Búcsú egy baráttól:(

Ma egész nap nem találom a helyem. Az egyik chillei lány ma ment vissza Chilébe, az igazi okokat nem tudjuk, csak sejtjük. Ilyenkor az ember rádöbben ez az ország, ez a város egy állomás az életünkben. Andrea megigérte, hogy visszajön.....De valahogy azt érzem, hogy ez egy végleges búcsú volt. Múlt héten volt az útolsó kávézásunk a kedvenc kávézonkban, meg is beszéltük a lányokkal, hogy ezentúl nem fogunk ide járni, hiszen megszakad a négyes-csajos-csacsogos napok.

Ráadásul tegnap éjjel kaptam tőle egy sms-t, amire nem ébredtem fel:(

Szombaton meg megtartottuk Andrea "See you soon Partyját".... Útállok búcsuzkodni, ezért neveztük el, hamarosan találkozunk partinak. Remélem igy lesz.... Mert ha nem, mondtam Andreának tudom hol keressem....
De remélem tényleg visszajön.....

Útolsó este együtt.....:





Péter összefoglalója:)

Igen csoda történt, igen végre sikerült rávennem Pétert, hogy tessék irni, egy kicsit ide, ő hogy látja az itteni életünket. Hogyan alakul az ő élete, mit is gondol....Merthát tök jó, hogy én irók, de hát, na mégiscsak, ketten vagyunk itt. Szóval jöjjön  is......Ime:)



Hol is kezdjem. Talan ott, hogy Klari mar jo ideje ragja a fulem, hogy illene nekem is irnom ide, hogy mas nezopontbol is betekintest tudjunk mutatni az itteni eletunkbe, eredmenyeinkbe, hova tartunk, honnan jovuk...

Mint minden tortenet, ez is azzal kezdotott, hogy a az egyszeri legeny fogta magat es nyakaba vette a vilagot. Az hogy most itt vagyunk immaron 9. honapja sokban koszonheto annak, hogy szerettem volna kiprobalni magam ismeretlen teruleten, meglatni, megtapasztalni olyan dolgokat amikre otthon nem volt lehetoseg. Pl viszonylag keves az oceanpart Magyarorszagon :)

Mondanom se kell, egyedul ezt piszok nehez lett volna megoldani, Klari nelkul nem is sikerult volna. Mindig mellettem allt, ha kellett kicsit megbokodott, hogy ujra iranyba alljak, es osszekapjam magam.

Annyi minden tortent ez alatt a kis ido alatt, legalabbis sokmindennek tunik, de talan azert mert ujra elorol kezdtunk mindent, s igy a kis lepesek is nagynak tunnek. Ezekrol Klari mar beszamolt utkozben, felesleges lenne ujfent felemlegetni oket.
Ami viszont viszonylag ritkan kerul a blogra, hogy velem mi is tortenik, bar nem tudom ez erdekes-e. Szerintem nem annyira, node mindenki eldonti magaban.
Azt mindenkepp erdemes az elejen leszogezni, hogy mi az ami mozgat, mi az a cel/alom ami a szemem elott lebegve hajt a mindennapokban.

Amikor elkezdtem dolgozni, meg csak alap dologkkal foglalkoztam, napi rutinok, alap feladatok megoldasa a rendszereken, persze mindezt ugy, hogy az ugyfelnek a felhasznaloknak ez a legkenyelmesebb legyen.
Nem sokkal kesebb viszont bepillantast nyertem a tervezesbe. Elso latasra szerelem, tudtam, hogy ez az amit szeretnek csinalni.
Gyors utannajaras es egyebek utan kiderult, ez nem lesz meg 1-2 nap alatt, de hat megis kell az embernek valami tavlati terv, amolyan eletcel, vagy mifene.
Hivatalos megnevezeseben IT Architecht. Ahhoz, hogy valaki Valoban, es nem csak mondva csinalt odateszuk, mert, ott hatha nem ront el semmit, architect legyen, sokeves tapasztalat, illetve jonehany terulet ismerete3 szukseges.

