Vannak olyan események a a családi életünkben, amin a távolság csak hátrányt jelent. Amikor valami történik otthon, és te nem tudsz hazamenni, megölelni, beszélgetni....
Amikor azt érzed, hogy kimaradsz dolgokból, amikor nem tudsz segiteni. Talán a legrosszabb helyzet ez.
A legnehezeb döntés volt, hogy ide jöttünk, a világ másik végére. Nemcsak hogy időbeni különbség van (10 óra pluszban vagyunk), de a távolság is nagy kilométerek tekintetében....
Pár napja volt egy-két rossz beszélgetésem a családommal, ami nagyon szomorúvá tesz...:( De remélem minden megoldódik...Egy biztos, nagyon szeretem a családom, remélem ezt tudják....
Addig is marad a munka terápia...Szinte minden nap dolgozom, igy nem sok időm marad a gondolkodásra, aggódásra, szomorkodásra....
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Zealandia
Egy gyönyörű helyre mentünk szombaton...10 percre a várostól van egy gyönyörű rezervátum....Egy hatalmas területen elterülő "csoda", mind természetileg, mind növényi, mind állat világ szempontból....
Megnéztük a kiállitás részét is, ahol bemutatták, hogyan is alakult ki az idők folyamán Új-Zéland, mi történt mikor az angolok partra szálltak itt. Mi változott nővény és állatvilágilag....És hogy hogyan alakult ez a hatalmas rezervátum, ki alapitotta, kik gondozzák, miért is jött létre....
A kiállitás után jött a sétálós túra része....Vannak túraútvonalak, amiken lehet akár csoporthoz csatlakozni, és egy túravezető bemutatja a helyet. De egyedül is felfedezhetted, kijelölt útak vannak, folyamatos felfestésekkel. A rezervátumban van egy mesterséges tó. Egy kis hajós utazással kezdtük a túrát. Jó volt a vizen, csodás napsütése idő volt, nem nagyon fújt a szél, kellemesen meleg volt. A hajóból megcsodálhattuk a vizi madarakat....Aztán a kijelült sétáló ösvényen folytattuk az útunk....
Szombat lévén, jó sokan voltunk, voltak fiatalok, családosok, de sok idős társaságot is láttunk...Persze mindenki nyakában vagy távcső, vagy fényképezőgép lógott.
Mi is vittük a saját fényképezőgépeinket. Én már meg is néztem és rendszereztem a képeim. Péter még nem nézte meg, pedig nagyon kiváncsi vagyok a képeire. Mindig csodás képeket csinál, persze ha őt kérdeznétek, azt válaszolni, nem is csinál jó képeket, csak próbálkozik:)
Sajnos Kiwi madarat nem láttunk, de azért egy-két érdekes madarat sikerült megnéznünk....
4-5 órai sétálás után Péter egyszer csak közölte éhes. És hát ilyenkor mi történik, megyünk haza, hiszen ha a férfi ember éhes, addig nem nyugszik még nem eszik:)
Mondtam Péternek ide azért még vissza kell jönnünk....És hát mutattom a képeket is:)
Megnéztük a kiállitás részét is, ahol bemutatták, hogyan is alakult ki az idők folyamán Új-Zéland, mi történt mikor az angolok partra szálltak itt. Mi változott nővény és állatvilágilag....És hogy hogyan alakult ez a hatalmas rezervátum, ki alapitotta, kik gondozzák, miért is jött létre....
A kiállitás után jött a sétálós túra része....Vannak túraútvonalak, amiken lehet akár csoporthoz csatlakozni, és egy túravezető bemutatja a helyet. De egyedül is felfedezhetted, kijelölt útak vannak, folyamatos felfestésekkel. A rezervátumban van egy mesterséges tó. Egy kis hajós utazással kezdtük a túrát. Jó volt a vizen, csodás napsütése idő volt, nem nagyon fújt a szél, kellemesen meleg volt. A hajóból megcsodálhattuk a vizi madarakat....Aztán a kijelült sétáló ösvényen folytattuk az útunk....
