Budapest, Budapest....

Most valahogy úgy alakult, hogy Budapesten töltjük a legtöbb időt. Az évek alatt a családom majdnem egész része ide költözött fel, itt él, kivéve apukám, aki még mindig Pécsen lakik.

Miután megérkeztünk én itt maradtam a családommal, Péter hazament a családjához. Igyekszünk együtt mozogni, de most a rövid látogatás miatt, arra jutottunk, hogy mindketten a legtöbb időt tudjuk tölteni a családdal, így szét kell válnunk.

Az ember azt hiszi, mivel egy év után hazajön, így amit itthon töltünk olyan mintha "Karácsony" lenne. Hatalmas öröm, nagy beszélgetések, sok-sok együtt töltött idő. Csak azzal nem számolunk, hogy a családunk is dolgozik, megvan a saját ritmusa. Így mikor hazajövünk egy kicsit felborítjuk ezt a ritmust.

Egyik nap mikor mindenki dolgozott, hugimék meg elmentek pihenni, úgy döntöttem nem ülők a 4 fal között, és mivel a napocska is kisütött kicsit, elmentem sétálni a Duna partra....:)Persze a fényképező gépemet se tartottam otthon:)

Helyzet jelentés....

Itthon vagyunk, ami azt jelenti, mint mindig, hogy rohanunk, rohanunk, meg nem állva....Na jó, most épp nem rohanunk, mert pár napot Budapesten kell maradnunk. Az ok: hogy továbbra is szeretnénk kivinni Csöpkét Új-Zélandra, és ehhez még el kell végeztetnünk jó pár vizsgálatot, papirmunkát....Egy-szó mint száz, nem unatkozunk....


Pedig mielőtt elindulunk ide Magyarországra, mindig megfogadjuk. hogy nem rohanunk, nem szakadunk szét. Épp mondtam Péternek, hogy legközelebb úgy szeretnék hazajönni, hogy vesszünk egy kisebb lakást Budapesten, és majd mindenki hozzánk fog jönni, nem mi utazgatunk:)


Mivel elvált szülők gyermeke vagyok, így elég nehéz megszervezni, hol lakjunk, hol pakoljunk le, hol aludjunk, hol pihenjünk....

Amolyan hontalanok vagyunk ilyenkor, táskából öltözködünk, folyamatosan keressünk mindent, és ha éppen megállunk valahol, gyorsan mossunk is egyet.

Most épp szerencsénk van, anyukámék lakását el tudtuk foglalni, mert  szabadság lévén, anyukám és a párja lementek pihenni Komlóra....

És mi a mai terv: állatorvoshoz kell menni, meg Nav-"bácsit" kell meglátogatni, a  többi majd alakul.

Megtanultam, hogy tervezni nem szabad mert egyrészt tuti valami közbe jön, másrészt ha túl sok mindent tervezzünk be, akkor nem lesz semmire és senkire időnk....


Úgyhogy pörgünk tovább és persze igyekszem irógatni merre -mit csinálunk, de talán majd a feltett képek mesélnek helyettünk is:)

Utazás képekben....

A képek Wellington-Aukland útvonalon készültek. Pár kép Aucklanben készült felszállás után, Bangkok felé....:)