Prezentáció:)

Az angol tanfolyam elején megszavaztuk, hogy minden órán valaki prezentációt fog tartani. Választ mindenki egy kedvelt témát és 2 percig beszél róla a többieknek.

Elérkezett az én időm is. Sokat agyaltam miről is beszéljek. Fel is merült több téma. Pl: zene. Hiszen nagyon sok féle zenét hallgatok, sok mindnt keresek. És arra gondoltam, hogy arról beszélnék mit jelent nekem a zene, miket hallgattok, mi mozdul meg bennem amikor a hangulatomhoz találok egy olyan muzsikát, amitől fel áll a szőr a kezemen. Meg arra is gondoltam, mivel ennyi féle országból vagyunk, keresek mindenkinek zenét, a saját nemzeti zenéjét:)


De erről lemondtam, komolyabb témát választottam. A témám pedig az angol nyelv lett. Hogy és miként találkoztam vele, milyen tanáraim voltak, hogyan kezdtem itt tanulni Új-Zélandon, milyen módszerrel tanulok.


Nagyon izgultam, mondtam is bevezetésként, hogy habár imádok beszélgetni, az ilyen kötelő beszédeket annyira nem szeretem. Pedig aztán elég sokat szerepeltem iskolai ünnepélyeken, és hát van egy Aerobicos múltam is, ahol igenis ki kellett állni a közönség elé.


Sokat dolgoztam a napokban, igy leirtam a beszédemet, hogyha elakadok, akkor legyen egy kis segitségem.

Nagyon jó túllenni rajta, kezdeti izgulásom után elég jól éreztem magam. És annyira jól sikerült, hogy amikor egymással folytattuk a beszélgetéseket, akkor folytattuk tovább a témát, bondolgattuk tovább:)

Rossz nap...

Mióta dolgozom, azóta vannak tréningjeink is, amin résztveszek. Több kevesebb sikerrel. Ma nem esett jól. Semmit nem értettem belőle, és ez iszonyatosan zavart. Helen az egyik főnővér tartotta a tréninget. Kaptunk feladat lapot amit ki kellett töltenünk, és sajnos nekem nem ment.

Igen egyszerűen használom az angol nyelvet, igyekszem egyszerűen, rövid mondatokkal kommunikálni. És ezek a szakszövegek, szakszavak nehezen mennek.

A bőgés kerülgetett háromnegyed órán keresztül, amig bent voltam. Aztán megkerestem Suet a főnökömet, hogy nem tud e ajánlani valami segédanyagot, ahol össze vannak gyűjtve a szakszavak. Szeretnék tanulni, szeretném magam fejleszteni, mert ez igy nem állapot.

3 hónapja kezdtem dolgozni, és most már ott tartok, hogy a részlegemben megvan  a napi rutinom, mit és hogyan csinálok, kivel kezdek, kivel fejezzem be. De szeretnék a felső szinten is betanulni, mert ott párosával dolgoznak a lányok. Azt hiszem akkor gyorsabban  tudnék tanulni.

Sue azt mondta sirásom közepete, mert sikeresen elsirtam magam előtte, hogy tudja hogy ez nehéz nekem, de neki az a legfontosabb ahogy bánnok az idősekkel, és maga a tudásanyagot majd felszedem idővel.

Remélem, hogy igy lesz, de hazafele, folyamatosan forogtak az agytekervények. És arra gondoltam, ha visszajövünk Magyarországról, keresek magamnak egy Gondozói tanfolyamot, ahol ha nem is értenék mindent, de lagalább segédanyagot kaphatnék, és azt itthon önállóan leforditanám, és megtanulnám.


De hogy ne csak rosszat emlitsek. Tegnap kaptam egy szerződés módositást, amiben megemelték az órabéremet. Ennek nagyon örültem:)

Csapatépitő- Osztáytalálkozó:)

Tegnap az angol csoportos osztálytársakkal találkoztunk az iskolapadon kivül. Elmentünk egy hangulatos helyre, hogy egy kicsit megismerkedjünk. Az egyik olasz fiú kezdeményezte, és szervezte meg. Nagyon jó ötletnek tartom, remélem foltytatása is lesz. A mostani osztályomban vannak Oroszországból, Lengyelországból, Malajziából, Japánból, Spanyolországból, többen Braziliából érkeztek, Indiából, Dél-Korából, Olaszországból, Franciaországból, Chilléből.


Egy nagy asztalt választottunk, bár székekkel. Igy mindenki nyugodtan tudot mozgolódni, cseréltük a helyeket, mindenki tudott, mindenkivel beszélgetni.


A többiek söröztek, én meg mint a jó gyerek iszogattam mellettük a zöld teámat. Reggel mentem dolgozni, és ha dolgozok nem szoktam alkoholt inni előtte.


Sajnos igy korában  el is jöttem, de ahogy láttam a többiek még biztos sokáig maradtak. Remélem lesz folytatása, mert nagyon jól éreztem magam:)

Kis fotózás-Wellingtoni séta

Tegnap csodás napos időnk volt, elmentem sétálni és fotóztam egy kicsit, angol óra előtt:)

Élmény....

Tegnap voltam angol órán, és az iskolában  találkoztam egy Tibeti szerzetessel. Hihetetlen élmény az, hogy olvasol, tanulsz valamiről, és ez most, velem szembejön.....Hihetetlen élmény:) Itt most tél van, igy a szokásos narancssárga ruhájához, egy kis sapka is tartozott.... Már többször láttam, és olyan jó lenne megszólitani....Kiváncsivá tesz, mit keres itt Új-Zélandon, ki is ő, meséljen egy kicsit...Legközelebb lehet megszólitom:)

"30 éves lettem én, meglepetés e költemény, csecse-becse":)

Ma különleges napra ébredtem, 30 éves lettem....

Anyám, nagyon kerek ez a szám, azt hiszem egy korszak lezárultát jelenti most jelenleg számomra és egy új, izgalmas fejezetét is, sok-sok kalanddal, új dologgal. Érzem.....Ma csak úgy pezsgek, tele vagyok energiával:)


És a mai ébresztő zeném mi is lehetne egy  izgalmas latin party után:)

Salsa:) Táncra fel, és meg sem a állok, a következő 30 évben:)

Keresztelő:)

Múlt hétvégén Mary-Rose barátnőm meghivott kislánya kersztelős ünnepségére. Mary Filipinó lányka, a férje  Sri Lankai. Izgultam milyen lesz az ünnepély, és próbáltam faggatni, Maryt mik a szokásaik, mit kell vigyek, hogyan öltözködjek fel. Egy nagy termet kibéreltek és a hivatalós keresztelő után ott ünnepeltek tovább. Valéria és a férje is ott volt, igy egy kis könnyebbséget jelentett, hogy nem egyedül voltam.

Beléptem a terembe és szinórgia fogadott, a hölgyek mind tradicionális ruhákba öltözve,a  férfiak is elegánsak voltak. Mary férjével még nem találkoztam eddig, valahogy mindig elkerültük egymást. Igy most megtörtént a nagy bemutatkozás:)


És hát maga a főszereplőről, a kislányról, Saayisha....Maga  a gyönyörűség. Ő is szép ruhába volt felöltöztetve és a szokásokhoz hiven, már neki is volt karlánca és nyaklánca. Édes kis csöpség. Amikor anyukájával megismerkedtem, még pocaklakó volt:) És most napról, napra egyre nagyobb, egyre gyönyörűbb. Ráadásul nagyon nyugodt baba. Folyamatosan mosolygott, csöndes volt. Egy kicsit estefele kezdett hangott adni, hogy ő most már álmos, szeretne pihenni.


A party olyan volt, mintha esküvőn lettem volna, rengeteg féle étel volt, gyönyörű ruhák, és sok-sok fényképezkedés. Náluk nagy hagyománya van a fényképeknek, igy minden családról, minden barátról készült kép. Amolyan beállt a kis család és mellé rendeződtek a többiek:)


És hát az ételekről hadd meséljek. Kiváncsi voltam, milyen ételek lesznek, mik a tradicionális Filipinó és Sri Lankai ételek. Azt kell mondjam isteniek voltak. Jó fűszeresek, sok hús étel volt különböző szószokban, tésztaételek, hasonló kenyér mint a Naarn kenyér, köretek, saláták...


Nekem izvilágilag a Thaihoz volt közel. Imádtam. Nagyon belaktunk. Mary férje hozott nekem egy Heineken sört, Isten tartsa meg jó szokását. El se tudom mondani mennyire jól esett a fűszeres ételek után...

És ime néhány kép:)

Idő magadra:)

Milyen jó is ha az embernek van egy kis ideje magára. Ma szabadnapos vagyok, igy reggel későn keltem. Hugimmal volt időm beszélgetni Skypon.....Isten áldja a skype feltalálóját.:)

Nyugodta ittam a fahéjas cukros kávémat, megreggeliztem délután egy órakor:)

És most épp számolóm vissza az időt,  hogy mikor moshattom le a hajfestékemet. Mert végre volt egy kis időm, hogy a hajamat befessem. Tiszta Welness-Fitness:)

Névnap...

Milyen fura, hogy a világ eme végén nem ünneplik a névnapot. Nem , hogy nem ünneplik, de még nem is ismerik ezt a szokást.Persze, beavattam őket, hogy a nevek és annak jelentésük nagyon fontos. És majdnem egy-egy névnap ünneplése egyenértékű a szülinap ünneplésével.

Első névnapom távol a családtól, barátoktól. Kicsit fura érzés. Hiányzik, hogy nem tudtam megköszönteni személyesen anyukámat, és nem ünnepeltünk együtt.

Kicsi koromban nem szerettem a nevem, ma már annyira fontossá vált számomra, hogy szeretném, ha majd továbbadhatnám ezt a nevet.

Egy szó mint száz, lassan- lassan megyünk haza, és akkor amikor otthon leszünk akkor ünneplünk egy kis névnapot, egy kis szülinapot....:) Márcsak 5 hét és megyünk, fogy az idő....

