Hat nap telt el a műtét óta és azt kell mondanom egészen jól vagyok. Persze ahogy Péter ma megfogalmazta, nem a legjobb beteg vagyok. Izgek-mozgok, nem bírom ezt a sok fekvést. Mondjuk a reggeles ápolónő mondta nekem, hogy jó hogy van kutyám, az nekem gyógyszer, egy kis séta kell, de szépen fokozatosan kell belekezdenem. Harmadik nap még Péter is elkísért minket, de ma már én voltam egyedül Csöpkével reggel, délben és este.
6 hónapot vártunk erre a műtétre. 6 hosszú hónapot. Lehetőségünk lett volna gyorsabban túl lenni a műtéten, kaptunk rá egy közelebbi időpontot, de az nagyon sokba került volna. Így azt lemondtuk, és helyette hazamentünk tavaly év végén. Sikeresen elintéztük Csöpke ideszállítását, és a családdal, barátokkal is sikerült találkoznunk. Sajnos a 3 hét nem volt mindenkire elegendő, ezért volt is lelkiismeret furdalásom. És megfogadtuk, ha legközelebb megyünk, akkor több hétre megyünk.
A műtét előtti hét gyorsan eltelt, mozgalmas volt, köszönhető a húsvétnak is. Vendégségekben voltunk, nagyon jól éreztük magunkat. Persze körbevett minket a "mi lesz" köd. Utolsó este fel is mentünk a kilátóhoz beszélgetni, naplementét nézni. Csodás narancssárgás volt az ég, nyugodt esténk volt. Megbeszéltük mi lesz, kibeszéltük magunkból a félelmeket, és a vész tervet, mi lesz ha ez lesz, és mi lesz ha az lesz.
Szerdán délre kellett mennem a Keneapuru kórházba. Az ápólónő akivel beszéltünk, kiadta, hogy éjféltől nem ehetek, és hogy reggel 10- után már nem is ihatok. Nagy izgalomba mentünk. Péter percenként a nyakamra járt, hogy menjünk-menjünk, mert ki tudja meddig tart az út, meg hogy szedjek össze plusz pizsamát, törölközőt, pipere dolgokat. Mondtam is neki, én nem maradok bent, azt mondták jöhetek haza, én így készőlök.
De valamit érzett Péter mer tényleg szükség volt a kis csomagomra.
A kórházba érve, egyeztettük az adataim, és aláírtam a papirókat. Majd egy nővérke jött, elbeszélgessen velünk, hogyan is lesz a műtét, mi fog most történni, és persze megmérte a vérnyomásom, megnézte hogy lázas vagyok-e.
Nagyon jót beszélgettünk, nevetgéltünk, jó hangulatban telt a beszélgetés. Kiderült, hogy svájci néni a nővérkénk, nagy öröm volt, hogy "jaj de jó európai, szinte szomszéd" :)
És kiderült, ami hihetetlen, hogy a nagymamáját hívták Klaranak, és ugyanakkor született mint én, augusztus 18-án. Hihetetlen. Azóta se térek magamhoz. Kérdeztem is tőle, és ő is K-val írta a nevét, a válasz igen volt..... :)
Aztán jött egy nagyobb várakozás a váróteremben. Közben Kiwi sorozatok mentek a tévében. Péterrel azt néztük, és készen voltunk, hogy tiszta Barátok közt, meg Jóban rosszban keverék volt maga a sorozat. Úgy a látszik akárhova mész, a sorozatok ugyanolyanok :)
Közben a doki bácsimat láttam besurranni kis ebéddel a kezében. Gyors köszönés után eltűnt. Mikor bekerültem előkészitésre onnan már gyorsan történtek az események. Jött a műtéti asszisztens bemutatkozni, az altató orovos, Andrew a nőgyógyászom. Mindenki elmondta mi fog történni, minek mi lesz a következménye.
Aztán átöltöztem a hátul gombolós hálóingbe. Hülyéskedtünk is, milyen szépen nézek ki, kész párizsi divat, de mondtam, hogy ez egy olasz modell :)
Aztán jöttek betolni a műtétre, mondták maradhatok az ágyban, nem kell besétálnom, mint múltkor, majd bent átfekszem a műtéti ágyra.
