosat, és abba szúrtam a gyertyákat:) És még sikerült róla képet is elcsipnem, hogy elfújja a gyertyáit. Szóval nyugis, szülinapi este volt, egy interjúval közbeékelve, de erről majd később...
Tangó
A tegnapi Tangó Lázam ma is folytatodik...Tegnap találtam egy videót. Csodás videó....Egy fiatal fiú és lány tánca. Ajánlom mindenkinek, nézzétek meg a fiatalok szemeit, mennyi érzés, érzelem, gondolat tükröződik bennük.....És hát maga a tánclépések is elmesélnek egy történetet, csodás.....
Szenvedélyes Tangó
Hihetetlen hétvégén vagyok túl, azt is mondhatnám, hogy egy nagy álmom vált valóra.
Hétvégén Dani barátnőm szülinapi partyt tartott, vagyis inkább latin party volt. Mindenki spanyolul beszélt, vagyis pár kivétel akadt köztük én is.
Hihetetlenül szeretek együtt lenni a lányokkal. Azt kell mondjam a latin országokból jövök, tudják a csiziót, hogyan is kell szórakozni. És annyira szeretem hallgatni, ahogy spanyolul beszélnek, magával ragadott ez a csodás, dallamos nyelv. Mindig azon nevetnek, ha véletlen a beszélgetésükbe egy-egy szó spanyolt belefűzők már én is. Nagyon vicces. És isteni ez a spanyol-angol-magyar barátság.
Ezen a partyn ismerkedtem meg Dani egyik barátjával, akiről kiderült, hogy Argentin Tangó Oktató. Már néztem az iskolájának a honlapját. Mert elhatároztam, vagyis alkut kötöttem magammal, ha találok munkát, egy régi álmomat vaslósitom meg. És elkezdek Argentin Tangót tanulni.
Arra gondoltam, ha már ilyen messze vagyok, és annyi újat tapasztalok, akkor inspirálom magam valamivel.
Egy latin tánccal már megismerkedtem a Salsával. Úgyancsak rébuszokban tudok mesélni erről a táncról....Egyszerűen imádom....
De visszatérve a Tangóra. Alex mondta, hogy vasárnap az egyik helyi bárban lesz egy kezdő tánc tanfolyam. Amire menjek el,nézzem meg. Elmentem, és nem csalódtam....Sőt ha lehet mondani még nagyobb szerelem lett ez számomra, mint gondoltam....
Este 6-órára kellett menni. Egy órát tanultunk az alaplépéseket, utána tánc est következett. Vagyis a tanultakat lehetett gyakorolni. Itt már megjelentek a profik is, akik fantasztikusan táncoltak....
Hihetetlen volt látni, hogy mindegy hogy hány éves vagy, a tánc szeretette, hogy össze tud kötni embereket. Elég sokan eljöttek, és nemcsak a fiatal korosztály. Láttam hetven éves párt is, láttam középkorú párt, akik kicsinositva, egymáshoz bújva táncoltak, láttam családosokat, akik a gyerekükkel táncoltak hármasban. Tátott szájjal néztem az estét. És nem csak néztem. Sokan felkértek táncolni, mindenkivel közöltem első élményem, legyenek kiméletesek....és persze mondtam, ők a főnökök, vezessenek.....vezettek....
Csodás este....Igazán nem is tudom leirni, milyen jól éreztem magam......
És igen, elmondhattom táncoltam 2 férfival is egyszerre. Alex kisfia is ott volt...., hármasban táncoltunk......:):)
Hétvégén Dani barátnőm szülinapi partyt tartott, vagyis inkább latin party volt. Mindenki spanyolul beszélt, vagyis pár kivétel akadt köztük én is.
Hihetetlenül szeretek együtt lenni a lányokkal. Azt kell mondjam a latin országokból jövök, tudják a csiziót, hogyan is kell szórakozni. És annyira szeretem hallgatni, ahogy spanyolul beszélnek, magával ragadott ez a csodás, dallamos nyelv. Mindig azon nevetnek, ha véletlen a beszélgetésükbe egy-egy szó spanyolt belefűzők már én is. Nagyon vicces. És isteni ez a spanyol-angol-magyar barátság.
