hhhuuuuu......Mozgalmas hétvége volt ez a mostani....Imádom is, nagyon....Mondták is otthon a képeket nézegetve, hogy örömmel látják, hogy boldog vagyok....És meg kell őket erősitenem, nagyon jól érzem magam a bőrőmben. Mindig is nagyon vágytam arra, hogy sok nevetés, tánc, társaság, barátok legyenek az életemben, és most már az életünkben:) Ami otthon fáradtságra, sok munkára hivatkozva nem jött össze sokszor, itt most bepótolom, háromszorosan, mint A Ludas Matyi mesében:)
Pénteken Salsa Partyn voltam, ami fergetegesen sikeredett. Mégjobban beleszerettem a latin táncokba, a spanyol nyelve, kultúrába. És azt hiszem nagyon szerencsésnek érezhettem magam, hogy Chillei lányokkal találkoztam, összebarátkoztam, igy betekintést nyerhettek a kultúrájukba, az életükbe.....
Azt már meséltem nektek, hogy angolra járok, és talán azt is emlitettem, nem mindennapi csoport a miénk. 15-en vagyunk....Vegyesen kinaiak, chilleiek, kolumbiai, filipino, és jó magam egyedüli magyar lányként. Kezdünk összeszokni, kezdünk egymás mellett kinyilni, kezdünk egymással angolul beszélgetni....Alakulunk....
Múlt héten már megfogalmazodott magamban, hogy szeretnék egy kis Partyt tartani, és meghivni ezt a kis vegyes társulatot hozzánk. Ez a gondolat akkor erősődött meg bennem, mikor egyik nap Alejandroval beszélgetve kiderült, hogy ő már jövő héten nem lesz velünk. Megy tovább Auklandba, majd 2 hét múlva megy haza Chillébe. Szóval cselekednem kellett, hogy amig egybe van a csapat, addig csináljak egy kis "heppeninget"....:)
Irtam egy kis szövegecskét, és mindenkinek kiosztottam egy kis házi feladattal együtt, hogy kinek, mi a kedvenc, kajcsija, ki mit szeret inni, és hogy van-e valakinek allergiája....
Mindenki nagyon örült a meghivásnak....Kitty az egyik kinai lány, a nyakamba ugrott örömében, annyira örült a meghivásnak....:)Már megérte, ha ilyen örömet okoztam...:)
Meg is beszéltük Vasárnap találkozunk, az iskoal előtt, és akkor együtt eljövünk hozzánk:)
Ezzel meg is voltam. De aztán jött a dilemma, mit csináljak aznap, mivel kedveskedjek....Imádok vendéglátó lenni, és Pétert is imádom, mint vendéglátó....Kedves, figyelmes.....:)Egyszóval imádom:)
Péterrel azt beszéltük, hogy szeretnénk magyar ételt mutatni. Úgyhogy a lángosra esett a választás. Könnyű elkésziteni, finom, és a Sajtos-tejfölös Lángos, igazi magyar étel...:)
Több előételt is előkészitettem. A társaság nagyon szereti a csokit, sajt tálat csináltam, gyümölcs tálat, egy kis mártogatóst is csináltam tejfölből....
Szuperül sikerült minden. Mindenkinek izlett a Lángos, készültek képek, amik örök életre emlékbe zárja ezt a napot.Mutattunk Magyarországról, videót, beszéltünk előttük magyarul. Nem nagyon hallottak még beszélni magyarul, néha egy-egy szót szoktam használni. Mondták is milyen gyorsan beszélek, veszek levegőt. Meséltük Péterrel, hogy a hugim még gyorsabban beszél, és ha mi ketten összekerülünk......jjjjuuujjjjj......jár a szánk rendesen:) Ugye Hugi?:)
Kellemes elfáradva, de annál boldogabban térünk este aludni......:)Jó kis hétvége volt....Sok ilyet szeretnék még....:)
A képen a teritett kis asztalkánk látható, némi csokival....Ez még csak a kezdet....:)
Tegnap este elkapott az ihlet (...), illetve egy ideje már foglalkoztat a gondolat, amit ezennel meg is valósítok. A mai posztot TI írjátok, és arról szól, hogy miért NE menjek el Magyarországról.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Leveleket, a te személyes történeted pedig a következő címen várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)
Próbálkoztam már többször felajánlani a Magyarországon mellett maradást hirdetőknek, hogy írják meg, győzzenek meg, miért ne menjek el ebből az országból, de őszintén szólva nagyon kevés sikerrel. Ez pedig zavar. Zavar, mert szeretném, ha ez a blog érvek ütközőpontja (is) lenne, és ehhez fontosnak tartom, hogy minden vélemény megfelelő teret kapjon.
Másrészt megihletett tableno egyik kommentje, mely szerint: „Sok jó érvet fel lehet hozni arra, hogy miért érdemes Magyarországon élni”, valamint a szintén általa linkelt blog, melyben egy Írországból „visszidáló” írja le négy pontban az érveit. (Röviden ezek a következők: nem „multikulti”, itt érzi igazán jól magát; olcsón lehet most ingatlant venni; a gazdasági helyzet mindenhol rossz; az adóváltozások miatt egy bizonyos kereseti szint fölött csökken a bérkülönbség.)
Azt javaslom tehát, szedjünk össze érveket a maradás mellett, legyen ez ma egy ilyen különleges poszt. Előre kérnék mindenkit (nickeket azért sem írok), hogy NE kérdőjelezzük meg egymás hazaszeretét, magyarságát, induljunk ki abból, hogy mindannyian magyarok vagyunk, még akkor is, ha nem Magyarországon képzeljük el a jövőt. (Na, ezt most közben újragondoltam és keményebb leszek: aki megkérdőjelezi a másik magyarságát, azt azonnal kimoderálom!)
Biztos vagyok benne, hogy ti, akik már elmentetek, sokan tudtok érveket felhozni a maradás mellett (esetleg éppen a kinti tapasztalatok nyomán). Írjátok le ezeket, akkor is, ha nálatok a végösszeg arra jött ki, hogy menni kell!
Tudom, hogy meglehetős kockázatot vállalok ezzel a kísérlettel, de bízom abban, hogy a blog indulása óta eltelt majd' félévben kialakult hangnemet és színvonalat meg tudjuk őrizni és egyébként is, erősen figyelni fogok... :)
Még egyszer, mielőtt belevágnánk, a szabályok: érvelünk (aminek nem része a „hazátlan kutya elkóborol”, ellenben része lehet a „család, barátok, gyökerek fontosabbak, mint az anyagi javak”, hogy csak egy példát mondjak), és tiszteletben tartjuk egymás véleményét, világlátását.
Bízom bennetek, hogy menni fog.
Tehát akkor: miért maradjak Magyarországon?