Amikor elveszítesz babákat, valahol te is velük halsz kicsit....Kellett ez a kis idő, amíg a lelkünk és a szívünk meggyógyul, vagy inkább hegesedik...És hát ott van a testi rész, hogy túl vagyok egy műtéten, ahol a doktor bácsim rendbe rakott, és hosszú évek után kaptam egy diagnózist, hogy mi is volt a baj....
Köszönettel is tartozom és hálás vagyok Dr. Andrew Murraynek, aki vigyázott rám, megműtött, és aki mikor meghallotta, hogy újra várandós vagyok, velünk örült...Emlékszem mikor mentünk hozzá, hogy "hello, megint mi vagyunk, és igen van egy pozitív tesztünk", csak rám nézett, mosolygott, mondta menjünk nézzük meg azt a pocaklakót....És egyszercsak láttunk egy kis zsákocskát a képen, ami jó helyen volt, minden a helyén volt....Andrew nagy mosollyal és egy hatalmas öleléssel búcsúzott tőlünk...Mondta sajnos az ő része itt most végett ér, és javasolta, hogy keresünk egy nőgyógyászt....Mondtuk is, hogy kinéztünk egyet, aki Anikóéknak és most egy másik magyar lánynak is segített, és akinek a kezei között születtek meg az újabb magyar babák....Andrew biztosított minket arról, hogy jól választottunk, jó kezekben leszünk, és már küldi is neki a leleteimet, hogy mire megyünk hozzá, meglegyen minden......
De hadd meséljem el, mi is történt mikor tesztet vettem.....:
Emlékszem mentek a hónapok a műtét után, és én kezdtem aggódni, hogy mi van ha nem tudok teherbe esni, mi van, ha nem jön össze....Már azon gondolkoztam, hogy keresek munkát, mert kezdek beleőrülni ebbe a sok szabadidőbe, és nemcsak a saját , de Péter agyára is megyek....Aztán éreztem hogy egyre érzékenyebb vagyok, egy nagyobb beszélgetésünk után Péterrel, úgy döntöttem...Igaza van, nem lehet így élni, hogy bezárkózom, elmegyek kirándulni....Addig-addig agyaltam a beszélgetésünkön, hogy arra jutottam, hogy veszek egy tesztet,,,,mintha ez az érzékenységem egy jel lenne.....
A teszt pozitív lett, igazán meg se lepődtem, valahol éreztem....:) Péter mikor hazajött meglobogtattam előtte a tesztet....Péterrel abban a pillanatban még nem is igazán tudtunk örülni, inkább félelem és izgalom keveredett....Mondtuk is hogy várunk pár hetet és utána megyünk a GP-nkhez, hogy mi is a helyzet, és hogy szeretnék egy vér vizsgálatot is.....
Közben elmentünk pihenni kicsit Rotoruára.....A terv az volt, hogy elmegyünk, elbújjunk, és babát csinálunk, nyugodt környezetben.....Na ezt mi megelőztük, úgyhogy a pihenés megvolt,,,,a babával együtt....
Mikor hazaértünk utána való héten mentem el GP-mhez....Aki egy nagyon kedves hölgy, nagy hassal köszöntött minket, ő is terhes volt.....Elküldött vér vizsgálatra, ahol megerősítést nyert, hogy itt kérem szépen baba lesz, így bejelentkeztünk Andrewhoz, hogy megnézzen minket....
Andrew ahogy ígérte elküldte a leleteimet Dr Michel Sangallihoz....Bejelentkeztünk a doktor bácsihoz....Emlékszem az első találkozásunkra....Nagyon, de nagyon izgultunk Péterrel, majdhogynem olyan volt a hangulat mintha"temetésre mentünk" volna...A doktor úrral átbeszéltünk mindent, majd következett az ultrahangós vizsgálat.....Egy gyönyörű kis babszemet láttunk....és meghallgattuk a szivhangját is.....Jézusom, ennél szebb hangot, még soha nem hallottunk....
Olyan boldogan és megkönnyebbülve jöttünk el Péterrel, mintha csak az "esküvőnk" napja lett volna....Elég érzelmes nap volt....Na ez volt az a momentum , amikor elhittük, hogy itt kérem baba lesz, és hogy most tényleg minden okés, és hogy jó kezekben vagyunk.... És hát az a gyönyörű erős szivhang....Anikót könnyek között hívtam, és délután vittem a sztár fotót az én pocaklakomról....
Ezt a pocaklakót Lencsinek neveztük el.....
Azóta eltelt 20 hét....Félidőben vagyunk....Épp ma voltunk megint a doki bácsinál....Minden rendben volt...csodás szívhang, izgága baba, és megerősítést nyert, hogy kislány lesz.....Szóval most már hangosan kiabálhatom....."Hello anyuka leszek, és kislányunk lesz :)"
Csodás érzés várandósnak lenni, szuperül érzem magam a bőrömben, jól vagyunk....hétvégén még táncoltunk is a babával, merthogy Péter céges karácsonyi bulijában voltunk.... :)
És persze képeket is tudok mutogatni:
