Konyha asztal hozzá való székekkel:)

Mindig megírom, amikor valamit sikerül beszereznünk. Hát ma is egy ilyen nap van. Egy újabb bútordarabbal bővül a család. Megvettük itteni első konyhaasztalunkat és a hozzá való székeket. Nagy az öröm. Az egyik itteni nagy bútorbolt, kiárusítást és nagy akciót tart éppen.  Így hát fogtunk magunkat, és egy megegyezett kereten belüli asztalkát kerestünk és találtunk.

Péterrel közös nevezőn vagyunk, ha bútordarabról beszélünk. Szóval megvan a következő fontos bútorunk. Jövő héten hozzák ki. Épp mondtam Péternek, hogy akkor tényleg költözik ki a szobából, mármint a számítógép asztal és a számítógép....Szóval kialakítjuk neki a dolgozó szobáját:)

Magyar Találkozó- Első Társas Partym


Klári Konzul Asszony meghivott minket múlt hétvégén bogrács partyra. El se tudom mondani mennyire örültem a meghivásnak. Valamikor Karácsony előtt találkoztunk. Gönyörű helyen laknak, egy kicsit távolabb a várostól. Vonattal mentünk. Sok új emberrel ismerkedtünk meg. És isteni volt, végre a saját nyelvemen beszélgetni. Annyira hiányzik néha a Magyar nyelv. Ahogy Péter fogalmazna, elememben voltamJ. Jó érzés, hogy jó barátokra leltünk.

A bogrács party után , még hivatalosak voltunk egy másik helyre. Péter havonta egyszer összejön egy nagyobb társasággal, és társasoznak egész éjjel. Most először én is csatlakoztam, a csipet csapathoz. Mindig amikor egy új társaságba kerülők félek, hogy tudom magam megértetni, még egy kicsit nehezen fejezem ki magam, és nem is mindent értek, amikor beszélnek hozzám. Féltem, hogy egyáltalán a játék szabályokat megértem, egy-egy új játék kapcsán.

Szerencsémre az egyik asztalnál Dominumot játszottunk. Szerettem ezt a játékot. Itt kezdtünk el játszani Péterrel, és már beszereztünk az alaptársasunkhoz, több kiegészitőt is. Nagyon jól éreztem magam. Jó kis társaság. És ahol voltunk, ott volt egy csomó cica és kutyus. Kiélhettem az állatszeretetemet. Egész éjjel hol egyiket, hol a másikat simogattam.

Nagyon hiányzik a kutyusom, ilyenkor mindig elérzékenyülők. Ő a legnagyobb veszteségem, azáltal, hogy ide jöttünk. Egy dolog nyugtat, hogy jó helyen van. Öcsémék befogadták, és tudom, hogy nagyon szeretik.:)

Harmadik Hét a suliban....

Mostanában olyan fárasztó napjaim vannak, hogy mire elhatározom, hogy irni szeretnék, addigra elmegy minden energiám, és már csak az ágyra tudok gondolni.

Mostanában jobban vagyunk, ha megláttom, alig varom, hogy belefekhessek, és amikor kikelek belőle, akkor erős vágyat érzek, hogy még hadd maradhssak egy kicsit.

Elhatároztam éppen ezért, hogy majd az iskolában, megirom a magam blog bejegyzését. Most éppen ebéd szünet van, mindenki kint eszik, én megegy kicsit elbújtam a csöndesebb teremben, hogy nyugodtan, tudjak irni.

Elkezdtem a harmadik hetemet is az iskolában. Lassan-lassan a végéhez közeledem.
A héten elmentem egy másik iskolába beiratkozni, mert muszáj még tanulnom, sajnos ennyi nem elég. Van a városban egy középiskola, ahol felnőtt oktatás is van, sok féle szak közül lehet választani. Heti kétszer lenne, kedden és csütörtökön órám, napi 2-2 óra. Sajnos, nem minden nap kénne mennem, de egy valami nyugtat, hogy sokkal olcsóbb, mint a mostani tanfolyamom. 2 hónapos lesz.

Szóval beiratkoztam. Egy kicsit féltem, hogy is lesz a dolog, mert interneten megnéztem, és amire jelentkezni szerettem volna, az csoport már megtelt. Félve mentem és beszéltem a recepciós nénivel. Mondtam neki, hogy egy hónappal ezelőtt, amikor érdeklődtem, beszélgettünk, és ő a Level 3-at javasolta nekem.

Elmondta, hogy sajna nincs hely a Level 3-ba, de ahogy hallja, hogy most, hogy beszélek, meg beszéltük, hogy jelenleg is tanulom a nyelvet, igy mondta, hogy szerinte a Level 4 is menne nekem. Nagyon meglepődtem, amikor ezt mondta. Azt is mondta, hogy az első napon, majd irunk tesztet is, úgyhogy ne aggódjak, ha mégse lesz jó nekem a csoport, akkor mehetek könnyebbe. De remélem minden rendben lesz, és hozom majd a szintet.

Anyanyelv-Beszélgetés-Boldogság Hormon:)

Imádom, hogy ilyen barátokat találtam, mint a Chillei Lányok. Hihetetlenek ezek a Latinok,energikussak, kedvesek, gyönyörű nyelvűk, kultúrájuk van.

Sok mindent már meg tudunk beszélni, de azért vannak olyan  gondolatok, érzelmek, amik ugye jobban mennek a saját nyelvünkön. Szoktam is nekik mondani, néha úgy irigylem őket, hogy ők egymás között annyi mindent meg tudnak beszélni, sokkal árnyaltabban tudnak fogalmazni....

És hát arra is rájön az ember mennyire hiányzik is a  saját anyanyelve, mennyire hiányoznak a  jó izű beszélgetések, történetek, amit ha az ember meghal, véleményt formál, beszélget, megértetti a másikkal mit is gondol, hogyan vélekedik....


Éppen ezért tegnap nagyon jól esett egy kis magyar "csacsogás". Anitám és Ági megbeszélték, milyen jó is lenne találkoznunk és egy kicsit beszélgetni. El se tudom mondaani, mennyire örültem neki, és hogy milyen jól esett. Hogy csak úgy szabadon, amit gondolok, érzek, azt szavakba tudom önteni, meg tudom fogalmazni. Nem kell erőlködnöm, mi is a helyes szó amit egy-egy beszélgetésnél használni kell, hanem természetesen jönnek ki belőlem a szavak.

Anitáék a párjával már lassan másfél éve, hogy itt laknak. Ágiék pár hónappal ezelőtt érkeztek.....


Meg is beszéltük, hogy tök jó lenne heti egyszer találkozni, meginni egy kávét, és csak úgy amolyan csajosan dumálni....


Sajnos egy kicsit előbb el kellett jönnöm, hogy újabb boldogság hormont vegyek magamhoz, a tánc segitségével....

Tegnap, szerda lévén mentem Argentin Tangózni....Hihetetlenül csodálatos tánc, nagyon sokat segit a testtartásom, és napról napra, hétről-hétre, egyre több dolgot tanulunk. Nagy szerelem lett ez az életemben....

Izgalmas kiteljesedés  ez nekem, egy virághot tudnám hasonlitani, amikor a virág is egyre több szirmát nyitja ki, egyre nagyobb, szebb lesz a bimbója, olyan nekem is, egyre jobban megnyilók, mint nő....

Mindenkinek ajánlani tudom....:)

2.Hét az iskolapadban

Második hetemet kezdtem el az iskolapadban. Mondjuk úgy, hogy már nem fáj a fejem, az agyam jobban birja a terhelést, a fülem égész hozzá szokott az egész napos angolozáshoz.

A délutáni órákat  nagyon élvezzem, nagy kihivás nekem. A tanárunk Andy próbál minket inspirálni, hogy  minél többet irjunk és olvassunk. Ma este a kádban olvastam ki a 3. könyvemet. Az első könyvem egy 19.századi szerelmes történet volt, második könyvem Audrey Hepburn életét mutatta be, a harmadik könyvem Gandhi életét mutatja be. Direkt életrajzi könyvet kértem újra, szerettek életrajzokról olvasni. Szerettek emberekről olvasni, kik is voltak, milyen életük volt, mit gondoltak....


A könyvek  2 Elementary könyvek (600 szavasak). Először Beginnert kaptam, könnyen kiolvastam. Mondta is Andy akkor emelünk a szinten:) Tiltakoztam, mondta is, soha ne feledjem, mindig a tanárnak van  igaza:) és igy is van....Nem mondom minden szót ismerek, de nem emelgettem minden pillanatban a szótárt.

Nem is tudom elmondani milyen sikerélmény, hogy egy-egy könyvet sikerül megértenem. El is határoztam igyekszem minél többet olvasni. Minden nap egyet.

Ma már fáradt vagyok, de holnap iskolában, majd ebéd szünetben irók róla pár sort.


Andy felajánlotta mindenkinek, hogy aki behozza neki az Önéletrajzát, annak átnézi, segit, hogy mit is kell beleirni, hogyan is néz ki a KIWI Önéletrajz. Be is vittem neki a sajátomat. Segitett megirni az újabb  verziót, mondta, hogy biztosit nekem Referenciát. Ami erre nagyon fontos, ha valaki munkát szeretne. Mivel nincs itteni munkatapasztalatom, igy Referenciák után tudnak a munkáltatók utána kérdezni. Nagy segitség munkakeresésnél ha van. Csütörtökön megyek önkéntes munkára, megkérdezem Cathyt irna-e nekem, ő is egy referenciát. Nagy segitség lenne....

Aztán lassan jöhet a következő lépcső......Munkakeresés.......

Busy Days, Busy Week....

Jelentem elkezdtem ezen a héten az új angol kurzusomat. Igen-igen beadtam a  derekam, meg be láttam, ahoz, hogy előrébb jussak, igenis el kell mennem tanulni angolt. És hiába kerül sokba, remélem jó befektetés volt, és hamarosan elmondhattom, igen én azért tanultam, hogy tudjak itt dolgozni. Én is elkezdjem az itteni életem, egy újabb állomását.

Az iskola ahová járok, a belvárosban van. El is határoztam, hogy minden nap gyalog fogok járni, egyrészt igy sporolok a buszos bérletemmel. Másrészt, muszáj, egy kicsit mozognom többet, mert elkezdett rajtam látszani az késő éjszakába nyúló evéseink. És hát nem mellem fele hizom, hanem a nők legféltetebb és legnehezebben megszanbaduló részére, fenékre és combra:) Úgyhogy megálljt parancsoltam, úgyanúgy eszem, bár figyelek, hogy kevesebb kenyeret egyet, és 6 után már nem eszem, nem nassolok chipset, se csokit:) Jó kislány lettem:)

Tegnap salátát vittem ebédre, többen meg is kérdezték, hogy vegetáriánus vagyok. Mondtam, hogy nem, szeretem én a húst, de most egy kicsit figyelni szeretnék magamra.

Az angol tanfolyam egész napos. Reggel 9-től-délután 3-ig vagyok a suliban. Az első nap úgyanúgy izgultam, mint gyerekként, hogy milyen napom lesz, milyenek lesznek a "sors társak"..... Sok emberrel megismerkedtem.

És ez az egyik nagy csoda, amit itt kint átélhettek, hogy annyi kulturával, annyi érdekes emberrel találkozom. Nagyon szeretem. Izgalmas. Ha otthon maradtunk volna, ezt az élményt, soha nem tapasztaltam volna meg:)

Mozgalmas napokon vagyunk túl, szegény Péter is éjjel egy órakor jött haza. Szegény éjjelig dolgozott. Elég nehezen is tudtunk ma reggel felkelni, mikor csörgött az óra. Úgyhogy ma egy kicsit erősebb kávét csináltam:)


Lassan készülődnöm kell, megyek önkéntes munkára. Régen voltam. 2 hete. Hiányoznak is az idősek:) Bár ahogy az időt elnézzem odakint, ma se megyünk sehova ki. Nagyon morcos-szürke napunk van. Keresztbe esik. Pedig még reménykedem, hogy a szűk egy órában, még ez változni fog, és akkor gyalog mehettek.

Na majd elválik. Délután meg folyt.köv az iskolai óra:):)

Mindenkinek szép napot kivánok, vagy csodás éjszakát!


Hosszú hétvége-Húsvét

Húsvét hétvégéjéhez érkeztünk. Erre hosszú  hétvégénk van. Pénteken már Péter itthon maradt. Ügyeletes. Egyik szemem sir ez miatt, a másik nem. Ilyenkor ez azt jelenti, hogy nem tudunk elmenni itthonról. És ahogy lenni szokott, igen csodás verő fényes napunk van. Ez is bizonyitja , hogy Ügyész napok vannak. A másik szemem örül, hiszen Péter ezekért a napokért plusz szabadnapokat kap, amit a Szabadságához csapunk. Gyűjtjük, gyűjtjük a napokat, hogy minél többet tudjunk majd Decemberben otthon lenni.


Elkaptunk valami bacit, vagyis szerintem virust, most szegény Péter a soros, hogy beteg legyen, persze nem mondom, hogy én teljesen meggyógyultam, de sokkal jobban vagyok mint múlt héten. Valami nagyon durva virus, mert még Pétert is jól megviseli....Jó sokat alszunk mindketten, vagy úgy is fogalmazhatnék, Péter csatlakozik hozzám a délutáni alvásokhoz. Imádok, úgy kelni, hogy ha kinyitom a szemem, őt lássam meg...Jó érzés igy kelni.....