Miközben kötötték be a kanült, közben még egyezteték velem az adataim. Jó hosszú nevem van, elkezdtem nekik megint lebetűzni. Mondták is, hogy olyan gyorsan csinálom, látszik, hogy nem először csinálom :)
Mondtam ha csak kimondanám, akkor úgyse értenék. Kérték mondjam ki hangosan, ahogy mi mondjuk.
"Klára Hegedűsné Németh"
Elmeséltem, hogy én a férjem nevét is használom, meg a családi nevemet is.
Aztán jött a maszk. Egy szippantás-két szippantás....És már aludtam is.
Az ébredésre nem emlékszem kristály tisztán. Csak arra már hogy a megfigyelőben vagyok, Péter még nem volt mellettem, és kértem a nővéreket, hogy had menjek el pisilni, mert azt érzem, hogy nagyon kell....
Nem sikerült, vagyis nem úgy ahogy én gondoltam. Merthogy vér jött csak ki belőlem....
Jött Péter és mondta, hogy Andrew hívta, minden rendben ment a műtéten, csakhogy nem csak a méhemet rakta rendbe hanem, egy sebészt kellett még lehívni, hogy vakbelemet is kivegyék.
Igen mindenki jól olvassa, a vakbelemet. Merthogy a méhemen volt egy sövény, amit levágott Andrew. Igy kiderült, hogy nem kétszarvú méhem van. Plusz az is kiderült, ahogy belém néztek, hogy valószínű az első menstruálcióm alkalmával bent maradt egy szövet darab, ami elvarasodott és összenőtt a vakbelemmel ezért azt is el kellett távolítani. Mondta a dokim, hogy tankönyvi esett vagyok, és hogy valószinű, ezért voltak fájdalmaim a menzeszem idején.
Péter és én is megnyugodtunk.
Aztán felvittek az osztályra megfigyelésre. Bekötöttek nekem morfiumot. Kaptam nyomogatni való gombot, ha fájdalmam vannak. Ilyet csak a filmekben láttam, készen voltam tőle.
Pétert hazaküldtem, mondtam, hogy én még kábult vagyok az altatás miatt, nyugodjon meg, pihenjen ő is. És hát várta itthon Csöpke is :)
Folyt. Köv....
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Műtét után...
Ma Péter már hazahozhatott. Tegnap megvolt a műtét, és mivel Andrew sikeresen helyre rakott, bónuszban pedig egy sebész még a vakbelemet is kivette. Így mondták maradjak bent egy éjszakát, hogy megnézzék minden rendben van-e. Kicsit úgy érzem magam testileg, mintha egy pankrátor mérkőzésen vettem volna részt.
A lelkem szuper, jól éreztem magam. A nővérek, az orvosok, az altató orvosok szuperek voltak, és iszonyat kedvesek.
Olyan érzetem volt, mintha nem is kórházban lennék, hanem egy Spa-ban. Állandóan masszirózó szerkezet masszírozta a lábam, és kaptam takaró melegitőt, ami szintén meleg levegőt fújt állandóan rám.
Egy biztos, már túl vagyok egy itthoni alváson. Péter mondta olyan édes deden hortyogtam, hogy öröm volt nézni. És hát elkísért állandó társam is piheni, Csöpke. Péter miután felkeltem odabújt mellém, jó érzés volt, helyreállt a világ rendje.
Részletek majd később:)
Köszönöm, hogy gondoltatok rám.
Sok puszi-nagy ölelés: Kláriflári
A lelkem szuper, jól éreztem magam. A nővérek, az orvosok, az altató orvosok szuperek voltak, és iszonyat kedvesek.
Olyan érzetem volt, mintha nem is kórházban lennék, hanem egy Spa-ban. Állandóan masszirózó szerkezet masszírozta a lábam, és kaptam takaró melegitőt, ami szintén meleg levegőt fújt állandóan rám.