Ezen a partyn ismerkedtem meg Dani egyik barátjával, akiről kiderült, hogy Argentin Tangó Oktató. Már néztem az iskolájának a honlapját. Mert elhatároztam, vagyis alkut kötöttem magammal, ha találok munkát, egy régi álmomat vaslósitom meg. És elkezdek Argentin Tangót tanulni.
Arra gondoltam, ha már ilyen messze vagyok, és annyi újat tapasztalok, akkor inspirálom magam valamivel.
Egy latin tánccal már megismerkedtem a Salsával. Úgyancsak rébuszokban tudok mesélni erről a táncról....Egyszerűen imádom....
De visszatérve a Tangóra. Alex mondta, hogy vasárnap az egyik helyi bárban lesz egy kezdő tánc tanfolyam. Amire menjek el,nézzem meg. Elmentem, és nem csalódtam....Sőt ha lehet mondani még nagyobb szerelem lett ez számomra, mint gondoltam....
Este 6-órára kellett menni. Egy órát tanultunk az alaplépéseket, utána tánc est következett. Vagyis a tanultakat lehetett gyakorolni. Itt már megjelentek a profik is, akik fantasztikusan táncoltak....
Hihetetlen volt látni, hogy mindegy hogy hány éves vagy, a tánc szeretette, hogy össze tud kötni embereket. Elég sokan eljöttek, és nemcsak a fiatal korosztály. Láttam hetven éves párt is, láttam középkorú párt, akik kicsinositva, egymáshoz bújva táncoltak, láttam családosokat, akik a gyerekükkel táncoltak hármasban. Tátott szájjal néztem az estét. És nem csak néztem. Sokan felkértek táncolni, mindenkivel közöltem első élményem, legyenek kiméletesek....és persze mondtam, ők a főnökök, vezessenek.....vezettek....
Csodás este....Igazán nem is tudom leirni, milyen jól éreztem magam......
És igen, elmondhattom táncoltam 2 férfival is egyszerre. Alex kisfia is ott volt...., hármasban táncoltunk......:):)
Esély vagy nem esély, ez itt a kérdés?
Nagy kihivásként élem meg az itteni életünket. Tulajdonképpen feszegetjük a határainkat, ki mennyit bir. Péternek szerintem könnyebben megy, van egy markáns kiállása, önbizalma. Imádom, hogy az eddig elsajátitott tudását hasznositja.
Milyen érdekes minél idősebb lesz az ember, valahogy egyre nehezebben feszegeti a határait. Már nem vagyunk annyira rugalmasak, mint mondjuk egy gyermek. Meg lehet figyelni hogy, egy kisgyerek mennyire bátor tud lenni, mennyire könnyen veszi a kihivásokat, mennyire könnyen beilleszkedik egy új környezetbe.
Egy szó mint száz, amennyire féltem-félek ettől az új élettől, annyira izgalmas is, hogy mit birok ki, mik a határaim, hogyan tudnék itt kiteljesedni, mik a lehetőségeim. Hiszen ha úgy vesszük, kaptam egy új lehetőséget, ha úgy vesszük egy tiszta papirlappal kezdek, ha úgy vesszük esélyt kaptam, hogy megmutathassam mire vagyok képes....Szóval sok minden kavarog bennem, valszeg megint túl sok időm van gondolkodni, ahogy Péter szokta mondani....
Mai feladat teljesitve.....
Felhős napunk volt ma.Ideális nap arra, hogy végre egy kicsit leüljek angolozni. 2 hete nem járok az angol tanfolyamra. Nagyon hiányzik. Nemcsak azért, mert napi rutint adott, hanem hiányoznak a "sorstársak", akikkel együtt kezdtük el, eme rögös úton járni.
Azt hiszem egyébként elérkeztem az angol tanulás második fázisához. Miszerint, most, hogy kezdek meg-megszólalgatni.Megijedtem. Az első fázis az volt, hogy mivel nem értettem szinte semmit, és nem is beszéltem nagyon, igy beletörödve sorsomba, tudtam ennyi és kész. Nem erőltettem a dolgot. Most, hogy elkezdtem beszélni egy kicsit, meg egyre több társasági életet élünk, mondhatni megint megálltam a "stop" táblánál, és se előre se hátra. Mintha az agyam megálljt parancsolt volna, hogy jó-jó, elkezdtek működni az agytekervények, de ne sietessem a dolgokat....Szóval állok, mint szar a gazban és várom a további eredményeket....Persze most jön a 3. fázis. Vagyis hogy el szeretnék menni önkéntes munkára.
