Hazaértünk. Azt kell mondanom, nem volt rossz utunk, nem kellett sokat várakoznunk, mindenhol hamar átmentünk a vámon. Tudtunk kicsit aludni a repülőn, jó társaságunk volt.
A visszauton: Budapest-Zurick-Hong-Kong-Auckland-Wellington útvonalon jöttünk.
Aucklandben a vámos néni nagyon kedves volt, úgy köszöntött: "Welcome back"... Nagyon jól eset nekünk:)
....
Kétszeri alvás után, mondhatom kezd belém szállni újra az élet. Pedig tegnap mikor hazaértünk, még beszéltük Péterrel, hogy megpróbálunk fenn maradni estig. És este rendes időben lefeküdni, hogy minél előbb visszaálljunk. Mert ha ekkora utakat teszel meg a világ két pontja között akkor az idő eltolódások miatt a biológiai órád felborul, és azt veszed észre, össze vissza fekszel ( dőlsz ki), és ébredsz fel....
Mondanom se kell nem bírtam estig. Péter is csak egy órát bírt. És jött is mellém aludni. Hajnali 3-kor kipattant a szemünk, és arra ébredtünk, hogy annyira, de annyira éhesek vagyunk, hogy jöhetne bármi.
Életmentőnek bizonyult a hűtőben sokáig elálló Tortellini, amit Péter hajnalok, hajnalán elkezdett csinálni. Hogy én is hozzá adjak a késői vacsihoz, vagy a korai reggelihez, csináltam friss pop cornt, és kibontottam Robi által hozott Tibi csokit....
Tudom, tudom, hogyan hangzik mind ez, na de éhesek voltunk:)
De még hadd térjek vissza a tegnapi naphoz. Aucklandben csodás idő fogadott. Napos, enyhe felhős rétegekkel. Viszont kellemesen meleg, párás. Le is izzadtunk egyből, ahogy a két terminál között sétáltunk...
Itt várakoztunk a legtöbbet az utazásunk alatt. 3 órát. Ami igenis a világ leghosszabb 3 órája volt.
A várakozás alatt felhívtuk az állatorvost. Mert hogy eddig írásos formátumban kommunikáltunk. És beszéltünk vele, hogy élő emberek Csöpke gazdái. Akik nagyon aggodnak, hogyan is van Csöpke.
A doktor bácsi elmondta, hogy Csöpke jól van, és hétfőn levette a vérvételekhez a vért, és el is küldte vizsgálatokra. Kérdezte hogyan kell kimondani a kutyusom nevét, hiszen "cs" betű nincs az angol ABC- ben. Mesélte hogy többen is tanakodtak a kiejtési formában. Péter mondta hogy "cs" betűt próbálják úgy mondani, mintha a cs betű "tch" lenne, "tchopke".:)
Megbeszéltük, hogy most már el tud minket nyugodt szívvel érni telefonon is.
A maradék időt evéssel, félig alvással vészeltük át.
Az Aucklandből-Wellingtonba tartó járat, kicsit megkésve indult, de a lemaradt időt hamar be is hozta. 30 perc alatt itthon voltunk. De amig Aucklandben csodás időnk volt, addig Wellingtonban azaz igazi esős-szeles idő fogadott. A taxisunk mondta, hogy ez az első napja az esős-szeles napnak. Mert eddig csodás napsütéses idejük volt.
Jó volt hazaérni. Jó volt a lakásba belépni. Egy rakás levél várt ránk. De annál is jobb volt zuhanyozni, és hajat mosni.
Tiszta állapotban, jótékony meleg vizes zuhany után, ágyba zuhanás következett.......
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Hogyan van Csöpke.... Kaptam képeket...
Ma végre kaptunk levelet a karanténozó cégtől, hogy hogyan is van Csöpke. Szerencsére minden rendben van, eszik-iszik rendesen, külön gondozó foglalkozott vele. Azért szegénykémen látom, hogy fél....Az nyugtat, hogy megyünk haza, és azután lassan mehetünk is érte....
Képeket is kaptam:
Képeket is kaptam:
Csöpke utazása....
Köszönöm akik velünk aggódtak az elmúlt napokban. Jelentem Csöpke megérkezett Új-Zélandra....
Azt azért mondanom se kell, hogy még mindig görcsben áll a gyomrom, még mindig nem tudtam teljesen megnyugodni.
És hogy miért is döntöttünk Csöpke kiutaztatása mellett?
Családom év közben szólt, hogy sajnos nem tudják tovább vállalni Csöpke vigyázását. Így el kellett gondolkoznunk, hogy mitévők legyünk. Mikor kimentünk Új-Zélandra, mondtam Péternek, én csak úgy tudok vele menni, ha tudom a kutyusom jó helyen lesz, biztonságban.
Amikor kiderült, hogy Csöpkét öcsémék nem tudják tovább gondozni, anyukámhoz került. Családi kutyusként indult, így családom minden tagját imádja Csöpke. Isteni helye is volt, mert anyum és párja ezerrel kényeztették, de mivel ők is sokat dolgoznak, és kis garzon lakásban élnek, kérték találjunk megoldást.
Péterrel megbeszéltük, hogy egyszer már cserben hagytuk a kutyust, hiszen mi kimentünk, így megbeszéltük, most hogyha van már lehetőségünk, megpróbáljuk magunkkal vinni.
Igen ám, de nem egyszerű Új-Zélandra kutyust bevinni. Hosszas orvosi procedúrát vesz igénybe. Sok-sok vizsgálat, és annál is több papír munka szükséges.... (A folyamatot is szeretném veletek megosztani, de ezt majd később íróm meg, mikor már Csöpke nyugalomban lesz velünk otthon....)
Most hogy haza jöttünk, így be tudtuk fejezni a folyamatot. A szállító céggel, régóta tartom a kapcsolatot, hogy hol tartott az orvosi folyamat. És miután megkapta Csöpke a beutazási engedélyt Új-Zélandra. Elkezdhettük, közösen szervezni az utazást. Mi a kinti vámmal és a karantén céggel beszéltünk, a szállitó cég a papírokat szedte össze, repülő jegyet foglalta le.
Ja és hogy nem mondtam eddig, hogy szegény kutyusom karantén köteles....Mivel olyan kategóriájú ország Magyarország, hogy megtalálható a veszettség, annak ellenére, hogy védő oltásaink vannak. Új-Zéland ezért karanténba teszi az oda érkező kutyusokat, állatokat.
Csöpke egészen más útvonalon ment, mint mi, és így előbb is érkezett meg mint mi.
Útvonala: Budapest-Amszterdam-Kuala Lumpur-Auckland....
Tegnap délelőtt egész végig a neten lógtuk, néztük a megadott adatok alapján hol jár a kutyusom. Mikor megérkezett vártuk, hogy szóljon a karanténozó cég. Sajnos nem hívtak, nem jelentkeztek. Egész nap olyan ideges voltam, hogy azt el se tudom mondani. Péter nyugtatgatott, hogy mivel éjszaka érkezett meg a kutyus, biztos reggel fognak jelentkezni, mikor itt este lesz. Éljen a 12 óra idő eltolódás...
Éjszaka kaptunk e-mailt, hogy Csöpke jól van. De egy-két vizsgálatot el kell végezniük újra, mert több problémát találtak a papírokkal és a vizsgálatokkal.
És hogy mik is voltak a problémák? Például: egyes vizsgálatok réginek találtak, és újra szeretnék csinálni....A chip szám több helyen is kézzel volt írva és nem nyomtatva volt( annak ellenére nem fogadták el, hogy hatósági állatorvosi pecséttel lettek ellátva)....Egy vizsgálat és gyógyszer adásának ideje 7 napos volt, nekik 14 napos kell, ezért ezt is ismételni kell.....
Úgyhogy még nem vagyunk a végén, még izgulás van.... De a jó hír, hogy Csöpke már az országban van, jól van....
Azt azért mondanom se kell, hogy még mindig görcsben áll a gyomrom, még mindig nem tudtam teljesen megnyugodni.
És hogy miért is döntöttünk Csöpke kiutaztatása mellett?
Családom év közben szólt, hogy sajnos nem tudják tovább vállalni Csöpke vigyázását. Így el kellett gondolkoznunk, hogy mitévők legyünk. Mikor kimentünk Új-Zélandra, mondtam Péternek, én csak úgy tudok vele menni, ha tudom a kutyusom jó helyen lesz, biztonságban.