Egy biztos, már túl vagyok egy itthoni alváson. Péter mondta olyan édes deden hortyogtam, hogy öröm volt nézni. És hát elkísért állandó társam is piheni, Csöpke. Péter miután felkeltem odabújt mellém, jó érzés volt, helyreállt a világ rendje.
Részletek majd később:)
Köszönöm, hogy gondoltatok rám.
Sok puszi-nagy ölelés: Kláriflári
Kellemes Húsvéti Ünnepeket :)
Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánunk..... Lányoknak sok locsolót, fiúknak sok sonkát kívánunk :)
Mi vendégségben töltjük ezeket a napokat, jó társaságban. Kívánom a finom ételek mellé, a jó társaságot is nektek :)
Van úgy.....
Van úgy, hogy az ember elkeseredik, ha nem megy valami. Ma nem kicsit, hanem nagyon szenvedtem az angol házimmal. Mondatokat kaptam, amit ki kellett javítanom.... És hát az istennek sem ment. Hazajött Péter és csak azt látta, hogy könnyezve magyarázom, hogy nem tudom megcsinálni a házimat. Biztatót, hogy nem azért kaptam ezt a házit, hogy elkeseredjek, hanem azért, hogy Christina az angol tanárnőm tudja min kell dolgoznunk, hol vannak a hiányosságaim. Szeretem Pétert ahogy érvel, elgondolkodtat, megnyugtat, rávilágít dolgokra....
Aztán szembe jött velem egy csodás videó. Évadról-évadra szoktam követni ennek a versenynek a táncait. Van egy fantasztikus lány ebben az évadban, aki olyat tesz, amit senki se gondolna. Habár azt hinnénk hatalmas hátránnyal indul, hiszen elvesztette térd alatt mindkét lábát. De helyette olyan erőt kapott, amit senki és semmi nem vehet el. Maradjunk annyiban szem nem marad szárazon ez utána videó után. Hatalmas erőt adott nekem is abban, hogy habár tény, nem megy, de van miért és kiért dolgoznom az angolomon.
Azt szeretném, hogy sikerüljön, amit elterveztem, nemcsak magam miatt, hanem, hogy Péter is büszke lehessen rám. Sokan hiszik azáltal hogy itt vagyok, már folyékonyan megy nekem az angol.....Jelentem nem így van, ez nekem egy örökös harc....De nem adom fel, egyszer én is megtanulok angolul.....
Aztán szembe jött velem egy csodás videó. Évadról-évadra szoktam követni ennek a versenynek a táncait. Van egy fantasztikus lány ebben az évadban, aki olyat tesz, amit senki se gondolna. Habár azt hinnénk hatalmas hátránnyal indul, hiszen elvesztette térd alatt mindkét lábát. De helyette olyan erőt kapott, amit senki és semmi nem vehet el. Maradjunk annyiban szem nem marad szárazon ez utána videó után. Hatalmas erőt adott nekem is abban, hogy habár tény, nem megy, de van miért és kiért dolgoznom az angolomon.
Azt szeretném, hogy sikerüljön, amit elterveztem, nemcsak magam miatt, hanem, hogy Péter is büszke lehessen rám. Sokan hiszik azáltal hogy itt vagyok, már folyékonyan megy nekem az angol.....Jelentem nem így van, ez nekem egy örökös harc....De nem adom fel, egyszer én is megtanulok angolul.....
Megvan a work visa hosszabbitásunk....
Nagy a boldogság. Félig teljesült a terv. Pénteken Pétert hívták mehet be a hivatalba, elbírálták a work visánkat, és sikeresen meg is hosszabbították újabb 2,5 évre. Szerencsénk van. Bár kicsit megijedtünk, hiszen minden papírt, igazolást, útleveleket visszakaptunk. Péter az irodába vissza térve írt is egy levelet, hogy minden rendben van-e, merthogy mi beadtuk a letelepedésire is a papírokat.
Kedvesek voltak, és gyorsan kaptunk is választ, hogy kaptunk egy ügyintézőt, aki intézi az ügyünket, és lemásolták a papírjainkat, úgyhogy minden rendben van.
Nagy kő esett le a szívünkről.... :)
Kedvesek voltak, és gyorsan kaptunk is választ, hogy kaptunk egy ügyintézőt, aki intézi az ügyünket, és lemásolták a papírjainkat, úgyhogy minden rendben van.
