Szeretnénk Mindenkinek Csodás Boldog Új Évet Kívánni....Jelentem a világ ezen a részén már elkezdődött a szilveszter, maga a buli:)
Sokszor puszilok mindenkit:)
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
Boldog Új Évet:)
Az év utolsó napja van....Már csak 2 óra és vége ennek az évnek. Napok óta összegzek, a reggeli séták alatt. Vártam már ezt napot. És mondhatom csodásan telt az év utolsó napja. Anikó barátnémmal és családjával elmentünk fóka nézőbe:) Jaj de szívet melengető nap volt. Csodás élmények, csodás barátokkal:)
Szeretnénk Mindenkinek Csodás Boldog Új Évet Kívánni....Jelentem a világ ezen a részén már elkezdődött a szilveszter, maga a buli:)
Sokszor puszilok mindenkit:)
Szeretnénk Mindenkinek Csodás Boldog Új Évet Kívánni....Jelentem a világ ezen a részén már elkezdődött a szilveszter, maga a buli:)
Sokszor puszilok mindenkit:)
Pillanatok, érzések, történések....
Nemcsak szavakkal lehet kifejezni, hogy mi is történik veled, hogyan érzel, hanem fényképekkel is. Mióta kint vagyunk és megkaptam Péter Olympus gépét, azóta kattogtatok, gyűjtőm az élményeket, archiválok az itteni életünkről, pillanatokról, amik megtetszenek, fontosak nekem:) Egy-egy kép néha többet mond ezer szónál....:)
Harmadik Karácsonyunk itt....
Ez a 3. karácsonyunk itt. Eddig minden évben hazamentünk, így sokkal könnyebben telnek az ünnepek.
24.-e Új-Zélandon munkanapnak számit. Péter ment is szorgalmasan dolgozni. Kértem tőle, hogy ha tud jöjjön haza előbb. Mondta amint tud jön...
Délelőtt elmentem vásárolni neki ajándékot. Már tudtam mit szeretnék venni,de valahogy az utolsó pillanatra maradt a vásárlás. Előző nap csodás napsütéses nap volt. 24-én esett az eső. Így a csendes esőben gyalogoltam le a buszmegállóig. Jól eset az esőben sétálni. Nyugalom vett körül. Meleg-párás volt a levegő.
2 játékot választottam a boltban Péter PS3-ához, az eladó fiú elismerően mosolygott rám:)
Hazaérve, kutyusom fogadott, és mivel reggel nem mentünk nagy sétára, mert Csöpke úgy döntött az első kanyar után, hogy ő biza nem megy tovább ebben az időben. Így amikor hazaértem, gyorsan ittam egy pohár vizet, és elmentünk egy nagy körre. Miután jól kisétáltuk magunkat, jött is álom manó....Lefeküdtünk aludni. Csöpke olyan édes, ha én lefekszem, ő is jön a szobába, és hol az ágyacskájában, hol a mi ágyunk alatt alszik velem:) Háló társ:)
Arra ébredtem, hogy mintha a wc ajtaja csukódott volna. Felnéztem és Csöpke álmosan nézett vissza rám. Kérdeztem is tőle: "gazdi hazajött és te nem jeleztél...?"
Kimentem láttam az előszobában a cipőjét és a táskáját. Megnyugodtam, nem álmodtam, tényleg Péter jött meg korábban:) Nagyon örültem neki.....
Este a családokkal beszélgettünk:) Mindig hálát mondok a Skype feltalálójának, jó hogy nemcsak hallani, de látni lehet a családot. Miután mindenkivel beszéltünk, neki álltunk fát disziteni. Mű fenyőnk van, még pedig azért, mert nyár lévén, nagyon sajnálom az élő fenyőfákat amiket kivágnak.
Szép lett a fánk, egyszerű, de színes:) Én mindig mindent szeretek felrakni a fára, színtől függetlenül. Nem vagyok egy tervezős-egy szinűvel diszitős lányka. Jobban szeretem a mindenféle színű, formájú díszeket.
Csináltam a megmaradt gyertyákból és pár tobozból egy asztali díszt, meggyújtottam a gyertyákat, zenét kapcsoltam be. Jó volt így disziteni. Hangulatos volt.
25.-én reggel kiosontam a nappaliba, hogy Péter ajándékát becsomagoljam. Féltem hogy felébred, de szerencsére sikerült mindent megcsinálnom csendben:) Előző nap szeretem volna becsomagolni az ajándékot, de Péter hamarabb jött haza, így nem sikerült a projekt. A csomagolás után felraktam a kávét, és vittem is az ágyba, hogy ott igyuk meg együtt. Mielőtt elmentünk volna Csöpkével sétálni, kiabáltam Péternek, hogy jöjjön a nappaliba, mert itt járt a Télapó, vagy ahogy otthon tudjuk a Jézuska, és hagyott itt ajándékot. Péter kibontotta, mondtam is neki, hogy biztos jó kisfiú volt, ezért kapott játékot:) Mosolyogva nézett rám, hogy "megbeszéltük, hogy nincs ajándékozás"....néztem is rá ártatlanul, hogy nem én voltam, hát alá is lett írva, nekem kérem semmi közöm hozzá.... Mikor eljöttünk kipróbálta őket:)
A nap további részében pihentünk, finomakat ettünk, sorozatokat néztünk. Nagy kedvenc most nálunk a Big Bang Theory és az NCIS.
26.-a Kiwilanden Boxing Day, ami azt jelenti hogy nem elég hogy a karácsonyi vásárláskor dugig voltak az emberek az üzletekben, ezen a napon a boltok még nagyobb kedvezményeket adnak, és ilyenkor hihetetlenül olcsón lehet egy-egy vágyott kiszemelt terméket venni.... De csak ezen az egy napon....
Igazán nagy dolgok nem hiányoznak már a lakásból. 2 dolgot szeretem volna venni. Egy hajszáritót, mert kezd rosszalkodni, és gondoltam ha egyszer tönkre megy szegénykém, akkor legyen helyette egy másik. Szegény hajszáritóm már jó régóta megvan, hű társam volt, és bőven kiszolgálta az árát.
A másik dolog amit venni szerettünk volna az egy új sötétítő függöny. A régi hálónk sokkal sötétebb volt, de az újban mivel reggel ezen a felén kell fel a nap, az első napsugarak be-be kukucskálnak. A hétköznapokban egyáltalán nem zavar minket, hiszen fel kell kelnünk. De hétvégente nagyon jó lenne sokáig aludnunk....
(Azóta fel is raktuk, jelentem működik a dolog, tovább tudunk aludni:))
A vásárolgatás után megbeszéltük Modarral, Péter egyik kollegájával, hogy segítünk neki a megvásárolt dolgait hazavinni. Szegénykém nagyon izgatott, napok kérdése és a családja csatlakozik hozzá ide Új-Zélandra. 4 hónapja külön van a család. 2 csodás kislánya, és egy fantasztikus felesége van, aki megszervezett mindent otthon, és aki tartotta mindannyiukban a lelket.
Modar nagyon kedves férfi. Sziriai. Eddig mindig úgy gondoltam az arab férfiakra akik nem nagyon tisztelik a nőket, jelentem találkoztam is ilyen férfiakkal, de Modar hihetetlenül nyitott, tanult, kedves férfi, aki szeretné családjának biztositani a nyugodt környezetet, a gyerekeknek az angol nyelv megtanulása adta lehetőséget....
Édes volt, ahogy mutogatta a házat amit kibérelt.Kikérte a véleményem a hűtővel kapcsolatban is, hogy szerintem jó méret lesz-e a családnak:)
Jó kis siker sztori, mondtam is neki, le a kalappal a családja és ő előtte, hogy kibírták ezt az időszakot. Péterrel mennek majd a repülőtérre a család elé, sajnos én nem tudok menni, mert azt beszéltük Péterrel, hogy talán így a csomagokkal együtt minden és mindenki be fog férni.
Bár ahogy ismerem magam, ha tudtam volna menni, ott bőgtem volna az "első sorok" között:)
Kívánom nekik hogy minden teljesüljön, úgy ahogy szeretnék:) Kezdődik egy új élet a számukra.... sóhaj......
Délután vendégeink voltak. Péter indiai kollegája és családja jött el hozzánk. Társasoztunk együtt, kicsit sétáltunk, együtt ebédeltünk, sokat beszélgettünk.....
Péter kollegájának a felesége és a fiúk kicsit megijedt mikor Csöpkét meglátták. Még soha nem találkoztak kutyussal élőben. Csöpke furán is vette, hogy hol indiai, hol angol és magyar kevert nyelvet hallott....