Elozo munkahelyemen, a belso elbiralas az alabbi pontokat hozza (meg kell jegyeznem, nagyjabol ez a celom):
 min 2 operacios rendszer ismerete (3-4 ev munkatapasztalat)
 min 2 alkalmazas ismerete (2-3 ev/alkalmazas munkatapasztalat)
 legalabb 10 uj szerviz felepitese projektek kapcsan. (Lehet kisebb megoldas, vagy teljes rendszer-kornyezet felepitese)
no meg a szokasos, kommunikacios izek, illetve kulonbozo szabvanyok es szabalyozasok ismerete/vizsgak.
Ha ezt most valaki szepen osszeszamolja es vegignezi akkor kiderul nem igazan sprint, inkabb marathon.
De mit er egy cel hatarido nelkul (mindig csak tologatna az ember, mig el nem felejtodik .. ). Szoval a hatarido 40. szuletesnap.

Leven a celt definialtuk, indulhat az alap meghatarozasa, hol vagyunk most, miket kellene megtenni, meglepni. Nos Unix teruleten az evek alatt (immaron 7 eve munka szeruen) viszonylagos magabiztos tudasra sikerult szert tennem.
AIX teruleten specialista cimet is megszereztem, de emellett RedHat,Solaris ill egyeb kisebb korben ismert operacios rendszereket tudok uzemeltetni. Kattogtatos Windows admin sosem lesz belolem, egyszeruen jobb szeretem a Unix rendszerek megoldasait.
Viszont alkalmazasok teruleten csehul allok, es kuszobon a 30. szuletesnap, szoval kezd szoros lenni az ido..

Ami viszont mindenkepp orvendetes, hogy egyelore ugy tunik ez a terv a mostani munkaltatomnak is tetszik, ok is szeretnek, sot osztonzik, hogy fejlessze magat az ember fia/lanya. Meglatjuk hova jutunk, mit tudunk elerni.
Ezeket, mellekesen odateve, a vilaglatas, most vagyunk fiatalok, tobb keresetbol jobban tudjuk segiteni szuleinket/testvereinket, es a tobbi motivalo tenyezo melle, jott az otlet menni kellene.
Szoval igy jutottunk el odaig, hogy menni kellene. Uj Zeland mindig is vonzott, a maga zold vilagaval, a sokszinusegevel (sivatag kivetelevel talan minden egyeb megtalalhato a zoldello siksagtol a havas hegycsucsokig).

Itt eltoltott ido alatt picit valtoztam, felvettem szokasokat, leadtam masokat, de lenyegeben ugyanaz maradtam, csak talan egy picit jobb verzioban (ebben a hitben szeretnek megoregedni :D ).
Ami nem valtozott. Otthon hobbi ugyben mindig a tarsas kartyaajatekok fele tendaltam. Itt ez ujkori tarsasjatekokra cserelodott, amit szerencsere Klari is elvez, igy egyutt, ill kisebb nagyobb csoportokkal kozosen is tudunk elvezni.

Ami valtozott. Sok kicsi aprosag, ami viszont hirtelen sok lehet azoknak akik reg lattak, hallottak felolunk. Igazabol aminek orulunk mindketten, hogy picit lelassultunk, tobb idot tudunk egyutt tolteni mennyisegileg es minosegileg. Az atelt dolgok ezalatt a par honap alatt meg inkabb osszekovacsoltak bennunket, hisz itt joszerivel csak egymasra szamithatunk.
Mondjuk most mar azert akadnak baratok, ismerosok, akikhez lehet fodulni ugyes bajos kerdesekkel, keresekkel. Lassan lassan a lakas is kezd elheto lenni, minap pl 4 vendeggel probaltuk ki a tarsasjatek-gyujtemeny legujjab darabjat.

A sok nacio, illetve az elsore szokatlanul kirivo emberek tarsasaga, latvanya eloszor meg kiverte az europai biztositekot, de mara mar sokkalta toleransabbak lettunk mindketten. Nem erdekes a nacio, vagy extravagans kinezet inkabb az erdekes hogyan all masokhoz az illeto.
Tekintve, hogy lassan mar tobb orszagbol ismerunk embereket mint otthon amennyi megye van, szelesedik a vilaglatasunk is. A mas naciok/orszagok altal megelt dolgok, tortenetek, szokasok stb megismerese altal olyan dolgokba is betekintest nyertunk amirol nem is tudtuk, hogy letezik, vagy epp foglalkoztatott, de nem volt hiteles forras.
Hirtelen ennyi jutott eszembe :)

