Csudajó Szerda:)

Tegnap szomorkás napunk volt, nemcsak  én voltam szomorú, hanem az időjárás is...Napok óta nagyon fújj a szél, hiszen Windy Wellingtonnak is szokták nevezni a várost, meg tegnap még esni is esett.Ami ugyancsak nem szokatlan erre-fele.De hogy ne csak az időjárásról meséljek, egy csuda jó dolog is történt velem.4 hete vagyunk itt Új-Zélandon, és Péterem Határátkelős cikke után, megkeresett minket egy magyar házaspár, hogy szívesen találkoznának velünk:)Nagyon örültünk neki, én főleg, végre beszélhettem....sokat.... nagyon-nagyon sokat:)
Úgy alakult hogy csak mi lányok találkoztunk, szóval nyugodtan tudtunk beszélgetni, teázni, kávézni:) Nagyon jól esett, egyrészt egy csomó itteni élményt át tudtunk beszélni, megbeszéltük kik, hogyan kerültek ide, ki hogy kezdte itt....Szóval kaptam egy csomó isteni tippet, tanácsot, és kaptam egy szép délutánt is.Amit nagyon köszönök "szomszédasszonynak":)
És teljesen egyedül mentem a mi kis délutáni beszélgetésünkre, úgyhogy a buszon kértem:"one ticket please in the city...", jegyet, és a kávézóban pedig kértem:"a cup of tea please with sugar and lemon" teát, szóval egy kicsit angoloztam is, bár mindig remeg kezem lábam mikor elkezdek angolul beszélni, hangosan...Más lesz a hangom:), meg magamban olyan szépen ki tudom gondolni a mondatokat, és olyan jól hangzanak, de kimondva....., és ha még vissza is kérdeznek, nézzek mint borjú az új kapura"....Úgyhogy mély vízben voltam, de partot értem, és boldogan tértünk haza Péteremmel:)

Az én mozim, Uránia

Szomorú híreket kaptam ma otthonról, szinte fáj a lelkem, hogy azt hallom, hogy a mozimat ahol, egykor dolgoztam, nem támogatja a város vezetés tovább. Levették a kezüket arról a szimbolikus helyről, ami Pécs egyik szimbóluma, az én mozim, Uránia.
Mindig szoktam mondani, hogy kész történelem maga az épület, ha a falak mesélni tudnának, érdekesebbnél, érdekesebb történeteket mondanának el.
 A második legrégibb mozi, az Uránia Mozi 1935-ben épült Weichinger Károly tervei alapján bauhaus stílusban. A mozi 2001-től az országos ArtMozi-hálózat tagja és az Europa Cinemas hálózat is a tagjai közé választotta.
Rengeteg rendezvény szintere volt: filmfesztiválokat, koncerteket, köztük említhettem a Kispál és a Borz év végi koncertjeit, Drogprevenciós napok, Francia filméjszaka,délelőtti vetitések iskolásoknak....stb....


Mai válasz levelem:
"Sajnálom ezeket a híreket, számomra a legszebb időket hozta el a mozi, sok emlék és sok jó barát, köt a mozinkhoz.Olyan hely, ahol a falak mesélnek, szinte hallani lehet, és szomorú számomra, hogy a város vezetés, hagyja elveszni ezt a csodát...  Az Uránia Mozi több mint egy mozi, magában foglalja, a családunkat is, a mozis családot. Azokat az éveket, amit együtt töltöttünk, együtt dolgoztunk, ahol együtt szervezkedtünk egy-egy esemény előtt. Szégyen és szomorúság vegyül bennem, ha arra gondolok, hogy a kultúrára ma nincs elég pénz, tér, lehetőség....Kérdem én hova fejlődik így majd a társadalmunk, hová fejlődnek a gyerekeink, amikor nem tudjuk majd elvinni őket arra a helyre, ami nekünk is fontos...
Sok erőt kívánok...Klári

Szombat:)

Szombat este van, egy csodás napon vagyunk túl. Tele a pocó,spagetti volt a vacsi....Én a kötelező esti programomat csinálom, beszélgetés az otthoniakkal, ami nagyon sokat jelent nekem....Péterem meg az "esti meséjét" olvassa.Szóval ilyenkor szoktam magam kiélni:)

De hát először is a fontos hír. Megvolt az első éjszakánk a mi kis ágyacskánkban, és jelentem istenien aludtunk.

Mai programként meg elmentünk ma a városba, voltunk egy kis piacon, új-zélandi termelők minden szombaton a Szent Paul Katedrális mellett kitelepülnek, és árulják a portékáikat. Kis piac ez, de annál hangulatosabb.
Aztán elmentünk egy másik piacra.Fiatal művészek minden szombaton ugyancsak összegyűlnek, és árulják a saját készítésű termékeiket, volt minden mint a búcsúban, saját készítésű ékszertől, a ruhákig, az édességeken keresztül, a faragott árúig....szuper jó volt, és jó dolognak tartom. Egyrészt kapnak egy visszajelzést az alkotók, hogy tetszik a közösségnek, vagyis a vásárlóknak a termékei, másrészt önbizalmat kapnak, hogy igenis jó amit csinálnak, plusz a nagy közösség is megismeri őket, beszélgethetnek velük, szóval olyan családias hangvételű az egész. Egy kicsit hiányolom ezt, hogy mi otthon Magyarországon miért nem csinálunk ilyet? Miért nem adunk teret a fiatal feltörekvő tehetségeknek? Pedig igény szerintem lenne rá...


És hát a mai nap fény pontját el kell mesélnem,remélem mindenki ül.Megyünk a  belvárosban és láttunk egy idős kínai férfit, amint autentikus kínai hangszerén játszik. Nézzünk, közeledünk felé, majd egyszerre megálltunk, mert ismerős dallamot ismertünk fel, méghozzá a Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves télapó....című kis magyar dalocskát.Azt hittük rosszul hallunk, csak egymásra néztünk és nevettünk. Ha ezt valaki elmeséli, kinevettem. De láttam, hallottam, érzékeltem, ott voltam....Beszarás:)

Új ágy bevetve:)

Tök jó most bemenni a hálószobánkba, kiporszivóztam az ágyacskánkat, az ágyneműt gyorsan kimostam, hogy frissiben tudjam felrakni...szóval minden a helyén.Kivácsi vagyok milyen lesz ágyban aludni....Majd holnap elmesélem:)

Ágyacska:)

Megérkezett az ágyunk, boldogság van ezerrel....:)Újabb luxus cikkel bővültünk:)

Beléptem a Blog Irók körébe....

Ma eljutottam arra a pontra, amikor is írni kezdtem össze, kinek is kell küldjem a napló bejegyzéseimet, hogy elég volt,ebből a fajta levél irógatásból. Mert nehezen tudom követni kinek is küldtem el, kinek nem...
Szóval elkezdem én is a saját magam kis blogját. Ahol mindenki megtalálhat minket, ahol mindenki olvasgathat rólunk, hogy vagyunk, mi történik velünk, és mit is gondolunk ezen a csodás földön,itt KIWILENDEN :)

2010.10.19.

Imádjuk a szerdát, és vártuk mint a messiást, ma érkezett meg Péterem első fizetése. Azt hiszem elmondhatom, egy dollárunk maradt... kicentitük…. De megmaradt, tehát ügyesek voltunk, beosztás szempontjából. Meg is beszéltük Péterrel, hogy kijön az ebéd szünetében és találkozzunk a használt bútor bolt előtt és akkor megvesszük az ágyat, mert hát isteni a földön aludni, és kezdem megszokni. De hát egy ágy, az mégiscsak ágy. Azt is beszéltük, már kész luxusban vagyunk, hiszen volt kád a fürdőben, ami a legnagyobb örömöm ebben a lakásban, aztán van egy olaj radiátorunk, mert lehet hogy a KIWIK nem fáznak, nekünk kényelmes európaiaknak igen csak fázik a seggünk.Szóval meleget is tudunk csiholni…. Van egy vizforralónk, ami folyamatos működés mellett, adja nekünk a forró vizet, a teánkhoz, és az instant levesünkhöz.Szóval az ember fia megbecsüli ezeket a luxus cikkeket.És akkor jön majd lassan a sor végére az ágyunk is.

Péterem erre szólt gmailen, hogy elnyelte az automata a bank kártyáját, de megvan a fizu….csak a kártya nincs meg.Meg se lepődtem, a szemem se rebbent eme hír hallatán. Mondhatnám azt is, ha nem velünk történik ez akkor már olyan unalmas lenne.

Péterem is mondta NO PARA majd kimegy a bankba…. szerencsére a fő bankban nyelte el az automata a kártyát, így a bankos kisasszony, csókoltatom innen is a kezét, kiszedte nekünk...

Juppi van kártya, irány a randink, így úgy néz ki, hogy pénteken hozzák az ágyat.Nagy a boldogság, Péteremmel elmentünk még a kedvenc üzletembe, a Farmersbe. Már meséltem róla, a mindenes üzlet és kinéztünk magunknak fazekat, lábost, meg hatalmas 210x210-es takarót.

Isteni dolog ez a téli leárazás, mert ezek mind feláron voltak….Mondtam ne siessük el a vásárlást, nézzük meg egy másik csuda jó boltban, ahol olcsó dolgokat lehet kapni. Szóval nézzük meg és akkor utána döntést hozunk, és vásárolunk.

Meghivatattam magam egy ebédre is, mert éhes voltam….Péteremmel Fish and Chips mellett döntöttünk, mondtam egy csók után, menj csak nyugodtan vissza dolgozni, én addig eszem, leülök a partra,átnézzem a boltokat, és utána folytatjuk a vásárlást….

3 és fél órát kellett csak  várnom, sütött a nap….isteni idő….

Elmentem a part közelébe, egy faszerkezetre ráültem, épp az óceánra lehetett látni….Azt tudni kell, hogy a városon belül sok kis parkocska van, meg ide a partra is rengetegen jönnek ki ebédelni….Megveszik a  kis ebédjüket, csoportosan kimennek a napocskára, jókat beszélgetnek, közben meg elfogyasszák az ebédjüket. Ezt otthon is be kéne vezetni….:)Kiülsz a napra, feltöltődsz D-vitaminnal, jókat eszel, egy jót beszélgetsz, és mosolyogva visszaballagsz dolgozni. Tudnak élni….

A délutáni vásárlásunk is sikerrel zárult, a Farmers boltban vettünk meg mindent, aztán elmentünk New-Worldbe, ott megvettük az élelmiszereket,és irány haza…Hosszú volt a nap…. És a végére esni kezdett…

Meg is ünnepeltük azzal, hogy felavattuk a fazekunkat…Péterem kifőzött tésztát, és előregyártott szósszal, jól meg is ettük…..

2010.10.18.

Amikor elindultunk ide az új világba, akkor fejenként 23 kg-val (mi kevesebbel érkeztünk)lehetett volna jönni.Így pakolásnál, jól meg kellet gondolnunk mit is hozunk magunkkal . Én ruhákat, 4 pár cipőt, 2 Csernus könyvet,ékszereket, angol könyveket és szótárakat hoztam magammal.  A  Csernus könyveket idén kaptam szülinapomra.Nagy vágyam teljesült ezzel, hogy eme két könyvet elolvashatom, magaménak tudhattok.

Az egyik könyv Dr. Csernus Imre A nő, a másik A férfi kötete.

Mikor megérkeztünk elkezdtem A Nő című könyvét olvasni, olyan érzés volt, mintha minden oldalról, kaptam volna egy pofont, mintha leöntöttek volna hideg vízzel. Azt hiszem mindenkinek ajánlani tudom…Eddig is foglalkoztatott maga a gondolat, hogy mitől nő a nő, hogyan lehet jól csinálni a különböző feladatainkat, a különböző szerepeinket, hogy mi az élet célom, mivel akarok foglalkozni, hogy ki is vagyok én valójában…Nem lövöm le a poént, hogy mi lesz a könyvben, mert szerintem mindenki mást fog levonni tanulságképpen.

Egy biztos egyben nagyon igaza van, ha te nem teszel meg valamit az életedért, akkor semmi sem fog változni….Ezért el is döntöttem elég a nyafogásból, a kifogásokból, hogy egyedül vagyok, hogy nem tudok kommunikálni….ha én ezekért a dolgokért nem teszek, és várom a sült halat, hogy berepüljön a számba, akkor semmi se fog változni.Szóval az egyik elhatározásom az volt, ha kiolvasom a könyvet, akkor minden nap angolozom. Ki is találtuk Péteremmel a legjobb mondja ennek, ha angol cikkek közül választok egyet, és azt lefordítom, ő meg ha hazaért, leellenőrzi. Így olyan cikket választhattok ami érdekel is, és nem unalmas, és nem  magolós tanulásban lesz részem, hanem egy élvezetesebb formájában.

Hát hölgyeim és uraim, az első cikk fordítása meg is történt, vért pisiltam , mire végeztem, de megcsináltam. El is felejtettem milyen is igazándiból leülni és angolozni. Az a nagy igazság, mivel kétszer nem sikerült a nyelv vizsgám, ezért én már lemondtam arról, hogy valaha is  megtanuljak angolul. Erre minden reggel ha felkelek, az új életem emlékeztet rá, ahhoz, hogy érvényesüljek itt, és valaha dolgozhassam, igen is meg kell tanulnom, igen is minden nap vért fogok húgyozni…..

Péteremtől kaptam, egy levelet, elkezdtem olvasni, és nagyon ismerős volt a történet, rá is kérdeztem poénkodva, hogy ezt te írtad? Erre ő visszaírja, hogy igen és elküldte a Határátkelős blogba, amit én is olvastam eddig az Origon. Hihetetlen, gondoltam, lehet, hogy megjelenik a mi kis történetünk a világjhálón, ráadásul Péterem irományaként?…. A levelet bemásolom amit kaptam:

Tortent egyszer a nem is olyan tavoli multban, hogy a parommal ( akkor meg jegyesem ) arrol beszelgettunk, hogy meg kellene lesni milyen az elet Magyarorszagon kivul. Jomagam munkambol kifolyolag mar jartam 1-2 nagyvarosban az EU-n belul ( Frankfurt, Stutgart, Koppenhaga, Brno, Praga ), es mindenkepp Angol nyelvterulet, es szakmai multamra valo tekintettel IT-s ( Unix sys admin ) helyekben gondolkoztunk. Tudtam, hogy Anglia/Irorszag, noha szep helyek, sajnos leepitesekkel probaljak atveszelni ezt az idoszakot. Uj Zeland valahogy mindig is tetszett, es tudtam, hogy szinte minden vagyam/almom megvalosulhat erre ( ocean, hegyek, erdok, kedves emberek ), igy be is irtam gyorsan keresobe, gondoltam hatha van valami online portal amin hirdetnek IT-s allasokat.

Elso talalat, nyero is volt, gyorsan be is irtam mifele allast keresek, es 63 talalat lattan kicsit megorultem.

Gondoltam valami kozepes, vagy nagyobbacska ceget kellene keresni, aki nem megy tonkre 1-2 heten belul, igy esett a valasztasom a mostani munkahelyem hirdetesere. Mivel a keresoben volt egy funkcio ami az eves fizetes megadasaval szukithette a talalatokat, gyorsan el is keztem addig emelni a limitet, amig eltunik a hirdetes, hogy be tudjam loni, mennyi az annyi. Itt majd leestem a szekrol. Gyors keresgeles, kinti APEH protaljan be is irtam az eves fizetest, es varakozba figyeltem, az oldal Please wait feliratat. A kikopott havi osszeg gyors atvaltasa meg is hozta a kedvemet, hisz atlepte azt az alomhatart, ami mint eletcel lebegett elottem. Valaha en biztos, hogy elerem, hogy ennyit keressek, s lam itt az alkalom ( 28 evesen, valahogy nevetsegesnek tunt, hogy ezt elerjem, es megis, az a szam most ott vigyorgott velem szemben ).

A hiba akkor is hiba, ha jol sul el...

 Gondolkodas nelkul, mar mar az eselytelenek teljes nyugalmaval, boktem ra a send CV gombra, es toltottem fel, az amerikas stilusban irodott CV-met, amit kotelezo volt naprakeszen tartani az akkori kenyeradomnal.

Aztan a nap tobbi reszeben valahogy epp felem billent a tragyaval megrakott szeker, es el is felejtkeztem eme cselekedetemrol.

Aznap este, egyszer csak csorog a telefon, megszakitva csendes pihengetesunket, sorozatnezes kozepette, s latom valami hosszu szam az. Privat mobil, csak 1-2 tenzleg arra erdemes kulfoldi kollega ismeri gondoltam baj van, gyorsan fel is kaptam.

Parom csak annyit lat, beleszolok, bemutatkozom, majd az esti fenyek kozepette is lathatoan elsapadok. No igen, megtetszett az oneletrajzom, s affelol erdeklodik az ismeretlen, hogy tudok-e most beszelni, merthogy ahogy szamolgatta azert mar benne vagyok az esteben, noha ott mar masnap reggelt irunk.

Rovid angolul megejtett csevej utan kozli, hogy koszoni szepen, hamarost jelentkezik, hogy egy technikai szakemberekkel megtuzdelt csoport elott felvetelizzek, mert o per pill csak azt szerette volna tuni milyen az angolom.

Letettem a telefonom, s ekkor lattam meg kedvesem arcan a dobbenetet, majd jott a kerdes, Ki, Mi, Minek, Miert, Hogyan es egyebkent is.

Ekkor dobbentem ra, kozos eletunk ma mar gyokeresen megvaltoztato mozzanatarol ( mikepp beadtam a jelentkezesem a vilag vegere - ahogy legkedvesebb baratom mondta, hogy hova is megyunk ) elfelejtkeztem beszamolni, esetleg ot is meginterjuvolni, mit szolna hozza. Magyarazkodas, es hosszas beszelgetes utan arra jutottunk ez meg nem jelent semmit, de igazan szolhattam volna elore... megjegyzem teljesen jogosak voltak az ellen felhozott vadpontok.

Ezek utan meg 3 kulon kulon mintegy 1,5 oras tengeren es kontinenseken tuli hivas volt. A mar emlitett szakmai interju, egy a leendo csapattal, illetve mivel egy ugyfel rendszereire vonatkozo allasrol volt szo, igy az ugyfel is bele kivant ( es mai napig kivan ) szolni abba, ki is lep be a rendszereire.

A masodik interju utan - melyet a csaladom is jelenletevel megtisztelt, parom elsapadva ramnezett, majd roviden ennyit mondott : Ezt nem hiszem el, ez kepes es felveteti magat!

S mint utobb kiderult, igaza lett. Az utolso telefonos egyeztetes utan, masnap reggel ( az ottaniak munkanapjanak vegen ) en meg almosan probaltam ebredezni, de parom surgetoleg keltegetett, mondvan belenezett a leelesladamba, es ott egy angol level ( csak alap angolt beszel ) vart benne szamokkal. Erre hamar kiroppent a csipa az en szemembol is, s gyorsan a monitorra fokuszaltam.

Gratulalnak, es ha nekem is megfelel oktober 3-an kezdhetnek, az altalam is kiszemelt osszegert.

Szeptember 5-e volt aznap, gyonyoru, napos keso nyari idovel megaldott pentek. Osszeneztunk, s csak annyit kerdeztem Mi legyen ?

Parom valaszat tudtam mi lesz, de azert megvartam : Peter, ekkora lehetoseget nem szabad kihagyni.

A mellekelve kuldott szerzodes-ajanlatot, bent a munkahelyemen tudtam kinzomtatni, alairni, s visszakuldeni.

Eldolt. Megyunk. Valahova a Vilag Vegere.

Munkatarsaimnak, ill csoportvezetomnek meg is mutattam izibe a levelet, amit vegyes erzelmekkel fogadtak. Valahogy en is. Amikor kijottem a managerem irodajabol, hogy akkor beadnam a felmondasom akkor tudatosult bennem. Itteni 6 eves palyafutasomnak vege, es megyek valahova messzire.

A kovetkezo harom het azzal telt, hogy 1-2 napra szallast talaljak, lehetoleg Wellington belvarosaban, tekintve, hogy a ceg is ott talalhato.

foglaltam azon izibe repulojegyet, s orultam is mint majom a farkanak, hogy kettonknek, oda-vissza ( merthogy ennyi ido allatt otthon nem lehetett elintezni a munkavallalasi vizumot, de ajanlattal, oda-vissza jeggyel, es nemi kezpenzzel elvileg turistakent belephetunk az orszagba - hataron nem is volt gond, csak megvizslatta es lemasolta a dokumentumokat a bevandorlasi hivatal illetekes kollegaja ) jegyet "csak" 950e HUF-ert tudtam foglalni.

Mint aki jol vegezte dolgat hatra is doltunk, es csak az utolso 8-9 napban keztunk pakolaszni, kilapatolni az addigi eletunket.

Megerkezett az atutalas a szamlankra, igy orvendezve beballagtunk az utazasi irodaba, hogy immaron ki is fizessunk a jegyunket.

Az elso akadaly

 A foglalasunkat mivel nem vettuk at 2 napon belul vissza is mondta a rendszer ( es tenyleg ott volt a visszaigazolo level aljan... de oadig ki olvas ?? ), nincs jegy, de mindjart meglesni van-e meg hely ?

Nincs.

20 perces kutakodast vegzett a kisasszony, s heureka, lett jegyunk 998e HUF-ert. Mielott azomban idaig jutottunk, mi leizzadtunk, meghaltunk, minden bajunk volt ( ekkorra mar mindketten leszamoltunk munkahelyeinken, alberlet visszamondva, cuccok jo resze mar otthon ). Jeggyel a kezunkben egymasba kapaszkodva halalkodva hagytuk ott az irodat. Egy pipa megvan.

Hogy majd konnyebb legyen asszonykam vizumanak intezese, illetve meg magyarhonban sikeruljon, kimondtuk a boldogito igent, nemi papirozassal, surgetett kerelemmel. Hetfon jelentkeztunk ( mar elore vittunk mindent amit csak kerhettek ), penteken delben meg mar meg is volt a papir. Yippi

Keszuoldes tovabb, hogy elindulhassunk naszutunkra .. par evre :D

Hazalatogatasok, bucsuzkodasok, orules, siras, bosszankodas ( milyen messzire mentek ) utan ott talatuk magunkat a repteren, csomagok mar valahol a szortirozo rendszerben, csalad integet, mi pedig indulunk... messze.

Akadalyok ? Vicces dogok egy szigeten

Egy eloadason hallottam, hogy valamelyik ( mar nem emlekszem melyik ) egyetemen az volt a szokas, hogy a vegzos hallgatok, egy utolso eloadason vesznek reszt, amelyen valamelyik professzor amolzan utravalokent beszedet tart. Tortent, hogy az egyik ilyen beszedre feljkert professzor, a felkeres utan egy hettel tudta meg, jo ha 2 honapja van hatra, mert elorehaladott daganatot talatak az agyaban. Igy az o utolso professzori felszolalasa valoban az o utolso felszolalasa lett, melyet inkabb a gyermekeinek szant.

A lenyege ez volt : Az elet tele van nehezsegekkel, melyek olyanok, mint a kofalak. De ezek a kofalak, nem azert vannak, hogy megakadalyozzanak bennunket, hanem azert, hogy megmutassak nekunk mennyire akarunk ateri a tuloldalara. Igy ne atoknak, hanem aldasnak tekintsuk ezeket a kofalakat, melyek segitenek megerteni, mennyire szeretnenk elerni valami.

Ez annyira megragadt bennem, hogy mara mar onkentelenul is csak mosolygok, ha valami problema merul fel.

Hat ebben bokezu volt velunk az Eg.

Megerkezven a szallasunkra csak egy gyors zuhanyra futotta az eronkbol, 28 orat repulni azert nem vicces.

Masodik nap mar volt bennunk annyi ero, hogy egy laptopot ( 10" kis alap gep ) be is szereztunk, illetve talatunk egy szupermarketet, ahol alap dolgokat be tudtunk szerezni.

Lakaskereses indul. Puff, szinte minden ideiglenes szallas foglalt, merthogy Rogbi Vilagbajnoksag van eppen, es a varos tele a szurkolokkal.

Mintha a fogamat huznak, nincs mit tenni, akkor maradunk egyelore itt, csak ez nem tesz jot a koltsegvetesunknek.

Leballagok a recepciora, paff, itt is minden foglalt hosszu tavon, de epp erkezett egy visszamondas ( gondolom valakinek a kedvenc csapata kiesett ), igy ha nem gond, hogy koltoznunk kell masik szobaba, akkor meg maradhatunk erre a hetvegere, de a kovetkezore semmikepp.

Sebaj. legalabb most meg birjuk.

Irok is gyorsan a nem tul olcso netrol a bevandorlasi ugynoknek, akkor talalkozzunk, beszeljuk at, mit es hogy. Hat az jo lenne, de o Auckland mellett lakik ( laza 650 km-re arreb ), szoval jol elmondja telefonon, es majd en szepen bemegyek, elintezem. Hat nem esett jol, de tenyleg el tudtuk intezni telefonon.

Orvosi. Merthogy egy evet meghalado tartozkodasi kerelemhez ez is kell.

Kerestunk is neten orvost, van is, de majd csak penteken rendel 3 utan. Affene, akkor Hetfon nem tudok kezdeni, tekintve, hogy a bevandorlasiak 3-kor zarnak.

Gyors ismerkedes, nem veletlen a neveben a az ismeros karaktertomorules ( Dr Gyenge ), 56-os magyarok a szulei, o mar kint szuletett.

Kedves, mindent hamar intezunk, de rontgen/vervetel az mashol van. De mindketto kozel.

10 ota etlen szomja, jo akkor seta indul. Rontgen van kozelebb, hat iranybaalltunk. Odaerkezve kiderul kigyulladt valami, az egesz epuletet lezartak, ma mar nem is nyintjak meg - mondta mosolyogva a tuzolto, aki latta teblabolunk ott, es nem talalunk valamit.

No akkor ennek fuccs, a kovetkezo valahol a tavolban, mar nem erunk ki, akkor irany a vervetel.

Felveteli lap kitoltese, mar majdnem bent is vagyok, mikor megkerdezi a noverke ettem/ittam-e, mondom neki nagy buszken 10 ota semmit. Elszomorodik, az nem eleg... Majd jojjek hetfon reggel. Kifele meg rakerdezek, meddig tart kiertekelni, mire mosolyogva kozli 3-4 munkanap. Pff... jovo heten se tudok kezdeni. No itt elment az eletkedvem, szerencsere parom eddigre tuljutott az elso sokkon es melypontjan, igy hamar gatyaba razott.

Hetfo reggel Rontgen, sajnos nem tudnak most velem foglalkozni, csak 10 ora utan. Visszakerdeztem, hogy ezen mi a sajnos. Meg el bennem a magyarorszagi EU helyzet, s igy meglepo volt.

Vervetel, minden siman megy.

10-re visszaertunk a rontgenre, adatlap, menjek a varoba. Meg meg se melegedett az ulepem alatt a borkanape, maris szolnak, menjek.

Fulkeben vetkozzek, ov maradhat. Fel perc utam "ramnyit" a noverke, kesz vagyok-e. Kesz. Odaallit a gep ele, melz sohaj. Kesz.

Meg alldogalok ott, mire bekukucskal, es mondja, kesz vagyunk mehetek oltozni. Kifele menet meg mutatja, hogy milyen szep tiszta a tudom ( sosem dohanyoztam, bar hianyoltam a jofele fekete kormolo teherautok kozott bringazott evek velt katranyfoltokat.

Kerdezem, kb mikor lesz meg az eredmeny? Valasz, mar el is koldte a beutalo orvosomnak. Allamat osszeszedtem a ket emelettel lentebbi padlorol, illedelmesen megkoszontem, kifele fizetes. Mas vilag...

No ha nem megy az olcso lakas onnalloan, akkor meg mindig ott az altalam nagyon kerult nepseg, az ingatlan ugynok. Hatha.

Ha ugynok az volt, raadasul az ellenszenves fajta.. plusz horror arat kert azert, mert kiad nekunk egy egyszobas, konyhasarkos lakast ( ha kifizetjuk, akkor csak egymast tudjuk nezni eves helyett a kovetkezo ket hetben ). No deal thanks.

Itt halkan megjegyzem, az sehol nincs feltuntetve, de allamilag megszabott, hogy 4 heti kauciot kell fizetni ( bond ), ami azert egy kisebb vagyon, ha az ember fia/lanya keszuletlenul erkezik.

Akkor adjuk lejjebb, nezzunk csak egy szobat, van sok, paroknak na ugy mar nincs, ahol van ott is csak a hetvege utan, de nekunk meg aludni kellene valahol megiscsak a hetvege alatt, ill kicsiny vagyonunk ( ket utazotaska tartalma ) is jol esne ha megmaradna.

Veszesen kozelgett a hetvege, de csutortokon rankmosolygott a cseresznye ( vagy csak beletorodtunk es mar nyugodtabban keresgeltunk mar nem tudom. Eldugott ugynokseg, kiado lakas kulkeruletben megfizetheto aron, nincs kozvetitesi dij, csak ures. Sebaj, kell. Kivesszuk.

No azt ugy am nem lehet. Meg kell nezni.

Szoval pentek reggel elszaladtunk megnezni. Ket szobas, ures, de van mosogep/szaritogep/huto, aram meg van, mert meg nem kapcsoltak ki az elozo berlo utan. A kilatas viszont valami hihetetlen. Hatranya meg ami miatt olcsobb, itt a repter, es hallani a gepeket. Mi az egy vasut kozeleben lako magyarnak ? :D

Vissza a varosba, delre keszen lesznek a papirok, szoval kijelentkezes, felesegem marad a cuccokkal, en meg spurizok dolgozni, merthat nekem mar olyat is kell. Delben koltozes, taxival ki, busszal vissza, dolgozas tovabb.

Mint jol fejlett tarsadalomban az aram/net bekotesi kerelemet neten is le lehet adni, igy meg is tettem mindezt.

Egyszer csak kapom a levelet, akkor jonnek kotni a netet, de nem kell nekik semmi, csak valaki nyissa ki az ajtot. Megbeszeltuk felesegemmel, ez menni fog, meg a teaval kinalas, de tobb ne nagyon legyen.

Bent elrancigaltak egy talalkozora, s mire visszaerek latom, hogy keresett parom, es miutan felhivom, kiborulva mondja, valami kis kinai volt egy kukkot se ertett abbol amit mondott, igy inkabb elment, nincs net. Par perc mulva fonokom mobilja ( meg kellett adjam, mert kertek ellenorzesi pontot, hogy valoban dolgozom-e ) csorog, s 2 perc visszakerdezgetes utan kiderul velem ohejt valaki beszelni.

10 perc telefonalas utan kiderult, o volt kint, de nem voltam otthon, es o nem kot semmit ha nincs ott a megrendelo, meg kulonben is nem tudta ellenorizni valoban en vagyok e a megrendelo szoval kuldjek el neki mindent es majd akkor jol kijon megint, es ha nem vagyok otthon nem kot semmit es vissza is mondja.

No itt utott vissza picit az, hogy itt minden 7. ember kiwi, itt szuletett, a tobbiek bevandorloak. Nem mondom, hogy en mennyire jol beszelek angolul, de azert meg szoktam erteni amit mondanak, es meg is tudom magam ertetni, de ez a faszi nem volt egyszeru eset, nem is csoda, hogy parom szolid angol tudasaval meg csak kikovetkeztetni se tudta mit akart.

Masodik felvonasban elore egyeztetett idore hazaugrottam, es immaron egy telejsen erthetoen kommunikalo technikus jott ki, akirol a fel eletutjat mar tudta a felesegem ( megiscsak tud azert angolul :P ) mire hazaertem. Bekotes 5 perc, volt egy kis gondja a magyarra allitott billentyuzettel, de azert megoldottuk ;)

Szoval kiertunk, van hol aludni, butorok meg nincsenek, de mar talatunk hasznalt cuccokat jo aron, es csak a fizu megerkezesere varunk.

Elorol kezdjuk, nullarol, de mar most erezzuk, jo lesz ez.

Menet kozben  - szerencsere felvaltva - mindketten besokaltunk, elegunk lett, de mindig fel tudtuk segiteni a masikat. Nem is tudom, hogy lehet ezt egyedul vegigcsinalni, hogy ne fusson haza az ember a sokadik nehezseg lattan.

Juliusban ha valaki azt mondja en szeptemberben a tavasz illataiban tobzodo Wellingtonban dolgozom, kerek en is abbol amit szed, mert ilyen latomast akarok. No de ez mar nem az. Valosag.

Hat eddigi utunk nem volt zokkenomentes, de elvezzuk, van sok felfedeznivalo, tetszik, hogy a parkban mosolyogva ramkoszonnek ismeretlenek ( valahol az az erzes fog el, mint otthon Hondaban ulve masik Hondast latva intettunk egymasnak, vagy akar felrehuzodva ismeretlenul is elbeszelgettunk, csak itt mindenki ilyen ), a penztaros mosolyogva koszont, es erdeklodik, hogy erzed magad ( es nem azert mert kotelezo.. ).

Peter es Klari

Ui.: Sajnos a net otthon meg mindig akadozik, es nem az igazi, illetve nem az en hosszu ujjaimnak terveztek a 10"-os billentyuzetet, a cegnel pedig nem lehet babralni a billentyuzet kiosztasaval, igy utolag is bocsanat, hogy ekezetek nelkul irodott meg e mu.

Olvasva a blogot valahogy elfogott az erzes, nekunk is van mit bedobni a kozosbe :)

2011.10.17.

Hétfő este van, és úgymond az ágyamból, vagyis a hálózsákomból írom ezeket a sorokat. Már öt napja nem írtam ide, ebbe a kis monológomba….Péterem közben hozzám bújik, és megpróbál aludni.

Isteni hétvégénk volt, nagyon vártam már…Végre Péterem itthon volt, és sok tervünk volt a hétvégére.Első, hogy elmegyünk a városba körbenézni, milyen bútorok is vannak, mennyiért, és hogyan lehetne kihozatni hozzánk. Szombat reggelre kisütött a napocska, előtt minden nap esett, ami nem szokatlan erre. Sokat esik, hiányolom is azt a sok napfényes óra számot amit olvastam…Hová bújsz el napcska….

Szóval és tettel a reggelink után felkerekedtünk a városba. Gyalog mentünk, a mi jól bejáratott útszakaszunkon. Több boltot is megnéztünk indulásunk előtt, volt két használt bútor bolt közte. És hát ahogy lenni szokott találtunk egy “gyöngyszemet” is, egy bolt formájában…. A boltot úgy hívják Farmers.Minden megtalálható benne, bútortól, a ruhákig, smink készletektől, a parfümökig, gyerekruháktól, a gyerekjátékokig, a konyhai eszközök és kiegészítőktől, az ágyneműkig. Egy szó mint száz ideális bolt, főleg hogy téli leárazások vannak…. és mind-mind egy légteres boltban találtuk, úgy hogy véletlen arra tévedtünk. A kirakatban megláttunk, párnákat,takarókat. Pont amire szükség is van, és láss csodát egy ilyen csuda helyre kerültünk. Olyan ez a történet mint Aliz, csoda országban, tátott szájjal és kinyílt szemekkel csodálkoztam rá a boltra. Azt hiszem az egyik kedvenc helyem is lesz. Ahogy hazaértünk Péterem rendelt is nekem egy törzs vásárlói kártyát… Nem vagyok híve ezeknek a kártyáknak, de ide kell nekem….:)

De visszatérve a bútorokra, az egyik használt boltban láttunk is egy két dolgot, ami jó lenne nekünk, úgyhogy meg is beszéltük, ha megjön a fizú, Péterem ebéd szünetében találkozzunk és megvesszük amit szeretnénk….

Voltunk egy másik bútor boltban, ahol csodás különböző színű fa bútorokat láttunk, csodás konyhai asztalokat. Azt kell mondanom szerencsére egyezik az izléssünk, és meg is beszéltük, kb ki mit szeretne, ki mit lát, és ki hogy gondolja berendezni a leendő lakáskánkat…

Azt még el kell mesélnem, megbeszéltük, most ahol lakunk 6 hónapra vettük ki. És nincs benne fűtés, vagyis se kandalló, se semmi, mert hát itt Új-Zélandon eleve nincs központi fűtés, szóval megbeszéltük, hogy keressünk valami szép kis házacskát, ami majd naposabb helyen lesz, és szeretnénk egy kis kertecskét, vagy legalább erkélyt, ahová majd kiülhettünk egy teára, vagy este egy pohár borra, ahol majd  beszélgethettünk, és nézhetjük a tájat, ahol majd pihenhettünk....

Szóval a mostani lakáskába a legszükségesebbek lesznek megvéve. Egy ágy mert az mindenképp kell. Jó, jó a földön aludni, de ágyban mégjobb… És kell  egy kis asztalka is, meg valami ülő alkalmatosság, kanapé formájában. Szóval szép lassan, előre….

Vasárnapi napunk is úgy indult, hogy lemegyünk még  venni kenyeret, meg vajat, mert hát jön a hétfő, és reggelizni kell. Úgyhogy irány a bolt….Drága Péterem, egy cselhez folyamodott, már egy hete rágta a fülemet, hogy fel kéne menni a Viktória hegy tetejére, a kilátóba, hogy onnan milyen lehet a kilátás.

Úgyhogy amikor a park elágazójához értünk, akkor mondta menjünk a parkon keresztül, de ha már ott vagyunk, akkor sétáljunk fel a kilátóhoz is. Aki ismer tudja, nem annyira szeretek sétálni, pláne nem a hegynek fel….szóval kelepcébe csaltak….Próbáltam kimenteni magam, hogy napokig esett az eső, és biztos sár van, meg nagyon felfele kell menni, meg ilyenek…, de elindultunk és azt mondhatom egyáltalán nem bántam meg. Csodás táj szegeződött a szemünk elé, az egész félszigetet beláttuk. Szavakba nem lehet önteni, de fényképekbe sem, mert a fényképezőgépet meg otthon hagytuk, mondván mi boltba megyünk. Szóval a képekkel adósok vagyunk, de ami késik az nem múlik….

2011.10.12.

Hölgyeim és Uraim, bekötötték az internetet hozzánk, Boldogság van ezerrel. Sajnos itt mivel sziget ország, úgy van , hogy korlátos a net, úgyhogy ügyesen kell majd csinálnom. Erre sajna nincs annyira kiépítve a rendszer, hogy korlátlan netünk legyen, de majd szerintem ennek is eljön majd az ideje. Addig is mindenki takarékoskodik és nem pazarol.

De van netünk, és ennek annál is inkább örülök, hiszen az otthoniakkal így tudjuk tartani a kapcsolatot.Úgyhogy reszkessetek, nem szabadultok meg tőlünk olyan könnyen.....

Van netünk, van netünk, van netünk, van netünnk, van netünk, van netünk, van netünk, van netünk, van netünk, van netünk, van netünk, van netünk, van netünk, van netünk, van netünk….:)

Boldogság van, boldogság van, boldogság van, boldogság van, boldogság van, boldogság van:)…

2011.10.11.

Elég változékony napjaink vannak, egyik nap süt a nap , a másik nap már felhős-esős időnk van,még otthon se szokott ennyire változékony lenni az időjárás.Most is ha kinézek az ablakon felhős az ég, hol esik, hol nem, olyan szomorkás, alvós idő van, egy kicsit az őszi időre emlékeztet.

Ma éjszaka már az egyik kis szobában aludtunk, ami majd a leendő hálószobánk lesz,nagyon hidegek voltak az éjszakák a nappaliban, és gondoltuk kis szoba, könnyebben beleheljük…

Tegnap megvolt az első sirógörcsös kiakadásom,Péter megrendelte a netet, tegnap jött is a kínai kisfiúnk, hogy bekösse, csak nyelvi akadályokba ütköztünk, ő nem értett engem, én meg nem értettem őt.Szóval patt helyzet volt….Pétert próbáltam telefonon elérni, persze pont nem tudta felvenni, úgyhogy utána ő beszélt vele telefonon, és megbeszéltek egy újabb időpontot, ami holnap lesz, szerdán, hogy végre legyen netünk, és legyen kapcsolatunk az otthoniakkal.

Visszatérve a kiakadásomra, telesírtam egy csomó zsepit, megettem a dugi csokinkat, majd mikor Péter hazajött mondtam neki, nincs azzal bajom, hogy üres a lakás, azzal sincs bajom, hogy hálózsákokban kell aludnom, azzal sincs bajom, hogy egész nap egyedül vagyok, de azzal igenis bajom van, hogy nem tudok kivel beszélgetni, nem tudom magam  megértetni, szóval nem tudok semmit. Nem tudom használni az egyik legfontosabb érzékszervemet, a számat.És ez  a legrosszabb.Olyan mintha sérült lennék.  Hiányzik a régi életem,pont  elkezdett összeállni minden, mint egy puzzle, kezdet minden a helyére kerülni…

Most kezdhettem elölről.Az az igazság nehezen veszem rá magam az angol tanulásra, pedig muszáj lesz, ez nem állapot.Kéne egy magyar barátnő, aki vezeti a kezem, hogy ő hogy tudott beilleszkedni, vagy csak akivel tudok beszélgetni….

Péter tegnap kérdezte is ha ennyi aggályom volt, miért nem szóltam, és akkor visszamondta volna a munkát. De kérdem, hogy lehet a másiknak azt mondani egy ilyen hatalmas, nagy lehetőség előtt, hogy hagyjuk, mert félek, mert félek attól mi lesz velem, hogy találom meg itt a helyem az Új HAZÁBAN…Azért megkértem ha nagy ötlete lesz, előtte beszélje meg velem, ne adogassa csak úgy be a hátam mögött az önéletrajzát….

Szóval itt állunk, egyedül vagyok, unatkozom, nem mozdulok ki, nem beszélek…és várom haza Péterem… 

2011.10.09.

Madár csicsergős jó reggelt mindenkinek, csodás napra ébredtünk gyönyörűen süt a nap, az égen alig van felhő. Nyoma sincs a tegnapi szomorkás, felhős, esős napnak. Az ilyen időjárás itt is ugyanolyan nyomasztó tud lenni,mint otthon. Délutánra mondta is Péterem ne üljünk az üres lakásban, menjünk inkább sétáljunk be a városba. Ez az útvonal úgy néz ki, hogy dombnak felfele, majd a város közelében van egy park azon keresztül, és leérsz a városba. Persze hazafelé is gyalog jöttünk, jó volt, ettünk egy kebabot, sétálgattunk, majd hazajöttünk aludni.

Ma meg ilyen csodás napra ébredtünk, készül a reggeli teánk , én egy napos helyre, leülve irógatok,Jó reggelt….Megyek csinálok valami reggelit, hiszen a reggeli a legfontosabb étkezésünk.

Egy tényt el kell mesélnem, ami hihetetlen számomra, remélem megvan mindenkinek az a virág, hogy Kála.Ugyebár ez a virág nálunk nagyon drága és esküvőkor szoktuk hasznosítani, csokorba, vagy diszitésre.Mindenki kapaszkodjon meg itt a Kála szabadon nő, és olyan mintha bármelyik mezei gaz lenne…Hihetetlen, mindenhol ott van egy kéz nyújtásnyira, otthon meg ritkaság számba megy…A “dudva”

Elkezdtem kitakarítani a másik két szobát is, lepucoltam az ablakokat, a bejárati ajtót lemostam, hiszen szép tiszta lakás, meg rend a lelke mindennek. A kinevezett leendő hálószobánkba a gardrób szekrénybe kipakoltam a ruháinkat is, mármint csak azokat amiket fel lehet váll fázni, kezd alakulni a dolog,bár majd akkor lesz igazán otthonos a lakáska, ha lesznek majd benne bútorok is.

Lassan de biztosan haladunk a célunk felé, hogy új otthonunk legyen, vagy legalábbis egy kis fészket csináljunk, ahová jó lesz hazajönni.

 A nappaliban 2 nagy ablak van, mikor reggel felébredsz, pont ide süt a nap, nagyon jó kis meleg lesz benne. Szép napunk van, előbb az ablak előtt álltam és csak néztem a repülőket, ahogy szállnak le.

2011.10.08.

Hálózsákos jó reggelt mindenkinek, megvolt az első éjszakánk a lakáskában. Este lefekvéskor biztos ami biztos, megszámoltam a sarkokat. Izgalmas volt ez az éjszaka, csak mi, 2 hálózsák,2 táska, ami lakásban van. Nem mondom hogy jól aludtunk, néha fáztunk, néha pisilni kellett, néha arra ébredtem, hogy a fáj a csípőm, a földön alvástól. Éljen a nomád élet, éljen a kempingezés, úgyis ritkán volt benne részem.

2011.10.07.

Péntek van és elérkezett az a pillanat amitől féltünk, eddig sikerült maradnunk a hotelben. A rögbi világkupa miatt minden szálloda, minden szállási lehetőség elkelt, így a tegnapi napunk egy kis szorongással, idegeskedéssel tarkítva, azzal telt, hogy a hétvégére valami lakhatást keressünk.

Péterem talált egy ügynökséget, akik házakkal, lakásokkal foglalkoznak. A város központtól nem messze találtunk egy kis lakáskát, ami 300 dollár plusz foglalóért kivehető volt.

Ma reggel voltunk megnézni. 10 perc busz útra van a belvárostól és a buszmegálló konkrétan a ház előtt van. Wellingtont úgy kell elképzelni, hogy egy nagy völgyben van,körülötte nagy dombok, hegyek. Ez a lakás is egy domb tetején van, sorházak vannak egymás mellett és mi a legfelső sorházat vesszük ki.Csodás fentről a látvány.Két kis szobája van plusz egy amerikai jellegű szoba-konyha, egy fürdőszoba, amiben kád van(nagyon örülök ennek a ténynek), és egyben van a wc-vel. A kis szobákban, gardrób szekrények vannak, aminek ugyancsak örülök.

Egy baj van csak vele, sajnos üres a lakás, úgyhogy szép lassan be kell majd rendeznünk. Egyedül egy hűtő, egy villany tűzhely, egy mosógép, és egy száritógép van benne. De van vendégszobánk, úgy szívesen látunk mindenkit.

Lehet egy ideig nem is tudok majd e-mailt küldeni, mert nem lesz netünk, hiszen most hétvége jön, nem tudunk majd intézkedni.De majd szorgalmasan jegyzetelgettem addig is hogy vagyunk, mi történik velünk, és ezt majd küldőm amint tudom.

Jelentem megkaptuk a lakáska kulcsát, épp ablak mellett ülök,van egy kis leülős párka rész előtte, és nézem ahogy folyamatosan egymás után szállnak le a repülők. Nem messze található a repülőtér, nem messze volt, hogy lassan több mint egy hete mi is leszálltunk, és elkezdtük Kiwi életünket.Most meg ha azt nézem a lakáskánkból írok, szóval zajlik az élet. Péterem visszament dolgozni, úgyhogy egy gyors tisztitószeres bevásárlás után elkezdtem takarítani.

Pihenő szünetemben írom e sorokat, friss az élmény, gondoltam leírom, megemlékezem, elkezdem….

2011.10.05.

Gombóc van a gyomromban,azt hiszem ez az új-zélandi álom most kezd valósággá válni….tüsszentettem is erre a mondatomra….úgyhogy igaz…egyedül vagyok, drága “uram és parancsolom”, elment az első munkanapjára. Mint egy jó “managernek”, az volt a feladatom, hogy elinditsam…együtt reggeliztünk,kivasaltam az ingét, nagyon csinosan ment.Tetszet nagyon tetszet, le is fotóztam.

Szóval, elkezdődött….Ready….Set….Go….

2011.10.04.

Jeles nap a mai, ma van Péteremmel az évfordulunk…Igen, igen már 3 éve annak, hogy mi eldöntöttük, hogy egymás szagát szeretnék szagolni….Gyorsan eltelt ez a 3 év, talán túl gyorsan is, rohan az idő szokták mondani, és ezt most így visszanézve tényleg így van…Örülök, hogy találkoztunk, egy jó és okos emberrel vagyok együtt, aki inspirál, erőt ad, biztat engem. Igazi társ…Még vitatkozni is imádok vele, jól érvel, racionálisan gondolja át a problémát…Egy szó mint száz SZERETEM…nagyon, egyre jobban, minden nap egy kicsit jobban, és most már elmondhatom, ő az én édes kicsi FÉRJECSKÉM.

Mindenki üljön le és képzelje el, hogy a Klári aki én volnék, nyelvi akadályokba ütközöm,most érzem leginkább mennyire szerettek beszélgetni, ismerkedni, pletykálkodni….és most meg vagyok fogva, mert ebben az országban, angolul kommunikálnak, I am speak English little bit, de ez sajna nem elég…Nehezen megy a kommunikáció, nekem, aki sokat beszélne…Úgyhogy bajban vagyok….segitség…

Molnár Kati angol tanárnőm, most biztos nevet, ott fent a mennyországban, hogy most már nincs menekvésem meg kell tanulnom angolul…már nem menekülhettek tovább, hiszen ha érvényesülni szeretnék, ha szeretném magam eladni, ha munkát szeretnék, akkor sürgősen meg kell tanulnom ezt a nyelvet.Zárójeles mondat, elég sok mindent megértek, de kifejezni magam nem mindig  megy…Péteremre vagyok utalva….

A mai nap legjobb híre, Péter megkapta a munkához a vízumát, holnap reggel indithattom is dolgozni.Nagyon ügyesen ment ma minden, nyitott bank számlát, és csinálhatott adó kártyát, úgyhogy nincs menekvés, holnap munka ezerrel. Nagyon örül neki, és én is a sikerének. BOLDOGSÁG VAN…

Sajna még a lakhatásunk, nincs elintézve, két helyet voltunk ma
megnézni….hhhmmmm….mondhatom eddig eredménytelenül zajlott, holnap igyekszünk meghosszabbítani a hotelben lakásunkat, meg megkérdezzük hosszú távon lenne-e hely….Egy baj van hétvégére tele vannak, félek mi lesz…

Azt hiszem ma már nem gondolkodom ezen, ráérek holnap aggódni…Fáradtak vagyunk…

2011.10.03.

Hétfő van egy új hét kezdete, és a nap végére azt mondhatom egy pozitív hét kezdete, végre látszik a sok loti-futi eredménye, lassan de biztosan haladunk a célunk felé, hogy Péternek beadhassuk a papírjait a munkáltatói  vizumjához.Reggel vérvétellel kezdtük, majd jött a tüdő röntgen, majd voltunk egy édes hölgynél Klára Szentirmay. Ő a Magyarok  tiszteletbeli főkonzulja. Másod generációs Magyar, szépen beszéli a Magyar nyelvet és egy csodálatos nő.Csak rébuszokban tudok róla beszélni.

Hát amit mindig mondok az igaz “édesek ezek a Klárák”. Klára lefordította és lepecséltette Péterem erkölcsi papírját, miszerint büntetlen előéletű.

Több mint 2 órát beszélgettünk vele, jó érzés volt magyarul beszélgetni, kaptunk finom süteményt és meleg teát, mert ahogy mentünk hozzá, jól megáztunk.(Ma Wellington időjárása igen esősre sikeredet…)

Nem beszélve arról hogy felajánlotta a segítségét, ha bármi kérdésünk, bajunk lenne, nyugodtan szólhattunk neki. Ez olyan biztonságot jelent számunkra, amit nem tudunk eléggé megköszönni.

Olyan ő a magyaroknak, mint egy “anyuka”, megnyugtató hangja, jó ízű beszélgetésétől, az ember mosolyra derül, és máris napsütésesen látja a világot.

Rég találkoztam ilyen inspiráló emberrel, akire fel lehet nézni, példaképnek lehet tekinteni. Azt hiszem újabb példaképpel bővíthettem a gyűjteményemet….

§  Assisi Szent Klára, a klarissza rend megalapítója

§  Balázs Klári énekesnő

§  Katona Klári énekesnő

§  Kokas Klára zenepedagógus, szakíró

§  Leövey Klára író, pedagógus

§  Tolnay Klári színésznő

§  Klára Szentirmay Magyar Tiszteletbeli Főkonzul

2011.10.01.

Október elseje van, túl vagyunk 2 napon, a tegnapi nap volt a holtpont, amikor próbálsz előrébb jutni az intézkedésekben, és valahogy minden ellened dolgozik, remélem ezek után csak jó jöhet.Hétfőn sok minden eldől, megyünk orvoshoz, meg Péternek beadjuk a papírjait a bevándorlási hivatalba, hogy megkapja a munkáltatói vízumát.

2011.09.30.

Van az a pont, amikor azt mondod eleged van, hogy semmi se jön össze, hogy csak a saját farkadat kergeted, és valahogy nem jutsz előrébb. Persze nem panaszkodni akarok, tudtuk, hogy nem lesz könnyű, tudtuk, hogy az "az új álomért",nagy árat kell fizetnünk. Egyrészt mindenkit otthon hagytunk akit szeretünk, felrúgtunk mindent magunk körül,  a munkánkat az életünket....és mégis ha már itt vagyunk, egymásnak, nem adhatjuk fel ezt mondogatjuk, nem kullogunk haza, ezt mondjuk....ez erősít minket, ez tart életben, mert hát a remény hal meg utoljára....

Délutánra ránk jött a teljes elkeseredés, amikor kedvetlenül sétálsz a másik mellett, próbálsz nem sírni, próbálsz egyenes háttal kihúzva csinálni a dolgod.Egész nap ugráltunk, orvosnál voltunk, egy ingatlanosnál, hiszen rendes szállásunk nincs még....próbálunk túlélni minden napot, és tudod hétvége jön, amikor semmit sem tudsz majd tenni, talán majd hétfőn, mondogatod magadban, talán majd....

2011.09.29

Első levél a hazaiaknak:

Jelentem megérkeztünk,annyi,de annyi élményem van,de kezdjük a legelején. Egy kicsit féltem a repüléstől,hogy milyen, hát izgalmas annyit elmondhatok, Angliáig kis géppel mentünk, hiányoltam is azt a filinget, amit a tévékben látni, de aztán azt is megtapasztaltam,milyen a nagy gépen. A repülés nem is olyan félelmetes, csak fel és a leszállás volt rosszabb,olyan mintha hullámvasúton ülnél, egy kicsit liftezik a gyomrod, meg olyan lebegős érzésed van, de túl lehet élni. A kiszolgálás tökéletes volt, bár volt olyan gondolatom, hogy megtanítom őket tojás rántottát és csirkét fűszerezni, merthogy izétlen volt a kaja.

Az út rettentő hosszú, de a végére belejöttem a ki és beszállás procedúrájába, a csomagok felvételébe, a folyamatos thank you és a i would like tea mondatokba:)

A leszállás után, és a csomagok és a vám után jöttünk a szállásunkra, a levegő itt hihetetlen tiszta, és sós az óceán miatt, egy kicsit marta is a  nyálka hártyánkat, a taxisunk iraki fiatalember volt, és ami számomra hihetetlen volt, hogy az autó amivel jöttünk hibrid autó volt, majdnem elájultam....más világ....hihetetlen....

A szállásunk itt van a belvárosban,mindenhez közel, egy nagy alvás után ma volt az első városnézés, az emberek hihetetlen kedvesek, mindenhol megkérdezik alap kérdésként hogy vagy? mi újság?, és rendkívül segítőkészek, egy néni látta, hogy nézzük a térképet, odajött és útbaigazitott.

Cosmopolitan város ez a Wellington, sok féle néppel találkozol, mindenfele kávézok, kis éttermek, kis üzletek, itt a belvárosban nincsenek nagy multi cégek, szóval egészen más hangulata van  a vásárlásnak, a környezetünknek:)

Igazán majd holnap lesz az intézkedős és rohangálós napunk.....

Röviden ennyi, de majd folytatom....Olyan érzetem van mintha Carry Bradshow lennék a Sex és New Yorkból:)

2011.09.28

Megérkeztünk a szállásunkra, egy jó meleg zuhany, és irány az ágy, azt hiszem mára ennyi jutott, délután van, de annyira kimerültek voltunk, hogy el is aludtunk....majd holnap írok haza ígérem, ma csak sms-re futotta....