A kezdeti meglepődést, nagy szeretet követte. Csöpkét mindenki simogatta, szeretgette:) Édesek voltak:)
Rajeeval jót beszélgetünk mint nő a nővel....Kérdeztem tőle, hogy sok szárija van-e. Mondta hogy itt nincs sok, de otthon Indiában sok van. Mondtam neki, hogy mennyire gyönyörűnek tartom őket, és azok a csodás színek, amikben pompáznak, varázslatosak. Felajánlotta, hogy rám adja a száriját, felpróbálhatom. Hatalmas megtiszteltetésnek gondolom, nagyon meg is köszöntem a lehetőséget.....
Vegetáriánusok, és igy Péterrel el kellett gondolkodnunk mit is csinálhatnánk nekik. Arra jutottunk, hogy nyár lévén, csinálunk nekik egy kis lecsót. Annyira, de annyira ízlett nekik, hogy öröm volt nézni ahogy ették. Péter készítette el.
Rajee hozott fűszeres rizst. Nagyon finom illata volt, mondta nem fűszerezte be nagyon, mert nem tudta mennyire bírjuk a fűszereset. Nagyon finom volt....Mondtam is neki, én szívesen megkóstolnám a nagyon fűszeres verziót is:)
Csodás sűrű nap volt...Elfáradtunk....A vendégeink szeretek volna segíteni rendet rakni, de mondtuk,nem kell,köszönjük, majd megoldjuk..... A mosogatás nem szalad el....:) Aznap már csak az ágyig jutottunk, hamar elaludtunk......
24.-e Új-Zélandon munkanapnak számit. Péter ment is szorgalmasan dolgozni. Kértem tőle, hogy ha tud jöjjön haza előbb. Mondta amint tud jön...
Délelőtt elmentem vásárolni neki ajándékot. Már tudtam mit szeretnék venni,de valahogy az utolsó pillanatra maradt a vásárlás. Előző nap csodás napsütéses nap volt. 24-én esett az eső. Így a csendes esőben gyalogoltam le a buszmegállóig. Jól eset az esőben sétálni. Nyugalom vett körül. Meleg-párás volt a levegő.
2 játékot választottam a boltban Péter PS3-ához, az eladó fiú elismerően mosolygott rám:)
Hazaérve, kutyusom fogadott, és mivel reggel nem mentünk nagy sétára, mert Csöpke úgy döntött az első kanyar után, hogy ő biza nem megy tovább ebben az időben. Így amikor hazaértem, gyorsan ittam egy pohár vizet, és elmentünk egy nagy körre. Miután jól kisétáltuk magunkat, jött is álom manó....Lefeküdtünk aludni. Csöpke olyan édes, ha én lefekszem, ő is jön a szobába, és hol az ágyacskájában, hol a mi ágyunk alatt alszik velem:) Háló társ:)
Arra ébredtem, hogy mintha a wc ajtaja csukódott volna. Felnéztem és Csöpke álmosan nézett vissza rám. Kérdeztem is tőle: "gazdi hazajött és te nem jeleztél...?"
Kimentem láttam az előszobában a cipőjét és a táskáját. Megnyugodtam, nem álmodtam, tényleg Péter jött meg korábban:) Nagyon örültem neki.....
Este a családokkal beszélgettünk:) Mindig hálát mondok a Skype feltalálójának, jó hogy nemcsak hallani, de látni lehet a családot. Miután mindenkivel beszéltünk, neki álltunk fát disziteni. Mű fenyőnk van, még pedig azért, mert nyár lévén, nagyon sajnálom az élő fenyőfákat amiket kivágnak.
Szép lett a fánk, egyszerű, de színes:) Én mindig mindent szeretek felrakni a fára, színtől függetlenül. Nem vagyok egy tervezős-egy szinűvel diszitős lányka. Jobban szeretem a mindenféle színű, formájú díszeket.
Csináltam a megmaradt gyertyákból és pár tobozból egy asztali díszt, meggyújtottam a gyertyákat, zenét kapcsoltam be. Jó volt így disziteni. Hangulatos volt.
25.-én reggel kiosontam a nappaliba, hogy Péter ajándékát becsomagoljam. Féltem hogy felébred, de szerencsére sikerült mindent megcsinálnom csendben:) Előző nap szeretem volna becsomagolni az ajándékot, de Péter hamarabb jött haza, így nem sikerült a projekt. A csomagolás után felraktam a kávét, és vittem is az ágyba, hogy ott igyuk meg együtt. Mielőtt elmentünk volna Csöpkével sétálni, kiabáltam Péternek, hogy jöjjön a nappaliba, mert itt járt a Télapó, vagy ahogy otthon tudjuk a Jézuska, és hagyott itt ajándékot. Péter kibontotta, mondtam is neki, hogy biztos jó kisfiú volt, ezért kapott játékot:) Mosolyogva nézett rám, hogy "megbeszéltük, hogy nincs ajándékozás"....néztem is rá ártatlanul, hogy nem én voltam, hát alá is lett írva, nekem kérem semmi közöm hozzá.... Mikor eljöttünk kipróbálta őket:)
A nap további részében pihentünk, finomakat ettünk, sorozatokat néztünk. Nagy kedvenc most nálunk a Big Bang Theory és az NCIS.
26.-a Kiwilanden Boxing Day, ami azt jelenti hogy nem elég hogy a karácsonyi vásárláskor dugig voltak az emberek az üzletekben, ezen a napon a boltok még nagyobb kedvezményeket adnak, és ilyenkor hihetetlenül olcsón lehet egy-egy vágyott kiszemelt terméket venni.... De csak ezen az egy napon....
Igazán nagy dolgok nem hiányoznak már a lakásból. 2 dolgot szeretem volna venni. Egy hajszáritót, mert kezd rosszalkodni, és gondoltam ha egyszer tönkre megy szegénykém, akkor legyen helyette egy másik. Szegény hajszáritóm már jó régóta megvan, hű társam volt, és bőven kiszolgálta az árát.
A másik dolog amit venni szerettünk volna az egy új sötétítő függöny. A régi hálónk sokkal sötétebb volt, de az újban mivel reggel ezen a felén kell fel a nap, az első napsugarak be-be kukucskálnak. A hétköznapokban egyáltalán nem zavar minket, hiszen fel kell kelnünk. De hétvégente nagyon jó lenne sokáig aludnunk....
(Azóta fel is raktuk, jelentem működik a dolog, tovább tudunk aludni:))
A vásárolgatás után megbeszéltük Modarral, Péter egyik kollegájával, hogy segítünk neki a megvásárolt dolgait hazavinni. Szegénykém nagyon izgatott, napok kérdése és a családja csatlakozik hozzá ide Új-Zélandra. 4 hónapja külön van a család. 2 csodás kislánya, és egy fantasztikus felesége van, aki megszervezett mindent otthon, és aki tartotta mindannyiukban a lelket.
Modar nagyon kedves férfi. Sziriai. Eddig mindig úgy gondoltam az arab férfiakra akik nem nagyon tisztelik a nőket, jelentem találkoztam is ilyen férfiakkal, de Modar hihetetlenül nyitott, tanult, kedves férfi, aki szeretné családjának biztositani a nyugodt környezetet, a gyerekeknek az angol nyelv megtanulása adta lehetőséget....
Édes volt, ahogy mutogatta a házat amit kibérelt.Kikérte a véleményem a hűtővel kapcsolatban is, hogy szerintem jó méret lesz-e a családnak:)
Jó kis siker sztori, mondtam is neki, le a kalappal a családja és ő előtte, hogy kibírták ezt az időszakot. Péterrel mennek majd a repülőtérre a család elé, sajnos én nem tudok menni, mert azt beszéltük Péterrel, hogy talán így a csomagokkal együtt minden és mindenki be fog férni.
Bár ahogy ismerem magam, ha tudtam volna menni, ott bőgtem volna az "első sorok" között:)
Kívánom nekik hogy minden teljesüljön, úgy ahogy szeretnék:) Kezdődik egy új élet a számukra.... sóhaj......
Délután vendégeink voltak. Péter indiai kollegája és családja jött el hozzánk. Társasoztunk együtt, kicsit sétáltunk, együtt ebédeltünk, sokat beszélgettünk.....
Péter kollegájának a felesége és a fiúk kicsit megijedt mikor Csöpkét meglátták. Még soha nem találkoztak kutyussal élőben. Csöpke furán is vette, hogy hol indiai, hol angol és magyar kevert nyelvet hallott....