Szombat lévén, jó sokan voltunk, voltak fiatalok, családosok, de sok idős társaságot is láttunk...Persze mindenki nyakában vagy távcső, vagy fényképezőgép lógott.
Mi is vittük a saját fényképezőgépeinket. Én már meg is néztem és rendszereztem a képeim. Péter még nem nézte meg, pedig nagyon kiváncsi vagyok a képeire. Mindig csodás képeket csinál, persze ha őt kérdeznétek, azt válaszolni, nem is csinál jó képeket, csak próbálkozik:)
Sajnos Kiwi madarat nem láttunk, de azért egy-két érdekes madarat sikerült megnéznünk....
4-5 órai sétálás után Péter egyszer csak közölte éhes. És hát ilyenkor mi történik, megyünk haza, hiszen ha a férfi ember éhes, addig nem nyugszik még nem eszik:)
Mondtam Péternek ide azért még vissza kell jönnünk....És hát mutattom a képeket is:)
 |
| Takahe |
 |
| Takahe |
 |
| Kaka |
 |
| Fantail |
 |
| Kaka |
 |
| Ezüst Páfrány |
 |
| Ezüst Páfrány Új-Zéland egyik jelképe |
Kirándulás egy újabb partrészre, Eastbournebe
Ma Anzac Day van, ünnepnap, tisztelegve az elhunyt katonák előtt...A fiúk igy ma nem mentek dolgozni, és nekem is úgy alakult, hogy nagyon laza hetem van. Csak szerdán és vasárnap kell dolgoznom. Luxus....:) Meg is kell becsülnöm:)
Reggel szép napsütésre ébredtünk, bár éjjel olyan vihar volt, hogy többször felébredtem az esőre, ahogy koppog a tetőn.
A reggel napsütésesnek indult, de egy-két óra múlva egyre több felhő lett az égen...És csak azt vettük észre, hogy megjelent egy-két csepp az ablakon, majd leszakadt az ég...Mondtuk is, ennyit arról, hogy elmenjünk kirándulni.
Már jó régen voltunk kirándulni együtt. A fiúk is jó sokat dolgoztak, meg én se voltam itthon hétvégente.
Délutánra mikor befejeztük a bevásárlást, újra ránk sütött a nap. Igy arra gondoltunk irány, menjünk el valahova. Péterrel arra gondoltunk, menjünk el Eastbourneba, ahová először Anikóékkal mentünk. Ők mutatták meg ezt a partrészt, nem sokkal az ideérkezésünk után....
Szép nyugodt partrész....Hosszan lehet sétálni a part mentén....Nagyon nyugtató hatású, ahogy hallgatod a hullámok morajlását, nézed a szép tájat, csönd vesz körül, vagy egy-egy sziklán megpihenve nézelődsz csak...
Mindannyian vittünk fényképezőgépet. Sajnos szegény Robi otthon hagyta az akksiját, szóval csak megutaztatta igy a gépét. Nagyon sajnáltam, mondtam is neki ha szeretne, csináljon képeket a gépemmel....
Jó volt sétálni, jó időnk volt. Olyan messze mentünk, hogy visszafele már sötétben sétáltunk:)
A környező dombokon észrevettünk pár hegyi kecskét, de útközben találkozunk bárányokkal is. Nagyon édesen legelésztek a sétáló út mentén. Köszöntünk is nekik szépen, ők csak felnéztek ránk, majd rágcsáltak tovább.
Péter a gyaloglás közben egyre mondogatta, hogy éhes, egyre éhesebb, nagyon éhes, úgyhogy hazafele beugrottunk egy kis Thai kajáért....Isteni étterem van itt, ahol lakunk, már ismerősként köszöntött minket a tulaj:) Robinak egy kis chipset rendeltünk a Fish n chips-esnél....Aztán gyorsan hazajöttünk:)
Reggel szép napsütésre ébredtünk, bár éjjel olyan vihar volt, hogy többször felébredtem az esőre, ahogy koppog a tetőn.