Amikor kiderült, hogy Csöpkét öcsémék nem tudják tovább gondozni, anyukámhoz került. Családi kutyusként indult, így családom minden tagját imádja Csöpke. Isteni helye is volt, mert anyum és párja ezerrel kényeztették, de mivel ők is sokat dolgoznak, és kis garzon lakásban élnek, kérték találjunk megoldást.
Péterrel megbeszéltük, hogy egyszer már cserben hagytuk a kutyust, hiszen mi kimentünk, így megbeszéltük, most hogyha van már lehetőségünk, megpróbáljuk magunkkal vinni.
Igen ám, de nem egyszerű Új-Zélandra kutyust bevinni. Hosszas orvosi procedúrát vesz igénybe. Sok-sok vizsgálat, és annál is több papír munka szükséges.... (A folyamatot is szeretném veletek megosztani, de ezt majd később íróm meg, mikor már Csöpke nyugalomban lesz velünk otthon....)
Most hogy haza jöttünk, így be tudtuk fejezni a folyamatot. A szállító céggel, régóta tartom a kapcsolatot, hogy hol tartott az orvosi folyamat. És miután megkapta Csöpke a beutazási engedélyt Új-Zélandra. Elkezdhettük, közösen szervezni az utazást. Mi a kinti vámmal és a karantén céggel beszéltünk, a szállitó cég a papírokat szedte össze, repülő jegyet foglalta le.
Ja és hogy nem mondtam eddig, hogy szegény kutyusom karantén köteles....Mivel olyan kategóriájú ország Magyarország, hogy megtalálható a veszettség, annak ellenére, hogy védő oltásaink vannak. Új-Zéland ezért karanténba teszi az oda érkező kutyusokat, állatokat.
Csöpke egészen más útvonalon ment, mint mi, és így előbb is érkezett meg mint mi.
Útvonala: Budapest-Amszterdam-Kuala Lumpur-Auckland....
Tegnap délelőtt egész végig a neten lógtuk, néztük a megadott adatok alapján hol jár a kutyusom. Mikor megérkezett vártuk, hogy szóljon a karanténozó cég. Sajnos nem hívtak, nem jelentkeztek. Egész nap olyan ideges voltam, hogy azt el se tudom mondani. Péter nyugtatgatott, hogy mivel éjszaka érkezett meg a kutyus, biztos reggel fognak jelentkezni, mikor itt este lesz. Éljen a 12 óra idő eltolódás...
Éjszaka kaptunk e-mailt, hogy Csöpke jól van. De egy-két vizsgálatot el kell végezniük újra, mert több problémát találtak a papírokkal és a vizsgálatokkal.
És hogy mik is voltak a problémák? Például: egyes vizsgálatok réginek találtak, és újra szeretnék csinálni....A chip szám több helyen is kézzel volt írva és nem nyomtatva volt( annak ellenére nem fogadták el, hogy hatósági állatorvosi pecséttel lettek ellátva)....Egy vizsgálat és gyógyszer adásának ideje 7 napos volt, nekik 14 napos kell, ezért ezt is ismételni kell.....
Úgyhogy még nem vagyunk a végén, még izgulás van.... De a jó hír, hogy Csöpke már az országban van, jól van....
Keresztapáéknál...:)
Apu és a keresztapám ezer éves barátok. Régóta ismerik egymást, és tudom ha találkoznak, akkor olyan sztorizásba kezdenek, hogy alig bírják abbahagyni....
Mikor még otthon voltunk Új-Zélandon apától jött a hír, hogy keresztapa megbetegedett. Miután kiderült én is jövök haza, elhatároztam, hogy meglátogatom keresztapáékat. Régen láttam őket, bár apu révén mindig, mindent tudtam róluk.
Péter is mondta szívesen eljönne. Hogy pontosan fogalmazzak azt mondta "azért illik megmutatni magam..."
Pénteken este érkezett meg Péter Pécsre. Szombat reggel indultunk is Győr mellé. Kora délután érkeztünk meg.
Keresztapáék elvittek minket ebédelni. A közelgő Márton nap alkalmából, libából készült ételeket szolgáltak fel. Innen is csókoltatom Kati és Gábor kezeit.
Csodás éttermük van, amolyan családi hangulatú, kedves vendég látással, csodás történetekkel, tökéletes ételekkel-italokkal. Az ételekhez Gábor Villányi új bort kínált. Szívem megtelt melegséggel. Keresztapa mondta én legyek a bor kóstoló. Elégedetten mondtam, nagyon finom, felszolgálhatja Gábor:)
Menü:
Leves: Liba leves zsemle gombóccal
Fő étel: Sült Liba, párolt vörös káposztával, krumpli krokettel
Desszert: Vörös szőlős-mazsolás rétes
Mondanom se kell, de nagyon jól laktunk. A finom ebéd után még sokáig beszélgettünk.
Köszönettel tartozom keresztapukámnak, Zsuzsinak és a lányoknak a vendéglátásért. Nagyon jól éreztük magunkat. Nem tudom leírni elégszer hogy milyen kedves fogadtatásban volt részünk, és hogy milyen jó volt találkozni, beszélgetni....
És jó érzés, hogy tudom keresztapa a legjobb kezekben van. A lányok nagyon vigyáznak rá....:)
A második nap elmentünk egy kicsit sétálni, a haza út előtt....Mutatom a képeket, a csodás tájat:)
Mikor még otthon voltunk Új-Zélandon apától jött a hír, hogy keresztapa megbetegedett. Miután kiderült én is jövök haza, elhatároztam, hogy meglátogatom keresztapáékat. Régen láttam őket, bár apu révén mindig, mindent tudtam róluk.
Péter is mondta szívesen eljönne. Hogy pontosan fogalmazzak azt mondta "azért illik megmutatni magam..."
Pénteken este érkezett meg Péter Pécsre. Szombat reggel indultunk is Győr mellé. Kora délután érkeztünk meg.
Keresztapáék elvittek minket ebédelni. A közelgő Márton nap alkalmából, libából készült ételeket szolgáltak fel. Innen is csókoltatom Kati és Gábor kezeit.
Csodás éttermük van, amolyan családi hangulatú, kedves vendég látással, csodás történetekkel, tökéletes ételekkel-italokkal. Az ételekhez Gábor Villányi új bort kínált. Szívem megtelt melegséggel. Keresztapa mondta én legyek a bor kóstoló. Elégedetten mondtam, nagyon finom, felszolgálhatja Gábor:)
Menü:
Leves: Liba leves zsemle gombóccal
Fő étel: Sült Liba, párolt vörös káposztával, krumpli krokettel
Desszert: Vörös szőlős-mazsolás rétes
Mondanom se kell, de nagyon jól laktunk. A finom ebéd után még sokáig beszélgettünk.
Köszönettel tartozom keresztapukámnak, Zsuzsinak és a lányoknak a vendéglátásért. Nagyon jól éreztük magunkat. Nem tudom leírni elégszer hogy milyen kedves fogadtatásban volt részünk, és hogy milyen jó volt találkozni, beszélgetni....
És jó érzés, hogy tudom keresztapa a legjobb kezekben van. A lányok nagyon vigyáznak rá....:)
A második nap elmentünk egy kicsit sétálni, a haza út előtt....Mutatom a képeket, a csodás tájat:)
 |
| Apukám és Péter |
Budapest, Budapest....
Most valahogy úgy alakult, hogy Budapesten töltjük a legtöbb időt. Az évek alatt a családom majdnem egész része ide költözött fel, itt él, kivéve apukám, aki még mindig Pécsen lakik.
Miután megérkeztünk én itt maradtam a családommal, Péter hazament a családjához. Igyekszünk együtt mozogni, de most a rövid látogatás miatt, arra jutottunk, hogy mindketten a legtöbb időt tudjuk tölteni a családdal, így szét kell válnunk.
Az ember azt hiszi, mivel egy év után hazajön, így amit itthon töltünk olyan mintha "Karácsony" lenne. Hatalmas öröm, nagy beszélgetések, sok-sok együtt töltött idő. Csak azzal nem számolunk, hogy a családunk is dolgozik, megvan a saját ritmusa. Így mikor hazajövünk egy kicsit felborítjuk ezt a ritmust.
Egyik nap mikor mindenki dolgozott, hugimék meg elmentek pihenni, úgy döntöttem nem ülők a 4 fal között, és mivel a napocska is kisütött kicsit, elmentem sétálni a Duna partra....:)Persze a fényképező gépemet se tartottam otthon:)
Miután megérkeztünk én itt maradtam a családommal, Péter hazament a családjához. Igyekszünk együtt mozogni, de most a rövid látogatás miatt, arra jutottunk, hogy mindketten a legtöbb időt tudjuk tölteni a családdal, így szét kell válnunk.