A kezdeti meglepődést, nagy szeretet követte. Csöpkét mindenki simogatta, szeretgette:) Édesek voltak:)
Rajeeval jót beszélgetünk mint nő a nővel....Kérdeztem tőle, hogy sok szárija van-e. Mondta hogy itt nincs sok, de otthon Indiában sok van. Mondtam neki, hogy mennyire gyönyörűnek tartom őket, és azok a csodás színek, amikben pompáznak, varázslatosak. Felajánlotta, hogy rám adja a száriját, felpróbálhatom. Hatalmas megtiszteltetésnek gondolom, nagyon meg is köszöntem a lehetőséget.....
Vegetáriánusok, és igy Péterrel el kellett gondolkodnunk mit is csinálhatnánk nekik. Arra jutottunk, hogy nyár lévén, csinálunk nekik egy kis lecsót. Annyira, de annyira ízlett nekik, hogy öröm volt nézni ahogy ették. Péter készítette el.
Rajee hozott fűszeres rizst. Nagyon finom illata volt, mondta nem fűszerezte be nagyon, mert nem tudta mennyire bírjuk a fűszereset. Nagyon finom volt....Mondtam is neki, én szívesen megkóstolnám a nagyon fűszeres verziót is:)
Csodás sűrű nap volt...Elfáradtunk....A vendégeink szeretek volna segíteni rendet rakni, de mondtuk,nem kell,köszönjük, majd megoldjuk..... A mosogatás nem szalad el....:) Aznap már csak az ágyig jutottunk, hamar elaludtunk......
Boldog Karácsonyt:)
Boldog Békés Karácsonyi Ünnepeket Kivánunk Mindenkinek a Világ Minden Részére:) Nagy Ölelés és sok puszi:
Péter és Klárikiwi
Karácsonyra hangolódva...
Amilyen lelkesen kezdtem el a karácsonyi készülődést, annyira halványul bennem most a lelkesedés. Lehet a meleg nyári napsugarak az okai, de lassan ezt se hozhatom fel oknak, mert ahogy ma olvastam, otthon is 12 fokot mondanak karácsony napjaira. Hihetetlen a természet....
Hétvégén voltunk elő- karácsonyozni magyar barátainkkal. Zitámék meghívtak, hogy ünnepeljünk együtt, kerítsünk egy kis karácsonyi hangulatot, és jó társaságban ünnepeljünk egy kicsit együtt.....
Finomabbnál, finomabb ételek kerültek az asztalra. Én is szeretem volna fini süteményeket készíteni. 2 napig a konyhában sűrgőlődtem. Sajnos az eredményen látszott, hogy nem szoktam sokat sütögetni. Imádkoztam is egy nagymamáért, vagy anyukámért, akivel együtt szoktunk sütni karcsonyra.
Sajnos egyedül lévén, nem volt siker élményem. A zserbóm nem sikerült olyan jól mint szeretem volna. Péter szerint zserbó ízű, de nem nyugtatott meg. Így úgy döntöttem, hogy nem viszem el a zserbót a vendégségbe, csak a mézeskalács figurákat, és csináltam olasz ropit, grissinit.
Nagyon jól sikerült az este, nagyon jól éreztük magunkat. Megismertünk egy új magyar családot. Dórival való beszélgetésem közben kiderült nyelv tanár, és pont abban a nyelv iskolában tanit, ahová gondoltam visszamegyek tanulni:) Szóval átbeszéltünk a nyelv tanulást:) Hogyan és miként:)
A gyerekek adták a hangulat legjavát, jó volt látni és nézni őket ahogy felszabadultan játszanak. Persze lehet azért is volt annyi energiájuk, mert vittem nekik csokit:). A szülők legnagyobb örömére:) Mondták is, ennyi csokitól, szilveszterig fognak pörögni, meg azt is mondták, nem baj, majd visszakapjuk:) Legyen így:)
Vasárnap pihentünk Péterrel. Én megfogadtam, hogy a 2 nap után nem megyek a konyha közelébe, csak kávét készítek, a mosogatást hétfőre hagyom:) Megvár:)
Délután mondtam Péternek, hogy mozduljunk kicsit ki. Nagyon sütőt a nap, így erdőbe mentünk sétálni. Megúszva a leégést.
Csöpi nagyon élvezte a sétát, és nekünk is jól eset egy kis mozgás. A séta közben, természetesen fényképeztem is. Viccesen is néztem is. Egyik kezemben Csöpke "húzókája" volt, a másikban meg a fényképező gépem:)
Sok -sok kép lett, így életemben először csináltam képes-zenés-kisfilmet. Remélem tetszeni fog:)
Hétvégén voltunk elő- karácsonyozni magyar barátainkkal. Zitámék meghívtak, hogy ünnepeljünk együtt, kerítsünk egy kis karácsonyi hangulatot, és jó társaságban ünnepeljünk egy kicsit együtt.....
Finomabbnál, finomabb ételek kerültek az asztalra. Én is szeretem volna fini süteményeket készíteni. 2 napig a konyhában sűrgőlődtem. Sajnos az eredményen látszott, hogy nem szoktam sokat sütögetni. Imádkoztam is egy nagymamáért, vagy anyukámért, akivel együtt szoktunk sütni karcsonyra.
Sajnos egyedül lévén, nem volt siker élményem. A zserbóm nem sikerült olyan jól mint szeretem volna. Péter szerint zserbó ízű, de nem nyugtatott meg. Így úgy döntöttem, hogy nem viszem el a zserbót a vendégségbe, csak a mézeskalács figurákat, és csináltam olasz ropit, grissinit.
Nagyon jól sikerült az este, nagyon jól éreztük magunkat. Megismertünk egy új magyar családot. Dórival való beszélgetésem közben kiderült nyelv tanár, és pont abban a nyelv iskolában tanit, ahová gondoltam visszamegyek tanulni:) Szóval átbeszéltünk a nyelv tanulást:) Hogyan és miként:)
A gyerekek adták a hangulat legjavát, jó volt látni és nézni őket ahogy felszabadultan játszanak. Persze lehet azért is volt annyi energiájuk, mert vittem nekik csokit:). A szülők legnagyobb örömére:) Mondták is, ennyi csokitól, szilveszterig fognak pörögni, meg azt is mondták, nem baj, majd visszakapjuk:) Legyen így:)
Vasárnap pihentünk Péterrel. Én megfogadtam, hogy a 2 nap után nem megyek a konyha közelébe, csak kávét készítek, a mosogatást hétfőre hagyom:) Megvár:)
Délután mondtam Péternek, hogy mozduljunk kicsit ki. Nagyon sütőt a nap, így erdőbe mentünk sétálni. Megúszva a leégést.
Csöpi nagyon élvezte a sétát, és nekünk is jól eset egy kis mozgás. A séta közben, természetesen fényképeztem is. Viccesen is néztem is. Egyik kezemben Csöpke "húzókája" volt, a másikban meg a fényképező gépem:)
Sok -sok kép lett, így életemben először csináltam képes-zenés-kisfilmet. Remélem tetszeni fog:)
Szeretet bomba...:)
Szuper nap van ma. Amolyan, tele vagyok energiával, majdnem felrobbanok nap van ma:)
Tegnap elmentünk bevásárolni Péterrel, és vettem két nagy adag Celebrations csokit, hogy majd amikor megyek be az időseimhez akkor a kollegáknak vigyek egy kis boldogság hormont....
Aztán a reggeli készülődésben eszembe jutott, hogy hoooppááá, ezek elkezdtek valamilyen fogyókúrás játékot, így úgy döntöttem út közben majd veszek gyümölcsöket. Így ehetnek fini gyümölcsöket, de hát mégis karácsony közeledik, úgyhogy a csoki is jól jön:)
Izgulva mentem. Öt hónapja nem voltam az Otthonban. Izgultam örülni fognak-e nekem, meg nagyon-nagyon vártam hogy megszeretgessek mindenkit....
Jan a recepción pont nem volt a helyén, így egy gyors aláírás, és mikor érkeztem után, besurrantam:)
Sue, a főnökasszonyom irodájánál megálltam. Illedelmesen kopogtam. Hatalmas mosollyal fogadott Sue, és egy hatalmas öleléssel. Beszélgettünk, mondtam neki hogy hoztam nekik csokit meg gyümölcsöt, kipakolom a staff roomban...Szépen az asztal közepére tettem:)
Aztán meglátott Jan is:) Ő tőle is kaptam egy hatalmas ölelést. Nagy kutya párti, gyors meg is beszéltük, hogy jupppii sikerült, itt a kutyusom, és minden rendben van vele, és hogy nem, most még nem hoztam be megmutatni, majd legközelebb:)
A nappaliba érve, hát mondanom se kell, mindenki nagyon örült nekem, épp beszélgettek az időseim Cathyvel. Minden nap délelőtt foglalkozások vannak, amikor is híreket olvasnak, megbeszélik, és van egy kis sport, meg játék is. De azt hiszem ez most miattam elmaradt....