A reggel napsütésesnek indult, de egy-két óra múlva egyre több felhő lett az égen...És csak azt vettük észre, hogy megjelent egy-két csepp az ablakon, majd leszakadt az ég...Mondtuk is, ennyit arról, hogy elmenjünk kirándulni.
Már jó régen voltunk kirándulni együtt. A fiúk is jó sokat dolgoztak, meg én se voltam itthon hétvégente.
Délutánra mikor befejeztük a bevásárlást, újra ránk sütött a nap. Igy arra gondoltunk irány, menjünk el valahova. Péterrel arra gondoltunk, menjünk el Eastbourneba, ahová először Anikóékkal mentünk. Ők mutatták meg ezt a partrészt, nem sokkal az ideérkezésünk után....
Szép nyugodt partrész....Hosszan lehet sétálni a part mentén....Nagyon nyugtató hatású, ahogy hallgatod a hullámok morajlását, nézed a szép tájat, csönd vesz körül, vagy egy-egy sziklán megpihenve nézelődsz csak...
Mindannyian vittünk fényképezőgépet. Sajnos szegény Robi otthon hagyta az akksiját, szóval csak megutaztatta igy a gépét. Nagyon sajnáltam, mondtam is neki ha szeretne, csináljon képeket a gépemmel....
Jó volt sétálni, jó időnk volt. Olyan messze mentünk, hogy visszafele már sötétben sétáltunk:)
A környező dombokon észrevettünk pár hegyi kecskét, de útközben találkozunk bárányokkal is. Nagyon édesen legelésztek a sétáló út mentén. Köszöntünk is nekik szépen, ők csak felnéztek ránk, majd rágcsáltak tovább.
Péter a gyaloglás közben egyre mondogatta, hogy éhes, egyre éhesebb, nagyon éhes, úgyhogy hazafele beugrottunk egy kis Thai kajáért....Isteni étterem van itt, ahol lakunk, már ismerősként köszöntött minket a tulaj:) Robinak egy kis chipset rendeltünk a Fish n chips-esnél....Aztán gyorsan hazajöttünk:)
Vendégvárós Hétvégék:)
Mondtam már, hogy imádom, hogy ilyen nagy házrészt találtunk. Ezzel is elérve, hogy szép nagy tágas nappalink van, van egy ebédlő részünk, és kaptam egy szép nagy konyhát is....
Hétvégente vendégeket várunk...És be kell valljam nagyon élvezem eme eseményeket. Múlt héten magyar barátok voltak itt.Boroztunk, beszélgettünk, gyerekeztünk...
Most hétvégén társas partyt tartunk:)... Mikor ide jöttünk azután Péter kollegája mutatta be nekünk, ezt a társaságot....Vegyes társulat. Egy a közös bennük, a játék szeretete. Képesek órákig játszani, közben pedig jókat beszélgetnek, nevetgélének. Én eddig kétszer tudtam csatlakozni a társasághoz....
Igy hogy nagyobb házrészt találtunk, lehetőségünk nyilt, hogy mi rendezzük az e havi játszós partyt..... És mégegy nagy előnyt tudok felsorakoztatni....Szerencsénkre nem mi megyünk valahova, hanem ők jönnek hozzánk....
Vettünk is a Trademe oldalon (olyan oldal, mint otthon a Vatera) egy kinyitható plusz asztalt és székeket, hogy legyen elég asztal, szék a nagy játékokhoz:)
Napok óta esett az eső, ez szombaton se volt másképp... Olyan 12-14-en lehettünk. Terence barátunk elhozta a lányait is. A lányokkal csajos dolgokat csináltunk, kifestettük egymást, kifestettem a lányok körmét szép bordóra...Édesek voltak, mindig mentek az apukájukhoz, hogy "apa,apa, nézd ezt, nézd azt....":) Apa meg mosolygott, tetszet neki is a végeredmény....
Aztán előkerült az én varázstáskám, amiben van filctoll, zsirkréta, ceruzák, festék....minden együtt....Hónapokkal ezelőtt vettem, ha esetleg kell, akkor legyen... Most nagyon jól jött:)
Csináltunk jó pár rajzott, maszkokat, kivágtunk teritőket....Szupi este volt:)
Egy idő után én persze elszöktem aludni, mondtam Péternek nekem sajna mennem kell, másnap dolgozni mentem:)
Remélem egyébként, hogy mindenki jól érezte magát:)
Ezen a héten, úgy volt hogy Péter és Robi kollegái jönnek hozzánk, de át kell raknunk majd jövő hétre, merthogy Robi vett egy szép Honda motort magának, és el kell mennie érte. Nem semmi útja lesz...Le kell mennie a Déli szigetre, és onnan elhozni ide Wellingtonig. Jó pár kilóméter áll előtte, de izgalmas kaland lesz....:)
Szóval az ő összejövetelük eltolódik. De ami késik, nem múlik. Lesz nagy gulyás-magyaros party:)
Hétvégente vendégeket várunk...És be kell valljam nagyon élvezem eme eseményeket. Múlt héten magyar barátok voltak itt.Boroztunk, beszélgettünk, gyerekeztünk...
Most hétvégén társas partyt tartunk:)... Mikor ide jöttünk azután Péter kollegája mutatta be nekünk, ezt a társaságot....Vegyes társulat. Egy a közös bennük, a játék szeretete. Képesek órákig játszani, közben pedig jókat beszélgetnek, nevetgélének. Én eddig kétszer tudtam csatlakozni a társasághoz....
Igy hogy nagyobb házrészt találtunk, lehetőségünk nyilt, hogy mi rendezzük az e havi játszós partyt..... És mégegy nagy előnyt tudok felsorakoztatni....Szerencsénkre nem mi megyünk valahova, hanem ők jönnek hozzánk....
Vettünk is a Trademe oldalon (olyan oldal, mint otthon a Vatera) egy kinyitható plusz asztalt és székeket, hogy legyen elég asztal, szék a nagy játékokhoz:)
Napok óta esett az eső, ez szombaton se volt másképp... Olyan 12-14-en lehettünk. Terence barátunk elhozta a lányait is. A lányokkal csajos dolgokat csináltunk, kifestettük egymást, kifestettem a lányok körmét szép bordóra...Édesek voltak, mindig mentek az apukájukhoz, hogy "apa,apa, nézd ezt, nézd azt....":) Apa meg mosolygott, tetszet neki is a végeredmény....
Aztán előkerült az én varázstáskám, amiben van filctoll, zsirkréta, ceruzák, festék....minden együtt....Hónapokkal ezelőtt vettem, ha esetleg kell, akkor legyen... Most nagyon jól jött:)
Csináltunk jó pár rajzott, maszkokat, kivágtunk teritőket....Szupi este volt:)
Egy idő után én persze elszöktem aludni, mondtam Péternek nekem sajna mennem kell, másnap dolgozni mentem:)
Remélem egyébként, hogy mindenki jól érezte magát:)
Ezen a héten, úgy volt hogy Péter és Robi kollegái jönnek hozzánk, de át kell raknunk majd jövő hétre, merthogy Robi vett egy szép Honda motort magának, és el kell mennie érte. Nem semmi útja lesz...Le kell mennie a Déli szigetre, és onnan elhozni ide Wellingtonig. Jó pár kilóméter áll előtte, de izgalmas kaland lesz....:)
Szóval az ő összejövetelük eltolódik. De ami késik, nem múlik. Lesz nagy gulyás-magyaros party:)
"Hogy vagy Klári?" Kérdezem és válaszolok....
Tornáztam ma...ami nagyon rég volt már....És hogy miért is? Nem érzem jól magam a bőrömben...Most éppen...Lehet azért mert megjött a női bajom, és most valahogy megint visszatértek a régi nagy fájdalmak....Kérnem is kellett egy plusz pihenőnapot, hogy csak pihenjek, ne mozogjak, annyira nem működött most a testem.....
Meg most a lelkem se jó igazán, és ez ötvözve eljutottam egy elhatározásig....Úgymond egy fogadalomig....Mégpedig, hogy jobban fogok magamra figyelni...Ez már régóta érlelődik bennem, és mióta egyedül vagyok újra a testemben, azóta mégjobban erősődik a gondolat...Hogy el kell indulni egyfajta változáson, el kell érnem, hogy figyeljek jobban magamra...Nemcsak a testemre , hanem a lelkemre is. Talán ez miatt tudnak az emberek elindulni a gyógyulás felé, a lelki harmónia felé...Ha megvan az elhatározás, hogy nem bántom magam, nem pusztittom magam, hanem figyelek a jelzéseimre. Figyelem a lelkem és a testem jelzéseit....
2 napja reggelizem...Tudatosan igyekszem táplálékot bevinni a szervezetembe:)....Aki ismer tudja, nagyon régóta nem eszek reggelit, és aki ismer azt is tudja, hogy nagyon rossz evő vagyok. És ez nem azt jelenti, hogy válogatós vagyok, ez azt jelenti, hogy rendszertelenül eszem, nem figyelek adagokra, és rossz időpontban is képes vagyok enni.....
Szóval ma elkezdtem tornázni...Kezdeném újra a monológom...És a folytatás, most úgy szól, hogy nem azért, hogy fogyókurázzak. Egyszerűen azért, hogy élvezzem újra a mozgás örömét, hogy összekössem a zene szeretettem, a ritmus szeretettével, és hogy jól érezzem magam a bőrőmben....
És folytattom ott, hogy mióta egyedül vagyok a testemben, elhatároztam, hogy nem hajtóm túl magam, nem dolgozzom, olyan hévvel mint azelőtt, nem a pénz lesz a fontos, hogy mennyit keressek, hanem mától, tegnaptól, holnaptól ÉN leszek a fontos....
Kell a lelki béke nemem most, mégjobban mint azelőtt...Kell a lelki békém, hogy jó FELESÉG, jó NŐ, és majd egyszer ANYA lehessek....
Szeretnénk babát, nem adjuk fel...És azt veszem észre magamon és Péteren is , hogy habár nem tudjuk elfelejteni a történteket, de mégis van valami remény, valami bizalom, és jó nagy adag szeretet, ami visz minket előre....
Épp néztem egy beszélgetést egyik nap Dr. Csernus Imrével....és arról beszélt, hogy most jól van...Jól érzi magát a bőrében....Úgymond BOLDOG.....De azt is mondta, hogy csak az tudja értékelni a boldogságot, aki megélte a Poklot is....
Úgyhogy a terv, egyfajta kiegyensúlyozotság megtalálása....Keresem....Sokat kommunikálok magammal, sokat gondolkodok mit is érzek, miért is érzem....Ti szoktatok beszélgetni magatokkal....?
Ezért szeretem a sötét reggeleket, amikor felkelek...sötét vesz körül....meleg kávé a kezemben....kint az esti fények...csend vesz körül....olvasgattok....beszélgettek....csendben ébredzem....
Péntek...Szabadnap....Önkénteskedés....Vegyes érzelmek....
Szabadnap....Reggel együtt kelés....Az ég egyik fele tiszta, a másik felén felhők jönnek-mennek.....Nyugalom vesz körül....Nyugalom vesz körül, jól indul a szabadnap....együtt, ágyban kelve és kávézva....
Aztán sikerült hugimmal is beszélni, laza másfél órát lebeszéltünk, és esküszöm, ha nem kellett volna mennünk, akkor még ttudtuk volna folytatni...Szeretek hugimmal beszélgetni....Okos nő lett belőle, nagyon büszke vagyok rá....:)
Ma olyan hangulatban voltam, hogy szépen kifestettem magam, csini ruhát húztam, az új csizmámmal....Barna magasszárú csizmát választottam idén, lapos talpú....Kényelmes...Eddig mindig fekete szinű csizmát választottam, gondoltam itt az ideje változtatni és most barnával örvendeztettem meg magam...Le volt árazva:) Igy mégjobb érzéssel vásároltam meg....
Elindultam önkénteskedni....Sajnos rossz hirrel vártak bent...Egyik idősem elment a túloldalra táncolni, viccelődni....Egy igazi régimódi úriember volt....Már most hiányzik....Tegnap még együtt voltunk, segitettem....Ma már az üres szobája fogadott....Leültem csendben a foteljébe....Rágondoltam....Én igy emlékezem....Csöndben.... Két könnycsepp legördült....Hiányozni fog....
A reggeli tea után indultunk be a városba....Ma egy Portré Kiállitást néztünk meg....Csodás szinek.... Különböző méretű festmények....
Ma az egyik kedves nénimet kisértem....Sajnos nem lát jól... Szinte vak....Csak foltokat, formákat lát....Igy igyekeztem elmondani neki mit is látok a képeken...Kik szerepelnek, milyen idősek, milyen érzések láthatók az arcokon, vajon a festő mire gondolhatott, milyen szineket használt a festő, nekem milyen benyomásom volt, mikor készült, milyen korúak a lefestett emberek....
Nagyon édekes összeállitás volt....Az időseim csillógó mosolygós szemmel jöttek mi, mindenki nagyon élvezte....
Az idős nénim megköszönte hogy segitettem neki elképzelni a képet....Nagyon jól éreztem magamat....Cathy aki szervezi ezeket a programokat, egy csodás nő....Az egyik olyan Nő az életemben, akire nagyon felnézek, aki a példaképpen. Ahogy bánik az emberekkel, ahogy kommunikál az emberekkel, az valami csoda nekem....
És hogy hol jártunk pontosan meg is mutattom:
Köszi Hugi:)
Elfogyott az őrölt paprikánk, ami nagy probléma....Mondhatnám nagyon-nagy:) Szeretek főzni, már amikor van rá időm. És szeretek finom magyaros ételeket késziteni, amihez kell a finom hazai paprika....
Tavaly Eti néni küldőtt nekünk őrölt paprikát...Idén hugimhoz fordultam segitségért...Sokat járnak piacolni, amiért irigylem is őket...Én itt csak egyszer jutottam el piacolni, akkor is valami csoda folytán szabad voltam vasárnap. Itt minden vasárnap egy parkban, a belvárosban van piac nap....
Szóval megkértem hugimat küldene-e paprikát, és ha ezt megteszi, küldene-e nekem egy kis levélkét is, meg egy könyvet is:) Csajos könyvet kértem tőle....:) Hugim imádja a könyveket, szivesen olvas, és hát ez is lesz az egyik szakmája, ha nagy lesz, nem is olyan sokára...
Tegnap érkezett meg a csomag, itthon várt az asztalon:) Annyira örültem neki mint "majom a farkának":) Kis hazai csomag, csupa-csupa meglepetéssel:)
Szépen kinyitottam és 2 szép piros paprika fogadott, nem elég hogy fogadott az egyik egy kicsit kiszakadt, igy konkrétan az egész buborékos boriték piros lett, a könyvvel és a levélkével együtt:)
Gyors le is takaritottam a könyvről és szép óvatosan kibontottam a levélkét. Azt hittem hugim egy-két sort fog irni. Helyette egy csodás levélkét kaptam, több oldalt, csodás betűkkel. Milyen érdekes mennyire elszoktam hugim kézirásától. Valahogy vagy beszélgetünk, vagy irógatunk egymásnak a gépen....
A levél olvasása elinditott egyfajta érzelmi lavinán....Mondhatnám az első sorok után elpityeredtem...Péter csöndesen rakta is mellém a zsepiket....Hihetetlenül szép levélkét kaptam, tele olyan gondolatokkal, érzésekkel amikkel én is, nap mint nap foglalkozom, érzem....
8 év van közöttünk, de most az évek alatt annyira közel kerültünk egymáshoz mint még soha....Habár habitusunk eltér, a gondolataink sokszor közösek....
Péterrel a levél után még beszélgettünk sokáig a tartalmáról...És mondtam neki, hogy hasonlókat gondolok...Péter csak ennyit mondott,"amig hiányoztok egymásnak, érdeklődtök egymás iránt, fontos a másik, addig nagy baj nem lehet...." És igaza van.....Kilométerek választanak el egymástól, mégis azt gondolom a családom, most mégközelebb van hozzám....Ezért is tartom fontosnak, ha hazajutunk, legyenek közös programok, amik emlékké válnak, legyenek nagy beszélgetések, amikből tanulunk egymásról-egymástól....Hasznosan és sokoldalúan töltsük együtt az időt....
Egy szó, mint száz....Köszi Hugi....:)
Tavaly Eti néni küldőtt nekünk őrölt paprikát...Idén hugimhoz fordultam segitségért...Sokat járnak piacolni, amiért irigylem is őket...Én itt csak egyszer jutottam el piacolni, akkor is valami csoda folytán szabad voltam vasárnap. Itt minden vasárnap egy parkban, a belvárosban van piac nap....
Szóval megkértem hugimat küldene-e paprikát, és ha ezt megteszi, küldene-e nekem egy kis levélkét is, meg egy könyvet is:) Csajos könyvet kértem tőle....:) Hugim imádja a könyveket, szivesen olvas, és hát ez is lesz az egyik szakmája, ha nagy lesz, nem is olyan sokára...
Tegnap érkezett meg a csomag, itthon várt az asztalon:) Annyira örültem neki mint "majom a farkának":) Kis hazai csomag, csupa-csupa meglepetéssel:)
Szépen kinyitottam és 2 szép piros paprika fogadott, nem elég hogy fogadott az egyik egy kicsit kiszakadt, igy konkrétan az egész buborékos boriték piros lett, a könyvvel és a levélkével együtt:)
Gyors le is takaritottam a könyvről és szép óvatosan kibontottam a levélkét. Azt hittem hugim egy-két sort fog irni. Helyette egy csodás levélkét kaptam, több oldalt, csodás betűkkel. Milyen érdekes mennyire elszoktam hugim kézirásától. Valahogy vagy beszélgetünk, vagy irógatunk egymásnak a gépen....
A levél olvasása elinditott egyfajta érzelmi lavinán....Mondhatnám az első sorok után elpityeredtem...Péter csöndesen rakta is mellém a zsepiket....Hihetetlenül szép levélkét kaptam, tele olyan gondolatokkal, érzésekkel amikkel én is, nap mint nap foglalkozom, érzem....
8 év van közöttünk, de most az évek alatt annyira közel kerültünk egymáshoz mint még soha....Habár habitusunk eltér, a gondolataink sokszor közösek....
Péterrel a levél után még beszélgettünk sokáig a tartalmáról...És mondtam neki, hogy hasonlókat gondolok...Péter csak ennyit mondott,"amig hiányoztok egymásnak, érdeklődtök egymás iránt, fontos a másik, addig nagy baj nem lehet...." És igaza van.....Kilométerek választanak el egymástól, mégis azt gondolom a családom, most mégközelebb van hozzám....Ezért is tartom fontosnak, ha hazajutunk, legyenek közös programok, amik emlékké válnak, legyenek nagy beszélgetések, amikből tanulunk egymásról-egymástól....Hasznosan és sokoldalúan töltsük együtt az időt....
Egy szó, mint száz....Köszi Hugi....:)
Húsvét, húsvéti hangulat nélkül....
