Amikor kiérkeztünk, fontosnak tartottam, és még mindig fontosnak tartom, hogy megismerkedjünk magyarokkal. Gondoltam ha már ilyen messze kerültünk az anyaországtól, és persze nemcsak mi, akkor jó lenne magyar szavakat hallani....
3 hónapja vagyunk itt, és mondhattom egyre több magyarral megismerkedtünk. Sőt voltunk egy magyar klubban Karácsony előtt, ahol pont egy kicsit a karácsonyra készülődve, voltak előadások.Versek, köszöntők, jó kis zenés produkciók.....Megható volt,persze azt emlitenem se kell, mert aki ismer tudja, hogy néha érzékeny vagyok.Szóval be kell vallanom egy kicsit elpityeredtem, gyorsan ki is szöktem, nehogy valaki észrevegye.
Ezután tudatosult bennünk, hogy igen most először nem otthon töltjük a karácsonyt, szeretteink körében, hanem itt. Ahol sütött a nap Karácsony napjain, ahol az Óceánpartra mennek az emberek, ahol grillezni szoktak, ahol zöld minden....Szóval fura, és keserédesen vártuk a napot.
Új- Zélandi Karácsony: Erre a Szentestét nem ünneplik. És itt nem a jézuska hozza az ajándékokat, hanem a Mikulás.Műfenyőket diszitenek fel, de ezt már december közepén megteszik. A várost is feldiszitik egy kicsit, a boltokban is megjelennek akarácsonyi akciók, a kis diszek.
Egy dolog miatt éreztük, hogy karácsony van.Péter egyik kollégája meghivott minket a családjához. Hogy együtt töltsük velük, és mégegy családdal a Karácsonyt. 2 kislányuk van Terencéknek , édesek nagyok, szöszkék, elevenek, tele vannak energiával, és nagyon várták a karácsonyt. Vettünk is a gyerekeknek ajándékokat:)Meg odafele vettünk jégkrémet is:)
Mesélték, hogy 4 éven keresztül, mindig esőben ünnepelték a Karácsonyt itt. És most csodás napsütéses, meleg időnk volt:)80 km-re kijöttünk a várostól. Szóval most először néztünk körbe mi is van Wellington város után. A táj egyre szebb lett, egyre kisebb-kisebb városok voltak, köztük maga a természet terült el. Olyan gyönyörű tájakat, házakat, hegyeket láttunk. Maga a buszút, elég csöndesen telt köztünk, mert csak néztünk ki az ablakból tátott szájjal:)
Csodás napot kaptunk Péter Kollegájától, befogadtak minket, együtt vacsoráztunk, együtt társasoztunk, jókat beszélgettünk. Nagyon jól esett nekünk:)Meghivtak minket Szilveszterre is. Szóval együtt lépünk át az új évbe.
Izgatottan várom a 2012-es év mit hoz számunkra, mert igy év vége fele sok sok izgalmat tartogatott.Terveink vannak, és azt hiszem meg is tudjuk majd valósitani őket,hiszen egy hatalmas csoda már teljesült.Itt vagyunk egy Új Világban. Talán ez ad erőt, hogy ezek szerint nincsenek lehetetlenek.....
Egy egyszeri pécsi lány esete, egy egyszeri borsodi fiúval...,avagy hogy és miként boldogulunk egy távoli világban,Kiwilanden:)
JJJJJuuuuppppppiiiiiiiiii:)
Ma csoda történt, megkaptam a legszebb ajándékomat Új-Zélandtól:) Hölgyeim és Uraim, megkaptam a Work Visámat. Olyan örülés van, hogy azt el se tudom mondani, majd kicsattanok:)
Ma ünneplés lesz este ezerrel, vettem egy jó nagy marha szeletet, amit mindjárt befűszerezek, és este ki tudjuk sütni a grillen.....Sör,Bor, Coca-Cola a hütőben:)PPPssszzzz Péternek el ne mondjátok, még nem tud róla:)
Ma ünneplés lesz este ezerrel, vettem egy jó nagy marha szeletet, amit mindjárt befűszerezek, és este ki tudjuk sütni a grillen.....Sör,Bor, Coca-Cola a hütőben:)PPPssszzzz Péternek el ne mondjátok, még nem tud róla:)
Fried Bread alias Lángos készités:)
Drága Eni meghivott minket egy szuperszonikus estére,Anitával és Tibivel a városban találkoztunk, és együtt indultunk Eniékhez. Eni egy csupasziv leányzó aki legalább tized magával lakott, egy hatalmas családi házban. Olyan a hangulat mintha egy koliba érkezne az ember, sok ember kis-nagy helyen is elfér.
Olyan kultur sokk ért amit eddig ennyire intenziven még sose nem éreztem:)
Hihetetlen jó hangulat uralkodik a házban, volt spanyol, német, koreai, kiwi, ir stb. fiatal, meg persze mi magyarok. A terv az volt, hogy megmutatjuk mi az a Magyar Lángos:) Nem is a szimpla lángos, hanem a Sajtos-Tejfölös Lángos:),jó sok fokhagymával:)
Eni megdagasztotta a tésztát, közben Anita, úgymond folytatva a "munkáját", csinált nekünk isteni kávét...Nikaraguai kávét....valami fenséges volt, könnyed, habos, isteni izű kávé. Igazság szerint még soha nem ittam ilyen finom kávét. Kettő le is csúszott az est folyamán:)
Kimentünk a szabadba, ott sütöttük meg a lángosokat, azt kell mondjam, hihetetlen sikerrel. Ahogy sült,úgy fogyott....Mindenkinek nagyon izlett. Már sütés közben azon gondolkoztunk, legközelebb mit kéne majd csinálni:)
Nagyon jól éreztük magunkat, beszélhettem....Nemcsak magyarul, hanem angolul, néhány mondatot németül, és egy két szót spanyolul....:)Azt nem állitanám, hogy mindent értettem, meg szememmel, mindig kerestem valakit, egy kis segitségre, ha nem tudtam egy-egy szót.
Összegezve: Nagyon jó este volt, mosollyal a számon aludtam el....
Olyan kultur sokk ért amit eddig ennyire intenziven még sose nem éreztem:)
Hihetetlen jó hangulat uralkodik a házban, volt spanyol, német, koreai, kiwi, ir stb. fiatal, meg persze mi magyarok. A terv az volt, hogy megmutatjuk mi az a Magyar Lángos:) Nem is a szimpla lángos, hanem a Sajtos-Tejfölös Lángos:),jó sok fokhagymával:)
Eni megdagasztotta a tésztát, közben Anita, úgymond folytatva a "munkáját", csinált nekünk isteni kávét...Nikaraguai kávét....valami fenséges volt, könnyed, habos, isteni izű kávé. Igazság szerint még soha nem ittam ilyen finom kávét. Kettő le is csúszott az est folyamán:)
Kimentünk a szabadba, ott sütöttük meg a lángosokat, azt kell mondjam, hihetetlen sikerrel. Ahogy sült,úgy fogyott....Mindenkinek nagyon izlett. Már sütés közben azon gondolkoztunk, legközelebb mit kéne majd csinálni:)
Nagyon jól éreztük magunkat, beszélhettem....Nemcsak magyarul, hanem angolul, néhány mondatot németül, és egy két szót spanyolul....:)Azt nem állitanám, hogy mindent értettem, meg szememmel, mindig kerestem valakit, egy kis segitségre, ha nem tudtam egy-egy szót.
Összegezve: Nagyon jó este volt, mosollyal a számon aludtam el....
Lassan-lassan Karácsony
Hétvégére kisütött a nap, ez úgy kellett nekem mint száraz virágnak a viz....Hihetetlen egy nap alatt mennyit melegedett az idő. Most is mig irom ezeket a sorokat, kint ülök a ház előtt, süt a nap, a madarak csiceregnek. A felső szomszédban szól a zene, ma is buliznak a fiatalok. Jól teszik....
13 nap és itt a szenteste, fura nagyon fura, nemcsak azért, mert ilyen gyorsan eltelt ez az év, hanem azért is, hogy bár az eszem tudja, hogy jön a Karácsony, a meleg miatt, a napsütés miatt, nem érkezett meg a Karácsonyi hangulat. Idén nincsen adventi koszorúnk, nincs ajtódiszünk, nem lesz Karácsonyfánk, nem lesznek karácsonyi sütik. Persze majd valami menüt ki találok, de most még olyan messzinek tűnik minden....
Péterem licitált egy grill sütőre, meg is nyerte, tegnap hozták ki. Itt áll a ház előtt....Márcsak egy ponyvát kell hozzá szereznünk, ha esik az eső, le tudjuk fedni, ne ázzon el....Olyan férfi státuszszimbólum ez a grillsütő, gondolom kell valami férfias dolog, ha már nincs kocsink....
Én csak sört kértem a grillsütőnk mellé, ha már grill húsi, akkor sör is legyen....
Élménybeszámoló:Tegnap voltunk az Állatkertben. Itt rendezték meg Péterék cége az éves karácsonyi partyt.
Olyan az állatkert mintha vadaspark lenne, kis ösvények...édes állatkák....jó hangulata van:)
13 nap és itt a szenteste, fura nagyon fura, nemcsak azért, mert ilyen gyorsan eltelt ez az év, hanem azért is, hogy bár az eszem tudja, hogy jön a Karácsony, a meleg miatt, a napsütés miatt, nem érkezett meg a Karácsonyi hangulat. Idén nincsen adventi koszorúnk, nincs ajtódiszünk, nem lesz Karácsonyfánk, nem lesznek karácsonyi sütik. Persze majd valami menüt ki találok, de most még olyan messzinek tűnik minden....
Péterem licitált egy grill sütőre, meg is nyerte, tegnap hozták ki. Itt áll a ház előtt....Márcsak egy ponyvát kell hozzá szereznünk, ha esik az eső, le tudjuk fedni, ne ázzon el....Olyan férfi státuszszimbólum ez a grillsütő, gondolom kell valami férfias dolog, ha már nincs kocsink....
Én csak sört kértem a grillsütőnk mellé, ha már grill húsi, akkor sör is legyen....
Élménybeszámoló:Tegnap voltunk az Állatkertben. Itt rendezték meg Péterék cége az éves karácsonyi partyt.
Olyan az állatkert mintha vadaspark lenne, kis ösvények...édes állatkák....jó hangulata van:)
Eső....
Napok óta esik az eső.....Úgy vágyom egy kis napsütésre....Már imádkoztam a Maori Istenekhez.....Már énekeltem a Süss fel napot.....Eddig nem segitett:)
Csap, sok viz, száritás
Mondtam már, hogy velünk mindig történik valami. Ez most sem volt máshogy....Vasárnap vacsorára voltunk hivatalosak. Egy fiatal pár, Anitám és Tibi, meghivott minket amolyan móka-kacagás-vacsorázós estére. A történet ha igy nézzük szépen indul. Nagy készülődés, egy kis smink, hajszáritás, hogy jobban mutassak:)(Ahogy mondani szoktam, restaurálom magam...)
6-órára beszéltük, meg hogy a városban találkozzunk, és onnan megyünk hozzájuk. 5-kor elindultunk gyalog, esős délelőtt után, megnyugodott az idő. Gondoltuk sétálunk egyet.