Nagy kő esett le a szívünkről.... :)
Itt az első rossz idő....
Múlt héten csodás időnk volt, mondhatom melegebb, csodásabb idő volt, mint nyáron. Igyekeztünk is kihasználni. Kint olvastam, tanultam, addig Csöpke mellettem élvezte a napsugarakat. Szombaton meg kint reggeliztünk Péterrel. A reggeli után be is jött, hogy neki túl meleg van, nagyon süti a nap, mi még Csöpkével kint maradtunk....
Aztán eljött a vasárnap...megjelentek a felhők....befelé jöttek egyre-egyre az öbölbe. Aztán megjelent a köd felhő....Csucs-csupa fehérség.....És ezek után az eső is megérkezett. Na nem az a kis szemerkélős, kedves eső.....Na nem..... Az az igazi keresztbe-esős-szeles....És ez így megy napok óta. Ma már csütörtök van....És még mindig esik, és nem úgy néz ki mint aki befejezné..... Szegény Csöpkém nem élvezi ezt az időt, ahogy rosszabbodott az idő, annál jobban rövidültek a sétáink. Mondhatni annyira redukálódtak, hogy elértük az első kanyart, egyet pisilt, majd tüntetőleg megfordult, és szaladva elindult hazafelé......
Aztán eljött a vasárnap...megjelentek a felhők....befelé jöttek egyre-egyre az öbölbe. Aztán megjelent a köd felhő....Csucs-csupa fehérség.....És ezek után az eső is megérkezett. Na nem az a kis szemerkélős, kedves eső.....Na nem..... Az az igazi keresztbe-esős-szeles....És ez így megy napok óta. Ma már csütörtök van....És még mindig esik, és nem úgy néz ki mint aki befejezné..... Szegény Csöpkém nem élvezi ezt az időt, ahogy rosszabbodott az idő, annál jobban rövidültek a sétáink. Mondhatni annyira redukálódtak, hogy elértük az első kanyart, egyet pisilt, majd tüntetőleg megfordult, és szaladva elindult hazafelé......
Hivatalos iratok, kérvények intézése és leadása a bevándorlási hivatalnak.....
Újabb mérföldkövet tettünk meg az itteni életünkben. Április 4-én lejárt a work visánk (munkáltatói vízumunk). Így 2 hete minden papír beszerzése után beadtuk a work visa meghosszabítását, és a residency (letelepedési) kérelmünket.
Hát nem volt egy könnyű menet. Na nem az itteni papírokkal volt a gond. Hanem az erkölcsi bizonyitványokkal. Egyrészt nagyon messze vagyunk így majdnem 2 hét míg kiérkezett az erkölcsi kérelemhez a papírok, amit ki kellett töltenünk, majd hazaküldenünk. Majd az otthoni elbírálás után kiérkeztek a magyaországi címünkre, ahonnan szüleink küldték ki nekünk. Ezeket a papirokat aztán elvittük egy itteni, új-zélandi fordító irodába, ahol elkészítették a hivatalos angol nyelvű fordításokat róluk, plusz nekem még az anyakönyvi kivonatomat is le kellett fordítani.... Szóval sok szervezést, és időt igényelt.
Mentek is a hetek, és kezdtünk aggódni ki fogunk futni az időből. A dolog pikantériája, hogy ugye az otthoni erkölcsi igazolás 30 napig érvényes, így egy bizonyos idő keretbe is beletartoztunk. Sajnos előbb nem is tudtuk volna elkezdeni a procedúrát. És hát volt egy kis keveredés is a postákon, így egy kicsit később érkeztek meg az erkölcsi igénylő lapok. Szegény otthoniak:) Ők is nagyon izgultak, hogy minden meglegyen. Eti néni és Eszter is, Péter tesója is külön-külön elindították nekünk Magyarországról a papírokat.