9 hónap összefoglalója 2.rész


4.Nők helyzete-előrejutási lehetőségek, terveim

Szóval ott tartottunk, hogy új élet, új álmok…. És végre újra elmondhattom, igen újra merek álmodozni, mit szeretnék majd itt kint csinálni, milyen lehetőségeim vannak itt kint, megint vannak terveim. Régen éreztem ezt. Ez a legnagyobb különbség otthonnal szemben, hogy itt álmodhatsz nagyot, mert ha van hozzá kitartásod, és szorgalmad, akkor el is tudod érni. Itt megbecsülik a női munkaerőt. Itt kimondhattom halkan és hangosan is, igen el tudnám magam tartani egyedül. Otthon sajnos a legnagyobb baj, hogy ezt nem tudtam megvalósitani, mire mindent az ember lánya kifizetett ott volt, hogy inkább minuszban volt, mint pluszban, és akkor azt el lehetett felejteni, hogy félre rakjak, vagy beruházzak valami tanfolyamra, vagy szimplán meglepjem magam valami  ruha vagy cipő féleséggel.

És hogy hogyan is alakult az itteni életem. Amikor kijöttünk és nézegettük, itt majd milyen lehetőségeim lesznek. Akkor kiderült, itt a szociális szférában több lehetőségem lenne mint otthon.  Tanulmányaimat ebben a körben terjesztettem ki, tanultam. Sajnos otthon soha nem hasznositottam eme tudásomat. Amikor elköltöztem a szülővárosomból, akkor a legkönnyebben a kereskedelemben találtam álláslehetőséget, és ott éltem ki szociális érzékenységemetJ Nagyon élveztem, de itt szerettem volna magam egy másik területen kiprobálni .

Igy jött az ötlet, hogy hasznosabban teljenek a napjaim elkezdek önkénteskedni. Itt nagyon nagy hagyománya van. És mivel Új-Zélandon nagyon fontos a referencia, hogy valaki ismerjen, valaki valamit tudjon mondani rólad. Jó ötletnek gondoltam. Nem mellesleg igy gyakorolhattam kezdetleges angol tudásomat is. Közben elkezdem angol tanfolyamokra is járni.

Hihetetlen izgulós  vagyok, ha hivatos helyekre kell  mennem.
Egyik nap úgy keltem, hogy egy életem-egy halálom, elmegyek az önkéntek irodájába, és jelentkezek. Minden jól sikerült, egy héttel később kaptam időpontot elbeszélgetésre, pont Péter szülinapján….Szerencsés nap volt, kiválasztottunk nekem 2 helyet ahová mehetnék, direct szociális szférában válogattunkJ

Az egyik hely  egy isősek otthona volt, a másik egy iskola utáni, gyerekekre felügyelős hely lett  volna. E-mail egyeztetések után, az idősek otthonába mentem interjúra. Itt kezdtem  el önkénteskedni, és most már itt dolgozom isJ Felajánlottak egy hónapja egy gondozói részmunkaidős állást, amit nagy örömmel elfogadtamJ Első munkahelyem itt KiwilendenJ

Nagy kihivás…. És még nincs vége….:) Folytattom az útam, amit kigondoltam…..

5. Barátságok, társasági élet

Otthon valahogy nem volt időnk társasági életet élni, valahogy a munkahely és az otthon között mozogtunk. Ez  most itt kint hihetetlenül megváltozott. Mondhatni mozgalmas társasági életet élünk, és ez nemcsak abban  merül ki, hogy mi mozdulunk ki, hanem abban is, hogy mi fogadunk vendégeket.
Amikor elkezdtem az első tanfolyamomat, akkor megismerkedtem chillei lányokkal, és egy argentin leányzóval, akikkel hihetetlen jobba lettünk. És elkezdődőtt egy őrülten jó beszélgetős, nevetős táncolós barátság. Imádom a csajokat, az összes lököttJ És a párjaik is. Sokszor vagyunk együtt, és ha el is vagyunk havazva, akkor is heti egyszer jár nekünk egy csajós-kávézós délután, amikor mindent meg tudunk beszélgetni.
Ha valaki otthon látna minket, csak fogná a fejét, mert hát úgy néz ki egy-egy ilyen találkozó, hogy angolul-spanyolul beszélünk, mostanában már magyar szavak is belekeverednek a beszélgetésbe. Zeng tőlünk a kávéző, az utca, vagy ahol vagyunkJ LocasJ (Őrültek)J
Úgyhogy a következő  terv, hogy szeretnék spanyolul megtanulni. Persze, most első az angol, szép sorjában haladokJ

Amikor idegen földőn van az ember, hihetetlenül tud hiányozni a saját nyelve, amit egész életében beszélt, tanult, használt. Hiszen a saját nyelvünkön tudjuk magunkat inkább kifejezni. És hát úgy gondolom, a Magyar nyelv, egy nagyon szép nyelv, nagyon szép szavaink, kifejezéseink, szólás-közmondásunk van. Szerencsénkre van egy nagyon jó kis Magyar társaság, akikkel megismerkedtünk, és nagyon jó kis kapcsolat alakult kiJ Péter most hétvégén volt velük, sajna én nem tudtam menni, de erről majd később még mesélek….