Az ember azt hiszi, mivel egy év után hazajön, így amit itthon töltünk olyan mintha "Karácsony" lenne. Hatalmas öröm, nagy beszélgetések, sok-sok együtt töltött idő. Csak azzal nem számolunk, hogy a családunk is dolgozik, megvan a saját ritmusa. Így mikor hazajövünk egy kicsit felborítjuk ezt a ritmust.
Egyik nap mikor mindenki dolgozott, hugimék meg elmentek pihenni, úgy döntöttem nem ülők a 4 fal között, és mivel a napocska is kisütött kicsit, elmentem sétálni a Duna partra....:)Persze a fényképező gépemet se tartottam otthon:)
Helyzet jelentés....
Itthon vagyunk, ami azt jelenti, mint mindig, hogy rohanunk, rohanunk, meg nem állva....Na jó, most épp nem rohanunk, mert pár napot Budapesten kell maradnunk. Az ok: hogy továbbra is szeretnénk kivinni Csöpkét Új-Zélandra, és ehhez még el kell végeztetnünk jó pár vizsgálatot, papirmunkát....Egy-szó mint száz, nem unatkozunk....
Pedig mielőtt elindulunk ide Magyarországra, mindig megfogadjuk. hogy nem rohanunk, nem szakadunk szét. Épp mondtam Péternek, hogy legközelebb úgy szeretnék hazajönni, hogy vesszünk egy kisebb lakást Budapesten, és majd mindenki hozzánk fog jönni, nem mi utazgatunk:)
Mivel elvált szülők gyermeke vagyok, így elég nehéz megszervezni, hol lakjunk, hol pakoljunk le, hol aludjunk, hol pihenjünk....
Amolyan hontalanok vagyunk ilyenkor, táskából öltözködünk, folyamatosan keressünk mindent, és ha éppen megállunk valahol, gyorsan mossunk is egyet.
Most épp szerencsénk van, anyukámék lakását el tudtuk foglalni, mert szabadság lévén, anyukám és a párja lementek pihenni Komlóra....
És mi a mai terv: állatorvoshoz kell menni, meg Nav-"bácsit" kell meglátogatni, a többi majd alakul.
Megtanultam, hogy tervezni nem szabad mert egyrészt tuti valami közbe jön, másrészt ha túl sok mindent tervezzünk be, akkor nem lesz semmire és senkire időnk....
Úgyhogy pörgünk tovább és persze igyekszem irógatni merre -mit csinálunk, de talán majd a feltett képek mesélnek helyettünk is:)
Pedig mielőtt elindulunk ide Magyarországra, mindig megfogadjuk. hogy nem rohanunk, nem szakadunk szét. Épp mondtam Péternek, hogy legközelebb úgy szeretnék hazajönni, hogy vesszünk egy kisebb lakást Budapesten, és majd mindenki hozzánk fog jönni, nem mi utazgatunk:)
Mivel elvált szülők gyermeke vagyok, így elég nehéz megszervezni, hol lakjunk, hol pakoljunk le, hol aludjunk, hol pihenjünk....
Amolyan hontalanok vagyunk ilyenkor, táskából öltözködünk, folyamatosan keressünk mindent, és ha éppen megállunk valahol, gyorsan mossunk is egyet.
Most épp szerencsénk van, anyukámék lakását el tudtuk foglalni, mert szabadság lévén, anyukám és a párja lementek pihenni Komlóra....
És mi a mai terv: állatorvoshoz kell menni, meg Nav-"bácsit" kell meglátogatni, a többi majd alakul.
Megtanultam, hogy tervezni nem szabad mert egyrészt tuti valami közbe jön, másrészt ha túl sok mindent tervezzünk be, akkor nem lesz semmire és senkire időnk....
Úgyhogy pörgünk tovább és persze igyekszem irógatni merre -mit csinálunk, de talán majd a feltett képek mesélnek helyettünk is:)
Utazás képekben....
A képek Wellington-Aukland útvonalon készültek. Pár kép Aucklanben készült felszállás után, Bangkok felé....:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)