Idén nem volt egyáltalán Húsvéti hangulatom, nem is tudom igazán miért, de nem volt. Pedig ahogy bent az időseim készülődnek, általában a lelkesedés átragad rám is....Hosszú hétvégénk volt. A fiúk itthon voltak 4 napig, én csak kettőt voltam itthon velük, a másik kettőn dolgoztam...
Csütörtökön feltöltöttem a hűtőt, hogy legyen mit enniük, de valahogy nem nagyon fogyott belőle semmi. Úgyhogy ha úgy jött össze, ebédet, ha úgy jött össze vacsorát csináltam, hogy legalább egyszer egy nap tudjanak meleg ételt enni.... Ilyenkor igyekeztem szépen megterinteni, talán ez volt az egyetlen ünnepi dolog, meg hogy vettem virágot az asztalra...
Tegnap hogy szabadnapos voltam, pihentem, igyekeztem kihasználni, hogy szabad vagyok, sokáig aludtunk, finom ebédet csináltam, kimostam, és a délutáni alvásom után, mondtam Robinak, "a gyereknek", hogy ha van kezdve menjünk el sétálni.....Igy valami hasznosat is csinálunk, mert a fiúk nem nagyon mozdultak el a gépeiktől...Péter sajnos nem tudott jönni, mert ügyeletes volt.
Lementünk a vizpartra, egy félkört téve, jöttünk vissza a dombra.... Csináltunk pár képet a parton....
Felhős volt az ég, de jó idő volt, nem volt hideg, de nem volt meleg se.... Mikor Hataitai Villagebe értünk, láttuk, hogy minden nyitva van, mondtuk is hogy kellett volna pénzt hozni. Mindketten gondoltunk rá, de elmaradt, elfelejtettük.... Jó lett volna egy tejet venni, mert elfogytunk. Meg jó lett volna egy sört is inni, a "hegymászásunk előtt":)
Amikor jöttünk fel a dombon, mondjuk úgy nem fáztunk, izzadtunk rendesen, "folyt rólunk a lé"..... El is kezdtünk alkudozni ki menjen előbb zuhanyozni:) Mondtam Robinak menjen nyugodtan, én addig megpihennek Péteren, aki a kanapén feküdt:)
Csütörtökön feltöltöttem a hűtőt, hogy legyen mit enniük, de valahogy nem nagyon fogyott belőle semmi. Úgyhogy ha úgy jött össze, ebédet, ha úgy jött össze vacsorát csináltam, hogy legalább egyszer egy nap tudjanak meleg ételt enni.... Ilyenkor igyekeztem szépen megterinteni, talán ez volt az egyetlen ünnepi dolog, meg hogy vettem virágot az asztalra...
Tegnap hogy szabadnapos voltam, pihentem, igyekeztem kihasználni, hogy szabad vagyok, sokáig aludtunk, finom ebédet csináltam, kimostam, és a délutáni alvásom után, mondtam Robinak, "a gyereknek", hogy ha van kezdve menjünk el sétálni.....Igy valami hasznosat is csinálunk, mert a fiúk nem nagyon mozdultak el a gépeiktől...Péter sajnos nem tudott jönni, mert ügyeletes volt.
Lementünk a vizpartra, egy félkört téve, jöttünk vissza a dombra.... Csináltunk pár képet a parton....
Felhős volt az ég, de jó idő volt, nem volt hideg, de nem volt meleg se.... Mikor Hataitai Villagebe értünk, láttuk, hogy minden nyitva van, mondtuk is hogy kellett volna pénzt hozni. Mindketten gondoltunk rá, de elmaradt, elfelejtettük.... Jó lett volna egy tejet venni, mert elfogytunk. Meg jó lett volna egy sört is inni, a "hegymászásunk előtt":)
Amikor jöttünk fel a dombon, mondjuk úgy nem fáztunk, izzadtunk rendesen, "folyt rólunk a lé"..... El is kezdtünk alkudozni ki menjen előbb zuhanyozni:) Mondtam Robinak menjen nyugodtan, én addig megpihennek Péteren, aki a kanapén feküdt:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)