Visszatérve a mai angol tanulásomra. A mai program az volt, hogy a meglévő önéletrajzom mellé, egy kisérő levélkét irjak, amolyan bemutatkozó levélke, amiben kifejtem a hideg tényeket, és egy kis betekintést mutattok, ki is az a Klári. Mivel foglalkoztam eddig, mit tanultam, milyen helyeken voltam gyakorlaton.
Péternek a mai feladata az volt, hogy nézzük át együtt, javitsuk a hibákat. Nagyon édes fiú, iszonyat sok támogatást kapok tőle. Szerinte fejlődőképpes vagyok. Egyenlőre én ezt nem érzékelem, de ez maradjon köztünk....
Azt hiszem egyébként elérkeztem az angol tanulás második fázisához. Miszerint, most, hogy kezdek meg-megszólalgatni.Megijedtem. Az első fázis az volt, hogy mivel nem értettem szinte semmit, és nem is beszéltem nagyon, igy beletörödve sorsomba, tudtam ennyi és kész. Nem erőltettem a dolgot. Most, hogy elkezdtem beszélni egy kicsit, meg egyre több társasági életet élünk, mondhatni megint megálltam a "stop" táblánál, és se előre se hátra. Mintha az agyam megálljt parancsolt volna, hogy jó-jó, elkezdtek működni az agytekervények, de ne sietessem a dolgokat....Szóval állok, mint szar a gazban és várom a további eredményeket....Persze most jön a 3. fázis. Vagyis hogy el szeretnék menni önkéntes munkára.
Visszatérve a mai angol tanulásomra. A mai program az volt, hogy a meglévő önéletrajzom mellé, egy kisérő levélkét irjak, amolyan bemutatkozó levélke, amiben kifejtem a hideg tényeket, és egy kis betekintést mutattok, ki is az a Klári. Mivel foglalkoztam eddig, mit tanultam, milyen helyeken voltam gyakorlaton.
Péternek a mai feladata az volt, hogy nézzük át együtt, javitsuk a hibákat. Nagyon édes fiú, iszonyat sok támogatást kapok tőle. Szerinte fejlődőképpes vagyok. Egyenlőre én ezt nem érzékelem, de ez maradjon köztünk....
Oriental Bay-Beach
Ahogy sétálunk be a városba, mindig sóhajtózva néztem a homokos strandot. És mindig elhatároztam, hogy én majd oda elmegyek, leülök, a lábamat a homokba dugom, és majd onnan irok nektek. Na most tegnap elmentem a strandra, mert a lányokkal ott beszéltünk meg találkozott. Bementem vásárolni a boltba pár péksüteményt, vettem kis rágcsálni valót, és vártam a lányokat...
De nem értek oda időben. Igy fogtam magam leteritettem a szép piros takaromat, és kiültem a napocskára.....
Egy fontos információt mindig elmondtak az itteniek, hogy Klári itt erősebben süt a nap, be kell kenned magad. Hát Klári nem kente be magát, és hiába volt rajta cicanadrág, és rövidujjús felső, nem védtek meg. Vagyis a ruhák alatt fehér maradtam....., de ahol a ruha nem takart, mondhatnám, hogy kellemesen pecsenye pirosra sütöttem magam:)
Viccesen nézek ki...piros arc, piros karok, piros lábfejek:)
Azt hiszem erre mondják, az ember a hibáiból tanul....., legközelebb bekenem magam:)
De nem értek oda időben. Igy fogtam magam leteritettem a szép piros takaromat, és kiültem a napocskára.....
Egy fontos információt mindig elmondtak az itteniek, hogy Klári itt erősebben süt a nap, be kell kenned magad. Hát Klári nem kente be magát, és hiába volt rajta cicanadrág, és rövidujjús felső, nem védtek meg. Vagyis a ruhák alatt fehér maradtam....., de ahol a ruha nem takart, mondhatnám, hogy kellemesen pecsenye pirosra sütöttem magam:)
Viccesen nézek ki...piros arc, piros karok, piros lábfejek:)
Azt hiszem erre mondják, az ember a hibáiból tanul....., legközelebb bekenem magam:)
Hétfő
Szeretem ezt a hétfőt, egyrészt mert a tegnap után jól esik egy kicsit lustálkodni. Vendégségbe voltunk White Familynél.Másrészt munkaszüneti nap van ma itt Új-Zélandon. Úgyhogy megtehettük ma, hogy későig aludhattunk, nyugodtan, kávézhattunk.