A virusunk miatt, most ellenharcba indultunk, és hát hogy is mondjam, finom aromákkal, illatokkal, izekkel gyógyitjuk magunkat. Most is, hogy irom ezeket a sorokat, olyan illatfelhőben vagyunk, hogy elkezdet a nyálam csurogni. Kitaláltuk, hogy ma egy nagy darab lapockát befűszerezve, sörben kisütünk. Tegnap Péter este be is fűszerezte a húsit, és egész éjjel sörben úszkált....:) Most hogy elkezdtük sütni, hát.....Nyammmi....Ennyit tudok mondani.


Arra gondoltunk, estére csinálunk, még Forralt bort is, jó fűszereset, jó meleget, hátha tényleg elmenekülnek a virusok belőlünk. Lassan fel is rakom, hogy még az is illatozzon a lakásban....:)


Már egyszer irtam, de most is leirom, kár, hogy nem tudok illatokat bemutatni, vagy köziteni, ne csak nekünk legyen jó:)


Karácsonykor nem volt hangulatom diszeket késziteni, valahogy nem tudtunk úgy ráhangolódni, az ünnepre.

Most ebben a napsütésben kedvet kaptam egy kis  diszitéshez, amolyan saját kezűleg elkészitéshez. És ha már nem festettem igazi tojásokat, felhasználtam helyettük csoki tojásokat.:)





Még egy tény, ami új, most nekem....Most először vagyok olyan helyen, ahol nem ismerik a locsólkodás szokását.....Juppiiii:)


Szeretnénk Minden Családtagunknak, minden Barátunknak, Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kivánni..... Tessék jókat pihenni, jókat enni, és nagyokat beszélgetni!





És Apukám téged meg az Istenke Éltessen Szülinapod  Alkalmából:) A levelet elküldtem:)

Könyvek-Versek-Idézetek....



Mindig elgondolkozom azon, hogy is van az , hogy pl: a mamámnak rengeteg könyve volt, imádott olvasni....Ez anyumra is ráragadt, egyke gyermek révén rengeteget olvasott, és a mai napig is imád olvasni..... Hugim Könyvtáros szakra jár, és ő is imád olvasni....csak úgy falja a könyveket...Mindig amikor beszélünk, meséli mit olvasott, mit olvas éppen. Sajnos én valamiért nem szerettem olvasni, talán most felnőtt fejjel kezdtem el olvasgatni egy-két könyvet...Engem mindig a versek érdekeltek...Szeretem olvasni, szerettek idézetek után kutatni....


Ime a mai idézet amit találtam:




"Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; lecsöndesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat: a vadat megszelídíti, a mimózát fölbátorítja; szétzúzza a lélek kőképződményeit, lekapargatja a szív mészkőlerakásait - aki látni s hallani tud, megérti üzenetét. Ezt úgy nevezem: változás, a mindenkit fölemelő, előrelendítő erő."

Hioszi Tatiosz

Levél

Apukámmal a klasszikus kézzel irott formátumban tartjuk a kapcsolatot. Most készültem el a neki irt levéllel. Most én voltam a soros. Márciusban beszéltünk utoljára Skypon, mikor öcsémék elmentek Pécsre. Előtte Karácsonykor hallottam a hangját.

Apukám az egyedüli a családban aki nem szereti használni a modern kor adta lehetőségeket. Nincsen neki mobiltelefonja, és nem ir Pl:e-maileket. Szóval vele levelezem, a hagyomásnyos módon. Néha el is felejtem milyen fárasztó is a levél irás, persze ilyenkor rá jövök:). Annyira hozzá szoktam magam is az e-mailekhez. Igy valahogy az ujjaim sokkal gyorsabbak, mint a toll a kezemben. Ahogy kigondolom, megy is az irás.

8 oldalt sikerült irnom:):)

Volt mint mesélnem:)Apukám nem olvassa a blogot sem, csak akkor jut hozzá, mikot tesómék hazamennek.:)

Érdekes hagyományos levelet irni, nagyon személyes lesz, hiszen látható, tapintható,érzékelhetőbb.....Szóval más mint egy e-mail:)

Várom már a Decembert, hogy az élményeinket egy-egy nagy beszélgetős estén tudjam majd elmondani....Addig is marad a levél, az e-mail, a skype....


És ha belegondolunk régen csak a levél maradt és a várakozás....., hogy mikor jön a  válasz....hhhhhmmmm