6.Új hobbik

Mindkettőnk életében előkerültek, új hobbik. Sajnos nekem otthon nem volt igazán hobbim, Péter minden héten ment Magic kártyázni, amit imádott. Itt megjelent az életünkben a társasok adta játékok, amik egyre terjedő társasjátékok  számában lehet  észrevenni. Vannak társaságok ahová jár Péter és néha én is csatlakozom. És mi is szoktunk társas estéket tartani. Nagyon élvezzük, különböző fajta játékaink vannak. Ez a szenvedély odáig fajult, hogy Péter a munkahelyén kollegákkal ebédszünetekben nagy partikat tartanakJ

Az én életembe a tánc jött mint szenvedély. Mindig is szerettem volna latin táncokat tanulni, és itt most teljesült a nagy álom. Elkezdtem argentin tangót tanulni, és salsázni. És merem a tudásomat hasznositani is egy-egy péntek esti partynJ
Órási szenvedély nekem a tangó, gyönyörű, érzelmes tánc, ahol felfedeztem magamban az igazi nőt. Megtanultam, hogy a férfi vezet, én csak követtem….Csak rébuszokban tudok beszélni róla.:)
És hát a salsa…..oooooo…..Latin lányok a barátaim, igy a ritmus belém is beleköltözöttJ

9 hónap összefoglalója 1.rész

Hetek  óta érlelődik bennem ez a blog bejegyzés.  Amikor reggel gyalogolva megyek dolgozni, mindig olyan jó kis gondolatok fogalmazodnak meg bennem, amit papirra, blog bejegyzéssé, vagy diktafonra kéne venni. Mondjuk érdekesen néznék ki ha valaki látna. Magyarul beszélő nő Kiwilenden, aki sötétben egyedül motyog valamit maga előtt.

Olyan nosztalgikus, elgondolkozósak ezek a reggelek.  Valahogy még mindig amikor itt sétálok eszembe jut tényleg itt vagyunk, és nem álom-e. És miért ez a nosztalgikus állapot.  Elhagytam a 100. Blogbejegyzést, és lassan 9 hónapja, hogy itt vagyunk.

Soha nem gondoltam volna, hogy külföldőn fogok élni. Egyedül biztos, hogy nem vágtam volna neki. Ehez a nagy változáshoz kell egy olyan tars, egy olyan kapcsolat mint a miénk. Sokat köszönhettek férjecskémnek, Péternek. És habár az első hetekben nem éreztem jól magam, szó szerint hazaúsztam volna. Ma már semmi pénzért nem cserélném el az eddig eltöltött időszakot. És hogy miért is nem, menjük szép sorjában rajta.

1.Hihetetlen, hogy az ember mennyire nem ismeri magát, hogy mennyit bir ki. Egy ilyen helyzetben nemcsak a személyisége, a kitarása, a lénye méretettik meg, a kapcsolatai is. Akár ha a családot, akár a barátokat, akár a párkapcsolatot nézzük. 
Mindig is nagyon jó kapcsolatom volt Péterrel, de most olyan erőssé kovácsolódott, és olyan biztossá vált, mint még eddig soha.  Sokat segit nekem, hogy ne adjam fel, biztat, tanit, segit.  Mindig is mondtam, hogy ő a másik felemJ

2. Ami eddig a történelem és a földrajz könyvekben tanultam, a tévében láttam. Az most itt előttem mind-mind megelevedik. Annyi féle kultúrával, annyi féle nációval találkozok,találkoztam, hogy az hihetetlen.
Imádom ezt  az országot, sok külfőldről jövő ember találja meg itt a számitását,sok jó ember kis helyen is elfér, hiszen egy szigeten vagyunk. Új-Zéland igen elfogadó ország, itt nincsenek különbség tételek, hogy honnan jössz, milyen nemzet fia-lánya vagy.