Az itteni bevándorlási irodával is folyamatos kapcsolatban voltunk. Péter is és én is többször voltunk bent, hogy milyen papírokat kell kitöltenünk, milyen igazolások kellenek. Sajnos 2 féle információt kaptunk. Nekem azt mondták amíg nincs meg az elbírálása a residencynk addig, be kell adnunk egy work visa hosszabitást is. Míg Péternek azt mondták, amint elkezdik feldolgozni a residency kérelmünket, így befagyasszák a státuszunkat, és elég csak ezekhez a hivatalos papírokat kitölteni.
Mikor vittük be a papírokat, hogy leadjuk, átnézetettünk a recepciós fiatalemberrel, hogy mindenünk megvan-e. És közölte, hogy kellenek a további papírok kitöltése.... Péter nagyon mérges lett, én meg néztem rá, azokkal, "én mondtam neked" szemekkel.... :)
Kitöltöttük a plusz papírokat, mindent egy nagy borítékba tettünk, és bedobtok egy kis ablakon.... Nagyot sóhajtottunk....
Azóta megkaptuk, hogy átraktak, egy átmeneti vízumra minket, ami 6 hónapig érvényes, ugyanazok a jogok vonatkoznak ránk mint eddig. Közben megkaptuk az sms-eket, hogy elkezdték feldolgozni a további papírokat is.....
Ez azért is volt öröm, merthogy nekem úgye nemsokára lesz a műtétem, és aggódtam, hogy megcsinálják-e, amíg a papírok intéződnek. Sőt hát ugye leadtuk az útleveleinket is, és nekem azt vinnem kell a műtétem napján....Péter meg is kérdezte kiadják-e nekünk, szerencsére igen volt a válasz....
És hogy pontosan milyen bizonylatokat, kérelmeket is kellett összeszednünk:
-orvosi vizsgálatokat nem kellett újra csinálnunk, mert még érvényes volt amit 2,5 éve csináltunk....
-kellett Péter cégétől egy igazolás, hogy Péter még mindig ott dolgozik
-kellett egy igazolás az itteni adó hatóságtól
-kellett a bank számlánkról egy igazolás, amin mindkettőnk neve szerepelt
-kellettek a magyarországi erkölcsi bozonyitványok, és azok hivatalos fordításai
-anyakönyvi kivonatok, házassági levél
-egy igazolás lakóhelyünkről, ezt Cathytől kértük, aki felügyeli a lakást, intézi a lakással járó hivatalos dolgokat
-kellettek számlák, amiken mindkettőnk neve szerepelt,
-igazolvány képek
-fényképek, amiken mindketten szereplünk
-beadtuk az angol tanfolyamok végén kapott bizonyitványokat, hogy elvégeztem ilyen és ilyen tanfolyamot.
-leadtuk az útleveleinket
Úgyhogy most a várakozás marad....Remélem mindent rendben találnak, mindent jól kitöltöttük, és minden igazolást beadtunk. Szurkoljatok:)
Hát nem volt egy könnyű menet. Na nem az itteni papírokkal volt a gond. Hanem az erkölcsi bizonyitványokkal. Egyrészt nagyon messze vagyunk így majdnem 2 hét míg kiérkezett az erkölcsi kérelemhez a papírok, amit ki kellett töltenünk, majd hazaküldenünk. Majd az otthoni elbírálás után kiérkeztek a magyaországi címünkre, ahonnan szüleink küldték ki nekünk. Ezeket a papirokat aztán elvittük egy itteni, új-zélandi fordító irodába, ahol elkészítették a hivatalos angol nyelvű fordításokat róluk, plusz nekem még az anyakönyvi kivonatomat is le kellett fordítani.... Szóval sok szervezést, és időt igényelt.
Mentek is a hetek, és kezdtünk aggódni ki fogunk futni az időből. A dolog pikantériája, hogy ugye az otthoni erkölcsi igazolás 30 napig érvényes, így egy bizonyos idő keretbe is beletartoztunk. Sajnos előbb nem is tudtuk volna elkezdeni a procedúrát. És hát volt egy kis keveredés is a postákon, így egy kicsit később érkeztek meg az erkölcsi igénylő lapok. Szegény otthoniak:) Ők is nagyon izgultak, hogy minden meglegyen. Eti néni és Eszter is, Péter tesója is külön-külön elindították nekünk Magyarországról a papírokat.