Én meg most kint ülők a verandán,egy rózsaszin köntösben mellettem gőzőlög a friss teám, és élvezem, ahogy a meleg napsugarak simogatják az arcomat. Jó ez a nyugalom. Azt hiszem ez az egyik dolog amit megtanultunk itt, hogy újra egy kicsit lelassuljunk, figyeljünk magunkra,egymásra, tanuljuk meg újra élvezni a nyugalmat...
Bevallom nagyon élvezem, amikor otthon voltam, a napi rutin közben, elfelejtettem élvezni a csendet, a pihenést, a nyugodt perceket....
Persze biztos változni fog itt is , ha elkezdek dolgozni.....
Szóval a mai nap terve tulajdonképpen a pihenés, az ebédet már kitaláltam:rántott csirkemell lesz, rántott sajttal, rizszsel, és összedobok, egy kis salátát is....
Én meg most kint ülők a verandán,egy rózsaszin köntösben mellettem gőzőlög a friss teám, és élvezem, ahogy a meleg napsugarak simogatják az arcomat. Jó ez a nyugalom. Azt hiszem ez az egyik dolog amit megtanultunk itt, hogy újra egy kicsit lelassuljunk, figyeljünk magunkra,egymásra, tanuljuk meg újra élvezni a nyugalmat...
Bevallom nagyon élvezem, amikor otthon voltam, a napi rutin közben, elfelejtettem élvezni a csendet, a pihenést, a nyugodt perceket....
Persze biztos változni fog itt is , ha elkezdek dolgozni.....
Szóval a mai nap terve tulajdonképpen a pihenés, az ebédet már kitaláltam:rántott csirkemell lesz, rántott sajttal, rizszsel, és összedobok, egy kis salátát is....
Utolsó Angol Óra
Még izlelgettem azt a mondatot, hogy utolsó angol óra.Még mindig hihetetlen, még mindig nem hiszem el, hogy tényleg ez lett volna. Amikor elkezdtem angolra járni, egy hónappal ezelőtt, kicsit félve,kicsit bizonytalanul mentem.Aztán ahogy teltek a napok, egyre jobban éreztem magam, egyre többet kezdtem el beszélni, egyre jobban megnyiltunk egymás előtt az osztálytársakkal. Azt mondhattom, barátságok alakultak ki.
A tanáraink egytől-egyig édesek voltak, biztattak minket, segitettek minket....Csupa jó élményem van erről a hónapról. Gyorsan eltelt, talán túl gyorsan....Végre olyan emberek között voltam, akik úgyancsak tanulták az angolt. Nem feszengtél , ha véletlenül, rosszul mondtál egy mondatot, ha nem jó igeidőt használtál.Hiszen ők is veled együtt botladoztak.....Ráadásul olyan érdekes, egyre jobban hatottunk egymásra, egymás kultúráját megismertük, teljesen természetessé vált, hogy spanyolul köszöntöttem a latin országból ékezőket, hogy megtanultam kinaiul, mi az igen, és hát persze spanyolul is bőszen mondtam, hogy sisisisisisisisisi:)
Szóval szuper csapattá alakultunk, és csak remélem hogy tartani fogjuk a kapcsolatot....hiszen együtt indultunk el egy úton....
A tanáraink egytől-egyig édesek voltak, biztattak minket, segitettek minket....Csupa jó élményem van erről a hónapról. Gyorsan eltelt, talán túl gyorsan....Végre olyan emberek között voltam, akik úgyancsak tanulták az angolt. Nem feszengtél , ha véletlenül, rosszul mondtál egy mondatot, ha nem jó igeidőt használtál.Hiszen ők is veled együtt botladoztak.....Ráadásul olyan érdekes, egyre jobban hatottunk egymásra, egymás kultúráját megismertük, teljesen természetessé vált, hogy spanyolul köszöntöttem a latin országból ékezőket, hogy megtanultam kinaiul, mi az igen, és hát persze spanyolul is bőszen mondtam, hogy sisisisisisisisisi:)
Szóval szuper csapattá alakultunk, és csak remélem hogy tartani fogjuk a kapcsolatot....hiszen együtt indultunk el egy úton....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)