Szuper esténk volt, isteni volt a vacsora....Iszonyat jót beszélgettünk, a hasam fájt a nevetéstől. Ráadásul tele volt fini kajcsival, egy kis sörrel, borral.....Este megint eleredt az eső.... Csörgött a telefon, mire elővettük elnémult, és persze ilyenkor szám kijelzése nélkül, nem tudtuk ki keresett.... Jól eláztunk, de nemcsak mi hanem a lakás is...Majdnem fél 11 után érketünk meg a kis lakáskánkba, ahol állt a viz a konyhában, a mosogatóban, a szobában a szőnyeg félig elázva. A csapból meg folyt a viz....A szomszéd srác kint ült a ház előtt, minket várt...Mondta hivtak szerelőt....
Azt azért el kell mondanom hogy a szivinfarktus után, márcsak egy kérdés maradt bennem. Hogy a fenében maradt nyitva a csap, amikor mindig visszajövök megnézni az ablakokat, meg mindent, ha elmegyünk....Szóval ez egy olyan rejtély amire azt hiszem csak akkor jövünk rá, a jövőben feltalálnak egy olyan szerkezetet, amivel a múltban lehet jönni.....
Jött a szerelő bácsi, elmondtuk mi történt a csappal, mondta biztos a szellem nyitotta ki....Aztán megbeszéltük, ha 5 órája nem vagyunk itthon, akkor valszeg jobban eláztunk volna, és nemcsak mi hanem a szomszédok is....
A történet úgy folytatodik, miután minden szomszédot megismertünk egyszerre, mert itt voltak ők is...., kissé itasan, kissé szomorúan, konkrétan sirhatnékom volt, elkezdtünk vizet meregetni, száritani a szőnyeget, 2 törülközővel. Nem sokat aludtunk....
Akiktől béreljük a lakást a cég, másnap intézkedett, hivatott szőnyegtisztitót, és mondta hogy leszerelik és kicserélik az egész csaptelepet a konyhában, úgyhogy jön majd egy vizvezetékszerelő is.....
Számomra hihetetlen, hogy ilyen gyorsan és szekszerűen megoldották a dolgot....
2 nappal később úgy állunk, hogy 2 turbos fújószerkezet fújja, száritja a szőnyeget.... Holnap jönnek újra a szőnyegtisztitók, rendbe rakni a szőnyeget....
Egy szó mint száz, ilyen még nem történt velünk, és a jövőben 120 x ellenőrizni fogok mindent....
Péter
Péterem újabb cikket irt a Határátkelős oldalra:
„A minap elgondolkoztam, vajon mennyit spóroltunk volna, ha tudjuk mit, hol, mennyiért érdemes beszerezni.
Azt nem mondhatnám, hogy mára mindentudóak lettünk párommal, de egy-két ötletet, illetve az alapköltségeket talán sikerül összeszednem, így aki Kiwiföldre érkezik (netán Wellingtonba), esetleg csak mereng azon, hogy meg kellene nézni ezt a helyet is, találhat köztük érdekesnek számító adatokat.
Vízum kell
Turistaként maximum 3 hónapra lehet jönni Magyarországról. Ha így jössz, kell lennie havonta 1000 NZD (azaz új-zélandi dollár, 1 NZD kb. 175 forint) / fő pénzednek, vagy hitelkártyának vagy bankszámlának hitelesített banki igazolássaé. Ha már munkavállalóival érkezel, akkor elég megvillantani... :)
A „bejövök és majd jól találok munkát”-elv már nem működik. Itt is érződik a válság, megszigorították a bevándorlást.
Kétkezi kisegítő munkás (mosogató, kukta, árufeltöltő) nem kell. Egyrészt az itt lakók is el tudják látni, másrészt a kínai / indiai bevándorlók ezen posztok felettesei, akik előszeretettel választanak saját népükből. A hiányszakmákrólezt a linket érdemes megnézni. Ha ezekben van végzettséged ÉS gyakorlatod, akkor jó eséllyel pályázol.
Az angol nyelv kell, bár kézzel-lábbal is lehet bevásárolni, éldegélni, de dolgozni nem. Senki nem vesz fel, ha nem tud veled szót érteni, ráadásul a bevándorlásiak sem foglalkoznak veled.
Nem érdemes csalni. Ha egyszer bekerülsz a rendszerbe, mindig megtalálnak. Vízum nélkül egyetlen napot sem érdemes itt tölteni, vagy ha igen, és kilépsz, vagy elkapnak, kiutasítanak és sosem jöhetsz vissza.
Lakáskérdés
Lakásbérlés esetén a kaució a törvényben előírt 4 heti lakbér. Ellenben csak akkor vághatsz bele, ha van referenciád a munkáltatódtól és az előző főbérlődtől. Mindenhez referencia kell...
Fűtés egyébként nincs. Az öregebb épületek (ezek az olcsóbban bérelhetőek) könnyű faszerkezetesek, szigetelés nélkül. Az újabb építésűekben már akad szigetelt / légkondis.
Egyszobás (ún. studio) apartmant 270 NZD / hét kezdőártól lehet bérelni. Ugyanez a szoba az olcsóbb szállodákban 70-100 NZD / nap. Bútorozatlan lakás 300 NZD / héttől fölfele (a bútorozott nagyon ritka).
Szobár 100-160 NZD/ héttől lehet bérelni, bár ehhez szinte mindenképpen személyesen kell bemutatkozni a tulajdonosnak vagy a képviselőjének, aki engedélyezi a szoba kivételét, de indoklás nélkül meg is tagadhatja.
Nyugodtan elzavarhatnak
Bármelyik szolgáltató mondhatja neked, hogy bocs, veled nem kötök üzletet, és ez itt jogos és törvényes. Ellenben ha valakivel bizonyíthatóan törvénytelenül bánik egy szolgáltató, akkor kb. azzal a lendülettel örökre be is csukhat.
Itt semmi sem ciki. Annyira vegyes a társadalom, hogy nincs az a stílus, vagy öltözék, ami kiütné a biztosítékot, vagy az utca emberének felkeltené a figyelmét. (Azért első alkalommal megakadt a szemem az acélkék sörényű üzletasszonyon, a vöröses hajú szeplős kínain, de ma már kezdek hozzászokni...)
Napszemüveg, napkrém kell. Aki ismer, tudja, rettenetesen utálom a krémeket, kencéket és egyebeket. Tél végén még éppen hogy csak sütött a nap, és a parton sétálva egy óra alatt megpirult az arcom. Az UV nem viccel.
No pets
Nagyon kevés helyen lehet állatot tartani, macska még csak-csak megoldható, de kutyákat sajnos nagyon kevés helyen engednek. A kedvencek kiutaztatása cca. 500-600 ezer forint, plusz kiérkezéskor egy hónap karantén, aminek díja 1200 NZD (azaz kb. 200 ezer forint). Viszont ezen idő alatt a kedvenc látogatható.
Az árak
Vízum
300 NZD / fő / kérvény. Ha több, mint 12 hónapot akarsz maradni, akkor kötelező az orvosi vizsgálat, ami 500 NZD / fő.
Közlekedés
Vagy veszel egy autót kiérkezéskor (az otthoni jogosítvány itt egy évig jó, utána honosítani kell), vagy ha inkább tömegközlekednél, akkor buszon úgynevezett Snapper kártyával teheted ezt meg. Ez egy előre feltölthető kártya, a letéti díja 10 NZD, viszont olcsóbban lehet vele utazgatni.
A tömegközlekedés egyébként jónak mondható, a buszok tiszták és viszonylag gyakran járnak (15-20 percenként). A közlekedés zónás, ha nem kell átszállni, akkor érdemesebb az említett Snapper kártyát használni, ha át kell szállni mondjuk a melóhely és a lakhely között, akkor jobb a havi bérlet.
Ebből a kétzónás (Wellington és a közvetlen agglomeráció) buszjegy buszon megvéve 3,5 NZD, Snapperrel 2,5 NZD. A havi bérlet 95 NZD.
Kaja
Az ebéd (meleg egytálétel, esetleg nagyobb szendvics) 10 NZD körül mozog. A bevásárláshoz vannak a kis családias boltok, illetve a városban X nevű áruháznak van több boltja, illetve a külső kerületekben a nagyobb szupermarketek, ahol inkább a többet olcsóbban elv miatt éri meg (de ehhez már autó kell).
Helyi csirke és disznó nincs, csak ausztrál import, így aztán a csirkemell kilója 15-25 NZD, a disznóé 12-20. A hal 16-40, míg a marha 14-35 NZD. A fűszerek drágák, a tejtermékeket pedig egy konzorcium tartja kézben, a minősége kiváló, de drágább, mint otthon (2 liter tej 5 NZD).
A többi ételár nagyjából megegyezik a magyarországival. Általában véve két főre heti cca 150-200 NZD a kaja, de ekkor már otthon is főzöl.
Közüzemi díjak
Áram 30 NZD / hó + fogyasztás: cc 100 NZD / hó
Net kábelen 40GB letöltési korláttal (korlátlan nincs) 65 NZD / hó
Gázt (bár van) nem nagyon használnak, így árat nem tudok mondani.
Ez+az
Az edények alapjáraton drágák (egy sima fazék, ill. 30 cm-es serpenyő 70 NZD), de gyakran vannak leárazások valamelyik boltban (mi mindent féláron tudtunk eddig beszerezni).
Mi egy, nagy, kényelmes, ámde rettenetesen drága (1200-1500 NZD) ágyat vettünk, 140x200-as méretben.
Tévéből gyakorlatilag csak az óriási LED/LCD/plazma rettenetek kaphatók, áruk kb. mint otthon.
A számítógép és a kütyük drágábbak, mint otthon, kb. annyival, mint a vám és a tengerentúli import költsége. A háztartási kisgépek 80-100 NZD-nél kezdődnek... hihetetlen összegeket el lehet cseszni rájuk.
A bevételi oldal
Az átlagkereset 40 ezer NZD / év, azaz cca 3300 NZD / hó. Az IT-területen ennek nem ritkán a dupláját is meg lehet kapni, a többiről egyelőre nem tudok nyilatkozni.
Hirtelen ezek jutottak eszembe, ha valaki arra adja a fejét, hogy idetéved, ötletekkel (hova, honnan, mi, hol) tudunk segíteni, ha írtok az oldal szerkesztőjének.”
Blog irás
Mindenki mondta, hogy régen irtam a blogomba. Ennek egyetlen oka van, és az az őszinteség. Az ember, köztük én is, főleg most hogy, az érzelmi skálám (rossz érzések, jó érzések) minden szegletén átmegyek, nehezebben adja ki magát.
És ha az ember blogot ir, az egyfajta őszinte önkifejezés. Vagyis lecsupaszitom magam, minden réteget levetközve, kéne leirnom, hogy vagyok, hogy vagyunk, mit gondolok, mit gondolunk....Amit néha félek megmutatni....De igyekszem levetközni eme érzéseket, és irni, hogy is alakulunk....
És ha az ember blogot ir, az egyfajta őszinte önkifejezés. Vagyis lecsupaszitom magam, minden réteget levetközve, kéne leirnom, hogy vagyok, hogy vagyunk, mit gondolok, mit gondolunk....Amit néha félek megmutatni....De igyekszem levetközni eme érzéseket, és irni, hogy is alakulunk....