Olimpia:)

Tegnap volt a záró ünnepsége a 2012-es Londoni Olimpiai játékoknak. Csodálatos Olimpia volt, nagyon büszke vagyok a hazámra, Magyarországra. Hogy ilyen elszántam versenyeztek.

Amikor egy-egy számban láttam őket, mindig nagyokat dobogott a szívem. Büszkén mutogattam a tévében a  kollegáknak, hogy az az én országom fia-lánya.

Ime az éremtáblázatunk:)

Még mindig egy kis elmélkedés az angol nyelvtanulásról:)

Mostanában sokat gondolkodok az angol nyelvről és annak tanulásáról. Mondhatni állandóan foglalkoztat.

Azért gondolkodok, irók erről a témáról annyit,  mert amikor kijöttem, hiába tanultam otthon iskolai keretek között soha nem használtam a való életben.

A magamhoz szegezett kérdések mindig úgyanazok:)

"Hol is tartok?"
"Mennyit tanultam eddig?"
"Hogyan tudnám fejleszteni magam jobban?"


Próbálom magam kivülről szemlélni. Persze mindig szigorú szemmel nézem magam:)

És hát ott vannak a kérdések otthonról is:

"Hogy haladsz?"

"Hogy megy az angol?"
"Tudsz már beszélgetni?"
"Kezdesz dolgokat megérteni?"

Ezekre a kérdésekre igazán soha nincs jó válaszom. Mert hát mihez képest tudok jobban, mihez képest értem meg jobban.

Igyekszem, aztán majd az idő megmutatja, hogy megy.....


A világ ezen a részén is mint bárhol máshol nagyon drága a nyelvtanulás. És most egy kicsit nehezebb is igy, hogy dolgozom. Nincs annyi időm, és fáradtabb is vagyok....



Éppen ezért szoktam gondolkozni,  hogy mi a fontosabb, először csak tanulni egy nyelvet addig amig felfejleszti magát egy magasabb szintre az ember, és aztán munkát keresni. Vagy tanulni és elkezdeni dolgozni. Elkezdeni dolgozni, hogy legyen saját kereseted, amiből könnyebben ki tudsz fizetni egy tanfolyamot....


Tudom, tudom, mindenkinek más és más út jön be....


Egy biztos a nyelvtanulás egy folyamatos dolog. Nincs olyan szerintem, hogy valaki elég jól beszéljen, eléggé tudjon  egy nyelvet....

Scorching Bay...

Ma  szabadnapos voltam, igy tudtam menni önkénteskedni, segiteni Cathynek. Ma Scorching Bayre mentünk. 

Tegnap nagyon esős napunk volt, ma kicsit kisütött a nap, egy-két felhő volt az égen.....Szélcsend és nyugodt óceán várt minket:)

6 hét

Visszaszámlálás folytatódik....:)

Névnapi ajándékom előre:)

Szeretem az Augusztust, sok-sok szülinap, névnap van a családban:) Kezdve Péter Keresztapukájának és feleségének szülinapjával, majd Péter tesókájának szülinapja követketik. Anyukám és az én Névnapom, majd Péter Unokatesójának a szülinapja jön, és majd-majd következik az én Szülinapom is:)


Péter hetek óta kérdezget mit is szeretnék szülinapomra és ilyenkor mindig azt válaszoltam, hogy semmit... Megyünk haza nekem az az ajándék....Aztán megjelent egyik nap egy hatalmas dobozzal...

És belekezdett a monológjába, hogy mivel nem mondtam semmit, mit szeretnék névnapomra, de nem is mondtam, hogy semmit se nem szeretnék. Ezért ime ez a doboz, ez lesz az ajándékom:)

És a dobozka, egy csodás mixer gépet rejtett, egy régi nagy álom gépet, amit annyira szerettem volna:)

Mindig nézegettem Nigella Lawsont, ahogy borral a kezében nézegette az ő kis mixer gépét, és mindig sóhajtózva mondtam Péternek, hogy egyszer majd én is szeretnék ilyen csoda masinét:)

És édes férjecském megvette nekem:)

Szombati szabadnap:)

Tegnap hosszú idő után végre itthon maradhattam, szabadnapos voltam szombaton. Ez maga a varázslat volt. Reggel Péterrel együtt keltünk, együtt kávéztunk, reggeliztünk, és megnéztünk egy nagyon jó filmet, amit nagyon régen láttam.

Olyan filmet néztünk meg amit még Péter nem látott. A cime: Reneszánsz ember, Deni De Vito főszereplésével. Jól meg is bőgettem magunkat, mert amellett, hogy vicces film, vicces karakter, attól függetlenül, van egy komoly főszála is....Érdemes megnézni, mindenkinek ajánlani tudom:)

Délutánra meg vendégeket vártunk. Régen volt már társas partynk, igy szerveztünk egyet, és végre igy én is tudtam nyugodtan készülődni, részt venni az estén, hogy szabad voltam.

Egy magyar család volt nálunk és Péter kollegája Terence:) Jól éreztük nagyon magunkat. Tök jó volt nézni őket, ahogy játszottak. Én közben csináltam házi pizzát:)

Szuper este volt:)