Itthon vagyunk, ami azt jelenti, mint mindig, hogy rohanunk, rohanunk, meg nem állva....Na jó, most épp nem rohanunk, mert pár napot Budapesten kell maradnunk. Az ok: hogy továbbra is szeretnénk kivinni Csöpkét Új-Zélandra, és ehhez még el kell végeztetnünk jó pár vizsgálatot, papirmunkát....Egy-szó mint száz, nem unatkozunk....
Pedig mielőtt elindulunk ide Magyarországra, mindig megfogadjuk. hogy nem rohanunk, nem szakadunk szét. Épp mondtam Péternek, hogy legközelebb úgy szeretnék hazajönni, hogy vesszünk egy kisebb lakást Budapesten, és majd mindenki hozzánk fog jönni, nem mi utazgatunk:)
Mivel elvált szülők gyermeke vagyok, így elég nehéz megszervezni, hol lakjunk, hol pakoljunk le, hol aludjunk, hol pihenjünk....
Amolyan hontalanok vagyunk ilyenkor, táskából öltözködünk, folyamatosan keressünk mindent, és ha éppen megállunk valahol, gyorsan mossunk is egyet.
Most épp szerencsénk van, anyukámék lakását el tudtuk foglalni, mert szabadság lévén, anyukám és a párja lementek pihenni Komlóra....
És mi a mai terv: állatorvoshoz kell menni, meg Nav-"bácsit" kell meglátogatni, a többi majd alakul.
Megtanultam, hogy tervezni nem szabad mert egyrészt tuti valami közbe jön, másrészt ha túl sok mindent tervezzünk be, akkor nem lesz semmire és senkire időnk....
Úgyhogy pörgünk tovább és persze igyekszem irógatni merre -mit csinálunk, de talán majd a feltett képek mesélnek helyettünk is:)
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése