Lili...

 Reggel van...még csönd van...Kis maszat még alszik a hajnali kelés után:) Hihetetlen de elmúltunk két hónaposak....A nappalok és éjszakák kezdenek külön válni....Már mintha alakulna a napi rutinunk is....Kevesebb a sírás és egyre több a nézelődés....Édes ahogy azokkal a nagy bogár szemeivel nézelődik, tanul, felfedezi a világot :)

Anya és apa már mosolyt is kap, és ha nem tetszik valami, kényelmetlen valami, akkor jelzi, hogy segítség kéne :)

Közben hű követőm Csöpke olyan lett mint egy pótanyuka....Imádja a kiscsajt...Ha sír jön velem a szobájába, nézi mi lehet a baj, ha szoptatok, akkor a lábamnál alszik, vagy a kanapén mellettünk :)

A család nagyon boldog és izgatott az unoka miatt...Mindennap beszélünk velük....A nagyikkal mindenképp :) Ahogy Péter anyukája szokta mondani "itt a nagyi a "dobozban""....

Hihetetlen mennyit fejlődött már, a súlya is egyre nagyobb, már kezdi elveszíteni a csecsemő kinézetét, egyre hosszabb....Még mindig rácsodálkozom, hogy egy ilyen gyönyörű kislányt hoztunk össze, hogy a pocakomban fejlődött...

Apukája és lánya között hatalmas a szerelem...Mikor Lili megszületett Péter szemében könnyek csillogtak. Olyan jó őket nézni....olyan jó hallgatni ahogy beszélgetnek egymással.... Ha lehet ilyet mondani, most még jobban beleszerettem Péterbe....El se tudom mondani mennyit segít nekem....

Ami a legfurább, hogy nem tudsz úgy és annyit aludni mint régen...Persze figyelmeztetek barátnők, mondták, hogy a kezdetek nehezek....De erre senki se készít fel....

És hogy milyen anyukának lenni....A legcsodálatosabb és a legfárasztóbb feladat....

Napról-napra egyre könnyebb is, most már kezdek ráérezni mi lehet a baj, egyre többet vagyunk kint a szabad levegőn, ha jó időnk van, utazgatunk buszon, és már vendégeket is fogadtunk.

A szülés hosszú volt és izgalmas...De ha lehetne újra csinálnám....és remélem fogom is.... Tesót mindenképp szeretnénk, de ez attól is függ, hogy minden rendben van-e velem...Majd vissza szeretnék menni Andrewhoz, aki megműtött, nézzen át...minden okés-e odabent :)

És hát mit is mondhatnék még, azt hiszem a képeink többet mondanak minden szónál....Mutatom :)

Első reggelünk a kórházban :)

Hazértünk.... :)

Tapik :)

Ahogy hallom mennem kell, ébredezünk....Puszi nektek :)