Helyette sok sok ölelést, puszit, kérdéseket kaptam mind az időseimtől, mind a kollegáktól akik megláttak:)
Hihetetlen szeretet bomba ez, ami nagyon jól esik, és arra sarkal, gyerünk, gyerünk, csinálni kell tovább, tanulni kell, és hogy jaj, de jó hogy végre kimozdultam....
Mondták hogy nagyon hiányoztam, rögtön kérdezték is milyen volt otthon, meg mikor jövök vissza dolgozni, mikor fognak látni....
Mondtam nekik, hogy nem megyek egyenlőre vissza....., merthogy előttem áll még egy műtét, és nem szeretném, ha egyszer csak látnának, majd aztán megint eltűnnék:)
Mindenkit megölelgettem, majd abba is hagytam egy ideig, merthogy ebéd idő volt. És nem szeretem volna zavarni, hadd egyenek nyugodtan, utána folytattam a beszélgetéseket....
Cathyvel elmentünk beszélgetni az irodájába. Cathy egy csodálatos nő, akire nagyon felnézek, csupa sziv, aki folyamatos ötleteivel, foglalkozásaival, szinesiti az időseim életét. Neki kezdtem el segíteni, mikor önkéntesként jelentkeztem az otthonba:) Imádom:)
Elmesélte hogy hétvégén volt a karácsonyi összejövetel az időseimnek. Ott voltak családok, kollegák, és együtt karácsonyoztak....Még Moira az egyik idősem mondta is, hogy "még tánc is volt, táncoltunk".... -mosoly....:)
Minden évben az Otthonban és a kirándulásokon készült képekből, egy kis zenés videót csinálnak, és megmutatják mind a vendégeknek, mind az időseimnek. Csudajók szoktak lenni. Cathy mondta hogy megemlékeztek rólam is, mert egy-két képen rajta vagyok én is. Megmutatta a videót. Nem tudom elmesélni azt az érzést, nagy mosoly volt a számon miközben néztem, közben pedig ott voltak az öröm könnyek a szememben is...
Ezekkel a csodás élményekkel tértem haza....Sétáltam egy nagyot oda is, és vissza is. Persze Klárinak hazafelé másik útvonalon kellett jönnie, az erdőben tobozokat szednie, és hegynek felmásznia. Kiszomjazva, éhesen, izzadtan értem haza:)...
És itthon egy édes szőr gombóc, az én édes kutyusom várt, ugyancsak rázó fenékkel, kezemet nyalogatva....
Csodás nap, csodás élmények, csodás érzés....Mi bajom lehet az élettel? gondoltam....A válaszom: semmi:)
Tegnap elmentünk bevásárolni Péterrel, és vettem két nagy adag Celebrations csokit, hogy majd amikor megyek be az időseimhez akkor a kollegáknak vigyek egy kis boldogság hormont....
Aztán a reggeli készülődésben eszembe jutott, hogy hoooppááá, ezek elkezdtek valamilyen fogyókúrás játékot, így úgy döntöttem út közben majd veszek gyümölcsöket. Így ehetnek fini gyümölcsöket, de hát mégis karácsony közeledik, úgyhogy a csoki is jól jön:)
Izgulva mentem. Öt hónapja nem voltam az Otthonban. Izgultam örülni fognak-e nekem, meg nagyon-nagyon vártam hogy megszeretgessek mindenkit....
Jan a recepción pont nem volt a helyén, így egy gyors aláírás, és mikor érkeztem után, besurrantam:)
Sue, a főnökasszonyom irodájánál megálltam. Illedelmesen kopogtam. Hatalmas mosollyal fogadott Sue, és egy hatalmas öleléssel. Beszélgettünk, mondtam neki hogy hoztam nekik csokit meg gyümölcsöt, kipakolom a staff roomban...Szépen az asztal közepére tettem:)
Aztán meglátott Jan is:) Ő tőle is kaptam egy hatalmas ölelést. Nagy kutya párti, gyors meg is beszéltük, hogy jupppii sikerült, itt a kutyusom, és minden rendben van vele, és hogy nem, most még nem hoztam be megmutatni, majd legközelebb:)
A nappaliba érve, hát mondanom se kell, mindenki nagyon örült nekem, épp beszélgettek az időseim Cathyvel. Minden nap délelőtt foglalkozások vannak, amikor is híreket olvasnak, megbeszélik, és van egy kis sport, meg játék is. De azt hiszem ez most miattam elmaradt....
Helyette sok sok ölelést, puszit, kérdéseket kaptam mind az időseimtől, mind a kollegáktól akik megláttak:)
Hihetetlen szeretet bomba ez, ami nagyon jól esik, és arra sarkal, gyerünk, gyerünk, csinálni kell tovább, tanulni kell, és hogy jaj, de jó hogy végre kimozdultam....
Mondták hogy nagyon hiányoztam, rögtön kérdezték is milyen volt otthon, meg mikor jövök vissza dolgozni, mikor fognak látni....
Mondtam nekik, hogy nem megyek egyenlőre vissza....., merthogy előttem áll még egy műtét, és nem szeretném, ha egyszer csak látnának, majd aztán megint eltűnnék:)
Mindenkit megölelgettem, majd abba is hagytam egy ideig, merthogy ebéd idő volt. És nem szeretem volna zavarni, hadd egyenek nyugodtan, utána folytattam a beszélgetéseket....
Cathyvel elmentünk beszélgetni az irodájába. Cathy egy csodálatos nő, akire nagyon felnézek, csupa sziv, aki folyamatos ötleteivel, foglalkozásaival, szinesiti az időseim életét. Neki kezdtem el segíteni, mikor önkéntesként jelentkeztem az otthonba:) Imádom:)
Elmesélte hogy hétvégén volt a karácsonyi összejövetel az időseimnek. Ott voltak családok, kollegák, és együtt karácsonyoztak....Még Moira az egyik idősem mondta is, hogy "még tánc is volt, táncoltunk".... -mosoly....:)
Minden évben az Otthonban és a kirándulásokon készült képekből, egy kis zenés videót csinálnak, és megmutatják mind a vendégeknek, mind az időseimnek. Csudajók szoktak lenni. Cathy mondta hogy megemlékeztek rólam is, mert egy-két képen rajta vagyok én is. Megmutatta a videót. Nem tudom elmesélni azt az érzést, nagy mosoly volt a számon miközben néztem, közben pedig ott voltak az öröm könnyek a szememben is...
Ezekkel a csodás élményekkel tértem haza....Sétáltam egy nagyot oda is, és vissza is. Persze Klárinak hazafelé másik útvonalon kellett jönnie, az erdőben tobozokat szednie, és hegynek felmásznia. Kiszomjazva, éhesen, izzadtan értem haza:)...
És itthon egy édes szőr gombóc, az én édes kutyusom várt, ugyancsak rázó fenékkel, kezemet nyalogatva....
Csodás nap, csodás élmények, csodás érzés....Mi bajom lehet az élettel? gondoltam....A válaszom: semmi:)
Csöpke, itthon velünk...
Én egy beszélgetős kutya gazdi vagyok. Aki folyamatosan kommunikál a kutyusával. Ma este kettesben vagyunk. Péter elment társasozni.
Este sötétben, Csöpke a háló szobában a szőnyegen feküdt...Mellé feküdtem....Mondtam neki, hogy bocsásson meg nekem az elmúlt időszakért. Értem ez alatt hogy 2 éve otthon hagytam, hogy repülőre raktam, és hogy karanténban kellett töltenie 20 napot.....
Ő csak nézett rám azokkal a csodás barna szemeivel, és elkezdte becsukni a szemét...Elaludt....A tenyerem a feje alatt volt, közben simogattam a másik kezemmel.
Csöpke családi kutyusként kezdte, aztán szüleim válása után, ő lett az én társam...Ahová mentem ő is jött velem....
Aztán mikor ide kijöttünk, arra jutottam jobb neki a családnál, nem tenném ki ennek a hatalmas útnak....
És most mégis meg kellett tennem.
Ott voltam mikor ketrecbe került, ott voltam mikor elbúcsúztunk tőle. Jó utat kívánva, és erősen imádkozva, hogy minden rendben legyen....
3 napja újra együtt vagyunk....Ahogy megtudtuk hogy mehettünk érte, vége a karantén időszaknak, azonnal szerveztük is az utat...Mentünk, hogy minél hamarabb kihozhassuk a karanténból, minél hamarabb újra velünk legyen....
Talán most kezdek megnyugodni én is.... Tudván, hogy annyi rossz történt velünk 2013-ban, attól féltem, bevonzzuk a rosszat, és mi van akkor ha valami történik a kutyusommal....."...."
Hálás vagyok, hogy Csöpke velem van újra. Megint tudom, hogy soha nem maradok egyedül. Megint rendszer lesz az életemben. Megint jókat sétálhattunk.
El se tudom mondani mennyire hiányoztak a reggeli séták. A kora reggeli séták, amikor még mindenki alszik, csak mi vagyunk fent. Amikor még Péter is alszik, és mi már megkezdtük az utat, megkezdtük a ráhangolódást a napra....
Valamit most visszakaptam. A lelkem visszakapta a társát Csöpi személyében....
Ma elmentünk először a partra. Megmutattuk a nagy óceánt neki:) Nagyon jól éreztük magunkat. Péter csinált pár képet....:)
Este sötétben, Csöpke a háló szobában a szőnyegen feküdt...Mellé feküdtem....Mondtam neki, hogy bocsásson meg nekem az elmúlt időszakért. Értem ez alatt hogy 2 éve otthon hagytam, hogy repülőre raktam, és hogy karanténban kellett töltenie 20 napot.....
Ő csak nézett rám azokkal a csodás barna szemeivel, és elkezdte becsukni a szemét...Elaludt....A tenyerem a feje alatt volt, közben simogattam a másik kezemmel.
Csöpke családi kutyusként kezdte, aztán szüleim válása után, ő lett az én társam...Ahová mentem ő is jött velem....
Aztán mikor ide kijöttünk, arra jutottam jobb neki a családnál, nem tenném ki ennek a hatalmas útnak....
És most mégis meg kellett tennem.
Ott voltam mikor ketrecbe került, ott voltam mikor elbúcsúztunk tőle. Jó utat kívánva, és erősen imádkozva, hogy minden rendben legyen....
3 napja újra együtt vagyunk....Ahogy megtudtuk hogy mehettünk érte, vége a karantén időszaknak, azonnal szerveztük is az utat...Mentünk, hogy minél hamarabb kihozhassuk a karanténból, minél hamarabb újra velünk legyen....
Talán most kezdek megnyugodni én is.... Tudván, hogy annyi rossz történt velünk 2013-ban, attól féltem, bevonzzuk a rosszat, és mi van akkor ha valami történik a kutyusommal....."...."
Hálás vagyok, hogy Csöpke velem van újra. Megint tudom, hogy soha nem maradok egyedül. Megint rendszer lesz az életemben. Megint jókat sétálhattunk.
El se tudom mondani mennyire hiányoztak a reggeli séták. A kora reggeli séták, amikor még mindenki alszik, csak mi vagyunk fent. Amikor még Péter is alszik, és mi már megkezdtük az utat, megkezdtük a ráhangolódást a napra....
Valamit most visszakaptam. A lelkem visszakapta a társát Csöpi személyében....
Ma elmentünk először a partra. Megmutattuk a nagy óceánt neki:) Nagyon jól éreztük magunkat. Péter csinált pár képet....:)
Újra Hobbit lázban égünk....
Újra Hobbit lázban ég a világ és Új-Zéland:)
Nemrég volt a Los Angelesi premier a Hobbit Kettőnek. A teljes cime : The Hobbit: The Desolation of Smaug. ( Smaug pusztasága)...
Én már alig várom hogy lássam a filmet. Ahogy az első részt, úgy a második részt se fogjuk kihagyni:)
Azt hiszem megint egy csodás világot fogunk kapni. Peter Jacksonnak olyan meglátásai vannak, annyira bizik az ösztöneiben, hogy garantált a néző elvarázsolása.
A Los Angelesi premier nézői kaphattak is egy kis izelitőt ebből a világból:) Egy könyve zárt fantasztikus világot, bemutatva Új-Zéland csodálatos tájait:)
De a szavak helyett jöjjenek a videók, amik a forgatáson készültek, ezzel is közel engedve a kulisszák mögé az érdeklődőket:) Megjegyzem nekem nagyon, nagyon szimpatikus ez a hozzáállás, hogy folyamatosan beleláthattunk és részesei lehettünk a történetnek, a technikáknak, és maga az alkotók, színészek zseniális személyiségének:)
The Hobbit: The Desolation of Smaug, Production Diary 12
Nemrég volt a Los Angelesi premier a Hobbit Kettőnek. A teljes cime : The Hobbit: The Desolation of Smaug. ( Smaug pusztasága)...
Én már alig várom hogy lássam a filmet. Ahogy az első részt, úgy a második részt se fogjuk kihagyni:)
Azt hiszem megint egy csodás világot fogunk kapni. Peter Jacksonnak olyan meglátásai vannak, annyira bizik az ösztöneiben, hogy garantált a néző elvarázsolása.
A Los Angelesi premier nézői kaphattak is egy kis izelitőt ebből a világból:) Egy könyve zárt fantasztikus világot, bemutatva Új-Zéland csodálatos tájait:)
De a szavak helyett jöjjenek a videók, amik a forgatáson készültek, ezzel is közel engedve a kulisszák mögé az érdeklődőket:) Megjegyzem nekem nagyon, nagyon szimpatikus ez a hozzáállás, hogy folyamatosan beleláthattunk és részesei lehettünk a történetnek, a technikáknak, és maga az alkotók, színészek zseniális személyiségének:)
The Hobbit: The Desolation of Smaug, Production Diary 12
The Hobbit: The Desolation of Smaug, Production Diary 13
Ilyenkor Wellington is nagy lázban ég, minden ki van diszitve, ide értve a repülőteret, és egy-két repülőt is:)
Mutatom:
 |
| Wellingtoni reptéren Gandalf vár minket :)
Az Air New Zealand mindig fantasztikus biztonság védelmi videóval vár minket. Igyekszem mindig megmutatni az aktuálisat. Soha nem unalmasak, éppen ezért minden szem a videót nézi, és garantáltan mosolyra húzza a száját. Ilyen videó az új is:) Hobbit módra:)
Egy átlagos nap Közép- földjén utazva:)
|
A nagy lakás átalakitás és ami utána van, pihenés:)
Napok óta csodás időnk van. Napos, kellemesen meleg. Olyan idő amikor az embernek kedve van csinálni egy csomó dolgot, akár házon belül, akár házon kívül:)
Péter szokta mondani "olyan vagy mint a növények, kell neked a napocska, hogy energiád legyen"...Fotoszinetetizálók:)
Tele energiával neki is álltam, a Nagy lakás átalakításnak.... Ma reggelre fáj is minden izmom. De ez jó értelemben vett fájdalom, mert tudom, elvégeztem azt amit szerettem volna.
A terv már a fejemben megvolt. Az elhatározás is. 2 dolog hiányzott. Robitól egy kis szóbeli engedély, és Péter, hogy dolgozzon. Ne lássa mit művelek....
Tegnap beszéltem Robival. És mondtam neki, ha nem baj, elfoglaljuk az ő szobáját. És az lesz a háló szobánk. Nagyobb a mienknél, és szeretném ha Csöpke is kényelmesen elférne velünk. Ezért is a csere.
A mi régi hálószobánk meg átváltozik vendég szobává....
Miután Péter elment dolgozni, még beszélgettem hugimmal, Robival, és Virág Péter barátommal. Aztán miután az otthoniak is elmentek aludni. Neki is láttam a totál káosz rendezésének, amiben csak én látom a logikát, és mi hova kerül:)
Kipakoltam első lépésben Robi szobájából az ágyat. Lemostam mindent. Ablakot pucoltam. Felporszívóztam.
Majd a nappaliból áthúztam az öltözködős- tükrös szekrénykémet az új hálóba. És átpakoltam a komód szekrénykénket is. A színűk pont megegyezik. Ezeket szépen lebútorápoloztam. Olyan szép szint és fényt kaptak, hogy öröm volt nézni.....
Ahol eddig az öltözködős-tükrös szekrényem volt, most a helyére a zongorám került. Pétertől kaptam szülinapomra. Csodás kis darab. Egy digitális zongora, csodás hanggal. Már csak egy baj van, meg kéne tanulnom játszani rajta:) Ez egy nagy terv a jövőre nézve:)
Az étkezőből kikerült a zongora, így több helyem lett. A tálaló szekrényemet kifordítottam a fal fele. Nem mondom volt súlya. És hát türelem játéknak sem utolsó. Kipakolni a poharakat, a borokat, kitisztítani a szekrényt. Majd elmozgatni, majd újra mindent visszapakolni:)
Tudom, tudom, most ezek a "koordináták, hogy mi hol volt, és mi hova került... Senkinek nem mond semmit. Egyrészt mert nincs viszonyítási alap. Miből-mi lett, másrészt még nem vagyok kész. Erre mondta hugim. Majd ha kész leszel, küldj fotókat.....
Szóval majd ha kész leszek megmutatom a végeredményt. Addig is van egy két tervem a napokra. Még nem vagyok kész.....
És hogy mi történt a házon kívül....Hétvégén vettünk virág tartókat, és kérem szépen kertészkedtünk egy kicsit. Vettünk magokat is, amiket szépen elültettünk. És remélhetőleg lesz majd finom új hagymánk, retkünk, répánk, és fűszer növényeink (koriander, bazsalikom, petrezselyem....)
Palántát is ültetünk, koktél paradicsom személyében. Remélem ki kellnek. Most még a piros chilli magokon gondolkozom. Igaz már nem is gondolkozom, hanem a tettek mezejére is léptem. Hiszen elkezdtem a magokat szárítani. Majd elültettem. Ha már így belejöttünk....Hátha:)
És hogy ne csak "munkáról", hanem pihenésről is meséljek.... Még otthon a repülőtéren mondta Péter válasszak egy könyvet, és azt megkapom. Szeretem volna pár könyvet venni otthon, és elhozni, de kimaradt, a sok dolog miatt. Így a reptéren választottam egy könyvet, mégpedig a Da Vinci Kód írójának a legújabb könyvét az Infernot:)
Kint szoktam olvasni, a napsütésben, amikor is a napsugarak melegítik a nyakam és a hátam:)
Péter szokta mondani "olyan vagy mint a növények, kell neked a napocska, hogy energiád legyen"...Fotoszinetetizálók:)
Tele energiával neki is álltam, a Nagy lakás átalakításnak.... Ma reggelre fáj is minden izmom. De ez jó értelemben vett fájdalom, mert tudom, elvégeztem azt amit szerettem volna.
A terv már a fejemben megvolt. Az elhatározás is. 2 dolog hiányzott. Robitól egy kis szóbeli engedély, és Péter, hogy dolgozzon. Ne lássa mit művelek....
Tegnap beszéltem Robival. És mondtam neki, ha nem baj, elfoglaljuk az ő szobáját. És az lesz a háló szobánk. Nagyobb a mienknél, és szeretném ha Csöpke is kényelmesen elférne velünk. Ezért is a csere.
A mi régi hálószobánk meg átváltozik vendég szobává....
Miután Péter elment dolgozni, még beszélgettem hugimmal, Robival, és Virág Péter barátommal. Aztán miután az otthoniak is elmentek aludni. Neki is láttam a totál káosz rendezésének, amiben csak én látom a logikát, és mi hova kerül:)
Kipakoltam első lépésben Robi szobájából az ágyat. Lemostam mindent. Ablakot pucoltam. Felporszívóztam.
Majd a nappaliból áthúztam az öltözködős- tükrös szekrénykémet az új hálóba. És átpakoltam a komód szekrénykénket is. A színűk pont megegyezik. Ezeket szépen lebútorápoloztam. Olyan szép szint és fényt kaptak, hogy öröm volt nézni.....
Ahol eddig az öltözködős-tükrös szekrényem volt, most a helyére a zongorám került. Pétertől kaptam szülinapomra. Csodás kis darab. Egy digitális zongora, csodás hanggal. Már csak egy baj van, meg kéne tanulnom játszani rajta:) Ez egy nagy terv a jövőre nézve:)
Az étkezőből kikerült a zongora, így több helyem lett. A tálaló szekrényemet kifordítottam a fal fele. Nem mondom volt súlya. És hát türelem játéknak sem utolsó. Kipakolni a poharakat, a borokat, kitisztítani a szekrényt. Majd elmozgatni, majd újra mindent visszapakolni:)
Tudom, tudom, most ezek a "koordináták, hogy mi hol volt, és mi hova került... Senkinek nem mond semmit. Egyrészt mert nincs viszonyítási alap. Miből-mi lett, másrészt még nem vagyok kész. Erre mondta hugim. Majd ha kész leszel, küldj fotókat.....
Szóval majd ha kész leszek megmutatom a végeredményt. Addig is van egy két tervem a napokra. Még nem vagyok kész.....
És hogy mi történt a házon kívül....Hétvégén vettünk virág tartókat, és kérem szépen kertészkedtünk egy kicsit. Vettünk magokat is, amiket szépen elültettünk. És remélhetőleg lesz majd finom új hagymánk, retkünk, répánk, és fűszer növényeink (koriander, bazsalikom, petrezselyem....)
Palántát is ültetünk, koktél paradicsom személyében. Remélem ki kellnek. Most még a piros chilli magokon gondolkozom. Igaz már nem is gondolkozom, hanem a tettek mezejére is léptem. Hiszen elkezdtem a magokat szárítani. Majd elültettem. Ha már így belejöttünk....Hátha:)
És hogy ne csak "munkáról", hanem pihenésről is meséljek.... Még otthon a repülőtéren mondta Péter válasszak egy könyvet, és azt megkapom. Szeretem volna pár könyvet venni otthon, és elhozni, de kimaradt, a sok dolog miatt. Így a reptéren választottam egy könyvet, mégpedig a Da Vinci Kód írójának a legújabb könyvét az Infernot:)
Kint szoktam olvasni, a napsütésben, amikor is a napsugarak melegítik a nyakam és a hátam:)
Advent első vasárnapja....Adventi koszorú:)
Kedden jöttünk haza. És igy egy kicsit az utolsó pillanatra hagytam az adventi koszorú készitését. Ötletem nagyon nem volt, és hozzávalóim se, igy tegnap elmentünk vásárolni gyertyákat....Gondoltam ha majd megláttom, megszeretem elv alapján fogok vásárolni, és dekorálni....
Ime az idei eredmény.... Tudom, tudom...Otthon tél van, de itt meg nyár, igy becsempéztem a kagylók által egy kis nyári hanfulatot, a fehér szallaggal meg egy kis télit:)
Ime az idei eredmény.... Tudom, tudom...Otthon tél van, de itt meg nyár, igy becsempéztem a kagylók által egy kis nyári hanfulatot, a fehér szallaggal meg egy kis télit:)
"Welcome back"...
Hazaértünk. Azt kell mondanom, nem volt rossz utunk, nem kellett sokat várakoznunk, mindenhol hamar átmentünk a vámon. Tudtunk kicsit aludni a repülőn, jó társaságunk volt.
A visszauton: Budapest-Zurick-Hong-Kong-Auckland-Wellington útvonalon jöttünk.
Aucklandben a vámos néni nagyon kedves volt, úgy köszöntött: "Welcome back"... Nagyon jól eset nekünk:)
....
Kétszeri alvás után, mondhatom kezd belém szállni újra az élet. Pedig tegnap mikor hazaértünk, még beszéltük Péterrel, hogy megpróbálunk fenn maradni estig. És este rendes időben lefeküdni, hogy minél előbb visszaálljunk. Mert ha ekkora utakat teszel meg a világ két pontja között akkor az idő eltolódások miatt a biológiai órád felborul, és azt veszed észre, össze vissza fekszel ( dőlsz ki), és ébredsz fel....
Mondanom se kell nem bírtam estig. Péter is csak egy órát bírt. És jött is mellém aludni. Hajnali 3-kor kipattant a szemünk, és arra ébredtünk, hogy annyira, de annyira éhesek vagyunk, hogy jöhetne bármi.
Életmentőnek bizonyult a hűtőben sokáig elálló Tortellini, amit Péter hajnalok, hajnalán elkezdett csinálni. Hogy én is hozzá adjak a késői vacsihoz, vagy a korai reggelihez, csináltam friss pop cornt, és kibontottam Robi által hozott Tibi csokit....
Tudom, tudom, hogyan hangzik mind ez, na de éhesek voltunk:)
De még hadd térjek vissza a tegnapi naphoz. Aucklandben csodás idő fogadott. Napos, enyhe felhős rétegekkel. Viszont kellemesen meleg, párás. Le is izzadtunk egyből, ahogy a két terminál között sétáltunk...
Itt várakoztunk a legtöbbet az utazásunk alatt. 3 órát. Ami igenis a világ leghosszabb 3 órája volt.
A várakozás alatt felhívtuk az állatorvost. Mert hogy eddig írásos formátumban kommunikáltunk. És beszéltünk vele, hogy élő emberek Csöpke gazdái. Akik nagyon aggodnak, hogyan is van Csöpke.
A doktor bácsi elmondta, hogy Csöpke jól van, és hétfőn levette a vérvételekhez a vért, és el is küldte vizsgálatokra. Kérdezte hogyan kell kimondani a kutyusom nevét, hiszen "cs" betű nincs az angol ABC- ben. Mesélte hogy többen is tanakodtak a kiejtési formában. Péter mondta hogy "cs" betűt próbálják úgy mondani, mintha a cs betű "tch" lenne, "tchopke".:)
Megbeszéltük, hogy most már el tud minket nyugodt szívvel érni telefonon is.
A maradék időt evéssel, félig alvással vészeltük át.
Az Aucklandből-Wellingtonba tartó járat, kicsit megkésve indult, de a lemaradt időt hamar be is hozta. 30 perc alatt itthon voltunk. De amig Aucklandben csodás időnk volt, addig Wellingtonban azaz igazi esős-szeles idő fogadott. A taxisunk mondta, hogy ez az első napja az esős-szeles napnak. Mert eddig csodás napsütéses idejük volt.
Jó volt hazaérni. Jó volt a lakásba belépni. Egy rakás levél várt ránk. De annál is jobb volt zuhanyozni, és hajat mosni.
Tiszta állapotban, jótékony meleg vizes zuhany után, ágyba zuhanás következett.......
A visszauton: Budapest-Zurick-Hong-Kong-Auckland-Wellington útvonalon jöttünk.
Aucklandben a vámos néni nagyon kedves volt, úgy köszöntött: "Welcome back"... Nagyon jól eset nekünk:)
....
Kétszeri alvás után, mondhatom kezd belém szállni újra az élet. Pedig tegnap mikor hazaértünk, még beszéltük Péterrel, hogy megpróbálunk fenn maradni estig. És este rendes időben lefeküdni, hogy minél előbb visszaálljunk. Mert ha ekkora utakat teszel meg a világ két pontja között akkor az idő eltolódások miatt a biológiai órád felborul, és azt veszed észre, össze vissza fekszel ( dőlsz ki), és ébredsz fel....
Mondanom se kell nem bírtam estig. Péter is csak egy órát bírt. És jött is mellém aludni. Hajnali 3-kor kipattant a szemünk, és arra ébredtünk, hogy annyira, de annyira éhesek vagyunk, hogy jöhetne bármi.
Életmentőnek bizonyult a hűtőben sokáig elálló Tortellini, amit Péter hajnalok, hajnalán elkezdett csinálni. Hogy én is hozzá adjak a késői vacsihoz, vagy a korai reggelihez, csináltam friss pop cornt, és kibontottam Robi által hozott Tibi csokit....
Tudom, tudom, hogyan hangzik mind ez, na de éhesek voltunk:)
De még hadd térjek vissza a tegnapi naphoz. Aucklandben csodás idő fogadott. Napos, enyhe felhős rétegekkel. Viszont kellemesen meleg, párás. Le is izzadtunk egyből, ahogy a két terminál között sétáltunk...
Itt várakoztunk a legtöbbet az utazásunk alatt. 3 órát. Ami igenis a világ leghosszabb 3 órája volt.
A várakozás alatt felhívtuk az állatorvost. Mert hogy eddig írásos formátumban kommunikáltunk. És beszéltünk vele, hogy élő emberek Csöpke gazdái. Akik nagyon aggodnak, hogyan is van Csöpke.
A doktor bácsi elmondta, hogy Csöpke jól van, és hétfőn levette a vérvételekhez a vért, és el is küldte vizsgálatokra. Kérdezte hogyan kell kimondani a kutyusom nevét, hiszen "cs" betű nincs az angol ABC- ben. Mesélte hogy többen is tanakodtak a kiejtési formában. Péter mondta hogy "cs" betűt próbálják úgy mondani, mintha a cs betű "tch" lenne, "tchopke".:)
Megbeszéltük, hogy most már el tud minket nyugodt szívvel érni telefonon is.
A maradék időt evéssel, félig alvással vészeltük át.
Az Aucklandből-Wellingtonba tartó járat, kicsit megkésve indult, de a lemaradt időt hamar be is hozta. 30 perc alatt itthon voltunk. De amig Aucklandben csodás időnk volt, addig Wellingtonban azaz igazi esős-szeles idő fogadott. A taxisunk mondta, hogy ez az első napja az esős-szeles napnak. Mert eddig csodás napsütéses idejük volt.
Jó volt hazaérni. Jó volt a lakásba belépni. Egy rakás levél várt ránk. De annál is jobb volt zuhanyozni, és hajat mosni.
Tiszta állapotban, jótékony meleg vizes zuhany után, ágyba zuhanás következett.......
Hogyan van Csöpke.... Kaptam képeket...
Ma végre kaptunk levelet a karanténozó cégtől, hogy hogyan is van Csöpke. Szerencsére minden rendben van, eszik-iszik rendesen, külön gondozó foglalkozott vele. Azért szegénykémen látom, hogy fél....Az nyugtat, hogy megyünk haza, és azután lassan mehetünk is érte....
Képeket is kaptam:
Képeket is kaptam:
Csöpke utazása....
Köszönöm akik velünk aggódtak az elmúlt napokban. Jelentem Csöpke megérkezett Új-Zélandra....
Azt azért mondanom se kell, hogy még mindig görcsben áll a gyomrom, még mindig nem tudtam teljesen megnyugodni.
És hogy miért is döntöttünk Csöpke kiutaztatása mellett?
Családom év közben szólt, hogy sajnos nem tudják tovább vállalni Csöpke vigyázását. Így el kellett gondolkoznunk, hogy mitévők legyünk. Mikor kimentünk Új-Zélandra, mondtam Péternek, én csak úgy tudok vele menni, ha tudom a kutyusom jó helyen lesz, biztonságban.
Amikor kiderült, hogy Csöpkét öcsémék nem tudják tovább gondozni, anyukámhoz került. Családi kutyusként indult, így családom minden tagját imádja Csöpke. Isteni helye is volt, mert anyum és párja ezerrel kényeztették, de mivel ők is sokat dolgoznak, és kis garzon lakásban élnek, kérték találjunk megoldást.
Péterrel megbeszéltük, hogy egyszer már cserben hagytuk a kutyust, hiszen mi kimentünk, így megbeszéltük, most hogyha van már lehetőségünk, megpróbáljuk magunkkal vinni.
Igen ám, de nem egyszerű Új-Zélandra kutyust bevinni. Hosszas orvosi procedúrát vesz igénybe. Sok-sok vizsgálat, és annál is több papír munka szükséges.... (A folyamatot is szeretném veletek megosztani, de ezt majd később íróm meg, mikor már Csöpke nyugalomban lesz velünk otthon....)
Most hogy haza jöttünk, így be tudtuk fejezni a folyamatot. A szállító céggel, régóta tartom a kapcsolatot, hogy hol tartott az orvosi folyamat. És miután megkapta Csöpke a beutazási engedélyt Új-Zélandra. Elkezdhettük, közösen szervezni az utazást. Mi a kinti vámmal és a karantén céggel beszéltünk, a szállitó cég a papírokat szedte össze, repülő jegyet foglalta le.
Ja és hogy nem mondtam eddig, hogy szegény kutyusom karantén köteles....Mivel olyan kategóriájú ország Magyarország, hogy megtalálható a veszettség, annak ellenére, hogy védő oltásaink vannak. Új-Zéland ezért karanténba teszi az oda érkező kutyusokat, állatokat.
Csöpke egészen más útvonalon ment, mint mi, és így előbb is érkezett meg mint mi.
Útvonala: Budapest-Amszterdam-Kuala Lumpur-Auckland....
Tegnap délelőtt egész végig a neten lógtuk, néztük a megadott adatok alapján hol jár a kutyusom. Mikor megérkezett vártuk, hogy szóljon a karanténozó cég. Sajnos nem hívtak, nem jelentkeztek. Egész nap olyan ideges voltam, hogy azt el se tudom mondani. Péter nyugtatgatott, hogy mivel éjszaka érkezett meg a kutyus, biztos reggel fognak jelentkezni, mikor itt este lesz. Éljen a 12 óra idő eltolódás...
Éjszaka kaptunk e-mailt, hogy Csöpke jól van. De egy-két vizsgálatot el kell végezniük újra, mert több problémát találtak a papírokkal és a vizsgálatokkal.
És hogy mik is voltak a problémák? Például: egyes vizsgálatok réginek találtak, és újra szeretnék csinálni....A chip szám több helyen is kézzel volt írva és nem nyomtatva volt( annak ellenére nem fogadták el, hogy hatósági állatorvosi pecséttel lettek ellátva)....Egy vizsgálat és gyógyszer adásának ideje 7 napos volt, nekik 14 napos kell, ezért ezt is ismételni kell.....
Úgyhogy még nem vagyunk a végén, még izgulás van.... De a jó hír, hogy Csöpke már az országban van, jól van....
Azt azért mondanom se kell, hogy még mindig görcsben áll a gyomrom, még mindig nem tudtam teljesen megnyugodni.
És hogy miért is döntöttünk Csöpke kiutaztatása mellett?
Családom év közben szólt, hogy sajnos nem tudják tovább vállalni Csöpke vigyázását. Így el kellett gondolkoznunk, hogy mitévők legyünk. Mikor kimentünk Új-Zélandra, mondtam Péternek, én csak úgy tudok vele menni, ha tudom a kutyusom jó helyen lesz, biztonságban.
Amikor kiderült, hogy Csöpkét öcsémék nem tudják tovább gondozni, anyukámhoz került. Családi kutyusként indult, így családom minden tagját imádja Csöpke. Isteni helye is volt, mert anyum és párja ezerrel kényeztették, de mivel ők is sokat dolgoznak, és kis garzon lakásban élnek, kérték találjunk megoldást.
Péterrel megbeszéltük, hogy egyszer már cserben hagytuk a kutyust, hiszen mi kimentünk, így megbeszéltük, most hogyha van már lehetőségünk, megpróbáljuk magunkkal vinni.
Igen ám, de nem egyszerű Új-Zélandra kutyust bevinni. Hosszas orvosi procedúrát vesz igénybe. Sok-sok vizsgálat, és annál is több papír munka szükséges.... (A folyamatot is szeretném veletek megosztani, de ezt majd később íróm meg, mikor már Csöpke nyugalomban lesz velünk otthon....)
Most hogy haza jöttünk, így be tudtuk fejezni a folyamatot. A szállító céggel, régóta tartom a kapcsolatot, hogy hol tartott az orvosi folyamat. És miután megkapta Csöpke a beutazási engedélyt Új-Zélandra. Elkezdhettük, közösen szervezni az utazást. Mi a kinti vámmal és a karantén céggel beszéltünk, a szállitó cég a papírokat szedte össze, repülő jegyet foglalta le.
Ja és hogy nem mondtam eddig, hogy szegény kutyusom karantén köteles....Mivel olyan kategóriájú ország Magyarország, hogy megtalálható a veszettség, annak ellenére, hogy védő oltásaink vannak. Új-Zéland ezért karanténba teszi az oda érkező kutyusokat, állatokat.
Csöpke egészen más útvonalon ment, mint mi, és így előbb is érkezett meg mint mi.
Útvonala: Budapest-Amszterdam-Kuala Lumpur-Auckland....
Tegnap délelőtt egész végig a neten lógtuk, néztük a megadott adatok alapján hol jár a kutyusom. Mikor megérkezett vártuk, hogy szóljon a karanténozó cég. Sajnos nem hívtak, nem jelentkeztek. Egész nap olyan ideges voltam, hogy azt el se tudom mondani. Péter nyugtatgatott, hogy mivel éjszaka érkezett meg a kutyus, biztos reggel fognak jelentkezni, mikor itt este lesz. Éljen a 12 óra idő eltolódás...
Éjszaka kaptunk e-mailt, hogy Csöpke jól van. De egy-két vizsgálatot el kell végezniük újra, mert több problémát találtak a papírokkal és a vizsgálatokkal.
És hogy mik is voltak a problémák? Például: egyes vizsgálatok réginek találtak, és újra szeretnék csinálni....A chip szám több helyen is kézzel volt írva és nem nyomtatva volt( annak ellenére nem fogadták el, hogy hatósági állatorvosi pecséttel lettek ellátva)....Egy vizsgálat és gyógyszer adásának ideje 7 napos volt, nekik 14 napos kell, ezért ezt is ismételni kell.....
Úgyhogy még nem vagyunk a végén, még izgulás van.... De a jó hír, hogy Csöpke már az országban van, jól van....
Keresztapáéknál...:)
Apu és a keresztapám ezer éves barátok. Régóta ismerik egymást, és tudom ha találkoznak, akkor olyan sztorizásba kezdenek, hogy alig bírják abbahagyni....
Mikor még otthon voltunk Új-Zélandon apától jött a hír, hogy keresztapa megbetegedett. Miután kiderült én is jövök haza, elhatároztam, hogy meglátogatom keresztapáékat. Régen láttam őket, bár apu révén mindig, mindent tudtam róluk.
Péter is mondta szívesen eljönne. Hogy pontosan fogalmazzak azt mondta "azért illik megmutatni magam..."
Pénteken este érkezett meg Péter Pécsre. Szombat reggel indultunk is Győr mellé. Kora délután érkeztünk meg.
Keresztapáék elvittek minket ebédelni. A közelgő Márton nap alkalmából, libából készült ételeket szolgáltak fel. Innen is csókoltatom Kati és Gábor kezeit.
Csodás éttermük van, amolyan családi hangulatú, kedves vendég látással, csodás történetekkel, tökéletes ételekkel-italokkal. Az ételekhez Gábor Villányi új bort kínált. Szívem megtelt melegséggel. Keresztapa mondta én legyek a bor kóstoló. Elégedetten mondtam, nagyon finom, felszolgálhatja Gábor:)
Menü:
Leves: Liba leves zsemle gombóccal
Fő étel: Sült Liba, párolt vörös káposztával, krumpli krokettel
Desszert: Vörös szőlős-mazsolás rétes
Mondanom se kell, de nagyon jól laktunk. A finom ebéd után még sokáig beszélgettünk.
Köszönettel tartozom keresztapukámnak, Zsuzsinak és a lányoknak a vendéglátásért. Nagyon jól éreztük magunkat. Nem tudom leírni elégszer hogy milyen kedves fogadtatásban volt részünk, és hogy milyen jó volt találkozni, beszélgetni....
És jó érzés, hogy tudom keresztapa a legjobb kezekben van. A lányok nagyon vigyáznak rá....:)
A második nap elmentünk egy kicsit sétálni, a haza út előtt....Mutatom a képeket, a csodás tájat:)
Mikor még otthon voltunk Új-Zélandon apától jött a hír, hogy keresztapa megbetegedett. Miután kiderült én is jövök haza, elhatároztam, hogy meglátogatom keresztapáékat. Régen láttam őket, bár apu révén mindig, mindent tudtam róluk.
Péter is mondta szívesen eljönne. Hogy pontosan fogalmazzak azt mondta "azért illik megmutatni magam..."
Pénteken este érkezett meg Péter Pécsre. Szombat reggel indultunk is Győr mellé. Kora délután érkeztünk meg.
Keresztapáék elvittek minket ebédelni. A közelgő Márton nap alkalmából, libából készült ételeket szolgáltak fel. Innen is csókoltatom Kati és Gábor kezeit.
Csodás éttermük van, amolyan családi hangulatú, kedves vendég látással, csodás történetekkel, tökéletes ételekkel-italokkal. Az ételekhez Gábor Villányi új bort kínált. Szívem megtelt melegséggel. Keresztapa mondta én legyek a bor kóstoló. Elégedetten mondtam, nagyon finom, felszolgálhatja Gábor:)
Menü:
Leves: Liba leves zsemle gombóccal
Fő étel: Sült Liba, párolt vörös káposztával, krumpli krokettel
Desszert: Vörös szőlős-mazsolás rétes
Mondanom se kell, de nagyon jól laktunk. A finom ebéd után még sokáig beszélgettünk.
Köszönettel tartozom keresztapukámnak, Zsuzsinak és a lányoknak a vendéglátásért. Nagyon jól éreztük magunkat. Nem tudom leírni elégszer hogy milyen kedves fogadtatásban volt részünk, és hogy milyen jó volt találkozni, beszélgetni....
És jó érzés, hogy tudom keresztapa a legjobb kezekben van. A lányok nagyon vigyáznak rá....:)
A második nap elmentünk egy kicsit sétálni, a haza út előtt....Mutatom a képeket, a csodás tájat:)
 |
| Apukám és Péter |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)