Miután megérkeztünk én itt maradtam a családommal, Péter hazament a családjához. Igyekszünk együtt mozogni, de most a rövid látogatás miatt, arra jutottunk, hogy mindketten a legtöbb időt tudjuk tölteni a családdal, így szét kell válnunk.
Az ember azt hiszi, mivel egy év után hazajön, így amit itthon töltünk olyan mintha "Karácsony" lenne. Hatalmas öröm, nagy beszélgetések, sok-sok együtt töltött idő. Csak azzal nem számolunk, hogy a családunk is dolgozik, megvan a saját ritmusa. Így mikor hazajövünk egy kicsit felborítjuk ezt a ritmust.
Egyik nap mikor mindenki dolgozott, hugimék meg elmentek pihenni, úgy döntöttem nem ülők a 4 fal között, és mivel a napocska is kisütött kicsit, elmentem sétálni a Duna partra....:)Persze a fényképező gépemet se tartottam otthon:)
Klári, ezek fantasztikus képek, nagyon hangulatosak...kicsit el is szorult a torkom, most, h így végignéztem az ausztrál péntek reggeli napsütésben. Tagadhatatlan a város varázsa, pedig ezek szinte nekem is ""látványosságok"csupán, mert sosem laktam a belvárosban. köszi az összeállítást :) Érezzétek jól magatokat otthon!
VálaszTörlésSzia Juanita:) Köszönöm szépen. Csodás idő volt aznap, azóta nem sokat láttuk a napocskát. Várom is már hogy ha hazaérünk élvezzük a nyár kezdetét:) Puszi:) Szép napot:)
VálaszTörlés