Az itteni bevándorlási irodával is folyamatos kapcsolatban voltunk. Péter is és én is többször voltunk bent, hogy milyen papírokat kell kitöltenünk, milyen igazolások kellenek. Sajnos 2 féle információt kaptunk. Nekem azt mondták amíg nincs meg az elbírálása a residencynk addig, be kell adnunk egy work visa hosszabitást is. Míg Péternek azt mondták, amint elkezdik feldolgozni a residency kérelmünket, így befagyasszák a státuszunkat, és elég csak ezekhez a hivatalos papírokat kitölteni.
Mikor vittük be a papírokat, hogy leadjuk, átnézetettünk a recepciós fiatalemberrel, hogy mindenünk megvan-e. És közölte, hogy kellenek a további papírok kitöltése.... Péter nagyon mérges lett, én meg néztem rá, azokkal, "én mondtam neked" szemekkel.... :)
Kitöltöttük a plusz papírokat, mindent egy nagy borítékba tettünk, és bedobtok egy kis ablakon.... Nagyot sóhajtottunk....
Azóta megkaptuk, hogy átraktak, egy átmeneti vízumra minket, ami 6 hónapig érvényes, ugyanazok a jogok vonatkoznak ránk mint eddig. Közben megkaptuk az sms-eket, hogy elkezdték feldolgozni a további papírokat is.....
Ez azért is volt öröm, merthogy nekem úgye nemsokára lesz a műtétem, és aggódtam, hogy megcsinálják-e, amíg a papírok intéződnek. Sőt hát ugye leadtuk az útleveleinket is, és nekem azt vinnem kell a műtétem napján....Péter meg is kérdezte kiadják-e nekünk, szerencsére igen volt a válasz....
És hogy pontosan milyen bizonylatokat, kérelmeket is kellett összeszednünk:
-orvosi vizsgálatokat nem kellett újra csinálnunk, mert még érvényes volt amit 2,5 éve csináltunk....
-kellett Péter cégétől egy igazolás, hogy Péter még mindig ott dolgozik
-kellett egy igazolás az itteni adó hatóságtól
-kellett a bank számlánkról egy igazolás, amin mindkettőnk neve szerepelt
-kellettek a magyarországi erkölcsi bozonyitványok, és azok hivatalos fordításai
-anyakönyvi kivonatok, házassági levél
-egy igazolás lakóhelyünkről, ezt Cathytől kértük, aki felügyeli a lakást, intézi a lakással járó hivatalos dolgokat
-kellettek számlák, amiken mindkettőnk neve szerepelt,
-igazolvány képek
-fényképek, amiken mindketten szereplünk
-beadtuk az angol tanfolyamok végén kapott bizonyitványokat, hogy elvégeztem ilyen és ilyen tanfolyamot.
-leadtuk az útleveleinket
Úgyhogy most a várakozás marad....Remélem mindent rendben találnak, mindent jól kitöltöttük, és minden igazolást beadtunk. Szurkoljatok:)
Gyönyörű idő....
Ma csodás napra ébredtünk. Igyekeztem kihasználni, Csöpivel együtt. Kint reggeliztem, olvasgattam, tanultam :)
A napsugarak csodákra képesek. Olyan gyönyörű nap volt, olyan érzetem volt, mintha nyár lenne. Remélem több ilyen idővel megajándékoz az időjárás.
A napsugarak csodákra képesek. Olyan gyönyörű nap volt, olyan érzetem volt, mintha nyár lenne. Remélem több ilyen idővel megajándékoz az időjárás.
 |
| A legnagyobb bögrém....Imádom :) |
Ha kedd....
Ha kedd, akkor Kiskegyed.... Hogy megmaradnak ezek a reklámok a fejedben, hihetetlen....
Új dolog került az életembe keddenként és jövő héttől péntekenként angol órám lesz,és nem is akárhogy. Anikó ajánlotta az angol tanárát, aki felkészítette az IELTS nyelvvizsgára. Most találkoztunk 3. szora. A célom ebben az évben ennek a nyelvvizsgának a letétele. Persze csak a General English részét szeretném teljesíteni. Nagy segítség lesz majd, az itteni tanulásban. Merthogy sok helyen kérik ennek a nyelvizsgának a meglétét, vagy a magasabb szintjének a teljesítését, ahhoz, hogy tanulhass.