Család
Mióta elváltak a szüleink, mind mind a családból szanaszét kerültünk, különböző városokba Magyarországon. Amikor otthon voltam teljesen természetes volt ki hol van, ki mit csinál. Ritkán találkoztunk, hiszen annyi fele voltunk, annyi félét csináltunk. Mégis megnyugtató volt a gondolat, hogy tudtam, ott vannak a közelemben,és ha személyesen nem is annyit, de telefonon tartottuk a kapcsolatot. Most hogy ilyen messze kerültem, még fontosabbak lett a családom, egy-egy beszélgetés velük. Ezek azok a kincsek amiből az ember erőt tud meriteni, És ilyenkor jön rá arra az ember, mennyire keveset találkoztunk, mennyire keveset beszélgettünk mig otthon voltam.
Névnapok vannak a családomban, hugikámnak, apukámnak és az öcsémnek a névnapja.
És ez az első év amikor kimaradok ezekből az ünnepekből. Hiszen most is beszélünk, de kevesebbet, kimaradok már az otthoni dolgokből. Hiányoznak is....Igen-igen még ahogy anyukám mondaná, a vitáink is hiányoznak. Hiszen akkor tudtam róluk mindent.....Hiányzik a családom, a kutyusom....És bele se merek gondolni, milyen érzéseim lesznek majd ha itt lesz a Karácsony....
Névnapok vannak a családomban, hugikámnak, apukámnak és az öcsémnek a névnapja.
És ez az első év amikor kimaradok ezekből az ünnepekből. Hiszen most is beszélünk, de kevesebbet, kimaradok már az otthoni dolgokből. Hiányoznak is....Igen-igen még ahogy anyukám mondaná, a vitáink is hiányoznak. Hiszen akkor tudtam róluk mindent.....Hiányzik a családom, a kutyusom....És bele se merek gondolni, milyen érzéseim lesznek majd ha itt lesz a Karácsony....
Orvosok, Vizsgálatok
Lassan 2 hónapja hogy itt vagyunk, úgyhogy lassan de biztosan elkezdjük a papirjaim összegyűjtését, hogy leadhassuk a Bevándorlási Hivatalba, hogy megkapjam a munkához a vizumomat. Kiváncsi leszek mennyi ideig fogják elbirálni, Péteremnek hamar megvolt, hiszen agreditált munkavállalóval volt szerződése, meg a papirjai is rendben voltak, hála Hajnalkának a bevándorlási ügynökünknek, aki segédkezett.
Nagyon érdekes tény számomra, hogy még Pétert a vizuma a munkáltatójához köti, én ha minden igaz, szabad munkavállalási vizumot kapok, ami azt is jelenti, hogy vállalkozást is nyithatok. Persze ilyen terveim nincsenek egyenlőre. Örülök ha majd munkát találok, hiszen ebből a helyzetből Péterem óriási előnnyel rendelkezik, egyrészt hiányszakmában, informatikai területen dolgozik, másrészt, irigylem az angol tudásáért, amit évek alatt szerzett meg, kemény munkával. Szóval előttem egyrészt a példa, hogy igenis meg lehet tanulni angolul. Remélem az előnyömre válik, hogy angol nyelvterületen vagyok, vagyis angol nélkül nem megyek messzire:)
Szóval én is elkezdtem az útamat az alagútban, hogy majd meglássam a fényt a végén.
Péterem kért nekem időpontot Dr Gyenge Jánoshoz:), vagyis Dr. John Gyengéhez. Péntek délutánra kaptam. John sajnos már nem beszéli a magyar nyelvet, még a szülei mentek ki '56-os forradalom idején Új-Zélandra. Ő már itt született, másod generációs magyar. Hihetetlen kedves ember ő is meg a kollégái is. Az asszisztens nénije emlékezett ránk még múltkorról. A kötelező bejelentkező papirok kitöltése után, bementem a doktor úrhoz,kórtörténetem megbeszélésére, meg megnézte a szemem, a torkom,a vérnyomásom, volt súly mérés....stb. Péteremet is kértem hogy jöjjön velem, mert mindenhol elmondom ahol társaságban vagyunk, persze angolul, hogy ne haragudjanak ha magyarul szólalunk meg egymás között. Mivel én nem értek meg mindent, Péterem segisége kell....Én vagyok az ő managerre, ő meg az én tolmácsom:) Jó kis munkamegosztás, családon belül:)
A doktor úr szerencsére minden rendben talált, és a vizelet vizsgálatomon is minden rendben volt. Úgyhogy megnyugodva sétáltunk ki a rendelőből. Péterem visszament dolgozni, én meg mentem a csajos-csacsogós napomra.
Hétfőn, tegnap voltam röntgenen voltunk, szerencsére ott is minden rendben volt.
Péterem oda is elkisért, majd vettünk ebédet. Tegnap Koreai kajcsit probáltunk ki, menüt kértünk elvitelre. Azt kell mondjam nagyon finom volt. Sajna arra nem volt időnk, hogy együtt fogyasszuk el az ebédet, Péternek vissza kellett mennie dolgozni.
Én salátát ettem, rizzsel,és hurkapálcikán megsütött csirke falatokkal. A csirkefalatok különböző fűszerekkel voltak pácolva. Mindezt leöntve mogyorós szósszal. Kellemes meglepetés volt nekem, fini, fűszeres, nyam nyam....:)
Péterem disznó húsit evett úgyanigy, csak tésztába csavarva kapta a salátát....Neki annyira nem jött be a szósz mint nekem, sokkalta a mogyorót:)
Ma reggel meg, vérvételen voltam, Péteremnek nyolcra kellett mennie dolgozni, a recepciós nénivel való beszélgetésünk után, neki mennie kellett.
Megint rám tört a jól ismert félelem, olyan ez a félelem, mikor kisgyerekként félsz, hogy elveszel a tömegben...
Szóval egyedül maradtam, de nagyon kedves volt velem mindenki, szerencsére mindent megértettem. És az is kiderült, igen piros még mindig a vérem, nem zöld, nem kék, úgyhogy szerencsére nem vagyok idegen:) Egy kicsit nevettünk is ezen, miközben vért vettek tőlem.
Majd buszra szálltam, szerencsére az 5-ös busz jött, ami a házunknál rak le, úgyhogy nem kellett a lenti megállóból dombot megmászni. Alig voltak a buszon, a buszsofőr bácsi meg is kérdezte új vagyok-e. Mert még nem láttot a buszon, mondtam neki ha bemegyek a városba akkor gyalog megyek, de most vérvizsgálaton voltam, úgyhogy inkább buszoztam. Vérvételek után egy kicsit szédelgek, ezért most nem vállaltam be a sétát.
Egy szó mint száz, az orvosi vizsgálatokat kipipálhattom, majd csak az eredményekért, meg a kitöltött papirokért kell elmenni... Szóval jöhet a többi dolog....
Nagyon érdekes tény számomra, hogy még Pétert a vizuma a munkáltatójához köti, én ha minden igaz, szabad munkavállalási vizumot kapok, ami azt is jelenti, hogy vállalkozást is nyithatok. Persze ilyen terveim nincsenek egyenlőre. Örülök ha majd munkát találok, hiszen ebből a helyzetből Péterem óriási előnnyel rendelkezik, egyrészt hiányszakmában, informatikai területen dolgozik, másrészt, irigylem az angol tudásáért, amit évek alatt szerzett meg, kemény munkával. Szóval előttem egyrészt a példa, hogy igenis meg lehet tanulni angolul. Remélem az előnyömre válik, hogy angol nyelvterületen vagyok, vagyis angol nélkül nem megyek messzire:)
Szóval én is elkezdtem az útamat az alagútban, hogy majd meglássam a fényt a végén.
Péterem kért nekem időpontot Dr Gyenge Jánoshoz:), vagyis Dr. John Gyengéhez. Péntek délutánra kaptam. John sajnos már nem beszéli a magyar nyelvet, még a szülei mentek ki '56-os forradalom idején Új-Zélandra. Ő már itt született, másod generációs magyar. Hihetetlen kedves ember ő is meg a kollégái is. Az asszisztens nénije emlékezett ránk még múltkorról. A kötelező bejelentkező papirok kitöltése után, bementem a doktor úrhoz,kórtörténetem megbeszélésére, meg megnézte a szemem, a torkom,a vérnyomásom, volt súly mérés....stb. Péteremet is kértem hogy jöjjön velem, mert mindenhol elmondom ahol társaságban vagyunk, persze angolul, hogy ne haragudjanak ha magyarul szólalunk meg egymás között. Mivel én nem értek meg mindent, Péterem segisége kell....Én vagyok az ő managerre, ő meg az én tolmácsom:) Jó kis munkamegosztás, családon belül:)
A doktor úr szerencsére minden rendben talált, és a vizelet vizsgálatomon is minden rendben volt. Úgyhogy megnyugodva sétáltunk ki a rendelőből. Péterem visszament dolgozni, én meg mentem a csajos-csacsogós napomra.
Hétfőn, tegnap voltam röntgenen voltunk, szerencsére ott is minden rendben volt.
Péterem oda is elkisért, majd vettünk ebédet. Tegnap Koreai kajcsit probáltunk ki, menüt kértünk elvitelre. Azt kell mondjam nagyon finom volt. Sajna arra nem volt időnk, hogy együtt fogyasszuk el az ebédet, Péternek vissza kellett mennie dolgozni.
Én salátát ettem, rizzsel,és hurkapálcikán megsütött csirke falatokkal. A csirkefalatok különböző fűszerekkel voltak pácolva. Mindezt leöntve mogyorós szósszal. Kellemes meglepetés volt nekem, fini, fűszeres, nyam nyam....:)
Péterem disznó húsit evett úgyanigy, csak tésztába csavarva kapta a salátát....Neki annyira nem jött be a szósz mint nekem, sokkalta a mogyorót:)
Ma reggel meg, vérvételen voltam, Péteremnek nyolcra kellett mennie dolgozni, a recepciós nénivel való beszélgetésünk után, neki mennie kellett.
Megint rám tört a jól ismert félelem, olyan ez a félelem, mikor kisgyerekként félsz, hogy elveszel a tömegben...
Szóval egyedül maradtam, de nagyon kedves volt velem mindenki, szerencsére mindent megértettem. És az is kiderült, igen piros még mindig a vérem, nem zöld, nem kék, úgyhogy szerencsére nem vagyok idegen:) Egy kicsit nevettünk is ezen, miközben vért vettek tőlem.
Majd buszra szálltam, szerencsére az 5-ös busz jött, ami a házunknál rak le, úgyhogy nem kellett a lenti megállóból dombot megmászni. Alig voltak a buszon, a buszsofőr bácsi meg is kérdezte új vagyok-e. Mert még nem láttot a buszon, mondtam neki ha bemegyek a városba akkor gyalog megyek, de most vérvizsgálaton voltam, úgyhogy inkább buszoztam. Vérvételek után egy kicsit szédelgek, ezért most nem vállaltam be a sétát.
Egy szó mint száz, az orvosi vizsgálatokat kipipálhattom, majd csak az eredményekért, meg a kitöltött papirokért kell elmenni... Szóval jöhet a többi dolog....
