Hétfő este van, és úgymond az ágyamból, vagyis a hálózsákomból írom ezeket a sorokat. Már öt napja nem írtam ide, ebbe a kis monológomba….Péterem közben hozzám bújik, és megpróbál aludni.
Isteni hétvégénk volt, nagyon vártam már…Végre Péterem itthon volt, és sok tervünk volt a hétvégére.Első, hogy elmegyünk a városba körbenézni, milyen bútorok is vannak, mennyiért, és hogyan lehetne kihozatni hozzánk. Szombat reggelre kisütött a napocska, előtt minden nap esett, ami nem szokatlan erre. Sokat esik, hiányolom is azt a sok napfényes óra számot amit olvastam…Hová bújsz el napcska….
Szóval és tettel a reggelink után felkerekedtünk a városba. Gyalog mentünk, a mi jól bejáratott útszakaszunkon. Több boltot is megnéztünk indulásunk előtt, volt két használt bútor bolt közte. És hát ahogy lenni szokott találtunk egy “gyöngyszemet” is, egy bolt formájában…. A boltot úgy hívják Farmers.Minden megtalálható benne, bútortól, a ruhákig, smink készletektől, a parfümökig, gyerekruháktól, a gyerekjátékokig, a konyhai eszközök és kiegészítőktől, az ágyneműkig. Egy szó mint száz ideális bolt, főleg hogy téli leárazások vannak…. és mind-mind egy légteres boltban találtuk, úgy hogy véletlen arra tévedtünk. A kirakatban megláttunk, párnákat,takarókat. Pont amire szükség is van, és láss csodát egy ilyen csuda helyre kerültünk. Olyan ez a történet mint Aliz, csoda országban, tátott szájjal és kinyílt szemekkel csodálkoztam rá a boltra. Azt hiszem az egyik kedvenc helyem is lesz. Ahogy hazaértünk Péterem rendelt is nekem egy törzs vásárlói kártyát… Nem vagyok híve ezeknek a kártyáknak, de ide kell nekem….:)
De visszatérve a bútorokra, az egyik használt boltban láttunk is egy két dolgot, ami jó lenne nekünk, úgyhogy meg is beszéltük, ha megjön a fizú, Péterem ebéd szünetében találkozzunk és megvesszük amit szeretnénk….
Voltunk egy másik bútor boltban, ahol csodás különböző színű fa bútorokat láttunk, csodás konyhai asztalokat. Azt kell mondanom szerencsére egyezik az izléssünk, és meg is beszéltük, kb ki mit szeretne, ki mit lát, és ki hogy gondolja berendezni a leendő lakáskánkat…
Azt még el kell mesélnem, megbeszéltük, most ahol lakunk 6 hónapra vettük ki. És nincs benne fűtés, vagyis se kandalló, se semmi, mert hát itt Új-Zélandon eleve nincs központi fűtés, szóval megbeszéltük, hogy keressünk valami szép kis házacskát, ami majd naposabb helyen lesz, és szeretnénk egy kis kertecskét, vagy legalább erkélyt, ahová majd kiülhettünk egy teára, vagy este egy pohár borra, ahol majd beszélgethettünk, és nézhetjük a tájat, ahol majd pihenhettünk....
Szóval a mostani lakáskába a legszükségesebbek lesznek megvéve. Egy ágy mert az mindenképp kell. Jó, jó a földön aludni, de ágyban mégjobb… És kell egy kis asztalka is, meg valami ülő alkalmatosság, kanapé formájában. Szóval szép lassan, előre….
Vasárnapi napunk is úgy indult, hogy lemegyünk még venni kenyeret, meg vajat, mert hát jön a hétfő, és reggelizni kell. Úgyhogy irány a bolt….Drága Péterem, egy cselhez folyamodott, már egy hete rágta a fülemet, hogy fel kéne menni a Viktória hegy tetejére, a kilátóba, hogy onnan milyen lehet a kilátás.
Úgyhogy amikor a park elágazójához értünk, akkor mondta menjünk a parkon keresztül, de ha már ott vagyunk, akkor sétáljunk fel a kilátóhoz is. Aki ismer tudja, nem annyira szeretek sétálni, pláne nem a hegynek fel….szóval kelepcébe csaltak….Próbáltam kimenteni magam, hogy napokig esett az eső, és biztos sár van, meg nagyon felfele kell menni, meg ilyenek…, de elindultunk és azt mondhatom egyáltalán nem bántam meg. Csodás táj szegeződött a szemünk elé, az egész félszigetet beláttuk. Szavakba nem lehet önteni, de fényképekbe sem, mert a fényképezőgépet meg otthon hagytuk, mondván mi boltba megyünk. Szóval a képekkel adósok vagyunk, de ami késik az nem múlik….