A városban egy kávézóban találkozunk. Szuper hely, finom a kávéja, délelőttönként csöndes, nyugodtan tudunk tanulni.
Vannak házi feladataim. Először is elkezdtem olvasni az egyik Harry Potter könyvet, amiről be kell számolnom, mi is történt. Anikó tanácsolta, hogy úgy olvassak, hogy ne szótárazzak állandóan, hanem olvassam, és próbáljam megérteni a fő szálat. Megint előjött a kádban, fürdés közben való olvasásom, régen is sokat tanultam a kádban fekve, sőt egy családi titok, sokszor a kádban ettem, ez a mamámtól fakad, kiskoromban, mivel szeretek fürdeni, volt hogy a vacsit, vagy az ebédet a kádban fogyasztottam el. Rántott húsi kézbe,közben fürdés :) Nem ér kinevetni :) Tuti mindenkinek van ilyen sztorija. :)
Bizakodó vagyok, most először, mióta itt vagyunk, és újra elkezdtem angolt tanulni. Félreértés ne essék, nagyon jó volt csoportban tanulni, sok emberrel megismerkedtem, sok újat tanultam. De most elérkezett az idő, hogy egy valakivel tanuljak, egy tanárral, aki rendbe rak, helyére teszi a hibákat és annak jó megoldásait. Akitől speciális irány mutatást kapok. Aki ismeri a határaimat, és akivel tudom ezeket feszegetni.
Christina a tanárnénim négy nyelven beszél. Hihetetlen szám. Pont tegnap kérdeztem tőle, hogy az istenben lehet ennyi nyelvet beszélni. Mondta csak elkezdeni nehéz, mikor már tanulod, és minél többet tudsz, annál több hasonlóságot fedezel fel a nyelvek közül, annál könnyebben tudsz megtanulni egy-egy nyelvet.
Az órám délben van vége. Tegnap csodás időnk volt. Befelé a városba sétálva mentem, az erdőn keresztül. Hihetetlen milyen jó sétálni a fák között, csend van, nyugalom, friss levegő, aztán ahogy kiérsz az ösvényről, már látszik szemben a hegyoldalon a város egy része. 20 perc alatt be lehet gyalogolni a város központba. Szeretem, hogy gyalog meg lehet közelíteni mindent. Kaptam egy új Mp3 lejátszót, olyat választottam, amit a kezemhez lehet csatolni, így könnyebben mozgok.... Az erdőben még énekeltem is....
"Holnap, ki tudja holnap látsz e még,
Ki tudja holnap fáj e még szívem a tegnapért.
Holnap, ki tudja holnap látsz e még,
Ki tudja holnap fáj e még szívem a csókodért.
Meg ne várjuk a józan reggelt,
Az álmunk míg véget ér,
Elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért.
Holnap, ki tudja holnap látsz e még,
Ki tudja holnap fáj e még szívem a csókodért.
Holnap, ki tudja holnap látsz e még,
Ki tudja holnap fáj e még szíved a tegnapért.
Holnap, ki tudja holnap vársz e még,
Ki tudja holnap fáj e még szívem a csókodért.
Meg ne várjuk a józan reggelt,
Az álmunk míg véget ér,
Elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért.
Holnap, ki tudja holnap látsz e még,
Ki tudja holnap fáj e még szívem a tegnapért, szívem a csókokért."
Szerencsémre senki se hallott, senkit nem süketítettem meg :)
Az angol óra után elmentem Péterékkel ebédelni. Imádom a fiúkat. Tegnap a szép napot egy Ír sörözőben ünnepeltük :) Kint fa asztaloknál ültünk.