Csajos napok:)
Pénteken összeültönk "szomszédasszonnyal", hiszen megbeszéltük, kéne megint egyet kávézni, és egy jót beszélgetni. Hála neki, megismerkedtem mégegy itt élő leányzóval.Szavakba nem tudom foglalni milyen jót beszélgettünk mi hárman. Anitám dolgozott 5-ig, meglátogattuk a kávézóban ahol dolgozott. Kaptunk tőle fini kávét, én Jázminos zöld teát ittam:), mézecskével:). Nagyon finom volt. Amig Anitámra vártunk, hogy befejeze az aznapi munkáját, lementünk a part közelébe leülni.
Majd Anitámmal kibővülve csacsogós napot tartottunk, mindenféléről beszélgettünk.Arra az elhatározásra jutottunk, hogy ez nekünk olyan jól esik, hogy hetente egyszer meg kell ismételnünk....Úgyhogy folyt.köv.:)
Még egy hir ehez kapcsolódóan, Anitámmal megbeszéltük, hogy megalakitjuk az Angolt tanulok klubját:) Igy találkozunk szerdán, hogy egy kicsit tanulgassunk, az itteni könyvtárban.
Mégegy dologban megegyeztünk, hogy majd úgyis fogunk találkozni, hogy a pasikat is hozzuk, nehogy kimaradjanak a jóból:)
Majd Anitámmal kibővülve csacsogós napot tartottunk, mindenféléről beszélgettünk.Arra az elhatározásra jutottunk, hogy ez nekünk olyan jól esik, hogy hetente egyszer meg kell ismételnünk....Úgyhogy folyt.köv.:)
Még egy hir ehez kapcsolódóan, Anitámmal megbeszéltük, hogy megalakitjuk az Angolt tanulok klubját:) Igy találkozunk szerdán, hogy egy kicsit tanulgassunk, az itteni könyvtárban.
Mégegy dologban megegyeztünk, hogy majd úgyis fogunk találkozni, hogy a pasikat is hozzuk, nehogy kimaradjanak a jóból:)
Ünnepek
Van még egy érzés bennem, egész héten bennem volt...Amibe az ember bele sem gondol addig, amig a világ másik végére nem kerül. És ezek az ünnepek....
Az én családomban sok mostanában a szülinapok, meg jönnek majd a névnapok, meg hát igen lassan lassan megint itt a Karácsony, megint eltelt egy év.
Van egy szokás nálunk, a mi családunkban, ha valakinek szülinapja van, és éjfélt üt az óra, előveszed a telefonod , és felköszöntöd a szülinapost.....Én anyukámat hivtam fel....
Persze vannak kivételek, ha tudjuk hogy a másik korán kell, vagy későn feküdt, vagy vizsgaidőszaka van....szóval vannak kivételek amikor nem keltjük fel szerettünket....
Visszatérve anyura, pont fél nap eltérés van az otthoni és az itteni idő között.Felhivtam, jó volt hallani a hangját, persze felébresztettem, de megérte.
Most hogy itt vagyunk, sokkal fontosabbak lettek az ünnepek, főleg, hogy nem lehettünk otthon, és nem tudjuk együtt ünnepelni...
Anyukámék ma buliznak, hiszen anyum szülinapja nemrég volt, és lassan jön öcsémé is, meg hugikámmé is....És sajna idén először kimaradok, ahogy kimaradunk majd a karácsonyból is...
Még valamiről meg kell emlékeznem és ez a halottak napja, mégha gyergyát, vagy mécsest nem is gyújtottunk, lélekben otthon voltunk.
Drága nagyijaim, papijaim, családom, Apó, Anyó, Endre bácsi, Tündi, Péterem családja, soha nem feledünk, a szivünkbe éltek, ahogy a tanitásaitok is....
Az én családomban sok mostanában a szülinapok, meg jönnek majd a névnapok, meg hát igen lassan lassan megint itt a Karácsony, megint eltelt egy év.
Van egy szokás nálunk, a mi családunkban, ha valakinek szülinapja van, és éjfélt üt az óra, előveszed a telefonod , és felköszöntöd a szülinapost.....Én anyukámat hivtam fel....
Persze vannak kivételek, ha tudjuk hogy a másik korán kell, vagy későn feküdt, vagy vizsgaidőszaka van....szóval vannak kivételek amikor nem keltjük fel szerettünket....
Visszatérve anyura, pont fél nap eltérés van az otthoni és az itteni idő között.Felhivtam, jó volt hallani a hangját, persze felébresztettem, de megérte.
Most hogy itt vagyunk, sokkal fontosabbak lettek az ünnepek, főleg, hogy nem lehettünk otthon, és nem tudjuk együtt ünnepelni...
Anyukámék ma buliznak, hiszen anyum szülinapja nemrég volt, és lassan jön öcsémé is, meg hugikámmé is....És sajna idén először kimaradok, ahogy kimaradunk majd a karácsonyból is...
Még valamiről meg kell emlékeznem és ez a halottak napja, mégha gyergyát, vagy mécsest nem is gyújtottunk, lélekben otthon voltunk.
Drága nagyijaim, papijaim, családom, Apó, Anyó, Endre bácsi, Tündi, Péterem családja, soha nem feledünk, a szivünkbe éltek, ahogy a tanitásaitok is....
Apró örömök, amik nekem hatalmasak....
Nem tudom hogy ismeritek-e azt az érzést, amikor egy ember új helyre kerül és egyedül érzi magát, egy teljesen új világban, nem simerősek a nyelvek, a helyek, a szinek, az utcák....Szóval minden új, persze szokták mondani hogy az új dolgok, azok izgalmasak, hiszen fel kell fedezni őket...De van ennek egy másik oldala mint minden pénzérmének, az új maga ijesztő is, hirtelen kicsinek érzed magad egy nagy világban....Na ezt az érzést probálom megtörni, napról napra, ne legyen minde idegen és új, Hogy szép apránként felfedezzem ezt a sok újat, hogy merjek kimenni, merjek ismerkedni, merjek elintézni olyan egyszerű dolgokat mint a bevásárlás, vagy posta, vagy szimpla beszélgetés. Arra tudnám hasononlitani a dolgot mint a gyerekek, mikor egyre többet szivnak magukba, mint a szivacs, egyre több információhoz, tudáshoz jutnak, annál jobban elboldogulnak ebbena világban, amit nem is ők választottak, hanem csak a szüleik által vesznek részt ezen a nagy "utazáson", amit ÉLETnek nevezzünk....
Egyre többet sétálok le a városba, egyre jobban mozgok a világ eme részén, egyre kevésbé félek elindulni...
Ma is egyedül mentem le vásárolni, mert Péterem ügyeletes ezen a hétvégén.Ezek nekem nagy kihivások....Azt kell, hogy mondjam....De túléltem, bevásároltam, hazajöttem busszal, megköszöntem a sófőrnek, hogy elhozott....Itt ez szokás, és szépnek találom, otthon is mondjuk, de nem mindenki....Szóval The mission completed:)Just straight forward direction toward to light...
Egyre többet sétálok le a városba, egyre jobban mozgok a világ eme részén, egyre kevésbé félek elindulni...
Ma is egyedül mentem le vásárolni, mert Péterem ügyeletes ezen a hétvégén.Ezek nekem nagy kihivások....Azt kell, hogy mondjam....De túléltem, bevásároltam, hazajöttem busszal, megköszöntem a sófőrnek, hogy elhozott....Itt ez szokás, és szépnek találom, otthon is mondjuk, de nem mindenki....Szóval The mission completed:)Just straight forward direction toward to light...
Elmúlt napok....
Sok mindenről szeretnék beszélni, vagyis írni. Érdekes ez a blog írás, amikor elkezdtem napló formájában vezetni mi is történik velünk, akkor valahogy könnyebben ment, mint most. Egy kicsit megtorpantam, pedig ugyanazt csinálom mint eddig, de valahogy maga a Blog írás sokkal felőségteljesebb dolog. Mert maga a tudat, hogy itt többen belenézhetnek, egyrész hihetetlen jó dolog, másrészt, félelmetes, hogy kiadod magad, kiadod az érzéseidet.Velünk együtt élhettek át dolgokat....És óhatatlanul felmerül ilyenkor, vajon másoknak tetszik amit csinálok, vajon másoknak segitek ezekkel a gondolatokkal, vajon nem ijesztem e meg a családomat, a barátaimat, az érzéseimmel?
Azt hiszem ezek egyenlőre költői kérdésként lógnak a levegőben, addig is igyekszem leirni hogy vagyunk, mi történik, mit gondolunk, mit gondolok....Bár néha örülnék, a Péterem is irna ide, hogy nemcsak az én szemszögemből lehessen olvasni....,de remélem ami késik , az nem múlik:)
Mozgalmas hétévégén vagyunk túl, ezt nemcsak az izomlázam miatt érzem, hanem a sok kép miatt ami készült.
Szombaton megmásztuk újra a Mount Viktóriát, mert jogosan jöttek otthonról a kritikák, hogy rendben van, hogy elsőre is megmásztuk, de hol vannak a képek róla, meg a tájról, meg úgy egyébként is:)
Még mindig rá tudunk csodálkozni, milyen gyönyörű erre a táj, hogy milyen sok féle zöld szint láttunk....Tavasz van és most kezdenek nyilni a virágok, különböző szinben pompáznak, a a hömérséklet egyre melegebb,csicseregnek a madarak. Úgyhogy jelentem tényegesen olyan mintha tavaszodna.
A túra maga most jobban ment mint először, valahogy könnyebben másztam fel, és a látvány ami elénk tárult mikor felértünk, még mindig pazar.Végre a nap is kisütött, szóval minden adott volt a jó képekhez. A kilátó alatt van egy ágyú, amire peresze Klárinak fel kellett másznia. Ki nem hagytam volna.Alig vártam, hogy a gyerekek leszálljanak róla, és én mint "nagy gyerek" kipróbáljam:)Kényelmes volt:)
A kilátóba sokan feljönnek, turisták, helybeliek....Persze nem csodálom, olyan mint a nyugalom szigete, csodás táj terül eléd, láttod az óceánt, láttod a repülőteret, ahogy fel és le szállnak a gépek...És láttod magát egész Wellingtont...Ezt a csodás kavalkádú várost, ahol ennyi náció gyűjtőhelye. Ahol az emberek nyugodtabban élnek egymás mellett, ahol egymásra mosolyognak az emberek, ahol köszönnek egymásnak....
Egy csoda, amit nem lehet igazándiból lefesteni....
Visszafele nem a megszokott útvonalon jöttünk vissza, sétáltunk még az a parkban és a hegyet megkerülve értünk haza.
Jó kis séta volt...Kézenfogva egy nagyot beszélgettünk közben.Olyan érdekes számomra, hogy eddig is iszonyat közel álltunk egymáshoz, eddig is jókat tudtunk beszélgetni, de most mégjobbakat....
Nincs az a rohanás mint otthon, sokkal több időnk van egymásra, sokkal több időnk van együtt megélni dolgokat...:) És ez nagyon jó érzés:)
Vasárnap reggel csörgött Péterem telefonja, "szomszédasszony" hivott minket, hogy mennek a várostól pár kilométerre, az óceánpartra, és lenne e kedvünk velük taratni. Iszonyat örültünk neki, meg is beszéltük a randinkat, hol fogunk találkozni...
"Szomszédasszonyal" itt ismerkedtünk meg már kint, Péterem cikke után keresett meg minket...