3. Éljen az angol nyelv!:) Otthon már lemondtam arról, hogy valaha megtanuljam az angolt. Kellett volna a diplomámhoz, de valahogy a sikeretelen nyelvvizsgák után, úgy döntöttem, kész befejezem. Pedig drága gimis angol tanárom, akivel megmaradt a jó kapcsolatunk gimnázium után,felajánlotta, hogy bezár magához a lakásba, és angolozunk hétvégente.:)
Már irtam róla, sajnos eltávozott ebből a világból, de biztos vagyok benne, hogy most jól mosolyog rajtam.

Sajnos igaz, hogy minél idősebb az ember annál nehezebben tanul nyelvet, de az is igaz, hogy ha nyelvi környezetben vagy, akkor sikeresebben meglehet tanulni. Amikor kijöttünk ide, akkor már 10 éve hogy nem használtam az angolt, nagyon sokat felejtettem az évek során.

És hát emlékszem az első sokkra, amikor ténylegesen nem értettem mit is akarnak tőlem. Amikor megrendeltük az internetet, kijöttek bekötni, egy kinai fiatalember jött ki, és semmit nem érettem amit mondott. Nagyon elkeseredtem. A dugi csoki készletünk bánta.

Aztán szép lassan elkezdtem tanfolyamokra járni, elkezdtem a magam kezdetleges, egyszerű nyelvén használni az angolt. Mindenki azt kérdezi otthon, hogy megy az angol? És a válaszom igazán, fogalmam sincs, csinálgattom….Én nem érzem magamon a fejlődést, meg vannak olyan “stop táblák amiknél megállva, megtorpanok”, és azt érzem, nem haladok, nem fejlődöm.

Folyt.köv:

Munkám...

A harmadik hetemnél tartok a munkahelyen, és sok- sok munkanapnál. Lebetegedések vannak, és most minden nap megyek, múlt hét óta csak kedden volt szabadnapom. Persze nem panaszkodás, de el kell mondanom igen leterhelő a munka. Nemcsak  a testi része, hogy mozgok, jövök-megyek, hanem a lelki része is.

Be kell vallanom nehezen birkózom meg még mindig az angollal, és itt ténylegesen kijönnek a hiányosságaim. Dupla annyira kell figyelnem, hiszen felelősségteljes a munkakör.


És érdekes tény számomra, hogy habár eddig mindig könnyen ment mindenhova a beilleszkedés, azért itt most elég döcögösen megy, itt is  talán az akadályoz, hogy nem elég jó az angolom, de benne van az is, hogy egész nap rohannunk nincs időnk a barátkozásra. Legfeljebb megkérdezzük egymástól hogy van, minden okés,
kell-e segítség.


Ahol eddig Maria kolleganőm betanitott, ott már most egyedül csinálom végig a napot. 8 idős van az én szárnyamban. A  reggeli megbeszélés után, ébresztéssel és reggeliztetéssel kezdek. Mindenkinek a szobájába viszem be a reggelit. Majd megnézzem a zuhanyzó listát, az ágycserés listát. És belekezdek a tényleges napi rutinba. Kicsit rohangálós a nap.  A mai napon volt 4 zuhanyom, mosdatásom és ágyneműcseréim voltak.  A legtöbb embernek kell segíteni öltözködni. Délelőtt vannak foglalkozások, heti egyszer fodrász. Ilyenkor aki szeretne menni, segítek neki.

Ha valakinek valamire szüksége van, tud szólni a csengőn, és megyek is megnézni mi a baj.

Délre, ebédre szoktam mindennel elkészülni. Az egyik idős nénivel korábban ki kell menni és elkezdeni az ebédet mert lassan megy, és kell neki segítség is. Élete 97 éves, szellemileg jól van, mindent megért. A kedvenc időtöltése, hogy nézegeti a fotóalbumait. A családja, nagyon édes minden kép alá aláirták, mikor készült a kép, hol, mi történik. Szép képek....Szerettek néha egy.egy képet megnézni.


Lassan kezdem megtanulni, ki-mit szeret. Fontos nekem, hogy nemcsak mosdatásból, zuhanyzásból, öltöztetésből álljon a nap, hanem egy kicsit beszélgessünk is. Hogy egy kicsit megismerjem őket, és ők is engem.



Megvagyok még....

Itt vagyok, megvagyok, és igyekszem irni is:) Egy kicsit le vagyok maradva magamhoz képest, de igyekszem útolérni magam:)