És persze meg is tudom mutatni mit ettem, ittam :)
Új dolog került az életembe keddenként és jövő héttől péntekenként angol órám lesz,és nem is akárhogy. Anikó ajánlotta az angol tanárát, aki felkészítette az IELTS nyelvvizsgára. Most találkoztunk 3. szora. A célom ebben az évben ennek a nyelvvizsgának a letétele. Persze csak a General English részét szeretném teljesíteni. Nagy segítség lesz majd, az itteni tanulásban. Merthogy sok helyen kérik ennek a nyelvizsgának a meglétét, vagy a magasabb szintjének a teljesítését, ahhoz, hogy tanulhass.
A városban egy kávézóban találkozunk. Szuper hely, finom a kávéja, délelőttönként csöndes, nyugodtan tudunk tanulni.
Vannak házi feladataim. Először is elkezdtem olvasni az egyik Harry Potter könyvet, amiről be kell számolnom, mi is történt. Anikó tanácsolta, hogy úgy olvassak, hogy ne szótárazzak állandóan, hanem olvassam, és próbáljam megérteni a fő szálat. Megint előjött a kádban, fürdés közben való olvasásom, régen is sokat tanultam a kádban fekve, sőt egy családi titok, sokszor a kádban ettem, ez a mamámtól fakad, kiskoromban, mivel szeretek fürdeni, volt hogy a vacsit, vagy az ebédet a kádban fogyasztottam el. Rántott húsi kézbe,közben fürdés :) Nem ér kinevetni :) Tuti mindenkinek van ilyen sztorija. :)
Bizakodó vagyok, most először, mióta itt vagyunk, és újra elkezdtem angolt tanulni. Félreértés ne essék, nagyon jó volt csoportban tanulni, sok emberrel megismerkedtem, sok újat tanultam. De most elérkezett az idő, hogy egy valakivel tanuljak, egy tanárral, aki rendbe rak, helyére teszi a hibákat és annak jó megoldásait. Akitől speciális irány mutatást kapok. Aki ismeri a határaimat, és akivel tudom ezeket feszegetni.
Christina a tanárnénim négy nyelven beszél. Hihetetlen szám. Pont tegnap kérdeztem tőle, hogy az istenben lehet ennyi nyelvet beszélni. Mondta csak elkezdeni nehéz, mikor már tanulod, és minél többet tudsz, annál több hasonlóságot fedezel fel a nyelvek közül, annál könnyebben tudsz megtanulni egy-egy nyelvet.
Az órám délben van vége. Tegnap csodás időnk volt. Befelé a városba sétálva mentem, az erdőn keresztül. Hihetetlen milyen jó sétálni a fák között, csend van, nyugalom, friss levegő, aztán ahogy kiérsz az ösvényről, már látszik szemben a hegyoldalon a város egy része. 20 perc alatt be lehet gyalogolni a város központba. Szeretem, hogy gyalog meg lehet közelíteni mindent. Kaptam egy új Mp3 lejátszót, olyat választottam, amit a kezemhez lehet csatolni, így könnyebben mozgok.... Az erdőben még énekeltem is....
"Holnap, ki tudja holnap látsz e még,
Ki tudja holnap fáj e még szívem a tegnapért.
Holnap, ki tudja holnap látsz e még,
Ki tudja holnap fáj e még szívem a csókodért.
Meg ne várjuk a józan reggelt,
Az álmunk míg véget ér,
Elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért.
Holnap, ki tudja holnap látsz e még,
Ki tudja holnap fáj e még szívem a csókodért.
Holnap, ki tudja holnap látsz e még,
Ki tudja holnap fáj e még szíved a tegnapért.
Holnap, ki tudja holnap vársz e még,
Ki tudja holnap fáj e még szívem a csókodért.
Meg ne várjuk a józan reggelt,
Az álmunk míg véget ér,
Elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért.
Holnap, ki tudja holnap látsz e még,
Ki tudja holnap fáj e még szívem a tegnapért, szívem a csókokért."
Szerencsémre senki se hallott, senkit nem süketítettem meg :)
Az angol óra után elmentem Péterékkel ebédelni. Imádom a fiúkat. Tegnap a szép napot egy Ír sörözőben ünnepeltük :) Kint fa asztaloknál ültünk.
És persze meg is tudom mutatni mit ettem, ittam :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)