Szóval elindultunk a tengerpartra. Férjével most ismerkedtünk meg...Édes egy pár, ők ketten:)
Olyan helyre mentünk ami kedvelt a városiak körében, sokan járnak ki kiengedni a gőzt, sétálni egyet, vagy biciglizni, vagy kagylót szedni....
Ne úgy képzeljétek el ezt a partot, mint egy homokos tengerpart, inkább úgy hogy kavicsos, kőves part, háttérben ott magasodtak a hegyek, dombok. Ezeken a dombokon élnek vad kecskék, amiket láttunk is...Még kis kecskét is...Édesek nagyon, és hihetetlen, hogy ezen a meredek falon, hogy tudnak mászkálni.Ilyet azelőtt csak a tévében láttam, természetfilmben, élőben még soha.
Az óceán csodás zöldes szinben pompázott, ha felhős az ég, akkor sötétkéknek hat a viz szine, de ilyenkor mikor süt a nap, zöldes árnyalatúvá változik.
"Szomszédasszony" Kérdezte bekentük e magunkat, mert itt nagyon erős az UV sugárzás, és könnyen le tud égni az ember. Nemmel feleltünk, igazán nem is gondoltuk volna, hogy bajunk lehet, de tapasztalatnak jó volt. Mert ha legközelebb megyünk akkor már bekenjünk magunkat:)Nap végére kipirosodtunk:)Péterem egy kicsit meg is éget, nem nagyon, de azért vigyáznunk kell legközelebb...
Nagyon jól éreztük magunkat, és köszönjük ezt a csodás napot.
Összegezve: csodás nap, jó társaág, kellemes beszélgetés, és rengeteg kagylóval, csigával, kővel lettünk gazdagabbak:)
Azt hiszem ezek egyenlőre költői kérdésként lógnak a levegőben, addig is igyekszem leirni hogy vagyunk, mi történik, mit gondolunk, mit gondolok....Bár néha örülnék, a Péterem is irna ide, hogy nemcsak az én szemszögemből lehessen olvasni....,de remélem ami késik , az nem múlik:)
Mozgalmas hétévégén vagyunk túl, ezt nemcsak az izomlázam miatt érzem, hanem a sok kép miatt ami készült.
Szombaton megmásztuk újra a Mount Viktóriát, mert jogosan jöttek otthonról a kritikák, hogy rendben van, hogy elsőre is megmásztuk, de hol vannak a képek róla, meg a tájról, meg úgy egyébként is:)
Még mindig rá tudunk csodálkozni, milyen gyönyörű erre a táj, hogy milyen sok féle zöld szint láttunk....Tavasz van és most kezdenek nyilni a virágok, különböző szinben pompáznak, a a hömérséklet egyre melegebb,csicseregnek a madarak. Úgyhogy jelentem tényegesen olyan mintha tavaszodna.
A túra maga most jobban ment mint először, valahogy könnyebben másztam fel, és a látvány ami elénk tárult mikor felértünk, még mindig pazar.Végre a nap is kisütött, szóval minden adott volt a jó képekhez. A kilátó alatt van egy ágyú, amire peresze Klárinak fel kellett másznia. Ki nem hagytam volna.Alig vártam, hogy a gyerekek leszálljanak róla, és én mint "nagy gyerek" kipróbáljam:)Kényelmes volt:)
A kilátóba sokan feljönnek, turisták, helybeliek....Persze nem csodálom, olyan mint a nyugalom szigete, csodás táj terül eléd, láttod az óceánt, láttod a repülőteret, ahogy fel és le szállnak a gépek...És láttod magát egész Wellingtont...Ezt a csodás kavalkádú várost, ahol ennyi náció gyűjtőhelye. Ahol az emberek nyugodtabban élnek egymás mellett, ahol egymásra mosolyognak az emberek, ahol köszönnek egymásnak....
Egy csoda, amit nem lehet igazándiból lefesteni....
Visszafele nem a megszokott útvonalon jöttünk vissza, sétáltunk még az a parkban és a hegyet megkerülve értünk haza.
Jó kis séta volt...Kézenfogva egy nagyot beszélgettünk közben.Olyan érdekes számomra, hogy eddig is iszonyat közel álltunk egymáshoz, eddig is jókat tudtunk beszélgetni, de most mégjobbakat....
Nincs az a rohanás mint otthon, sokkal több időnk van egymásra, sokkal több időnk van együtt megélni dolgokat...:) És ez nagyon jó érzés:)
Vasárnap reggel csörgött Péterem telefonja, "szomszédasszony" hivott minket, hogy mennek a várostól pár kilométerre, az óceánpartra, és lenne e kedvünk velük taratni. Iszonyat örültünk neki, meg is beszéltük a randinkat, hol fogunk találkozni...
"Szomszédasszonyal" itt ismerkedtünk meg már kint, Péterem cikke után keresett meg minket...
Szóval elindultunk a tengerpartra. Férjével most ismerkedtünk meg...Édes egy pár, ők ketten:)
Olyan helyre mentünk ami kedvelt a városiak körében, sokan járnak ki kiengedni a gőzt, sétálni egyet, vagy biciglizni, vagy kagylót szedni....
Ne úgy képzeljétek el ezt a partot, mint egy homokos tengerpart, inkább úgy hogy kavicsos, kőves part, háttérben ott magasodtak a hegyek, dombok. Ezeken a dombokon élnek vad kecskék, amiket láttunk is...Még kis kecskét is...Édesek nagyon, és hihetetlen, hogy ezen a meredek falon, hogy tudnak mászkálni.Ilyet azelőtt csak a tévében láttam, természetfilmben, élőben még soha.
Az óceán csodás zöldes szinben pompázott, ha felhős az ég, akkor sötétkéknek hat a viz szine, de ilyenkor mikor süt a nap, zöldes árnyalatúvá változik.
"Szomszédasszony" Kérdezte bekentük e magunkat, mert itt nagyon erős az UV sugárzás, és könnyen le tud égni az ember. Nemmel feleltünk, igazán nem is gondoltuk volna, hogy bajunk lehet, de tapasztalatnak jó volt. Mert ha legközelebb megyünk akkor már bekenjünk magunkat:)Nap végére kipirosodtunk:)Péterem egy kicsit meg is éget, nem nagyon, de azért vigyáznunk kell legközelebb...
Nagyon jól éreztük magunkat, és köszönjük ezt a csodás napot.
Összegezve: csodás nap, jó társaág, kellemes beszélgetés, és rengeteg kagylóval, csigával, kővel lettünk gazdagabbak:)
Csudajó Szerda:)
Tegnap szomorkás napunk volt, nemcsak én voltam szomorú, hanem az időjárás is...Napok óta nagyon fújj a szél, hiszen Windy Wellingtonnak is szokták nevezni a várost, meg tegnap még esni is esett.Ami ugyancsak nem szokatlan erre-fele.De hogy ne csak az időjárásról meséljek, egy csuda jó dolog is történt velem.4 hete vagyunk itt Új-Zélandon, és Péterem Határátkelős cikke után, megkeresett minket egy magyar házaspár, hogy szívesen találkoznának velünk:)Nagyon örültünk neki, én főleg, végre beszélhettem....sokat.... nagyon-nagyon sokat:)
Úgy alakult hogy csak mi lányok találkoztunk, szóval nyugodtan tudtunk beszélgetni, teázni, kávézni:) Nagyon jól esett, egyrészt egy csomó itteni élményt át tudtunk beszélni, megbeszéltük kik, hogyan kerültek ide, ki hogy kezdte itt....Szóval kaptam egy csomó isteni tippet, tanácsot, és kaptam egy szép délutánt is.Amit nagyon köszönök "szomszédasszonynak":)
És teljesen egyedül mentem a mi kis délutáni beszélgetésünkre, úgyhogy a buszon kértem:"one ticket please in the city...", jegyet, és a kávézóban pedig kértem:"a cup of tea please with sugar and lemon" teát, szóval egy kicsit angoloztam is, bár mindig remeg kezem lábam mikor elkezdek angolul beszélni, hangosan...Más lesz a hangom:), meg magamban olyan szépen ki tudom gondolni a mondatokat, és olyan jól hangzanak, de kimondva....., és ha még vissza is kérdeznek, nézzek mint borjú az új kapura"....Úgyhogy mély vízben voltam, de partot értem, és boldogan tértünk haza Péteremmel:)
Úgy alakult hogy csak mi lányok találkoztunk, szóval nyugodtan tudtunk beszélgetni, teázni, kávézni:) Nagyon jól esett, egyrészt egy csomó itteni élményt át tudtunk beszélni, megbeszéltük kik, hogyan kerültek ide, ki hogy kezdte itt....Szóval kaptam egy csomó isteni tippet, tanácsot, és kaptam egy szép délutánt is.Amit nagyon köszönök "szomszédasszonynak":)
És teljesen egyedül mentem a mi kis délutáni beszélgetésünkre, úgyhogy a buszon kértem:"one ticket please in the city...", jegyet, és a kávézóban pedig kértem:"a cup of tea please with sugar and lemon" teát, szóval egy kicsit angoloztam is, bár mindig remeg kezem lábam mikor elkezdek angolul beszélni, hangosan...Más lesz a hangom:), meg magamban olyan szépen ki tudom gondolni a mondatokat, és olyan jól hangzanak, de kimondva....., és ha még vissza is kérdeznek, nézzek mint borjú az új kapura"....Úgyhogy mély vízben voltam, de partot értem, és boldogan tértünk haza Péteremmel:)
Az én mozim, Uránia
Szomorú híreket kaptam ma otthonról, szinte fáj a lelkem, hogy azt hallom, hogy a mozimat ahol, egykor dolgoztam, nem támogatja a város vezetés tovább. Levették a kezüket arról a szimbolikus helyről, ami Pécs egyik szimbóluma, az én mozim, Uránia.
Mindig szoktam mondani, hogy kész történelem maga az épület, ha a falak mesélni tudnának, érdekesebbnél, érdekesebb történeteket mondanának el.
A második legrégibb mozi, az Uránia Mozi 1935-ben épült Weichinger Károly tervei alapján bauhaus stílusban. A mozi 2001-től az országos ArtMozi-hálózat tagja és az Europa Cinemas hálózat is a tagjai közé választotta.
Rengeteg rendezvény szintere volt: filmfesztiválokat, koncerteket, köztük említhettem a Kispál és a Borz év végi koncertjeit, Drogprevenciós napok, Francia filméjszaka,délelőtti vetitések iskolásoknak....stb....
Mai válasz levelem:
"Sajnálom ezeket a híreket, számomra a legszebb időket hozta el a mozi, sok emlék és sok jó barát, köt a mozinkhoz.Olyan hely, ahol a falak mesélnek, szinte hallani lehet, és szomorú számomra, hogy a város vezetés, hagyja elveszni ezt a csodát... Az Uránia Mozi több mint egy mozi, magában foglalja, a családunkat is, a mozis családot. Azokat az éveket, amit együtt töltöttünk, együtt dolgoztunk, ahol együtt szervezkedtünk egy-egy esemény előtt. Szégyen és szomorúság vegyül bennem, ha arra gondolok, hogy a kultúrára ma nincs elég pénz, tér, lehetőség....Kérdem én hova fejlődik így majd a társadalmunk, hová fejlődnek a gyerekeink, amikor nem tudjuk majd elvinni őket arra a helyre, ami nekünk is fontos...
Sok erőt kívánok...Klári
Mindig szoktam mondani, hogy kész történelem maga az épület, ha a falak mesélni tudnának, érdekesebbnél, érdekesebb történeteket mondanának el.
A második legrégibb mozi, az Uránia Mozi 1935-ben épült Weichinger Károly tervei alapján bauhaus stílusban. A mozi 2001-től az országos ArtMozi-hálózat tagja és az Europa Cinemas hálózat is a tagjai közé választotta.
Rengeteg rendezvény szintere volt: filmfesztiválokat, koncerteket, köztük említhettem a Kispál és a Borz év végi koncertjeit, Drogprevenciós napok, Francia filméjszaka,délelőtti vetitések iskolásoknak....stb....
Mai válasz levelem:
"Sajnálom ezeket a híreket, számomra a legszebb időket hozta el a mozi, sok emlék és sok jó barát, köt a mozinkhoz.Olyan hely, ahol a falak mesélnek, szinte hallani lehet, és szomorú számomra, hogy a város vezetés, hagyja elveszni ezt a csodát... Az Uránia Mozi több mint egy mozi, magában foglalja, a családunkat is, a mozis családot. Azokat az éveket, amit együtt töltöttünk, együtt dolgoztunk, ahol együtt szervezkedtünk egy-egy esemény előtt. Szégyen és szomorúság vegyül bennem, ha arra gondolok, hogy a kultúrára ma nincs elég pénz, tér, lehetőség....Kérdem én hova fejlődik így majd a társadalmunk, hová fejlődnek a gyerekeink, amikor nem tudjuk majd elvinni őket arra a helyre, ami nekünk is fontos...
Sok erőt kívánok...Klári
Szombat:)
Szombat este van, egy csodás napon vagyunk túl. Tele a pocó,spagetti volt a vacsi....Én a kötelező esti programomat csinálom, beszélgetés az otthoniakkal, ami nagyon sokat jelent nekem....Péterem meg az "esti meséjét" olvassa.Szóval ilyenkor szoktam magam kiélni:)
De hát először is a fontos hír. Megvolt az első éjszakánk a mi kis ágyacskánkban, és jelentem istenien aludtunk.
Mai programként meg elmentünk ma a városba, voltunk egy kis piacon, új-zélandi termelők minden szombaton a Szent Paul Katedrális mellett kitelepülnek, és árulják a portékáikat. Kis piac ez, de annál hangulatosabb.
Aztán elmentünk egy másik piacra.Fiatal művészek minden szombaton ugyancsak összegyűlnek, és árulják a saját készítésű termékeiket, volt minden mint a búcsúban, saját készítésű ékszertől, a ruhákig, az édességeken keresztül, a faragott árúig....szuper jó volt, és jó dolognak tartom. Egyrészt kapnak egy visszajelzést az alkotók, hogy tetszik a közösségnek, vagyis a vásárlóknak a termékei, másrészt önbizalmat kapnak, hogy igenis jó amit csinálnak, plusz a nagy közösség is megismeri őket, beszélgethetnek velük, szóval olyan családias hangvételű az egész. Egy kicsit hiányolom ezt, hogy mi otthon Magyarországon miért nem csinálunk ilyet? Miért nem adunk teret a fiatal feltörekvő tehetségeknek? Pedig igény szerintem lenne rá...
És hát a mai nap fény pontját el kell mesélnem,remélem mindenki ül.Megyünk a belvárosban és láttunk egy idős kínai férfit, amint autentikus kínai hangszerén játszik. Nézzünk, közeledünk felé, majd egyszerre megálltunk, mert ismerős dallamot ismertünk fel, méghozzá a Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves télapó....című kis magyar dalocskát.Azt hittük rosszul hallunk, csak egymásra néztünk és nevettünk. Ha ezt valaki elmeséli, kinevettem. De láttam, hallottam, érzékeltem, ott voltam....Beszarás:)
De hát először is a fontos hír. Megvolt az első éjszakánk a mi kis ágyacskánkban, és jelentem istenien aludtunk.
Mai programként meg elmentünk ma a városba, voltunk egy kis piacon, új-zélandi termelők minden szombaton a Szent Paul Katedrális mellett kitelepülnek, és árulják a portékáikat. Kis piac ez, de annál hangulatosabb.
Aztán elmentünk egy másik piacra.Fiatal művészek minden szombaton ugyancsak összegyűlnek, és árulják a saját készítésű termékeiket, volt minden mint a búcsúban, saját készítésű ékszertől, a ruhákig, az édességeken keresztül, a faragott árúig....szuper jó volt, és jó dolognak tartom. Egyrészt kapnak egy visszajelzést az alkotók, hogy tetszik a közösségnek, vagyis a vásárlóknak a termékei, másrészt önbizalmat kapnak, hogy igenis jó amit csinálnak, plusz a nagy közösség is megismeri őket, beszélgethetnek velük, szóval olyan családias hangvételű az egész. Egy kicsit hiányolom ezt, hogy mi otthon Magyarországon miért nem csinálunk ilyet? Miért nem adunk teret a fiatal feltörekvő tehetségeknek? Pedig igény szerintem lenne rá...
És hát a mai nap fény pontját el kell mesélnem,remélem mindenki ül.Megyünk a belvárosban és láttunk egy idős kínai férfit, amint autentikus kínai hangszerén játszik. Nézzünk, közeledünk felé, majd egyszerre megálltunk, mert ismerős dallamot ismertünk fel, méghozzá a Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves télapó....című kis magyar dalocskát.Azt hittük rosszul hallunk, csak egymásra néztünk és nevettünk. Ha ezt valaki elmeséli, kinevettem. De láttam, hallottam, érzékeltem, ott voltam....Beszarás:)
Új ágy bevetve:)
Tök jó most bemenni a hálószobánkba, kiporszivóztam az ágyacskánkat, az ágyneműt gyorsan kimostam, hogy frissiben tudjam felrakni...szóval minden a helyén.Kivácsi vagyok milyen lesz ágyban aludni....Majd holnap elmesélem:)
Beléptem a Blog Irók körébe....
Ma eljutottam arra a pontra, amikor is írni kezdtem össze, kinek is kell küldjem a napló bejegyzéseimet, hogy elég volt,ebből a fajta levél irógatásból. Mert nehezen tudom követni kinek is küldtem el, kinek nem...
Szóval elkezdem én is a saját magam kis blogját. Ahol mindenki megtalálhat minket, ahol mindenki olvasgathat rólunk, hogy vagyunk, mi történik velünk, és mit is gondolunk ezen a csodás földön,itt KIWILENDEN :)
Szóval elkezdem én is a saját magam kis blogját. Ahol mindenki megtalálhat minket, ahol mindenki olvasgathat rólunk, hogy vagyunk, mi történik velünk, és mit is gondolunk ezen a csodás földön,itt KIWILENDEN :)
2010.10.19.
Imádjuk a szerdát, és vártuk mint a messiást, ma érkezett meg Péterem első fizetése. Azt hiszem elmondhatom, egy dollárunk maradt... kicentitük…. De megmaradt, tehát ügyesek voltunk, beosztás szempontjából. Meg is beszéltük Péterrel, hogy kijön az ebéd szünetében és találkozzunk a használt bútor bolt előtt és akkor megvesszük az ágyat, mert hát isteni a földön aludni, és kezdem megszokni. De hát egy ágy, az mégiscsak ágy. Azt is beszéltük, már kész luxusban vagyunk, hiszen volt kád a fürdőben, ami a legnagyobb örömöm ebben a lakásban, aztán van egy olaj radiátorunk, mert lehet hogy a KIWIK nem fáznak, nekünk kényelmes európaiaknak igen csak fázik a seggünk.Szóval meleget is tudunk csiholni…. Van egy vizforralónk, ami folyamatos működés mellett, adja nekünk a forró vizet, a teánkhoz, és az instant levesünkhöz.Szóval az ember fia megbecsüli ezeket a luxus cikkeket.És akkor jön majd lassan a sor végére az ágyunk is.
Péterem erre szólt gmailen, hogy elnyelte az automata a bank kártyáját, de megvan a fizu….csak a kártya nincs meg.Meg se lepődtem, a szemem se rebbent eme hír hallatán. Mondhatnám azt is, ha nem velünk történik ez akkor már olyan unalmas lenne.
Péterem is mondta NO PARA majd kimegy a bankba…. szerencsére a fő bankban nyelte el az automata a kártyát, így a bankos kisasszony, csókoltatom innen is a kezét, kiszedte nekünk...
Juppi van kártya, irány a randink, így úgy néz ki, hogy pénteken hozzák az ágyat.Nagy a boldogság, Péteremmel elmentünk még a kedvenc üzletembe, a Farmersbe. Már meséltem róla, a mindenes üzlet és kinéztünk magunknak fazekat, lábost, meg hatalmas 210x210-es takarót.
Isteni dolog ez a téli leárazás, mert ezek mind feláron voltak….Mondtam ne siessük el a vásárlást, nézzük meg egy másik csuda jó boltban, ahol olcsó dolgokat lehet kapni. Szóval nézzük meg és akkor utána döntést hozunk, és vásárolunk.
Meghivatattam magam egy ebédre is, mert éhes voltam….Péteremmel Fish and Chips mellett döntöttünk, mondtam egy csók után, menj csak nyugodtan vissza dolgozni, én addig eszem, leülök a partra,átnézzem a boltokat, és utána folytatjuk a vásárlást….
3 és fél órát kellett csak várnom, sütött a nap….isteni idő….
Elmentem a part közelébe, egy faszerkezetre ráültem, épp az óceánra lehetett látni….Azt tudni kell, hogy a városon belül sok kis parkocska van, meg ide a partra is rengetegen jönnek ki ebédelni….Megveszik a kis ebédjüket, csoportosan kimennek a napocskára, jókat beszélgetnek, közben meg elfogyasszák az ebédjüket. Ezt otthon is be kéne vezetni….:)Kiülsz a napra, feltöltődsz D-vitaminnal, jókat eszel, egy jót beszélgetsz, és mosolyogva visszaballagsz dolgozni. Tudnak élni….
A délutáni vásárlásunk is sikerrel zárult, a Farmers boltban vettünk meg mindent, aztán elmentünk New-Worldbe, ott megvettük az élelmiszereket,és irány haza…Hosszú volt a nap…. És a végére esni kezdett…
Meg is ünnepeltük azzal, hogy felavattuk a fazekunkat…Péterem kifőzött tésztát, és előregyártott szósszal, jól meg is ettük…..
2010.10.18.
Amikor elindultunk ide az új világba, akkor fejenként 23 kg-val (mi kevesebbel érkeztünk)lehetett volna jönni.Így pakolásnál, jól meg kellet gondolnunk mit is hozunk magunkkal . Én ruhákat, 4 pár cipőt, 2 Csernus könyvet,ékszereket, angol könyveket és szótárakat hoztam magammal. A Csernus könyveket idén kaptam szülinapomra.Nagy vágyam teljesült ezzel, hogy eme két könyvet elolvashatom, magaménak tudhattok.
Az egyik könyv Dr. Csernus Imre A nő, a másik A férfi kötete.
Mikor megérkeztünk elkezdtem A Nő című könyvét olvasni, olyan érzés volt, mintha minden oldalról, kaptam volna egy pofont, mintha leöntöttek volna hideg vízzel. Azt hiszem mindenkinek ajánlani tudom…Eddig is foglalkoztatott maga a gondolat, hogy mitől nő a nő, hogyan lehet jól csinálni a különböző feladatainkat, a különböző szerepeinket, hogy mi az élet célom, mivel akarok foglalkozni, hogy ki is vagyok én valójában…Nem lövöm le a poént, hogy mi lesz a könyvben, mert szerintem mindenki mást fog levonni tanulságképpen.
Egy biztos egyben nagyon igaza van, ha te nem teszel meg valamit az életedért, akkor semmi sem fog változni….Ezért el is döntöttem elég a nyafogásból, a kifogásokból, hogy egyedül vagyok, hogy nem tudok kommunikálni….ha én ezekért a dolgokért nem teszek, és várom a sült halat, hogy berepüljön a számba, akkor semmi se fog változni.Szóval az egyik elhatározásom az volt, ha kiolvasom a könyvet, akkor minden nap angolozom. Ki is találtuk Péteremmel a legjobb mondja ennek, ha angol cikkek közül választok egyet, és azt lefordítom, ő meg ha hazaért, leellenőrzi. Így olyan cikket választhattok ami érdekel is, és nem unalmas, és nem magolós tanulásban lesz részem, hanem egy élvezetesebb formájában.
Hát hölgyeim és uraim, az első cikk fordítása meg is történt, vért pisiltam , mire végeztem, de megcsináltam. El is felejtettem milyen is igazándiból leülni és angolozni. Az a nagy igazság, mivel kétszer nem sikerült a nyelv vizsgám, ezért én már lemondtam arról, hogy valaha is megtanuljak angolul. Erre minden reggel ha felkelek, az új életem emlékeztet rá, ahhoz, hogy érvényesüljek itt, és valaha dolgozhassam, igen is meg kell tanulnom, igen is minden nap vért fogok húgyozni…..
Péteremtől kaptam, egy levelet, elkezdtem olvasni, és nagyon ismerős volt a történet, rá is kérdeztem poénkodva, hogy ezt te írtad? Erre ő visszaírja, hogy igen és elküldte a Határátkelős blogba, amit én is olvastam eddig az Origon. Hihetetlen, gondoltam, lehet, hogy megjelenik a mi kis történetünk a világjhálón, ráadásul Péterem irományaként?…. A levelet bemásolom amit kaptam:
Tortent egyszer a nem is olyan tavoli multban, hogy a parommal ( akkor meg jegyesem ) arrol beszelgettunk, hogy meg kellene lesni milyen az elet Magyarorszagon kivul. Jomagam munkambol kifolyolag mar jartam 1-2 nagyvarosban az EU-n belul ( Frankfurt, Stutgart, Koppenhaga, Brno, Praga ), es mindenkepp Angol nyelvterulet, es szakmai multamra valo tekintettel IT-s ( Unix sys admin ) helyekben gondolkoztunk. Tudtam, hogy Anglia/Irorszag, noha szep helyek, sajnos leepitesekkel probaljak atveszelni ezt az idoszakot. Uj Zeland valahogy mindig is tetszett, es tudtam, hogy szinte minden vagyam/almom megvalosulhat erre ( ocean, hegyek, erdok, kedves emberek ), igy be is irtam gyorsan keresobe, gondoltam hatha van valami online portal amin hirdetnek IT-s allasokat.
Elso talalat, nyero is volt, gyorsan be is irtam mifele allast keresek, es 63 talalat lattan kicsit megorultem.
Gondoltam valami kozepes, vagy nagyobbacska ceget kellene keresni, aki nem megy tonkre 1-2 heten belul, igy esett a valasztasom a mostani munkahelyem hirdetesere. Mivel a keresoben volt egy funkcio ami az eves fizetes megadasaval szukithette a talalatokat, gyorsan el is keztem addig emelni a limitet, amig eltunik a hirdetes, hogy be tudjam loni, mennyi az annyi. Itt majd leestem a szekrol. Gyors keresgeles, kinti APEH protaljan be is irtam az eves fizetest, es varakozba figyeltem, az oldal Please wait feliratat. A kikopott havi osszeg gyors atvaltasa meg is hozta a kedvemet, hisz atlepte azt az alomhatart, ami mint eletcel lebegett elottem. Valaha en biztos, hogy elerem, hogy ennyit keressek, s lam itt az alkalom ( 28 evesen, valahogy nevetsegesnek tunt, hogy ezt elerjem, es megis, az a szam most ott vigyorgott velem szemben ).
A hiba akkor is hiba, ha jol sul el...
Gondolkodas nelkul, mar mar az eselytelenek teljes nyugalmaval, boktem ra a send CV gombra, es toltottem fel, az amerikas stilusban irodott CV-met, amit kotelezo volt naprakeszen tartani az akkori kenyeradomnal.
Aztan a nap tobbi reszeben valahogy epp felem billent a tragyaval megrakott szeker, es el is felejtkeztem eme cselekedetemrol.
Aznap este, egyszer csak csorog a telefon, megszakitva csendes pihengetesunket, sorozatnezes kozepette, s latom valami hosszu szam az. Privat mobil, csak 1-2 tenzleg arra erdemes kulfoldi kollega ismeri gondoltam baj van, gyorsan fel is kaptam.
Parom csak annyit lat, beleszolok, bemutatkozom, majd az esti fenyek kozepette is lathatoan elsapadok. No igen, megtetszett az oneletrajzom, s affelol erdeklodik az ismeretlen, hogy tudok-e most beszelni, merthogy ahogy szamolgatta azert mar benne vagyok az esteben, noha ott mar masnap reggelt irunk.
Rovid angolul megejtett csevej utan kozli, hogy koszoni szepen, hamarost jelentkezik, hogy egy technikai szakemberekkel megtuzdelt csoport elott felvetelizzek, mert o per pill csak azt szerette volna tuni milyen az angolom.
Letettem a telefonom, s ekkor lattam meg kedvesem arcan a dobbenetet, majd jott a kerdes, Ki, Mi, Minek, Miert, Hogyan es egyebkent is.
Ekkor dobbentem ra, kozos eletunk ma mar gyokeresen megvaltoztato mozzanatarol ( mikepp beadtam a jelentkezesem a vilag vegere - ahogy legkedvesebb baratom mondta, hogy hova is megyunk ) elfelejtkeztem beszamolni, esetleg ot is meginterjuvolni, mit szolna hozza. Magyarazkodas, es hosszas beszelgetes utan arra jutottunk ez meg nem jelent semmit, de igazan szolhattam volna elore... megjegyzem teljesen jogosak voltak az ellen felhozott vadpontok.
Ezek utan meg 3 kulon kulon mintegy 1,5 oras tengeren es kontinenseken tuli hivas volt. A mar emlitett szakmai interju, egy a leendo csapattal, illetve mivel egy ugyfel rendszereire vonatkozo allasrol volt szo, igy az ugyfel is bele kivant ( es mai napig kivan ) szolni abba, ki is lep be a rendszereire.
A masodik interju utan - melyet a csaladom is jelenletevel megtisztelt, parom elsapadva ramnezett, majd roviden ennyit mondott : Ezt nem hiszem el, ez kepes es felveteti magat!
S mint utobb kiderult, igaza lett. Az utolso telefonos egyeztetes utan, masnap reggel ( az ottaniak munkanapjanak vegen ) en meg almosan probaltam ebredezni, de parom surgetoleg keltegetett, mondvan belenezett a leelesladamba, es ott egy angol level ( csak alap angolt beszel ) vart benne szamokkal. Erre hamar kiroppent a csipa az en szemembol is, s gyorsan a monitorra fokuszaltam.
Gratulalnak, es ha nekem is megfelel oktober 3-an kezdhetnek, az altalam is kiszemelt osszegert.
Szeptember 5-e volt aznap, gyonyoru, napos keso nyari idovel megaldott pentek. Osszeneztunk, s csak annyit kerdeztem Mi legyen ?
Parom valaszat tudtam mi lesz, de azert megvartam : Peter, ekkora lehetoseget nem szabad kihagyni.
A mellekelve kuldott szerzodes-ajanlatot, bent a munkahelyemen tudtam kinzomtatni, alairni, s visszakuldeni.
Eldolt. Megyunk. Valahova a Vilag Vegere.
Munkatarsaimnak, ill csoportvezetomnek meg is mutattam izibe a levelet, amit vegyes erzelmekkel fogadtak. Valahogy en is. Amikor kijottem a managerem irodajabol, hogy akkor beadnam a felmondasom akkor tudatosult bennem. Itteni 6 eves palyafutasomnak vege, es megyek valahova messzire.
A kovetkezo harom het azzal telt, hogy 1-2 napra szallast talaljak, lehetoleg Wellington belvarosaban, tekintve, hogy a ceg is ott talalhato.
foglaltam azon izibe repulojegyet, s orultam is mint majom a farkanak, hogy kettonknek, oda-vissza ( merthogy ennyi ido allatt otthon nem lehetett elintezni a munkavallalasi vizumot, de ajanlattal, oda-vissza jeggyel, es nemi kezpenzzel elvileg turistakent belephetunk az orszagba - hataron nem is volt gond, csak megvizslatta es lemasolta a dokumentumokat a bevandorlasi hivatal illetekes kollegaja ) jegyet "csak" 950e HUF-ert tudtam foglalni.
Mint aki jol vegezte dolgat hatra is doltunk, es csak az utolso 8-9 napban keztunk pakolaszni, kilapatolni az addigi eletunket.
Megerkezett az atutalas a szamlankra, igy orvendezve beballagtunk az utazasi irodaba, hogy immaron ki is fizessunk a jegyunket.
Az elso akadaly
A foglalasunkat mivel nem vettuk at 2 napon belul vissza is mondta a rendszer ( es tenyleg ott volt a visszaigazolo level aljan... de oadig ki olvas ?? ), nincs jegy, de mindjart meglesni van-e meg hely ?
Nincs.
20 perces kutakodast vegzett a kisasszony, s heureka, lett jegyunk 998e HUF-ert. Mielott azomban idaig jutottunk, mi leizzadtunk, meghaltunk, minden bajunk volt ( ekkorra mar mindketten leszamoltunk munkahelyeinken, alberlet visszamondva, cuccok jo resze mar otthon ). Jeggyel a kezunkben egymasba kapaszkodva halalkodva hagytuk ott az irodat. Egy pipa megvan.
Hogy majd konnyebb legyen asszonykam vizumanak intezese, illetve meg magyarhonban sikeruljon, kimondtuk a boldogito igent, nemi papirozassal, surgetett kerelemmel. Hetfon jelentkeztunk ( mar elore vittunk mindent amit csak kerhettek ), penteken delben meg mar meg is volt a papir. Yippi
Keszuoldes tovabb, hogy elindulhassunk naszutunkra .. par evre :D
Hazalatogatasok, bucsuzkodasok, orules, siras, bosszankodas ( milyen messzire mentek ) utan ott talatuk magunkat a repteren, csomagok mar valahol a szortirozo rendszerben, csalad integet, mi pedig indulunk... messze.
Akadalyok ? Vicces dogok egy szigeten
Egy eloadason hallottam, hogy valamelyik ( mar nem emlekszem melyik ) egyetemen az volt a szokas, hogy a vegzos hallgatok, egy utolso eloadason vesznek reszt, amelyen valamelyik professzor amolzan utravalokent beszedet tart. Tortent, hogy az egyik ilyen beszedre feljkert professzor, a felkeres utan egy hettel tudta meg, jo ha 2 honapja van hatra, mert elorehaladott daganatot talatak az agyaban. Igy az o utolso professzori felszolalasa valoban az o utolso felszolalasa lett, melyet inkabb a gyermekeinek szant.
A lenyege ez volt : Az elet tele van nehezsegekkel, melyek olyanok, mint a kofalak. De ezek a kofalak, nem azert vannak, hogy megakadalyozzanak bennunket, hanem azert, hogy megmutassak nekunk mennyire akarunk ateri a tuloldalara. Igy ne atoknak, hanem aldasnak tekintsuk ezeket a kofalakat, melyek segitenek megerteni, mennyire szeretnenk elerni valami.
Ez annyira megragadt bennem, hogy mara mar onkentelenul is csak mosolygok, ha valami problema merul fel.
Hat ebben bokezu volt velunk az Eg.
Megerkezven a szallasunkra csak egy gyors zuhanyra futotta az eronkbol, 28 orat repulni azert nem vicces.
Masodik nap mar volt bennunk annyi ero, hogy egy laptopot ( 10" kis alap gep ) be is szereztunk, illetve talatunk egy szupermarketet, ahol alap dolgokat be tudtunk szerezni.
Lakaskereses indul. Puff, szinte minden ideiglenes szallas foglalt, merthogy Rogbi Vilagbajnoksag van eppen, es a varos tele a szurkolokkal.
Mintha a fogamat huznak, nincs mit tenni, akkor maradunk egyelore itt, csak ez nem tesz jot a koltsegvetesunknek.
Leballagok a recepciora, paff, itt is minden foglalt hosszu tavon, de epp erkezett egy visszamondas ( gondolom valakinek a kedvenc csapata kiesett ), igy ha nem gond, hogy koltoznunk kell masik szobaba, akkor meg maradhatunk erre a hetvegere, de a kovetkezore semmikepp.
Sebaj. legalabb most meg birjuk.
Irok is gyorsan a nem tul olcso netrol a bevandorlasi ugynoknek, akkor talalkozzunk, beszeljuk at, mit es hogy. Hat az jo lenne, de o Auckland mellett lakik ( laza 650 km-re arreb ), szoval jol elmondja telefonon, es majd en szepen bemegyek, elintezem. Hat nem esett jol, de tenyleg el tudtuk intezni telefonon.
Orvosi. Merthogy egy evet meghalado tartozkodasi kerelemhez ez is kell.
Kerestunk is neten orvost, van is, de majd csak penteken rendel 3 utan. Affene, akkor Hetfon nem tudok kezdeni, tekintve, hogy a bevandorlasiak 3-kor zarnak.
Gyors ismerkedes, nem veletlen a neveben a az ismeros karaktertomorules ( Dr Gyenge ), 56-os magyarok a szulei, o mar kint szuletett.
Kedves, mindent hamar intezunk, de rontgen/vervetel az mashol van. De mindketto kozel.
10 ota etlen szomja, jo akkor seta indul. Rontgen van kozelebb, hat iranybaalltunk. Odaerkezve kiderul kigyulladt valami, az egesz epuletet lezartak, ma mar nem is nyintjak meg - mondta mosolyogva a tuzolto, aki latta teblabolunk ott, es nem talalunk valamit.
No akkor ennek fuccs, a kovetkezo valahol a tavolban, mar nem erunk ki, akkor irany a vervetel.
Felveteli lap kitoltese, mar majdnem bent is vagyok, mikor megkerdezi a noverke ettem/ittam-e, mondom neki nagy buszken 10 ota semmit. Elszomorodik, az nem eleg... Majd jojjek hetfon reggel. Kifele meg rakerdezek, meddig tart kiertekelni, mire mosolyogva kozli 3-4 munkanap. Pff... jovo heten se tudok kezdeni. No itt elment az eletkedvem, szerencsere parom eddigre tuljutott az elso sokkon es melypontjan, igy hamar gatyaba razott.
Hetfo reggel Rontgen, sajnos nem tudnak most velem foglalkozni, csak 10 ora utan. Visszakerdeztem, hogy ezen mi a sajnos. Meg el bennem a magyarorszagi EU helyzet, s igy meglepo volt.
Vervetel, minden siman megy.
10-re visszaertunk a rontgenre, adatlap, menjek a varoba. Meg meg se melegedett az ulepem alatt a borkanape, maris szolnak, menjek.
Fulkeben vetkozzek, ov maradhat. Fel perc utam "ramnyit" a noverke, kesz vagyok-e. Kesz. Odaallit a gep ele, melz sohaj. Kesz.
Meg alldogalok ott, mire bekukucskal, es mondja, kesz vagyunk mehetek oltozni. Kifele menet meg mutatja, hogy milyen szep tiszta a tudom ( sosem dohanyoztam, bar hianyoltam a jofele fekete kormolo teherautok kozott bringazott evek velt katranyfoltokat.
Kerdezem, kb mikor lesz meg az eredmeny? Valasz, mar el is koldte a beutalo orvosomnak. Allamat osszeszedtem a ket emelettel lentebbi padlorol, illedelmesen megkoszontem, kifele fizetes. Mas vilag...
No ha nem megy az olcso lakas onnalloan, akkor meg mindig ott az altalam nagyon kerult nepseg, az ingatlan ugynok. Hatha.
Ha ugynok az volt, raadasul az ellenszenves fajta.. plusz horror arat kert azert, mert kiad nekunk egy egyszobas, konyhasarkos lakast ( ha kifizetjuk, akkor csak egymast tudjuk nezni eves helyett a kovetkezo ket hetben ). No deal thanks.
Itt halkan megjegyzem, az sehol nincs feltuntetve, de allamilag megszabott, hogy 4 heti kauciot kell fizetni ( bond ), ami azert egy kisebb vagyon, ha az ember fia/lanya keszuletlenul erkezik.
Akkor adjuk lejjebb, nezzunk csak egy szobat, van sok, paroknak na ugy mar nincs, ahol van ott is csak a hetvege utan, de nekunk meg aludni kellene valahol megiscsak a hetvege alatt, ill kicsiny vagyonunk ( ket utazotaska tartalma ) is jol esne ha megmaradna.
Veszesen kozelgett a hetvege, de csutortokon rankmosolygott a cseresznye ( vagy csak beletorodtunk es mar nyugodtabban keresgeltunk mar nem tudom. Eldugott ugynokseg, kiado lakas kulkeruletben megfizetheto aron, nincs kozvetitesi dij, csak ures. Sebaj, kell. Kivesszuk.
No azt ugy am nem lehet. Meg kell nezni.
Szoval pentek reggel elszaladtunk megnezni. Ket szobas, ures, de van mosogep/szaritogep/huto, aram meg van, mert meg nem kapcsoltak ki az elozo berlo utan. A kilatas viszont valami hihetetlen. Hatranya meg ami miatt olcsobb, itt a repter, es hallani a gepeket. Mi az egy vasut kozeleben lako magyarnak ? :D
Vissza a varosba, delre keszen lesznek a papirok, szoval kijelentkezes, felesegem marad a cuccokkal, en meg spurizok dolgozni, merthat nekem mar olyat is kell. Delben koltozes, taxival ki, busszal vissza, dolgozas tovabb.
Mint jol fejlett tarsadalomban az aram/net bekotesi kerelemet neten is le lehet adni, igy meg is tettem mindezt.
Egyszer csak kapom a levelet, akkor jonnek kotni a netet, de nem kell nekik semmi, csak valaki nyissa ki az ajtot. Megbeszeltuk felesegemmel, ez menni fog, meg a teaval kinalas, de tobb ne nagyon legyen.
Bent elrancigaltak egy talalkozora, s mire visszaerek latom, hogy keresett parom, es miutan felhivom, kiborulva mondja, valami kis kinai volt egy kukkot se ertett abbol amit mondott, igy inkabb elment, nincs net. Par perc mulva fonokom mobilja ( meg kellett adjam, mert kertek ellenorzesi pontot, hogy valoban dolgozom-e ) csorog, s 2 perc visszakerdezgetes utan kiderul velem ohejt valaki beszelni.
10 perc telefonalas utan kiderult, o volt kint, de nem voltam otthon, es o nem kot semmit ha nincs ott a megrendelo, meg kulonben is nem tudta ellenorizni valoban en vagyok e a megrendelo szoval kuldjek el neki mindent es majd akkor jol kijon megint, es ha nem vagyok otthon nem kot semmit es vissza is mondja.
No itt utott vissza picit az, hogy itt minden 7. ember kiwi, itt szuletett, a tobbiek bevandorloak. Nem mondom, hogy en mennyire jol beszelek angolul, de azert meg szoktam erteni amit mondanak, es meg is tudom magam ertetni, de ez a faszi nem volt egyszeru eset, nem is csoda, hogy parom szolid angol tudasaval meg csak kikovetkeztetni se tudta mit akart.
Masodik felvonasban elore egyeztetett idore hazaugrottam, es immaron egy telejsen erthetoen kommunikalo technikus jott ki, akirol a fel eletutjat mar tudta a felesegem ( megiscsak tud azert angolul :P ) mire hazaertem. Bekotes 5 perc, volt egy kis gondja a magyarra allitott billentyuzettel, de azert megoldottuk ;)
Szoval kiertunk, van hol aludni, butorok meg nincsenek, de mar talatunk hasznalt cuccokat jo aron, es csak a fizu megerkezesere varunk.
Elorol kezdjuk, nullarol, de mar most erezzuk, jo lesz ez.
Menet kozben - szerencsere felvaltva - mindketten besokaltunk, elegunk lett, de mindig fel tudtuk segiteni a masikat. Nem is tudom, hogy lehet ezt egyedul vegigcsinalni, hogy ne fusson haza az ember a sokadik nehezseg lattan.
Juliusban ha valaki azt mondja en szeptemberben a tavasz illataiban tobzodo Wellingtonban dolgozom, kerek en is abbol amit szed, mert ilyen latomast akarok. No de ez mar nem az. Valosag.
Hat eddigi utunk nem volt zokkenomentes, de elvezzuk, van sok felfedeznivalo, tetszik, hogy a parkban mosolyogva ramkoszonnek ismeretlenek ( valahol az az erzes fog el, mint otthon Hondaban ulve masik Hondast latva intettunk egymasnak, vagy akar felrehuzodva ismeretlenul is elbeszelgettunk, csak itt mindenki ilyen ), a penztaros mosolyogva koszont, es erdeklodik, hogy erzed magad ( es nem azert mert kotelezo.. ).
Peter es Klari
Ui.: Sajnos a net otthon meg mindig akadozik, es nem az igazi, illetve nem az en hosszu ujjaimnak terveztek a 10"-os billentyuzetet, a cegnel pedig nem lehet babralni a billentyuzet kiosztasaval, igy utolag is bocsanat, hogy ekezetek nelkul irodott meg e mu.
Olvasva a blogot valahogy elfogott az erzes, nekunk is van mit bedobni a kozosbe :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)